Selmecz, (Schemniczium, Schemnicz, Stiavnicza), Hont vármegyében, legnevezetesebb s igen régi szabad királyi bányaváros, Bécstől 33, Pesttől 20, Körmöctől 4, Kassától 29 mfdnyi távolságra. Fekszik magas kősziklás hegyek közt, részint ezeknek oldalában, részint az ezektől formált szűk völgyben, a Földközi tenger színén felül 2172 lábnyomnyival, és így 195 lábbal magasabban mint Pest. Levegője a bányákból kifolyó víz, és a sok hutákból emelkedő füst, gőz miatt nem igen egészséges; azért lakosai közt nem csak halvány képűek, hanem golyvások is számosan találhatnak. Határja hegyes, völgyes, kősziklás. Főbb hegycsúcsai, honnan gyönyörű kilátások esnek: a Kornberg, egy költséges víz csatornával, Zsitna, a kopasz, kősziklás Hechelstein, mely pestis idején menedékhelyül szolgált a lakosoknak, Paradicsom, a csúcsos tetejű Kálvária hegye. Alkotórészei ezen hegyeknek a nemes érceket magában foglaló porfir, csillámpalakő (Glimmerschiefer), anyag palakő, grauvacke, kvarc, kovamárvány, fekete csillám.
Áll a város a tulajdonképen való Selmecből és 4 – 1/2 – 3/4 órányi távolságra fekvő utcákból vagy külvárosokból, melyeknek nevei: Hodrusbánya, Schüttersberg, Steffolto, Szigliszberg, s mindenik különös plebániát formál. Jelesebb épületei: a régi vár, mely most fegyvertárul szolgál, a négyszögletű pompás újvár, ütőórával, a kamaraház, egy roppant szép épület, itt lakik a kamaragróf, s itt van a fő számadói hivatal, pénztár, probiergaden kancellária, a három emeletű városház, melynek levéltárában mindenféle ezüst és vas bánya műszerek tartatnak, s nagy ünnepek alkalmával ezekkel felékesítve jelennek meg a bányászlegények, a magosház, sóházzal együtt, a Hellenbach-palota. Szentegyházai közül nevezetesek: kath. paroch. templom, a régi jezsuiták temploma, Szt. Anna temploma, Boldogságos Szűz temploma, evang. anyaszentegyház, a magas hegyen épült kalvária elragadó gyönyörű kilátással, honnan némelyek ezt egész országban legszebbnek tartják. Itt említést érdemlenek a hegy tövében lévő tót templom, két szomszéd kápolnával, hátrább a hegyoldalban az úgynevezett szent lépcsők, hol különféle relikviák tartatnak, ismét feljebb egy kősziklába vágott kápolna, melyben Üdvezítőnk tömlöcbeli gyaláztatása ábrázoltatik, a hegy legfelsőbb tetején végre a német szentegyház két magas bádogos toronnyal, s háta megett lévő kápolnával, melyben megváltónknak teste egy koporsóban tartatik.
Selmecen lakik 17000 lélek, melynek 4/5 kath., 1/5 evang., 33 ref. Mindezen tót- és németajkú lakosok három osztályra szakíttatnak el. Az első osztályhoz tartoznak az úgynevezett bányászpolgárok (Waldbürger) kiknek kötelességökben áll a bányamíveltetésben részt venni, minél fogva ők különös kiváltságokkal, nevezetesen szabad bormérési joggal élnek, s tulajdon előljáróság alatt állnak, a második osztályt a mesterségeket, kereskedést s más polgári életmódot folytató lakosok, a harmadikat végre a bányászlegények (Knappen) teszik, s mintegy 5000-en vannak. Ebből kitetszik, hogy a selmeciek fő élelmöket bányájukban találják, melyek kimeríthetlenek lévén (Delius k. tanácsos és oktató szerint 1740-től 1773-ig 70 millió arany és ezüst forintra ment a bányanyereség), jelenleg is 100000 márka (500 mázsa) ezüstöt s mintegy 4 mázsa aranyat adnak esztendőnkint, beleszámítván ti. Selmec környékén létező minden bányákat és 10000 embernek nyújtanak kenyeret s táplálékot. De igaz is, hogy a selmeci bányászság oly tökéllyel, oly okossággal folytattatik, hogy ezt a híres saxoniai se múlja felül. Csudálkodásra gerjesztik a vizsgálódót azon számtalan mesterséges erőművek, melyek éjjel-nappal, tűz-víz segedelmével mozgásban tartatnak, s melyek az érceket s a vizet a bányákból iszonyú mélységről hozzák fel világosságra. Ezen erőművekre bocsátott víz némely hegytorkolatokban gyűjtetik össze, s vagy a hegy gerincén, vagy földalatti csatornákban vezettetik kitűzött céljához. Minden művelésben tartott bányáknak felét kamarai és királyi költséggel dolgozzák, fele pedig privátusoké, kik fát és puskaport a kamarától kényteleníttetvén venni, s így költségök nagyobb lévén, csupán a jobb reménységű bányaüregeket művelhetik. Leggazdagabb bányaüreg (Schacht) mindenek közt az István nevű, mely most is, noha már 400 dolgost kell bele rendelni (ezelőtt jóval kevesebbet) esztendőnként 200000 f. tiszta nyereséget nyújt. Ezüstön, aranyon kívül ásnak itt továbbá kevés rezet, és vasat, sok ónt stb. és vitriolt főznek. A bányászokat követik szorgalomban a többi polgárok is, mert itt mindennémű s jó mesteremberek találtatnak, kik közt különösen a pipacsinálók érdemlenek figyelmet, s a selmeci cseréppipa valóban a legjobbnak tartatik egész hazánkban.
Ami jegyzésre méltóbb viszontagságait, történeteit illeti Selmecnek, ezek röviden így következnek: első építői s lakosai e városnak morvák voltak, s minthogy lakhelyeik nyomait most is láthatni egy hegyen. Szt. István németeket hívott ki bányaművelésre, s ez virágzó karban is volt egész IV. Béla idejéig, a mikor a tatárok a várost egészen elpusztították s felégeték, a lakosok széjjelszóratva sűrű erdőkben rejtőztek el. Ezen elszéledt lakosokat IV. Béla nagy nehezen visszaédesgette, jeles kiváltságokkal megajándékozta, s az ezekről szóló okleveleket német nyelven adá ki, mely annyival különösebb, hogy azon időkben ilyenek csupán deák vagy görög nyelven írattak.
I. Lajos Gerad, Karlik, Siegelsberg, Seken, Kulpach falukat a városnak adja. Zsigmond alatt a husziták itt nagy nyughatatlanságot okoztak, továbbá Erzsébet királyné Giskrát tette fő bányafelügyelővé. 1442-ben szenvedett a Rozgonyi László seregétől. II. Lajos idejében szépen virágzott a bányaművelés, hatalmasan pártfogoltatván a szorgalomnak ezen ága. Ugyanezen király adott a szegényebb polgároknak úgynevezett Moratoria levelet, nehogy őket a hitelezők tüstént kivetkeztethessék. Rudolf 1572-ben királyi várossá tette. 1680-ban maga körül kőfalat emelt, mely 40000 ftba került, s melynek nyomai máig is látszanak. Rákóczi Ferenc elfoglalván a bányavárosokat és így Selmecet is, zendülés ütött ki, mivel a bányászlegényeket rézpénzzel akarták fizetni. 1710-ben 6000 embert ragadt el a pestis. 1760-ban a bányászakadémia felállíttatott s 1809-ben az erdészeti oskola is hozzá járula. 1849. januárban itt vonult keresztül Görgey 27000 főnyi seregével.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.