Albecker Antal veje, Schreil Győző vendéglője

Budapest, Kereszt tér 4. Albecker Antal veje, Schreil Győző vendéglője, 1910k.

 

„Az Est” szomorú búcsúja a tabáni vendéglőktől:

Holnap bezárják a Tabánban a 400 éves Mélypincét

Megszűnnek a tabáni kiskocsmák

 

– Az Est tudósítójától –

Ez aztán az igazi „leépítés”, ami most a tabáni kis utcákban történik. Vannak utcák, amelyeket egészen kilakoltattak már, vannak házak, amelyekből már csak néhány tégla áll. Elbúcsúzhatunk a tabáni kocsmáktól is. Hétfőn reggel megszűnik a Mélypince, hogy a város másik oldalán kezdje meg második életét. Nemsokára követi a Mélypincét a többi.

A kivégzés előtt álló tabáni kocsmáknál búcsúlátogatást tettünk. Krausz Poldi bácsihoz, a Mélypince híres gazdájához mentünk először. Poldi bácsi szomorú. Azt mondja, fél Pesttől, egészen más világ van „odáát”. Egy erzsébetvárosi vendéglőt vett át, de az persze nem lesz már „Mélypince”. A „Mélypince” megszűnik a Tabánnal együtt.

– – –

Bródy Sándor, Krúdy Gyula tanyája

Kár érte. Érdekes, furcsa hely volt: írók, újságírók, színészek kocsmája. Egy időben sok politikus is járt a Mélypince keskeny udvarába. A legkitartóbb vendégek közé tartozott Bródy Sándor. A közelben lakott, a Rudas-fürdő egyik fehérre meszelt szobájában. Éjszaka, mielőtt hazament, mindig betért a Mélypincébe. Élete dolgait Poldi bácsival szerette megbeszélni. Szalonnát evett, könnyű bort ivott hozzá. Utolsó estéjét is a Mélypincében töltötte, mielőtt nagybetegen bevitték a szanatóriumba.

Krúdy Gyula volt a Mélypince másik nagy törzsvendége. Krúdy mulatozásainak végén mindig a Mélypincében kötött ki. Előfordult hogy elálmosodott a magányos iddogálásban, akkor Poldi bácsi meghívta egy kis alvásra is. A fehérhajú kocsmáros saját ágyát vetette meg az írónak.

Nagy vendégkönyvben őrzi Poldi bácsi vendégei aláírását. Szép Ernő verset írt a könyvbe:

A derék Krausz Poldi

Olyan magyar, mint Toldi.

– – –

Jocó cigány emléke

Festők rajzoltak a könyvbe, muzsikusok néhány sornyi kottát írtak bele. A vastag emlékkönyvben betű, rajz és kottafejek dicsérik a Mélypincét. Sok szó esik ezeken a napokon egy öreg cigányról, Jocóról, aki híres alakja volt régebben a Tabánnak. A Mélypincében játszott évtizedeken át. Az volt a nevezetessége, hogy szívesebben muzsikált ingyen íróknak, mint pénzért másoknak. Amikor meghalt, kötetnyi cikk, nekrológ jelent meg róla. Emlékét azzal őrizte meg a Mélypince, hogy azóta is csak egy szál cigány játszhatott ott.

Külföldi lapokat mutat Poldi bácsi. Képek, cikkek a Mélypincéről. A városnál is bemutatta ezeket. Hivatkozott arra. hogy a Mélypince idegenforgalmi szempontból is fontos, amellett épülete műemlék, hiszen 1549-ből származik. Hiába, nem nyilvánították műemléknek, a többszáz éves házat a többi tabáni házzal együtt halálra ítélték. Hétfőn kirámolják az asztalokat, székeket s mire a stráfkocsik elindulnak a hídon át Pest felé, már dolgozni fognak a csákányok.

– – –

A Kakuk előkelő vendégei

Nemsokára költözik a Kakuk is. Híres magyar szobája, amelynek mestergerendáján sárga kukoricacsövek függnek, kissé távolabbra kerül. Itt nem bánatos senki. Talán azért, mert csak hat esztendő óta állt fenn itt a Kakuk. Igaz, hogy a hat esztendő alatt kevés olyan előkelő külföldi járt Budapesten, aki meg ne fordult volna a Kakuk-ban. A vendégkönyvben megtalálni Gusztáv Adolf svéd királyi herceg, Sauerwein híres francia újságíró, Olga Csehova és Harold Lloyd filmnagyságok aláírását. Most is gyakran állnak meg az idegenforgalmi autókárok, hozzák az idegeneket, hogy a Kakukban megismerjék az igazi magyar kocsma típusát.

Avar Mihály Kereszt utcai híres vendéglője is költözik nemsokára. Kicsit feljebb megy a Csend utcába. Az étlapokon már külön rózsaszínű cédula figyelmezteti a vendégeket, hogy hurcolkodás lesz.

Épp itt van a budai kucséber. Hát vele mi lesz? A kucséberek nem szeretnek átjönni a hídon.

-Nem is megyünk Pestre – mondja -, marad még Budán elég kocsma, majd azokba járunk.

(Egyébként azonnal panaszkodni kezd arról, hogy nagyon megromlott az iparuk. Az emberek nem játszanak ma már a kucsébernél. Nincs is új kucséber. Mi vagyunk még a régiek, ki bolond erre a pályára jönni?)

– – –

Búcsúzik a sramli is

Bagyikné híres kocsmája megszűnt már itt. Bagyikné elköltözött. Másutt főzi a jó halpaprikást. Albecker a Kereszt téren még nyitva van, de csak napok, vagy hetek kérdése, mikor szalad le a redőny az Albecker-vendéglő ajtaja előtt. Van valaki, aki nem ismeri a sramlizenekart, amely az Albeckernél játszik? A sramli is búcsúzik a Tabántól, télen már más helyiségben éneklik német, magyar vidám strófáikat.

Kenyerét veszti a Kereszt téri Albecker-vendéglő megszűnésével a lekísérő ember. Ősszel, télen, kora tavasszal lámpával állt a lekísérő a kocsma ajtaja előtt, várta a távozó vendégeket. Azokat, akik gyalog akartak lemenni a rosszul világított zegzugos utcák között, a lekísérő kísérte le. Őrá többé nem lesz szükség, a Tabánt rendezni fogják, mindenütt ívlámpák világítanak majd, nem fog senki megbotlani a hepehupás tabáni járdán.

 

LT.

Az Est, 1933. okt. 1.

Csíz Gyógyfürdő Gömör megyében

Csízfürdő. Gyógyterem az ivócsarnokkal.

 

Csíz Gyógyfürdő (Gömör m.)

 

Csíz jód-brómfürdő Gömör-Kishont vármegyében, a MÁV miskolc-füleki vonalán, szelektől védett völgyben fekszik. Tengerszint feletti magassága 174 méter.

Gyógytényezők: Csíznek három forrása van, melyek közül a Themis- és Neptun-források kizárólag fürdőkhöz, míg a később felfedezett Hygiea-forrás ivókúrákhoz használtatik. Ludwig egyetemi tanár legutolsó vegyi vizsgálata a csízi víz 1000 részében 0,428 egység jódot, 1,230 egység brómot és 118,711 egység klórt mutat ki, mely szerint a csízi Hygiea forrás vize jód- és brómtartalomban az összes külföldi, ismert, hasonló források vizét meghaladja.

A víz radioaktivitása is – miként az e téren megejtett vizsgálatok bizonyítják – lényeges, a karlsbadi forrásokéhoz legközelebb álló.

Csízfürdő éghajlata kiválóan száraz és meleg, és így különösen a jódkezelést igénylő betegségeknél rendkívül kedvező.

A fürdő fel van a modern terápia minden kellékével szerelve. Alkalmazásba jönnek: a melegfürdők, hidegvízkúrák, ledörzsölések, izzasztókúrák, szénsavas fürdők, villanyos- és Röntgen-kezelés, soványító- és hízlalókúrák.

Javaslatok: A negyedszázad alatt elért gyógyeredmények fényesen igazolják, hogy a jódkezelést igénylő megbetegedéseknél a csízi víz fürdő- és ivókúra alakjában adagolva specifikum.

Főleg javallt a görvélykórnál (scrophulosis) és annak összes kóralakjainál, mint a megnagyobbodott nyirokmirigyek, nyákhártyák krónikus megbetegedései, görvélyes szembajok, bőrmegbetegedések, ízületi- és csontbajoknál. A szifilisznél, annak kései alakjainál, amilyenek a csonthártya- és csontbántalmak, szifilitikus zsigeri megbetegedések, here-, máj-, agyvelő-, gerincvelő- és idegbántalmaknál. Angolkór, arteriosclerosisnál, nemkülönben csúzos, köszvényes exsudatumok, a női ivarszervek exsudatumai, makacs utókankók szövődményeinél és az idegrendszer megbetegedéseinél, kiváltképp a tabesnél, myelitisnél és apoplexiák után visszamaradt hűdéseknél.

