Zágráb, Vojkffy-palota 1900 körül.

Zágráb, Vojkffy-palota, épült 1840-ben.

 

Zágráb, máj. 23-án 1848.

Zágrábi vagyok, de legszerencsésebb ember volnék, ha Zágrábtól örökre búcsút vehetnék egész családommal együtt. Zágráb jelenleg helye minden törvénytelenségnek, absolutismusnak s alkotmányos jogok lábbal tiprásának. Zágrábban a sajtó- s szószabadság csak az illírek számára létezik, s ezt ezek csak mások gúnyolására használják, máspártiak sajtóban, szóval s tettel üldöztetnek. Nem említem azon egyéneket, kik a városbírája ravaszsága által bezárva valának, nem azt, ki kényszerítés s hajborzasztó taktika által magát bolondnak nyilvánítani kónyszeríttetett, nem azon sértéseket, melyek szóval s tettel az ottlakó magyarokra háríttattak, hisz eljő még tán azon idő, hogy minden megbántott egyén elégtételt, a bűnös érdemlett díjt nyerend, csak azt akarom említeni, micsoda eszközökkel élnek az illírek, hogy a népet – mely a magyarok iránt mindig rokonszenvvel, sőt tisztelettel viseltetett – lázíthassák. Látok mindennap a határőrvidékről katolikus s óhitű lelkészeket a bánhoz és Gájhoz menni, korántsem azért, hogy ezeknek tisztelkedjenek, hanem utasítást veendők, hogyan kell a népet fellázítani, mi ebben áll: „Magyarok jőnek reátok, a nyert szabadságot tőletek elveendők, ezen vad csoport gyermekeiteket ölni, nejeiteket s leányaitokat megszeplősíteni fogja, papjaitokat elűzendik s magyar luteránus vagy pláne kálvinista lelkészeket hoznak magokkal számotokra. Nem leszen szabad az atyának gyermekével, férjnek nejével anya-, hanem csak magyar nyelven beszélni” s több ily sátán konyhájában sütött hazugságok, egyszóval az utasítás abban áll, mindazt a népnek mint valódi tényt előmondani, ami az emberiség leggyöngébb oldalát éri, hogy annak idejében ennek dühét használni lehessen. Mindennap látok számtalan népcsoportokat a bánhoz vezettetni. Hogy miért történik ez? Felvilágosításul mondom a tegnapi esetet: Diakovich f. sztubicai lelkész 4700 paraszttal érkezett a bán s Gáj tiszteletére, s a bánhoz egy hosszú beszédet tartván többi között így szólott: „boldog azon emlő, mely tégedet táplált, boldog, mert te vagy Istentől messiásként küldve, hogy bennünket valahára azon százados magyar igától megszabadíts! Egyedül csak te viheted ezen nagy célt végbe! Haladj tovább is a kezdett úton, mi mindnyájan minden órában készek vagyunk életünket éretted áldozni.” Ilynemű mindennapi beszédekre a bán imígy szokott felelni: „Testvérek! Még nektek sohasem volt ilyen bánotok, aki anyanyelven szólt volna hozzátok. Mindég idegenajkúak valának, azért is rabok voltatok. Én szabaddá foglak titeket tenni. De azon nagy munkát én magam nem végezhetem, a ti segítségteket várom, s jelenleg vak engedelmességet óhajtok. Csak így érhetem el a nagy célt. Bízzatok bennem, szabadok, szerencsések lesztek!” Erre közönségesen az egész csoport csapszékekbe elvitetik, ott lerészegíttetik. Néha a bán is az ilyes csoportot meglátogatja, s velök iszik, mint tevé, midőn a topoloveci szerezsanok nála tisztelegtek. Honnan veszik erre a pénzt, nem tudom, de az mondatik, hogy a káptalannak elég van.

A világiak is lázítók, s ezek között főszerepet jászanak Zágráb környékén: Bornemissza, gr. Vojkfy és a fiatal Jozipovich. Mindegyik jószága környékén azt hírlelé legelőször a népnek, hogy ők, nem pedig magyarok adák meg a szabadságot, s ezt tevé jószágain Busán is. Hallják, jó uraim, Busán! Bornemissza jelenleg azt kürtöli, hogy báni conferentiában (igazán szólva Dvoranéban, mert itt történnek minden végzetek, a híres restauratió 10 órakor este történt) az végeztetett, hogy minden Horváthonban levő magyar családok javai az ország számára a napokban elfoglaltatnak.

Így állnak a dolgok Horváthonban, s jelenleg csak néhány utolsó napokban történteket s történendőket említek:

Egy felelős minisztérium alakíttatott (még hirdetve nincsen) mint mondják, következők: Gaj kül-, Ossegovich bel-, I Bogovich kultusz-, Vranicari finánc-, Kukulyevics igazság-, a bán hadügyi stb. Báró Ottenfells, 12000 ft-tal nyugalmazott státustanácsos mit keresett a bánnál – tán a bécsi kamarilla kiküldöttje?

Hétfőn többek között végeztetett megyei közgyűlésen népfelkelés s felfegyverkezés mégpedig minél előbb. Moizes kanonok leghatalmasabb szónok vala, azt mondván többi között, hogy ő legjobban ismeri Magyarhont, s abban nem kételkedik, hogy el fog enyészni a szláv elemben, mint született magyar ismeri e gyáva nemzetet.

 

Pesti Hírlap, 1848. május 31.

Arcanum Digitális Tudománytár

Manapság: