Bangó Péter: Gellért fölött, 1845.

Budapest a Gellérthegyről 1875k., Klösz György felvétele. FSZEK, Budapest-Archívum.

 

Gellért fölött.

 

Tetődön állok, ősi szent halom,

Hagyj egy kevéssé rajt’ andalganom

Te ősz tanúja népem életének!

Derült az ég úgyis hazám felett,

Derűben él az anda képzelet,

Derűben tán boldogítóbb az ének.

 

Föl a magosba! jertek társaim,

Itt nem sajog föl metsző honfikín,

Nem mint alant, Rákosnak szent határán,

Nézzétek a viruló dombokat,

Hol annyi kedv, hol annyi üdv fakad,

Andalgjatok Budának ősi várán!

 

Az ifjú Pesten nézzetek körül,

Keblén az élet mint mosolyg, örül,

Örül, miként madárka a tavasznak,

Mily szorgalom zajong minden téren,

A szorgalom virágokat terem

S a szorgalom virági el nem asznak.

 

Nézzétek a fölharsogó Dunát,

Fölötte mennyi nép hullámzik át,

Mint méheraj, virágin a mezőnek,

És mennyi gőzös úszik rajta el,

Látásukon elámul a kebel

S dobogva néz eléje szebb jövőnek.

 

Jövő, jövő! Te bájos tündekép,

Te bíztató, de titkos szendeszép!

Derülj ki már arcodnak fátyolából,

Mondd meg nekünk, nagyok leszünk-e még,

Ha keblünkben hazánk szerelme ég

S fölbirkózunk a tespedés porából?

 

Mondd meg nekünk: leszünk-e boldogok,

Egyenlőség, ha köztünk élni fog,

Egyenlőség munkában s nyugalomban,

Ha honfitettet nem rang s ősi mez,

De érdem és igazság mérlegez.

Érdem s igazság kéjben és nyomorban?

 

Mondd meg nekünk: soká élünk-e még,

Mi ifjú bár, de bátor nemzedék,

Meddig mosolyg éltünk reménysugára,

Vagy már leéltük napjaink javát,

Túlszenvedénk Mátyásnak fénykorát,

S most véghalál leng a bátrak honára?

 

Igét se szólsz, ne mondd, tudom tudom,

Keblemben a mély honfifájdalom

Elsír úgyis mindent, amit kívánok,

Gyászmúlt borongja által lelkemet,

Látom, fölém mint vonnak fölleget

Gellért, Buda s e zöldellő virányok…

 

Megállj, megállj, te kósza gondolat!

Ne szállj a múltba, szívem megszakad,

Ne szállj az ínség szunnyadó helyére,

Örülni jöttem én e hegyre fel,

Mért bántanál a múlt emlékivel?

Békét óhajt ősimnek drága vére.

 

Lengjen tehát bék a holtak porán,

Bék s istenáldás az élők honán,

Viruljon e hon s ifjú nemzedéke!

Mint e hegy, álljon rendületlenül,

Ha dőlni kell, dőljön meg emberül,

S örökre fog ragyogni hősisége.

 

BANGÓ PÉTER.

1845.

Honnan tudták a budai és pesti polgárok a pontos időt? 1. rész

Szt. Gellért hegye és azon a Csillagvizsgálótorony, 1837k. Gróf Vasquez Károly rajza.

 

Honnan tudták a budai és pesti polgárok a pontos időt?

 

Stáhly Ignác, az egyetem rektora 1830-ban, a Budára költözés 50. évfordulójára készíttetett egy harangot, amelyet a Gellért-hegyi Csillagvizsgáló mellett állítottak fel. A harang feladata az volt, hogy a delet jelezze mindennap. A dél jelzése egy nagy harangütés volt, melyet megelőzött fél perccel egy gyors ütéssorozat, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni az órája beállítására. Az időjelzés alapjául a középdelet választották, kiegyenlítve a valódi szoláris idő ingadozásait, igazodva az óraszerkezetek egyenletes járásához. A dél jelzése Szt László király napján (június 27.) kezdődött.

