Angol Királyné Szálloda Pesten

Az Angol Királyné Szálloda Pesten, a Vigadó mellett

 

1868. április 24-én éjjel a szállodában kéménygyulladás miatt tűz ütött ki. Több szoba lakóját ki kellett költöztetni, köztük Deák Ferencet is, aki a tűz kitörésekor már aludt.

 

Manapság:

Ítéletidő Budán, 1837.

Laszlovszky-major, 1942. szeptember 23. FSZEK Budapest-képarchívum

 

Pesti hírek

 

A két fővárosnak nagy része pünkösdhétfőt évenkint a Zugligetben szokta ünnepelni. A reggel eléggé kellemes vala, Budapest lakosit zugligeti szokott mulatságaira csalhatni. Délután fél háromra zápor kerekedék s a késő estig nőttön nőtt zivatar szüntelen szakadó záporral vegyülve oly irtózatos dagállyá duzzadt a zugligeti hegyszorulatok közt, hogy a mulatságot rémessé, a napot pedig számtalan szerencsétlenség szomorú napjává tevé. A zivatar koronkinti, néhány percnyi szünetei közt estig az úgynevezett Laszlovszky-majornál öt halottat halásztak össze, egy, a vízártól elsodrott kocsiból csak a szerencsétlen atya félholtra zúzottan menekedheték meg, két gyermeke, a bérkocsis, lovai s kocsija menthetlenül vesztek el. A Krisztinavárosban a Horváth-kert mellett álló kis kőhídon hét ember, kik a rohanó vízárt nézegeték a hidpárkányzathoz támaszkodva, a hirtelen összeomlott párkányzattal együtt a vízbe zuhantak s közülök csak egyet foghatának ki. Belebb a Rácvárosban, az úgynevezett Rác-fürdő mellett, honnan kevés távolságra a hegyek közül rohanó víz a Dunába szakad, a vízár egypár házat sodrott el, s még kedden délig nem tudaték, hány ember lőn itt is a vészes zivatarnak áldozatja. A hegyek közt az utakat e zivatar mind összerontotta s a zápor közé vegyült roppant jégdarabokkal és sziklákkal borította el. A hegyek közti lapályok, vetések, rétek tengervízben úsztak és még tegnap is, a hegyi vízmedrekben holtakat hordoztak össze, ezek közt egy anyát, két halálában osztakozó gyermekével, az életteleneket karjai közé szorítva. Hol a hegyi zápor a Rudas-fürdő közelében a Dunába omlik, ott néhány csónak a hegyekről lesodrott eledel kosarakat s több efféle, a mulatozó néptől magával vitt étel s italtartó szereket halászott össze. Hány ember lőn összesen e szörnyű zivataros napnak áldozatja, szám szerint nem tudhatni, tegnap délig 39 ember halála tudatott csak a városi elöljáróságnál, annyi bizonyos, hogy sok családnak e nap örömre szánt napjaiból sokáig szomorú emlékezetes napja maradand.

 

Rajzolatok, 1837. május 18.

 

Baleset az Erzsébet-hídnál, 1934.

Baleset az Erzsébet-hídnál, 1934.

 

Megdöbbentő közlekedési szerencsétlenség történt szerdán délelőtt az Erzsébet-híd budai hídfőjénél. Egy 27-es villamos összeütközött a 44-es villamossal. Mind a két villamos teljes sebességgel haladt és amikor egymás közelébe értek és a kocsivezetők észrevették a veszélyes helyzetet, hirtelen fékezni akartak. A fékezés azonban már alig tudta csökkenteni a villamoskocsik sebességét, a karambol megtörtént és súlyos következményekkel járt. A kocsiban ülők lezuhantak a padokról, másokat pedig a bezúzódott ablakok üvegcserepei sértettek meg. Az összeütközés következtében súlyosabban megsebesültek: Hartmann József 48 éves ügynök, Göck Rezsőné, egy gépész 45 éves felesége, Göre Imréné 33 éves segédházfelügyelőnő és Borbás Adolf 57 éves nyugdíjas MAV-tisztviselő, akiket a mentők részesítettek elsősegélyben. A 27-es és 44-es villamos is megsérült. A villamosösszeütközés ügyében pedig a rendőrség megindította a szigorú vizsgálatot.