Fürdőorvosok: Kallós Jenő dr. hiv. fürdőorvos, Pazár Andor dr. és Pazár László dr. Az orvosok működésüket május 1-jén kezdik meg.

A telepen működik a M. kir. honvédtisztek gyógyháza, a munkásbiztosító pénztárak és a MÁV különbetegsegélyző pénztárának szanatóriuma, a tanítóárvák szanatóriuma.

A telepen Pazár László dr. vezetése mellett kitűnően berendezett szanatórium működik, hol magánosok és gyermekek kísérők nélkül előnyösen elhelyezhetők. A fürdőidény kezdődik május hó 1-jén és tart szeptember hó végéig.

 

A csízi víz.

 

Lakás és ellátás tekintetében a fürdő minden igényt kielégít. A Horváth-, Margit-, Mária-, Hermin-, Ilona-, Milán- stb. nyaralókban és a fürdőt körülövező község magánházaiban egyszerre 1000 vendég kényelmesen elhelyezhető. Vendéglője elsőrendű és orvosi felügyelet alatt áll. A vendégek szórakoztatására szolgálnak a térzenék, tenisz-, tekepályák, tombolák, tűzijátékok, kirándulások, tánc és egyéb szórakozások. A fürdőn gyógytár, posta, távírda, telefon működik. Kereskedők, iparosok, mosónők stb.

Kedvezmények: orvosok és azok közvetlen családtagjai fürdőket díjmentesen élveznek. Államhivatalnokok és katonatisztek, valamint szegénysorsú betegek az elő- és utóidényekben 50% kedvezményben részesülnek.

Vízszállítás: A csízi víz otthon történő ivókúrákhoz mindenkor friss töltésben kapható a forrásnál, esetleg Édeskuty L. lerakatában Budapesten. 25 palackot tartalmazó rekesz ára helyben a forrásnál 13 korona. Prospektust küld és felvilágosítással szolgál a fürdőigazgatóság.

 

1914.

Népliget, szánkóvasút (tobogán).

Üdvözlet a szánkóvasútról! Budapest, Népliget. Bayer György tulajdonos.

 

1908-ban kérvényezte Bayer György vállalkozó, népligeti vendéglős, hogy szánkóvasutat építhessen ausztriai mintára. A pálya kb. 100 méter hosszú, 15 méter magas volt és négy szánkó haladhatott rajta egymás mellett. Mellette több pavilont is felépített, báb- és majomszínházzal, mutatványoshellyel. Engedélyt kért büfé létesítésére, hogy a szegényebbek is tudjanak enni- és innivalót vásárolni. A szánkóvasút belépődíja felnőtteknek 20, gyerekeknek 10 fillér volt. A színházakba a gyerekek ingyen mehettek be, csak a felnőtt kísérő fizetett.

A tobogán másra is alkalmas volt: Bleriot felszállásakor, 1909. októberében a tornyon ülőhelyeket adott bérbe a repülésre kíváncsiaknak. A jegyár 5 ill. 3 korona volt.

A tobogán kanadai eredetű szánkófajta, akkoriban ilyen néven jött divatba a skeleton és a bobsleigh mellett. A magyarból kiveszett, de több nyelvben megmaradt.

A Bomba (Batthyány) tér az 1876. éveleji árvíz idején

A Bomba (Batthyány) tér az 1876. éveleji árvíz idején. Klösz Gy. sztereofényképe, FSZEK Budapest-képarchívum

A tér az 1695. évi összeírásban Felső Vásártér néven szerepel, az Alsó Vásártér a későbbi Fazekas (Szilágyi Dezső) tér volt. A Víziváros legfontosabb pontja volt, kikötő, nagy rakodóhely, kereskedelmi pont és katonai állás. A kikötőt és a folyót a téren állomásozó őrség ellenőrizte. Délen a plébániatemplom (1740-ben tették le az alapkövét és 1746-ban szentelték fel), északon a Szent Erzsébet apácák kolostora és kórháza határolja. A kolostor korábban a ferenceseké volt. II. József 1785. október 8-án az Országútra helyezte őket, és ide pedig november 6-án a Szent Erzsébet betegápoló apácarend tagjait. Nyugatról a budai postahivatal emeletes épülete határolta, mely lakásokat, hivatali helyiségeket, mag-, szénatárolót, szerszámkamrát, kocsiszínt, istállót, kutat stb. tartalmazott.

A téren 1724-ben állították fel Weisz Anna hagyatékából Szűz Mária szobrát két mellékalakkal (Sienai Szt. Katalin és Nepomuki Szt. János). Ezen a helyen korábban a ferencesek Mária-kápolnája állott (Rupp Jakab). A szobrot nem sokkal később (1747-49) újrafaragták, mert tönkrement, de valószínűleg a mellékalakok nélkül.

Szintén a téren katonai őrszoba volt. Az itt tárolt fegyverekről és lőszerről ragadt rá a „Bomba tér” elnevezés (egy 1793-as térképen már így nevezik). A régi épület a folyóhoz közelebb helyezkedett el. Az újat beljebb, a zárda kertjének kerítéséhez támasztva építették. Wojtha Ferenc tervezte, a terven 1832-es dátum van, de egy 1829-es helyszínrajzon már szerepel ezen a helyen ilyen alaprajzú épület. Az építkezés miatt a szobrot délebbre helyezték majd áthelyezték a Mária térre, ahol ma is áll. Az 1848 utáni években elvesztette a katonai fontosságát, az őrházból ki is vonult a katonaság. Később a pénzügyőröket helyezték el benne, állt üresen is, aztán bérbe adták kereskedőknek, így például 1881-ben Freyberger János vaskereskedő bérelte ki az őrházat. 1886. decemberében az épületben nyílt meg a Bomba téri népkonyha.

A téren több kisebb épület is volt különböző időpontokban: váróterem, raktárépület, csónakház. A parton volt a tímárok bőráztatója és feljebb a lóúsztató.

A tér kisebb volt mint most, ugyanis a zárda kertje majdnem a mai vásárcsarnokig ért. Többször tettek kísérletet a rendezésre, ez a kórház átépítésével valósult meg. A kórházhoz egy új szárnyat építettek a Duna felé, a zárda kertjét pedig a térhez csatolták 1891-92-ben. Ekkor bontották el az őrházat is.

 

Népkonyha a Bomba (Batthyány) téren (1887-1890)

A Bomba (Batthyány) tér az őrtanyából átalakított népkonyhával 1887-1890 között.
A fénykép az interneten kering már jó ideje szerintem rossz dátummal. Valószínűleg Tomsics E. – Jalsovszky K.: Budapest, az ikerfőváros c. könyvéből szkennelte valaki.

 

A népkonyhák

1867 után a főváros rohamos fejlődésnek indult, ennek egyik negatív hatása az élelmiszerárak emelkedése lett. Sokaknak a keresetük jelentős részét ennivalóra kellett költeniük, megtakarításra már nem jutott. Ezt felismerték a város vezetői és a tehetősebb polgárság, és elindult a népkonyhamozgalom az állam és magánszemélyek, egyesületek összefogásával. Azt tűzték ki célul, hogy a szegényebb néptömegeket tiszta, rendezett körülmények között nagyon olcsó, de tápláló étellel lássák el, olyannal, amely egy férfi munkásnak is elegendő tápanyagot biztosít. Hasonló intézetek már addig is működtek. Egyházak, egyesületek, iskolák tartottak fenn „tápintézeteket” szegény iskolásgyerekeknek, sok tehetős család vállalta, hogy a közeli iskolából egy-két szegénygyereket rendszeresen etet, kórházakban működtek alapítványok a szegény betegek költségeinek biztosítására. Emellett a munkára képtelenek számára a város segélyt is osztott.

A népkonyhamozgalomnak külföldön is megvolt a párja, sok nyugati nagyvárosban is ekkor vagy kicsit korábban kezdtek ilyen jellegű intézeteket felállítani. A népkonyhák alapítására vonatkozó kiáltványt Szentkirályi Mór főpolgármester írta alá. Népkonyhabizottmányok alakultak, jótékonysági rendezvényeket szerveztek, gyűjtéseket rendeztek, de csak lassan haladt a szervezés egészen 1874 őszéig, amikor is Ráth Károly akkori főpolgármester a város befolyásos polgárait értekezletre hívta, és ezután már egy hónap se kellett, hogy meginduljanak az első népkonyhák. A népkonyhák vezetésére a helyi nőegyleteket kérték fel, sok magas rangú és ismert asszony, államférfiak és nagyvállalkozók feleségei vállaltak szerepet a munkában. Köztük volt Damjanich János özvegye is.

A népkonyhákban az étel nagyon olcsó volt, de nem volt ingyenes. A menü tápláló leves, főzelék, egy darab hús és kenyér volt, vagy főzelék helyett tészta.

A házirend ez volt: csak olyan személy léphetett be, akinek étkezési jegye volt. A jegyet az étel árának megfizetésével lehetett megkapni. A vendégnek azonnal el kellett foglalnia a legközelebbi szabad helyet, étkezés után rögtön át kellett adnia a következőnek. A dohányzás és a hangoskodás tilos volt. Aki a szabályokat megszegte, kitiltották az összes népkonyhából. A tudósítások szerint sokszor megesett, hogy ha valaki még ezt a kis összeget se tudta kifizetni, annak a népkonyhabizottmány egy-egy tagja állta a számlát. Az ebéd ára 10 krajcár volt és többször is olvastam, hogy az adagok nagyobbak voltak egy átlagos vendéglői menünél. Csak ebédidőben voltak nyitva a konyhák és időszakosan működtek, általában télen.

A népkonyhák javára sokan adakoztak, élükön a királlyal, városok, vállalatok, tehetős emberek adták össze a pénzt és a felszerelést. Az első népkonyhák 1874. december 1-jén nyíltak: a terézvárosi és a ferencvárosi (Soroksári u. 46., ma Ráday u.). A terézvárosi a Lövölde téren, itt a főpolgármester is jelen volt a nyitásnál és megkóstolta a felszolgált ételt, levest, lencsefőzeléket hússal és kenyérrel. December 2-án a lipót- (Nap u. 6., most Alkotmány u.) és a józsefvárosi konyhák (Baross u.-József krt. sarkán.) indultak el. A Lipótvárosban a pénztárosi feladatokat gr. Szapáry Gyuláné látta el. Ezután nyílt a vízivárosi (Fő u. 3., ma Ganz u. sarok), az óbudai (Fő tér), a kőbányai és a tabáni (a Várkert Bazár helyén) népkonyha.

Ferenc József januárban több népkonyhát meglátogatott. Ő is leült megenni egy adagot, majd elbeszélgetett az ott dolgozókkal és a vendégekkel.

1876-ban, március elején a Vízivárosban a Medve utcai iskolában nyitották meg a népkonyhát. Ezt Tisza Kálmán is megtekintette néhány nappal később. 1884. december 22-én a Fő utca 62. alatt nyílt meg a népkonyha, az Erzsébet-apácák zárdájával szemben. 11-től 1 óráig volt nyitva, az ebéd 10 krajcár volt. 1885-ben a régi Polgári Lövölde épületében kapott helyet.

1886. december 16-án nyílt meg a Bomba téri volt katonai őrtanyán, az átalakítás után a vízivárosi népkonyha. Hosszú távra próbáltak berendezkedni, mert csatornázást is terveztek az épület alá. Naponta 11 és fél 2 között osztottak ebédet 10 krajcárért. 1890-ben Tisza Kálmánné látogatta meg, akkor négy budai iskola szegénygyerekeit etették. A látogatás napján az ebéd daraleves volt borsófőzelékkel, hússal.

Valószínűleg végig ebben az épületben volt már annak lebontásáig. Van adat arról, hogy közben árusítópavilonként is működött, de lehet, hogy ez csak az író tévedése. A bontás 1891-92-ben történhetett, amikor az Erzsébet-apácák kertjét és kerítését is lebontották és a telket a térhez csatolták.

1892 végén a Szegényház (Varsányi Irén) utcában és a Fazekas téren működött népkonyha a Vízivárosban. A Szegényház utcai még 1896-ban is működött. A menü akkor is 10 krajcárba került.

Végül nézzük, milyenek voltak a piaci árak akkoriban. 1 forint 100 krajcár volt.

1884. nyarán: 1 pár liba 4,5Ft, 1 pár csirke 1,60-2,40 Ft, tojás 53db 1Ft, hagyma 10kg 1Ft, 1pár tyúk 2Ft,

1888 január: borsó 1kg 10kr, bab, 1kg 10kr, krumpli 100kg 3Ft, 1pár pulyka 5Ft, vaj 1 kg 7,5 Ft.