Ez alkalomból Tittel Pál katolikus pap, egyetemi tanár és csillagász, a Csillagda elöljárója rövid könyvben magyarázta meg az időjelzés fontosságát és a valódi és a középidő közti különbséget.

„…a Szt. Gellért-hegyi Csillagvizsgáló toronyból egy különösen evégre készült harang által naponként jel fog adódni, mely szerént Budán s Pesten valamennyi toronyórákat, valamint minden egyéb álló, függő, zsebórákat is igen könnyű lesz mind egymás között egyezségbe, mind a nap által kijelelt idővel rendbe tartani.

Ezen rendelésnek oka, célja egy: hogy immár egyszer megszűnjön amaz, eddig mindennemű időhöz szabott foglalatosságokban uralkodott, azért is mindenfelől régóta sajnosan érzett s panaszlott alkalmatlanság, mely jövendőben a Városok terjedésével s a toronyórák szaporodásával még inkább nevekedett volna.”

 

A harang 1849-ben bombatalálatot kapott és működésképtelen lett, később Pest városa újjáöntette. A csillagdai épületet 1866-ban átvette a katonaság, ezért az időjelzésre odatelepített műszereket és a harangot elszállították, ezért ott megszűnt a déli idő jelzése.

Szent István-nap, 1939., 2. rész

A Nagy-Magyarország-térkép állványzata.

 

Az előző cikkben látható Nagy-Magyarország-térkép állványzata. Egy újságcikk szerint 40 méter magas volt. Makovsky László építőmester készítette (építési és létraállvány kölcsönző vállata volt a Columbus u. 37. alatt.), az ő hagyatékából valók a képek. Köszönöm Makovsky Martinának a képeket!

 

 

Elöl áll Winterkorn Emánuel főművezető.

 

A képen jól látszik az állványzat

 

Szent István-nap, 1939., 1. rész

Szent István-nap, 1939. augusztus 20.
A Citadella falánál hatalmas Nagy-Magyarország-térkép világít.

 

Alább olvasható az ünnepségek korabeli ismertetése:

 

Nagy fénnyel és lelkesedéssel ülte meg Szent István ünnepét az ország lakossága

Húsz év óta először vettek részt az ünnepségen a Felvidék és Kárpátalja lakói

A megnagyobbodott Magyarország első Szent István-ünnepét a szokottnál is nagyobb fénnyel és pompával, lelkes hangulatban ülte meg az országnak a fővárosba sereglett lakossága. A békeévek óta nem volt ilyen mozgalmas Szent István-napja a fővárosnak. Már napokkal előbb szinte ontották a vidékieket az ország minden részéből érkező vonatok, az ünnep előestéjén pedig olyan színes és eleven élet lüktetett a főváros utcáin, amilyenre az elmúlt húsz esztendő alatt nem volt példa.

A Felvidék és Kárpátalja lakói ezt az alkalmat használták fel arra, hogy húsz év után ellátogassanak a fővárosba és a minden magyarok nemzeti ünnepén örvendjenek hazatérésüknek.

A Szent Jobb körmenet

Az idén vasárnapra esett Szent István napja, de már előző nap is ünnepi hangulat uralkodott a fővárosban. Szombaton este leventezenekarok jártak végig a főbb útvonalakon, vasárnap pedig már a kora hajnali órákban megindult a népvándorlás a Vár felé, mert mindenki ott akart lenni a Szent Jobb körmenetén. Reggel nyolc órára minden talpalatnyi hely foglalt volt a Várban, zsúfolásig megteltek a külön erre az alkalomra emelt dísztribünök és a körmenet útvonalának ablakaiban és erkélyein is sűrű csoportokban szorongtak a kíváncsiak. Igen sok külföldi vendég is ott állt a rendőri kordon mögött, hogy láthassa Magyarország világhírűvé vált színpompás Szent István-menetét. A körmenet a Vár plébániatemplomból, illetőleg a Dísz térről indult el és ünnepélyes rendben vonult a kijelölt úton a koronázó főtemplomba. A menet élén hófehér lovakon díszruhába öltözött rendőrszakasz haladt, utána díszszázad zenekarral, majd hatalmas csoportokban a cserkészek, egyesületek, kongregációk vonultak zászlóikkal és jelvényeikkel.