Friss Újság, 1934., augusztus 30.

Arcanum Digitális Tudománytár

Aknaszlatina, a Kunigunda-bánya beomlása

Aknaszlatina, Máramaros vármegye, a Kunigunda-bánya beomlása, 1908.

 

Beomlott sóbánya. Nagy szerencsétlenség Aknaszlatinán.

Nagy szerencsétlenség érte ma az aknaszlatinai állami sóbányákat, a Kunigunda-bánya fölött reggel beomlott a föld százötven méternyi hosszúságban. A beomlás az Albert-bánya területét is érintette. A hatalmas földtömeg áttörte a bánya boltozatát s magával rántotta a százhatvan méternyi mélységben levő bányafenékre.

Nagy kár érte e szerencsétlenséggel a kincstárt, mert most már lehetetlen megmenteni a két év óta használhatatlan Kunigunda-bányát. Két esztendővel ezelőtt elöntötte a víz ezt a világhírű bányát s azóta szakadatlanul folyt a víz szivattyúzása s a mérnökök azt hitték, hogy megmenthetik a bányát és tárnát fúrathatnak alatta. Ezt a tervet most végleg meghiúsította a földbeomlás. A nagy szerencsétlenség következtében áthidalhatatlan üregek támadtak a bánya fölött s a földomlás elsüllyesztette az országút jókora részét, magával rántotta a távíróoszlopokat és a bánya tornyát s eltemetett négy nagyértékű szivattyúgépet is. A kincstár sóforgalmát nem érinti a szerencsétlenség, mert a tartaléktárnák sótermése igen bő. A szerencsétlenségnek emberáldozata is van. Egy ismeretlen rutén asszony két gyermekkel együtt a mélységbe zuhant. Bányászok nem pusztultak el. Az esetre vonatkozóan a következőket jelentik Aknaszlatináról:

 

Elsüllyedt a föld.

Ma reggel negyed kilenc órakor földrengéshez hasonló rázkódással beomlott a föld a Kunigunda- és az Albert-bányák fölött. Százötven méter hosszúságban történt a beomlás, nagy morajjal a mélységbe zuhant a roppant nagy földtömeg, s amikor elérte az ötvenkét méter mélységben levő boltozatot, áttört rajta és magával nyomta a százhetvenhat méter mélyen fekvő bányafenékre. A besüppedt terület szélessége tizenkét méter és harminc méter között váltakozik.

A nagy beomlás egy kilométer távolságra megrázta a földet s a házakat, ledöntötte a bánya tornyát és eltemetett négy szivattyúzó gépet, amelynek darabja tizenhatezer koronába került, egy húszezer korona értékű szertári épületet és a környéken felhalmozott rengeteg tűzifát is magával ragadta a mélységbe a földomlás, mely megrendítette az egész vidéket. A bányahivatalokból kisiettek az emberek, láttak az irtózatos elsüppedést, de nem mertek közeledni hozzá. Minden pillanatban újabb katasztrófa támadhat, nagy távolságig megingott a föld és újabb süppedések várhatók.

A bányakapitányság még ma délelőtt jelentette a szerencsétlenséget a Pénzügyminisztériumnak, s amíg a miniszter küldöttje meg nem érkezik, addig nem tesznek semmi intézkedést, csupán a szükséges és lehetséges mentőmunkálatot fogják elvégezni, más utat jelölnek ki Alsóapsa felé és a távíró- és telefonvezetéket hozzák rendbe. Ez is eltart majd napokig, mert a nyílást áthidalni lehetetlen, s csak úgy segíthetnek a bajon, ha nagy kerülővel más irányban állítják föl a póznákat. Egyelőre a ma délutáni munkásszemle izgatja az embereket, mert mindenki szeretné tudni, hogy a munkások közül nem veszett-e ott senki.

A mentés.

A Kunigunda-bányát két esztendővel ezelőtt elöntötte a víz, amely most százhét méter magasan áll. A gőzszivattyúk szakadatlanul dolgoztak azóta, mert a bánya vezetőségének az volt a terve, hogy a tárna alatt új, boltozatos rendszerű tárnát építtet, hogy folyathassa a kiaknázást. A mentőkísérlet azonban meddő maradt. Akármennyi vizet szivattyúztak ki, nem csökkent a mélysége. Attól fogva, hogy a víz elöntötte a tárnát, kisebb-nagyobb süppedés többször is történt, s a bánya vezetői és munkásai állandó rettegésben éltek, hogy még nagy szerencsétlenség is történik. A bánya környékén a tél eleje óta sok hó rakódott le, amely egészen eláztatta a föld alsóbb rétegeit is, a bánya boltozatáig. Ez is siettette a szerencsétlenséget.

Nyomban hozzáfogtak a mentéshez, de a veszedelmes helyet még megközelíteni sem lehetett mindjárt. Azzal tisztában voltak, hogy a Kunigunda-tárnában nem volt senki, hiszen a tárna két esztendő óta nincsen üzemben, de attól tartottak, hogy a népes forgalmi úton, amely Alsóapsára visz, talán jártak emberek, mert akkor ezek elsüllyedtek. Eddig csak egy asszony és két gyermek szerencsétlenségét sejtik, akik a veszedelem idején arra jártak, de a mentéshez teljesen lehetetlen még hozzáfogni, mert a roppant nagy mélységbe, amelyben százhét méter magas a víz, nem lehet leereszkedni. Alsóapsa felé ezen az utón megszakadt a közlekedés; nemcsak a kocsiközlekedés, hanem a távíró és a telefon is, mert a vezeték oszlopai elsüllyedtek s a drótok elszakadtak és összekuszálódtak.

Még jó, hogy a szerencsétlenség szombaton történt, amikor sokkal kisebb a forgalom ezen az úton, mint más napokon, különben sok emberélet pusztult volna el. A környék fuvarosai ugyanis jobbára zsidók, akik szombaton nem dolgoznak. Hogy utasok, az említett asszonyon és gyermekeken kívül ott vesztek-e, egyelőre nem lehet tudni, de lehetségesnek tartják, hogy az Albert-tárnában munkások bentrekedtek. A gépész, aki az utolsó pillanatban menekült el, nem tudja, hogy mi történt odalent Az igazgató délutánra összehívatta az összes munkásokat, a szemlén kiderül majd, hogy történt-e munkáséletben kár.

Domokos László főbányatanácsos vezetésével bizottság ment délelőtt Mármarosszigetről a szerencsétlenség színhelyére. Ott van már Tapolczay főszolgabíró is, aki az utat elzáratta és csendőröket rendelt ki a rend fönntartására. A bányákban nemcsak az ijedelem nagy, hanem az aggodalom is. Délelőtt újabb omlás is történt, bár csak kisebb mértékű, de a vizsgálat megállapította, hogy a föld még körülbelül nyolcszáz méter hosszúságban aggasztóan megrepedt, s ha előbb nem, a tavaszi hóolvadáskor bizonyára beomlik. A tervezett új tárna építésének lehetetlen voltát tisztán látják már, mert nyilvánvaló, hogy az üzemnek minden időkre vége ezen a helyen. A bánya geológusa azt hiszi, hogy a megnyílt helyen tengerszem fog kialakulni, amelynek tükre körülbelül harminchét méter mélységben lesz a föld fölszínétő. A Kincstárt kiszámíthatatlan kár éri a Kunigunda-bánya megszűnése miatt.

A kincstár mulasztása.

Domokos László, az aknaszlatinai bányák főnöke ezt mondotta egy hírlapírónak: -Mindent megtettem, hogy a várható katasztrófát megakadályozzam. Szakemberek egész bizonyosra vették, hogy a bányaomlásnak be kell következnie. Nemcsak a sóbányák, de a háromezer főből álló bányatelep lakói is nagy veszedelemben forognak. Előterjesztést tettem a minisztériumnak, hogy a Kunigunda felületén lakó bányászcsaládokat lakoltassák ki a kincstári házakból, mert nem lehet tudni, mikor jön el a pusztulás. A minisztérium nem hagyta jóvá előterjesztésemet és a bányászok mindmáig a tátongó örvény felett laktak. A felelősség nem terheli a bányavezetőséget. Engem legkevésbé, mert én igazán mindent megtettem, ami tőlem telhető volt.

Egy asszony és két gyermek pusztulása.

A szerencsétlenségre vonatkozóan ezt jelentik Máramarosszigetről a Magyar Távirati Irodának:

Aknaszlatinán a Kunigunda- és Albert-sóbánya között a földterület 110 méter hosszúságban, helyenként 30 méter szélességben beszakadt a Kunigunda-bánya felett. A mélységben eltűnt felső földterület a Kunigunda-sóbánya mélységével együtt meghaladja a 200 métert. A süppedés pillanatában az erős légnyomás folytán a környéken földrengést észleltek. A Kunigunda-bányaépület tornya leszakadt Az Apsa felé vehető országutat a süppedés kettévágta. Mintegy 800 méternyire a süppedés helyétől, ahol már házak is vannak, a földterület veszélyeztetve van és a lesüppedés minden pillanatban várható. A lakókat a házakból kilakoltatták. A Kunigunda-bányát már két éve nem művelték, mert a bányát a víz elöntötte. Bányászok nem pusztultak el, csak egy ismeretlen rutén asszony és két gyermek, akik épp a süppedés idejében mentek át a Kunigunda-bánya előtti országúton, a mélységba zuhantak. A mélység a bánya fenekén 222 méter. Domokos főbányatanácsos a pénzügyminiszternek jelentést küldött.

Újabb földomlás.

Éjjel jelentik Máramarosszigetről, hogy délután 3 órakor egy újabb 10 méteres földterület szakadt be a bányába. A földsüppedés következtében a Miklós- és Albert-bányákat is keresztültörte a víz, úgy, hogy most mind a három bánya odavan. A Kunigunda-bányába még négy évvel ezelőtt betört a víz s azóta ezt nem művelték. A kincstár kára több százezer korona.

Pesti Napló, 1908. február 23.

Arcanum Digitális Tudománytár

 

Ma így néz ki:

A zentai híd katasztrófája, 1902.

Üdvözlet Zentáról! A leszakadt híd. A postázás időpontja 1904.

 

Zentáról jelentik, hogy ma reggel kilencedfél órakor hatalmas robaj riasztotta föl a város lakosságát: a Tiszán átvivő hatalmas fahíd leszakadt a rakodópart egy részével együtt. Különös kedvezése a sorsnak, hogy a hídon a katasztrófa idején nem járt senki s így emberélet nem esett áldozatul. Növelte azonban a bajt, hogy a leszakadó híd rázuhant egy szállító gőzösre, amelynek fele részét eltemette. Ezt a hajót már nem lehetett megmenteni. Hogy a hidat katasztrófa éri, attól már régóta tartottak. A rakodópart ugyanis már régóta igen laza volt s a városi ellenzék évről-évre sürgette, hogy építsék újra, mert leszakad a híd. A munkát a minap állami segítséggel már meg is akarták kezdeni, de mint a szomorú következmény mutatja, megkéstek vele. Rozoga építmény volt különben a híd is, amelynek pusztulásával most megszakadt minden összeköttetés a Bánsággal. Egy éjjel érkezett távirat jelenti, hogy ma délután a Tiszába omlott a híd melletti vámház is s a partszakadás miatt veszedelem fenyegeti a parton lévő házakat is. A vékony fagerendákra épített híd leszakadásától már 1895-ben, a nagy hadgyakorlatok alkalmával is féltek. Akkoriban maga a király is keresztüllovagolt rajta s megbámulta az érdekes faalkotmányt, mely magas lábakon állott, mert a vízállás ingadozása ott a tíz métert is meghaladja. A híd vékony fagerendákon pihent s magas oldalkarfáival, tetőzetével valóságos kuriózumszámba ment. A híd lábánál a Tisza partja a jobb oldalon igen meredek, s a híd közelében hirtelen lejt, mert a víz már bemosta. A nagy partcsuszamlások az egész vidéken elég gyakoriak, a szegedi milliós kőpartot is ilyen hirtelen csuszamlás pusztította el a nyolcvanas évek végén. Nem lehetetlen azonban, hogy a mostani partszakadást földrengés okozta. Óbecséről ugyanis azt jelentik, hogy Óbecsén és Bácsföldváron tegnap éjszaka tizenkét óra negyven perckor heves földrengést éreztek, amelyet földalatti moraj kísért. Két lökés következett egymás után. Lehet, hogy a lökések ereje elhatott egész Zentáig, megrázta a laza partot, mely így beszakadt a Tiszába.

