„F. hó 26-án nyílik meg Emmerling új szállodája a Váci úton a pályaudvar szomszédságában. Az új szálloda „London városához” lesz címezve. A közönség érdekében óhajtanók, hogy e szállodában mind az árak, mind a szolgálati személyzet a párizsi s más európai hotelek szerint rendeztetnék be, hogy végre megcáfolva legyen azon általános panasz, miszerint a pesti fogadók legdrágábbak egész Európában, amiben nagyon sok igazság van, mert nálunk nem csak a szobák méregdrágán adatnak, de a személyzet még sokszor többe kerül mint az összes kontó, miután a cselédeknek nem lévén rendes fizetésök, egy-egy vendég elmenetelekor az egész cselédség összefut, hogy a távozótól vámot szedjen!”
Hölgyfutár, 1863 július.
***
Louis de Rougemont Advocate Lyon, France.
Ez alatt a cím alatt vett szállást f. hó 3-án a „London” szállóban egy magas, elegáns külsejű férfiú, ki csupán franciául beszélt és azt állította, hogy bőröndjei utána jönnek a vasúton. 12 napig mulatott a szállodában anélkül, hogy fizetett volna. A 12. napon már feltűnt a fizetőpincérnek a dolog és ennek folytán felszólította az idegent, hogy igazolja, csakugyan az-e, aminek bejelentette magát. Az idegen zavarba jött és valami kifogással elküldte a pincért és azt mondta, hogy majd délben jöjjön a szobájába, amikor igazolni fogja magát, a délelőtt folyamán azonban sikerült az ismeretlen szélhámosnak a szállodából megugrani. Miután a szálloda bérlője megtudta, hogy a szélhámos már más szállóban is követett el hasonló csalást, ennél fogva jelentést tett a rendőrségnél, mely a nyomozást megindította.
1883.
***
Budapesti regény.
Zsidó volt a leány, keresztény a fiatalember. Ez volt az indítója szerelmük drámájának. A fiatalember, M. E. vései (Somogy m.) származású gyógyszerészsegéd, 24 éves kora dacára már igen jó állást foglalt el egy Király utcai Terézia-gyógyszertárban. A szorgalmas fiú másfél évvel ezelőtt ismerkedett meg egy igen jó családból származó csinos pécsi zsidó leánnyal, aki itt lakott Budapesten férjes nővérénél. A fiatalember belészeretett s a szép zsidó leány hévvel és teljes odaadással viszonozta szerelmét. A leány nővére azonban nem jó szemmel nézte, hogy a leány egy keresztény fiatalember udvarlását fogadja. Összeszólalkoztak, a nővér levette kezét a tizennyolc éves fiatal leányról, ki erre elköltözött tőle s külön bérelt magának egy hónapos szobát. A fiatalok ezután bármikor találkozhattak s egészen szerelmüknek éltek, míg annak következései nem mutatkoztak. A leány előtt állott a szégyen, mindkettejük előtt az a tudat, hogy nem válthatják azt meg házassággal. Ezért határozták el az öngyilkosságot. Az utolsó estét eltöltötték tegnap egy éjjeli mulatóhelyen. Innen elhajtattak 11 óra tájban a London Szállóba. Az első emeleten szalonszobát nyittattak s egy üveg Monopol-pezsgőt rendeltek. Pezsgő mellett ittak ópiumot, kétszer egymás után. Ma reggel nem jött a gyógyszertárba s ezért egyik társa keresésére indult. Egyenesen a London Szállóba ment, mert M. kimenői alkalmával oda szokott járni. M. maga nyitott ajtót neki. Az ópium nem hatott elég erősen. A leány aléltan hevert a pamlagon, az asztalon a kiürített poharak. M. barátja rögtön megértette a történteket s orvosért küldött. Se a férfi, se a leány nem akarta bevenni az ellenmérget, erőszakkal kellett beléjük önteni. Mire a mentőtársulat beszállította őket a Rókusba, már jobban érezték magukat s néhány nap múlva talán el is hagyhatják a kórházat, ahol ki tudják őket gyógyítani minden bajból, csak a szerelemből nem.