A szent ereklye

Színes és méltóságteljes része volt a körmenetnek az egyház-rész. Hatalmas csapatokban vonultak fel a kispapok, a szerzetes és világi papság, utánuk pedig messzire láthatóan, magasan a tömeg feje fölött jelent meg a Szent Jobb remekművű ereklyetartója. Irgalmasrendi szerzetesek vitték vállukon a szent ereklyét. Mellette díszmagyarban Szendy Károly polgármester és az alpolgármesterek, a másik oldalon pedig Verebély Tibor egyetemi rektor és a dékánok haladtak fővárosi és egyetemi hajdúktól körülvéve Közvetlenül a Szent Jobb után Mészáros János érseki helytartó, a Szent Jobb őre haladt teljes egyházi díszben nagy papi kíséretével, azután a magas egyházi méltóságok, Angelo Rotta pápai nuncius és Serédi Jusztinián hercegprímás teljes bíborosi díszben, bíborpalástjával.

A kormányzó és a királyi hercegek a menetben

Az egyháznagyok után alabárdos és lovastestőrség sorfala között Horthy Miklós kormányzó jött tengernagyi díszben, hajadonfővel. Mögötte József, Albrecht és József Ferenc kir. hercegek katonai díszegyenruhában, gróf Teleki Pál miniszterelnök. Keresztes- Fischer Ferenc, Bartha Károly és Kunder Antal miniszterek, az országgyűlés két háza elnökségének tagjai, a felsőház és képviselőház küldöttségei, magas állami méltóságok viselői, katonai és polgári előkelőségek következtek.

Az útvonalon végig mindenütt lelkes éljenzéssel köszöntötték Horthy Miklós kormányzót és újra meg újra felzúgott a taps meg az éljenzés, amikor a menet második részében egymás után vonultak el az ország különböző vidékeit képviselő, színes népviseletbe öltözött csoportok.

A Gyöngyösbokréta felvonulása

A menet legszínesebb része kétségkívül a Gyöngyösbokréta hatalmas serege volt. A csoport élén hatalmas táblát vittek ezzel a felirattal: „Magyar, ápold nagy hagyományaidat!” A megelevenedett magyar népművészet volt a Gyöngyösbokréta színpompás menete. Matyóvidékiek, kalocsaiak, tolnaiak, az ország minden részét képviselő csoportok vonultak fel jellegzetes népi viseletükben. Az út két oldalán tömött sorokban álló embersereg, valamint a tribünökön helyet kapott svédek, dánok, lengyelek, olasz diákok, bolgár repülőtisztek és amerikai magyarok és más messze országbeli vendégek csodálattól eltelve szemlélték a lenyűgöző látványt, ami némi képet adott nekik Magyarország nagyságáról. Teljes egy óra hosszat tartott, amíg a menet végigvonult a Szentháromság-téren.

A koronázó főtemplomban

A koronázó főtemplomban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az ország előkelőségeinek jelenlétében mondotta az ünnepi szentmisét fényes papi segédlettel. Az evangélium után Gregorovits Lipót esztergomi protonotárius kanonok mondott szentbeszédet a Szent Jobbról. Mialatt a koronázó főtemplomban a főpapi szentmise folyt, azok számára, akik nem juthattak be a templomba, a Szent István-szobornál felállított oltárnál Kátay Béla pápai kamarás, a Kapisztrán téren pedig Folba János tábori főesperes mondott misét és szentbeszédet. A szentmise után újra megalakult a körmenet és az egész Várat megkerülve visszatért a várplébániatemplomba. Itt a hercegprímás Te Deum-ot mondott, majd a Himnusz hangjaival ért véget az egyházi ünnepség. A Várban összesereglett közönség nagy része a körmenet befejezése után szétoszlott, de igen sokan fennmaradtak a Várban és gyönyörködve nézték végig a királyi palota előtt lefolyt ünnepélyes őrségváltást. Különösen a külföldiek élvezték ezt a ritka színpompás és érdekes látványosságot.

