József királyi herceg beszéde a margitszigeti híd avatásán

A Margit-híd szárnyhídja az avatás után, 1900.

József királyi herceg beszéde a Margit-híd szárnyhídjának avatásán, 1900. augusztus 19-én:

 

„Nagyméltóságú miniszter uram (Hegedűs Sándor)! Néhány esztendeje éppen százados évfordulója volt annak, hogy felejthetetlen édes Atyám, József nádor e szigetet mint kietlen vadont, mint ligetet a Duna közepén, vette át. Ő akkor, szó s tettel a székesfőváros és Budapest lakossága irányában kertté alakította át.

Ámde azóta sok idő telt el. Budapest székesfővárosa gyönyörűen fejlődött és hatalmasan terjedt és e keretbe az akkori szigetkert már nem illett bele. A leghálátlanabb ember lettem volna, ha nem iparkodtam volna a székesfővároshoz illeszteni e szigetet. Hiszen itt, e városban nevelkedtem, itt töltöttem boldog gyermekéveimet, itt ifjúkoromat (riadó lelkes éljenzés) és itt keletkezett bennem az az őszinte, benső ragaszkodás, amely e város minden polgárához fűz. Iparkodtam tehát e szigetet a mai korszak színvonalára emelni és Isten segítségével sok fáradozás árán némileg sikerült is.

De volt még egy nagy akadály, amely annyira megnehezítette Budapest polgárságának e sziget megközelítését: csak vízi út állott rendelkezésre és ennélfogva éppen azok, akik egész napon át a városban végzik fáradságos munkájukat és azután keresnek egy helyet, ahol jó levegőben üdülhetnek, csak nehezen, nagy időveszteséggel és kevés kényelemmel férhettek hozzá. Ezen most segítve van. A magyar királyi kormány, amely tiszta hazafiságtól áthatva minden alkalmat fölhasznál arra, hogy az ország javát előmozdítsa, hogy e székesfővárost emelje és minden jó és hazafias törekvésében támogassa, létrehozta e hidat, egy oly remekművet, amely Budapest székesfővárosának ebbe a kertembe könnyű utat nyitott.

Fogadja ezért a magyar kormány legőszintébb, legbensőbb hálámat. Fogadja főképpen Nagyméltóságod legőszintébb köszönetemet azért a buzgóságért és erélyért, amellyel most az utolsó időkben e mű létesítését előmozdította. Fogadják hálámat mindazok az urak, akik e mű létesítésében szakértőén és szorgalommal buzgólkodtak. Az Úristen áldása legyen e művön, de legyen mindazokon is, akik annak létrehozásában közreműködtek és mindenekfölött a magyar kormányon, amely mindenkor hazánk javát mozdítja elő. Isten éltesse a magyar kormányt és azokat, akik e híd építésében közreműködtek (élénk éljenzés). Uraim! Engedjék meg, hogy mint e sziget birtokosa ezen a hídon önöket átvezessem az én földemre és ott kedves vendégeimül láthassam (viharos, lelkes éljenzés).”

Nehéz leírni e szavak hatását. A királyi herceg katonás keménységgel beszélt, de minden szavából kiérzett, hogy e szavak magyar szívből fakadnak. Magyaros előadása s az a meleg szeretet, amellyel Budapestről beszélt, föllelkesített mindenkit. Mikor boldog gyermekéveiről, ifjúságáról, a fővárosi polgársághoz való ragaszkodásáról szólott, Budapest polgármesterei csillogó szemmel néztek össze s önkéntelenül kitört ajkukon az éljenzés, amely sokáig megakasztotta azután a szép beszédet.