Budapesti Hírlap, 1887.
***
Küzdelem a létért.
Giszmann József csavargó tegnap este a Váci körút végén éppen afölött gondolkozott, hogy egyre hangosabban követelődző éhségét minő módon elégítse ki, midőn a sors Proksek József napszámos személyében a London szálló előtt egy oly emberrel hozta össze, aki egy jókora darab szalonnából fanyelű késével jóízűen falatozott. G. minden szerénykedés nélkül odament hozzá s kérte, hogy adjon neki egy darabot a szalonnából, mert nagyon éhes. P. azonban még nem is válaszolt, mire az éhes ember rávetette magát a napszámosra s szalonnáját ki akarta ragadni a kezéből. Erre heves dulakodás támadt a két ember közt, s Giszmann kést rántva, azt a megtámadottnak előbb jobb mellébe, s aztán bal karjába mártotta, úgy hogy az vértől borítva összerogyott. Ekkor G. zsákmányával tovább akart állani, de nem sikerült neki, mert a dulakodás lármájára oda érkező rendőr letartóztatta s bekísérte a kapitányságra. A súlyosan sérült Prokseket bevitték a Rókus Kórházba.
***
Hatósági intézkedésre lebontják a London-szállóépületét
Hosszú idő óta üresen, elhagyottan áll a Berlini tér és a Jókai utca sarkán a nagymúltú London Szálló épülete. Korábban is elhanyagolt állapotban volt ez a ház, amióta azonban kiürítették, a pusztulás nyomai egyre erőteljesebben mutatkoznak rajta. Már egy négyzetméternyi hely sincs az épület homlokzatán, ahonnan nem hullott volna le a vakolat, a sötét, majdnem fekete háztömeg meglehetősen rontja a városképet ezen a főforgalmi gócponton. A Nyugati Pályaudvar szomszédsága idegenforgalmi szempontból is tűrhetetlenné teszi ezt az állapotot, amely már a hatóságoknak is szemet szúrt. A London Szálló épületével annak tulajdonosai, az Emmerling-örökösök különböző terveket igyekeztek megvalósítani. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy az épületet kívül-belül modernizálva újból szállodává rendezik be és e célból olcsó kölcsönt igyekeztek szerezni. Ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. Később arról beszéltek, hogy áruházzá alakítják át az épületet és beszéltek külföldi érdekcsoportokról, amelyek megfelelő anyagi felkészültséggel hajtanák végre az új áruházalapítást.
Úgy látszik azonban, ez az orientálás sem vezetett célhoz, mert a közelmúltban olyan hírek hallatszottak, hogy a tulajdonosok az épületet lebontatják és az értékes telket parcellázva áruba bocsátják. A sok különféle tervvariáció ellenére a London Szálló épülete körül mégsem történt semmi érdemleges, legfeljebb annyi, hogy a vakolatok tovább hullottak és az épület mind siralmasabb állapotba került.
A VI. kerületi elöljáróság, amely terület szerint illetékes a területén lévő épületek ellenőrzésére, a napokban hivatalos felszólítást intézett az ingatlantulajdonosokhoz, akiket felhívott, hogy záros határidőn belül vagy gondoskodjanak a városképet rontó épület tatarozásáról, vagy pedig bontassák le a tűrhetetlen állapotban levő épülettömeget.
Úgy értesülünk, hogy az ingatlan tulajdonosai a hatósági felszólítás következtében végérvényesen a ház lebontása mellett határoztak. A fővárostól már engedélyt is kértek arra, hogy a területet négy házhelyre parcellázhassák, miután így könnyebb az értékes ingatlan eladása.
A London Szállót ilyenformán rövidesen lebontják és telkén négy bérházat fognak építeni az új tulajdonosok.
1936.
Arcanum Digitális Tudománytár