Ünnepség az Országzászlónál

Szent István napjának egyik legnagyobb szabású eseménye volt a Szabadság téren az Országzászló előtt rendezett ünnepség, amelyre úgyszólván teljes számban vonultak fel a Szent István napján a felszabadult Felvidékről, Kárpátaljáról Budapestre érkezett vendégek. Huszonöt-harmincezer ember töltötte meg a Szabadság teret és határtalan lelkesedéssel fogadták a délben az Országzászló előtt befutó kassai cserkészstaféta tagjait. A kassai cserkészek 36 tagú stafétája szombaton reggel indult Rákóczi sírjától és kézről-kézre adva futva hozták el Budapestre az Országzászlóhoz Kassa város koszorúit. Felvonultak Beregszász város leventéi és testületileg jelentek meg az ünnepségen az amerikai magyarok is. Az ünnepélyes őrségváltás alatt dr. Cselényi Pál képviselő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság társelnöke mondott beszédet. Az amerikai magyarok nevében Király Imre Kun Bertalan, Golydán Sándor és Nagy Imre mondtak meghatott köszönetét és elhelyezték az amerikai magyarok koszorúit az Országzászló talapzatára. A lelkes és hazafias hangulatú ünnepség a kivonult lövészcsapatok, munkaszolgálatosok, leventék és cserkészek díszmenetével ért véget.

 

Kivilágítás és tűzijáték

A Szent István napi ünnepségek lezárása az idén is a gellérthegyi tűzijáték volt. Végeláthatatlan tömeg szállta meg a Dunapartot és a városnak mindazokat a pontjait, ahonnan a gellérthegyi Citadella jól látható A Dunán pompás látványt nyújtottak a villanyfüzérekkel díszített hajók. Még a törzsökös budapestiek is gyönyörködtek a pompás látványban, amit a kivilágított Országház, a Halászbástya, a Lánchíd és a királyi vár nyújtottak. Amikor besötétedett, már szinte életveszélyes volt a tolongás a Duna két partján és minden szem a gellérthegyi Citadella felé irányult. Fél tíz után egy rakéta jelezte az ünnepség megkezdését. Szendy Károly polgármester hangja csendült fel a felállított hangszórókból, amint üdvözölte a főváros vendégeit:

-A magyar főváros Szent István napján felröppenő tűzijátékának ezer fénye mellett – mondotta – itt a hömpölygő folyam partján tekintsünk ezeréves országunk múltjába és készüljünk arra, ami eljön. Mert Szent István ünnepének évfordulója nem puszta megemlékezés, hanem büszke emlékezés, bátor fogadalom és hit, amely az ezeréves múltból a jövőbe vezet. Szent István országa él és szent hittel hisszük, hogy útja szebb és jobb korszakba vezet.

Csonka-Magyarország és Nagy-Magyarország térképe villanyfényben

A polgármester beszédét német, angol, francia és olasz nyelven ismertették.

Nyomban ezután megkezdődött a tűzijáték, amelyet az idén először rendezett a szombathelyi Petróczy-cég. Megható pillanat volt, amikor minden elsötétedett és a Citadellán hirtelen megjelent Csonka-Magyarország villanyfényekből körülhatárolt képe. Pár perc múlva a Kárpátaljával és a visszacsatolt Felvidékkel megnagyobbodott Magyarország képe villant fel a Gellérthegyen emelt óriási emelvényen. Az összesereglett százezrek hosszantartó éljenzéssel és ovációval köszöntötték a felemelő látványt.

Harmadszor is sötétbe borult minden és a Magyar Hiszekegy hangjai közben felvillant Nagy-Magyarország, Szent István Magyarországának hatalmas villanyfényes térképe. A Duna és Tisza folyását zölden világitó sáv tüntette fel, Budapest helyét jókora vörös pont jelezte. Az ezeréves határok fehér dicsfényben tündököltek. A nagyszerű látvány hittel, reménységgel és a jövőbe vetett bizalommal töltötte el az egybegyűlt százezrek szívét. A tűzijáték hatalmas görögtűzzel ért véget, de a kivilágított Nagy-Magyarország képe még sokáig ott ragyogott a Gellérthegy ormán.

Pesti Hírlap, 1939. aug. 22.

Arcanum Digitális Tudománytár