Gundel Károly, Frenreisz István és a Gellért Szálló

Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálloda 1930 körül.

 

A szálló éttermének és kávéházának bérlete 1927-ben járt le. Az új bérletre négyen pályáztak, Hámor József, Gundel Károly, Frenreisz István és Czifrák Antal.

Addig Frenreisz István bérelte, de a Főváros nem akarta meghosszabbítani azzal az indoklással, hogy Frenreisznek más vállalkozásai is vannak és ez egész embert kíván. Gundelt se támogatták ugyanilyen okokból, ezért Czifrákot javasolták bérlőnek.

Nagy harc kezdődött a jövedelmező üzletért: Gundel felajánlotta, hogy visszaadja állatkerti vendéglőjének bérletét, ha elnyeri a Gellértet, Frenreisz is hasonlóan nyilatkozott. Vádolták Frenreiszt, hogy eddigi munkája nem volt megfelelő. Ekkor robbant a bomba: kiderült, hogy Czifrák és Frenreisz közeli üzletfelek voltak, így a Gundel-pártiak azt sejtették, hogy Czifrák mögött Frenreisz áll. A kitört botrány hetekig tartott, a különböző bizottságokban és a tanácsban tárgyalták az ügyet, több szavazás is volt, hol Czifrák, hol Gundelt kapott több szavazatot. A jobboldali pártok Frenreiszt, a baloldaliak Gundelt támogatták.

Végül Ripka főpolgármesternek elege lett a folytonos vitákból, segítségével az érintettek leültek tárgyalni és egyetértés jött létre. Gundel kapta a bérletet, cserébe valószínűleg nagy összegű lelépési díjat ígért Frenreisznek, ráadásul az átvett berendezési tárgyakért is pénzt ígért.

Az ügynek nem lett vége: a Ripka által felkért közvetítőt, dr. Kozma Jenőt Frenreisz pártolásával gyanúsították meg, Gundel pedig a leltárba kötött bele, emiatt hét hónapig tartott az átadás, Gundel csak ezután fizetett. Frenreisz ezt kevesellte, pert indított, amit első fokon meg is nyert, a tábla viszont Gundelnek adott igazat. A Kúria új eljárásra kötelezte a táblát, amely végül 1930. szeptemberében elutasította Frenreisz keresetét.