  1. márc. 19.

 

A zentai híd összeomlása.

Zentáról jelentik a M. Távirati Iroda-nak: A szomorú sorsra jutott zentai tiszai fahídnak március 18-án történt vízbeomlása nem lepett meg senkit, aki e hidat ismerte. A szakértő mérnökök már öt év előtt megjósolták a híd és a rakodópart pusztulását. De a szakértők véleménye a képviselőtestület többségére nem volt hatással és mindig ellene szegült annak, hogy az 1873-ban épült hidat lerombolják és helyette az igényeknek megfelelő hidat építsenek és a rakodópartot renoválják. A képviselőválasztások után 1902. január 4-én és folytatólag február 21-ik napján tartott városi közgyűlésen a városi képviselőtestület végérvényesen 500000 koronát szavazott meg a rakodópart céljaira. A kőhányás és kőburkolat munkáit árlejtés útján nyomban kiadták Tóth Ferenc szegedi vállalkozónak, aki első hajójának kőszállítmányát éppen abban a pillanatban kezdte a Tiszába dobni, amikor a híd összeroskadt. Érdekes, hogy a híd és a rakodópart beomlása előtt való napon tartott városi közgyűlésen Endrei Soma városi mérnök jelentést tett arról, hogy a híd és a rakodópart körül veszedelmes repedéseket észlelt, amiért is kéri a szegedi folyammérnökségnek távirati utón való meghívását, hogy a bekövetkezhető veszedelem elháríthatására a szükséges lépések megtehetők legyenek. A mérnök indítványa ellenében Kikirics János ácsmester kijelentette, hogy ő is látta a repedést, de nem tartja veszedelmesnek és mellőzni kérte a mérnökök költséges meghívását Ekkor a városi mérnök izgatottan kérte a városi főjegyzőt, hogy vegye jegyzőkönyvbe azt a kijelentését, hogy a további felelősséget a híd és a rakodópart épségben maradásáért nem vállalja. Ekkor elfogadták a mérnök indítványát. Amikor már a folyammérnökség kiküldöttei megérkeztek, a katasztrófa megtörtént. Nevezetes dolog az is, hogy Madari rendőrkapitány az összeomlás előtt fél órával szüntette be a hídon való közlekedést. A holnapi rendkívüli közgyűlésen a szükséges intézkedéseket és a mentés munkáját vitatják meg. Ma délután ideérkezett Latinovics Pál főispán a vármegyei főmérnök és több mérnök kíséretében.

  1. márc. 21.

 

Szakvélemények a zentai hídról.

A leszakadt zentai híd dolgában most tartották meg a hivatalos műszaki vizsgálatot, amelyben a kereskedelmi és a földmívelési minisztérium, a vármegye és a város képviselői és a hídbérlő vettek részt. A bizottság két napi tárgyalás után kimondta, hogy a híd helyreállítása 250-260 ezer koronába kerülne, de a kormány aligha engedi meg a fahíd fölépítését. Gferer Miklós hídbérlő azt ajánlotta, hogy hatvanezer koronáért helyrehozza a hidat, úgy, hogy a közlekedést legalább öt évre biztosítja. Zielinszki Szilárd dr. mérnök, műegyetemi magántanár pedig hajlandó lenne legújabb találmányú vasbeton hidat 450-500 ezer forintért elkészíttetni, úgy, hogy december végén már átadná a forgalomnak. A város egyelőre kérelemmel fordul a katonai műszaki hatósághoz, hogy ideiglenesen veressen egy erős és alkalmas hidat a Tiszán.

  1. márc. 26.

 

Manapság:

A Prahova-völgyi vasúti katasztrófa

A Prahova-völgyi vasúti katasztrófa.

1922. július 14-én hajnalban, 4 óra 25 perckor a Bukarest-Bécs gyorsvonatot a Kárpátokban baleset érte. Előző napon a hatalmas esőzés miatt megáradt Prahova-patak alámosta a Komarnik fölötti vasúti hidat és amikor a szerelvény áthaladt rajta, a híd leszakadt és a patak medrébe esett. A vízbe a második mozdony, a szerkocsi és a poggyászkocsi esett. A jelentések szerint 7 halott és 35 sérült volt.

 

A helyszín: