Blondin mutatványa a Margit-sziget felett

Blondin a Margit-szigeten

A „Niagara hőse”, a „lég fia” – Blondin csakugyan meglátogatta Pestet. Nem ment át ugyan a Duna felett a görög templom tornyától a Gellért ormáig, amint előre híresztelve volt, de a kies Margit-sziget felett elég magas helyen járkált, hogy a bámuló és rémülő közönségnek ügyességéről mint merészségéről bizonyítványt nyújtson. A margit-szigeti faövezte pázsit-aréna közepén volt felvonva a porondzacskókkal megnehezített, s amerikai növényszálakból font 3 1/2 hüvelyk vastag kötél, 90 láb magasan a földtől, s 100 láb-nyi hosszaságban. A kötél felső vonala két árbochoz volt erősítve, melyek mindegyikén erkély állt, honnan Blondin kiindult, vagy nyugpontját találta. Az egyik árboc aljában egy deszkákból összeütött házikóból kúszott fel Blondin mintegy vadmacska, az előbb említett erkélyre.

Ő maga szép, izmos szőke férfiú, egészséges piros arccal, ruganyos tagokkal. Lábain posztósarufélét visel, s ezekben, midőn a kötélre lép, talpai oly puhán hajolnak meg, mintha kéz gyanánt fognák a kötelet. Lépése rendkívül szilárd és biztos, nézése mindig egyenesen előre irányozva, hébekorba azonban kedélyesen mosolyg le a közönségre. Majd lassan, majd futva járja végig a kötelet egy nagy balance-rúddal, mindez azonban csak bevezetése a rendkívüli mutatványnak; később fejjel áll a kötélre és így csapkodja össze bokáit a szédítő magasságban. Ezt követik testgyakorlatai a balance-rúd nélkül, ülés, fekvés, forgás és egy lábon függés a kötelén. Majd biztosságának netovábbja, a bekötött szemmeli séta következik. Ezúttal nemcsak szemét köti be, hanem még zsákot is borít fejére, s így eleinte tettetett tapogatódzó s ingadozó lépésekkel, majd sebes apró léptekkel, szintén az előbbi biztossággal sétál végig a kötélén. Végül egy jól megtermett társát pakolja fel hátára, s ezt viszi keresztül a kötélén. A közönség közt nehezen találkozik, aki akár Blondin, akár a hátán ülő cilinderes úriember sorsát irigyelné. A benyomást legegyszerűbben csak egy szóval jellemezhetjük, hogy az: borzasztó. A közönség elfojtott lélekzettel nézi e vakmerő szállítást a 90 lábnyi magasságban.

E magosratörő férfiú életéről a következő adatok jutottak nyilvánosságra: Blondin Franciaország egyik kis városában tisztességes szülőktől származott. Már gyermekkorában kitűnt rettenthetlen bátorsága és vakmerősége által, a meredek hegységek szédítő magas csúcsait gyakran megmászta. Atyja kereskedésre szánta, s egy kalmárhoz adta tanulni, hol szép előmenetelt tett. Egy nap vándorkomédiások érkeztek a városba, s köztök egy szép szőke leányka, ki bájosan lépdelt a kötélén. Blondinnak a testgyakorlat e neme igen megtetszett, maga is próbákat tett, s nemsokára annyira vitte, hogy az egész vidéken híre terjedt, s számosán bámulták ingyen tartott mutatványait. Nemsokára egy összeesküvésbe keveredett az uralkodó megbuktatására. Az összeesküvők fölfedeztetvén, gályarabságra ítéltettek. Blondin idejében megszökött, s Amerika felé evezett, a szabadság és humbug hazájába. Ott nem lévén miből élnie, kötéltáncosi mutatványokat kezdett tartani és sikerrel. Majd a Niagara zuhatag felett tett merész útjai alapíták meg szerencséjét.

1864.

 

Parisien Grill Revue Dancing Budapest, Margitsziget, 2.

Parisien Grill Revue Dancing, Budapest, Margitsziget

 

Toutain francia filmszínész nyílt színen levetkőzött egy mulatóhelyen

Rendőri eljárás indult a szokatlan nadrágtrükk miatt – Az Est tudósítójától

 

Egy francia színész szombat éjszaka óta másodszor vetette le nadrágját a margitszigeti Párizsi Kalitka mulatóban. Ez a furcsa és enyhén szólva indiszkrét művelet, amelyet Toutain francia színész végzett, nem keltett volna feltűnést és nem okozott volna botrányt, ha Toutain egyedül tartózkodott volna a mulató valamelyik helyiségében, Toutain azonban a mulató népes és előkelő közönsége előtt vetette le kabátját, majd nadrágját és ezzel kínos feltűnést okozott azon a helyen, ahol magyar és külföldi előkelőségok, arisztokraták és diplomaták szórakoznak nap-nap után. A mulatóhely közönsége tegnap éjjel megütközéssel vette észre, hogy Toutain, aki mint filmszínész budapesti filmfelvételeken vesz részt, egy nagy francia társasággal a Grill termébe lép. Azért keltett megütközést, mert Toutain a szombatról vasárnapra virradó éjszaka féktelen jókedvében, a pezsgő mámorában felmászott valami oszlopra és miközben vidám mutatványt végzett, nadrágja kigombolódott és leesett.

A mulató közönségnek csak egy részét derítette jókedvre a nadrág „balesete”, míg több hölgy és úr megütközve fordult el. A francia színész rendbe hozta öltözékét és eltávozott. A mulató mindennapos vendégei abban a hitben voltak, hogy a színész többet nem mutatkozik a Parisien Grillben. Annál inkább meglepte őket, hogy a francia színész vidáman, mosolyogva, gomblyukában hatalmas szál virággal, egy francia társasággal együtt az éjszaka is látogatásával szerencséltette a mulatót. A társaság tagjai két úrihölgyön kívül egy bankigazgató, több francia vállalat budapesti kiküldötte és egy párizsi lap budapesti szerkesztője voltak.

Amint a társaság a mulatóba lépett, az előkelő vendégek körében máris suttogás támadt. Többen távozni akartak, mert attól tartottak, hogy Toutain megismétli szombati tréfás mutatványát. Toutain azonban az első félórában diszkréten üldögélt a társaság tagjaival. Amikor megkezdődött a tánc, a francia urak a társaságukban lévő hölgyekkel és idegen hölgyekkel is táncra perdültek. Táncolt Toutain is. Tánc után selyemzsebkendőjével verejtékét törülgetve asztalához ült és ledobta kabátját. Néhány epés úr ekkor már előre láthatóan megjegyezte, hogy mi következik. Sejtelmük nem is csalt, mert – nem tudni mi előzte meg ezt a jelenetet – Toutain néhány pillanat múlva felugrott valakit szólongatni kezdett a táncolók közül, de ekkor nem látszott rajta a nadrág, a szék alá csúszott.

A teremben egy pillanatra megállott a tánc. A nők sikoltozni kezdtek, az urak pedig felháborodva utasították rendre a feledékeny franciát, aki már másodszor okozott ilyen riadalmat a vendégek között. A vendégek tanácstalanok voltak. Panaszra mentek mindenhova, ahova csak mehettek, de senki se talált megoldást, hogy a francia társaság tagjaival milyen formában közöljék felháborodásukat. Több előkelőség az ügyeletes rendőrtiszthez és detektívhez ment panaszra, hogy igazoltassa a nadrágtalan urat. Toutain végül is felöltözött, kiment a folyosóra, ahol azután egy detektív igazoltatta.

Amint értesülünk, rendőri eljárás indul Toutain ellen. Andréka Károly helyettes főkapitány ma reggel személyesen intézkedett az ügyben és a dunai rendőrkapitányság – a margitszigeti rendőri eset illetékes hatósága – megindítja az eljárást Toutain ellen részben botrányokozás címén, részben pedig a lex Scitovszky alapján, közszemérembe ütköző cselekmény miatt. A dunai kapitányság rövidesen ki is tűzi a rendőrbírói tárgyalást és itt fogja majd megindokolni a francia filmszínész különös viselkedése okát.

Az Est, 1932. július 14.

* * *

A Margitszigeti mulató botránya a rendőrbíróság előtt.

 

A dunai kapitányság mint rendőri büntetőbíróság hétfőn különös kihágási ügyet tárgyalt. A kihágási ügyben Roland Toutain francia filmszínész szerepelt mint terhelt. Az ügy előzménye a minap zajlott le a margitszigeti Párisien Grill mulatóban. Több vendég panaszt tett, hogy az egyik páholyban illetlenül viselkedett egy férfi, félig levetkőzött. Az ügyeletes detektív igazoltatta az illetőt. Egyed Zoltán újságíró, aki a mulatóban volt, azt mondotta a detektívnek, hogy a botrányokozó Roland Toutainnel, a Budapesten dolgozó francia filmtársulat egyik tagjával azonos. A detektívjelentés alapján az erkölcsvédelmi rendeletbe ütköző kihágás miatt eljárás indult meg Toutain ellen. A hétfői tárgyaláson a fiatal francia színész kijelentette, hogy ő semmiféle illetlenséget nem követett el, a botrányt egy másik francia férfi okozta, akinek a nevét nem tudja. Tanúként kihallgatták a detektívet, aki kijelentette, valóban nem Toutain idézte elő a botrányt, hanem egy másik férfi, akire Egyed Zoltán azt mondotta, hogy Toutainnel azonos. A többi tanú is megerősítette azt, hogy nem Toutain volt a botrányokozó. Csikkel József rendőrbíró, aki Zimmermann Endre rendőrkapitány tolmácsolásával hallgatta ki a terheltet, kihirdette határozatát, amelyben szerdára elnapolta a tárgyalást és kötelezte Toutaint, hogy addigra nevezze meg a botránytokozó férfit. Enunciálta még a rendőrbíró azt is, hogy Egyed Zoltán ellen hatóság félrevezetése miatt kihágási eljárást indít és őt is megidézi a szerdai tárgyalásra, amelynek során majd kiderül, tulajdonképpen mi is történt a névcsere körül.

Budapesti Hírlap, 1932. július 19.

* * *

Ítélet a margitszigeti botrány ügyében

 

A margitszigeti Parisien Grill mulatóban történt botrány ügyében szerdán a dunai kapitányság mint rendőri büntetőbíróság folytatólagos tárgyalást tartott. Egyed Zoltán újságíró vallomásában előadta, hogy amikor ő bement a mulatóba, mindenkitől azt hallotta, hogy Toutain francia filmszínész botrányt okozott. Az ügyeletes detektív nagyban vitatkozott franciául beszélő emberekkel, akik nem értették őt. Teljesen jóhiszeműen segíteni akart és mikor Toutain neve szóba került, felírta a francia filmszínész nevét egy papírszeletre és ezt átadta a detektívnek. Kihallgatták Hutschenreiter Andor detektívet is. Ez azt vallotta, Egyed mondotta neki azt, hogy a botrányokozó embernek Roland Toutain a neve. Utána Toutaint hallgatták ki. A francia filmszínész most már visszaemlékezett arra, hogy a botrányt Jean Marie Dupont párizsi fiatalember, egy filmgyári igazgató fia okozta. Dupont azóta már elutazott Budapestről. A rendőrbíró ezután Toutaint felmentette azzal a megokolással, hogy nem ő idézte elő a botrányt. Egyed Zoltánt a rendőrbíróság vétkesnek találta a kihágási törvény 43. szakaszába ütköző kihágásban és ezért 300 pengő pénzbüntetésre ítélte. A megokolás szerint Egyed Zoltán bemondása alapján történt, hogy Dupont helyett Toutain neve került a detektív jelentésébe és Dupont, a tulajdonképpeni botrányokozó elutazhatott Budapestről. Dupont ellen különben tovább folyik az eljárás. Egyed Zoltán fellebbezett.

Budapesti Hírlap, 1932. július 21.

Arcanum Digitális Tudománytár

Parisien Grill Revue Dancing Budapest, Margitsziget, 1.

Parisien Grill Revue Dancing Budapest,
Margitsziget, 1930-as évek eleje.

 

A Margitszigetnek ez a sarka, ahol a Parisien Grill nyári helyiségét megnyitotta, Nyugat-Európa a szó száz százalékos értelmében. Nizza vagy Cannes legtündéribb mulatóhelyeivel is felveszi a versenyt a felsőszigeti lokál, amelyet hallatlan gazdagsággal, ízléssel, ötlettel rendeztek be. Szép időben virágos teraszon, csillagos ég alatt a Duna partján szórakozhat a közönség, esőben pedig zárt helyiség várja a vendégeket. Párizs rafinériája, Berlin modern szelleme, London exkluzivitása szerencsésen egyesül a nyári Parisien Grillben.

Leni, a mulató szőke kedvence frakkban konferál. Egy kicsit hasonlít Marlene Dietrichre s a számára írt magyar konferanszot kedves, mulatságos akcentussal mondja el.

A műsor felveheti a versenyt akármelyik előkelő külföldi varietével. Válogatott, jó közönség nézi estéről-estére a műsort s táncol a parketten. Gratulálni kell Evetovics és Flaschner uraknak, a nyári Grill tulajdonosainak, akik Budapestet s a Szigetet új színnel tették gazdagabbá.

Színházi Élet, 1931.

* * *

Aki belép a Parisien Grill új margitszigeti kastélyába, az a meglepetéstől percekig nem tud magához térni. A külföldi vendégek szerint ilyen csodálatos szórakozóhely az egész világon nincs. A revü – 1001 éjszaka csodái – kitűnő… Viszont maga az új Grill az 1002-ik éjszaka csodája. Azzal kezdődik a revü, hogy kis női csirkéket női cicák kergetnek (de micsoda cicák…). A Grillben nem ér véget a műsor: amikor a programszámok leszaladtak, folytatódik a szórakozás. Reggelig minden percnek van valami meglepetése. Az egyik vendég így fejezte ki elragadtatását Evetovits János igazgatónak:

– Igazi tündérkastély ez, száz tündérrel…

A Parisien Grill új margitszigeti kastélyának van két nagy meglepetése. Az egyik a forgókorong. A pesti közönség hamarosan megkedvelte ezt, jobb rajta táncolni, mint a parketten. A másik az üvegparkett. Egyetlen gombnyomásra „kilép” a színre a mozgó üvegparkett… Ilyen még szintén nem volt Pesten.

A revü egyik legművészibb száma a Matyó lakodalom. A külföldiek ezzel a gyönyörű, színes számmal alig tudnak betelni. Meg kell írni, hogy a revük tervezése és rendezése három kitűnő ember: Eric, Tímár János és Sziklay József érdeme.

Színházi Élet, 1937.

Az a bizonyos Eric: Vogel Eric díszlet- és jelmeztervező.

 

A Margitszigeti Kis szálloda felemelése, 1900.

A szálloda a célmagasságba felemelve

 

Házemelés a Margit-szigeten

 

A Budapesti Házemelő És Házeltoló Vállalat, amelynek Hauszmann Sándor tagtársunk és két, Amerikából hazatért magyar technikus a vezetői, néhány hét óta a Margit-szigeten házemeléseket végez. Több kisebb épületnél a munkálatokat már be is fejezték. A legnagyobbiknál, a sziget felső végén levő egyemeletes Kis szállodánál még folyamatban vannak s több más épületre – közöttük a Nagy szállodára is csak a jövő évben kerül a sor.

Valamennyi épületet József kir. herceg megbízásából és az ő költségére emelik. Szükségessé az tette, hogy a Duna árvízszíne gyakran magasabbra hág a sziget védőtöltéseinél s ilyenkor az áradás a házak földszintjét is elöntötte. Nevezetesen a Kis szállodánál, amelynél a munkálatok végrehajtását ezúttal ismertetjük, az egyik ábrán látható jelzés szerint az árvízszíne 0,25 m-rel volt magasabb a földszinti padló régi nívójánál, a fölemelt ház új padlószíne ellenben 1,28 m-rel kerül a hullámok fölé, vagyis az épület l,53 m-rel kerül magasabbra a talaj színéhez képest.

A munka avval kezdődik, hogy mind hosszanti, mind keresztirányban a falak mindkét oldalán árkokat ásnak, átlag 1,5-2 m szélességben, hogy az emelőszerkezet gerendáinak és a munkásoknak megfelelő teret nyerjenek. Az árok mélységét a gerendák és emelőcsavarok méretein, vagyis a szerkezeti magasságon kívül az is befolyásolja, hogy az ároktalp talajának legalábbis közepesen teherbírónak, továbbá a munkahely minden pontján lehetőleg egyenletesen ülepedőnek kell lenni. Csak így van az épület nyugodt, veszélytelen emelkedése biztosítva.

Az árok talpára kisebb méretű, a tárgyalt esetben 15/15-ös gerendákat olyan csoportosításban állítanak össze, hogy a rájuk helyezendő közönséges amerikai csavarok orsói közöttük, a szokott módon szabadon lefelé nyúlhassanak. A csavarok felső emelőlapja egy szintben és egy tengelyvonalban van, reájuk egy-egy 30-30 cm-es hosszanti gerendát helyeznek. E gerendák tehát a megfelelő fal két oldalán s azzal párhuzamosan feküsznek.

Következik a tulajdonképpeni emelőgerendák átütése a falon. Ezek is 30/30-as méretűek s ehhez képest kell mindegyiknek számára rést törni, hogy azon áttolva rátámaszkodhassék a két, párhuzamosan futó hosszanti gerendára. Természetes, hogy minden ilyen támaszpont alatt egy amerikai csavarnak kell lenni s csak kivételesen, ahol a gerendák összetorlódása ezt nem engedi, elégednek meg a csavar külpontos elhelyezésével.

Az elölnézet ábrája feltünteti egyik külső főfalnál a szerkezet összeállítását; a kiszökelléseknél, sarkoknál feltüntettük a szükséges váltógerendákat is. A rácsozatszerű összeállítás hozza magával, hogy a keresztirányú falak emelőgerendái egy gerendavastagsággal föléje kerülnek a hosszanti falak emelő gerendáinak, a mi különösen a metszetrajzokból látható.

 

Az emelőcsavar

 

Alaprajzban kettős körök csoportja jelzi az amerikai csavarok kiosztását. A kis szálloda emelésénél 340 ilyen csavarra volt szükség, amelyeket 170 napszámos munkás kezelt. Két-két munkás négy csavart forgatott. Gyakorlott és válogatott izomerejű munkások azonban egyenként is képesek a forgatásra, mégpedig öt emelőcsavarnak a kezelésére is. Minden jeladásra negyedfordulattal kell a csavart előrehajtani s utána a következő vezénylőjelig átlag másfél percnyi pihenő következett a kis szálloda emelésénél. Minden negyedfordulatra átlag 1/3 cm volt az emelkedés. Kezdetben a csavarok forgatása igen nehéz, mert hiszen a falazatot az áttört rések között az emeléssel el kell szakítani. Mikor ez egy téglaréteg síkjában megtörtént, amit helyenként vasékek beverésével segítenek elő, azontúl csak félnaponként kellett a munkát megszakítani 25-30 percre, hogy az amerikai csavarok orsóját hosszabbakkal váltsák ki.

Hogy az emelkedés egyenletességét megfigyelhessék, a falak mellett az épület minden részén centiméteres beosztású függőleges lécek voltak a talajba szilárdan beverve s index gyanánt a falhoz erősített s vele együtt mozgó vízszintes faszilánk szolgált. Egy, sőt két centiméteres elkésés az egyes részek emelkedésében még nem okoz bajt s nem is kell utánacsavarással pótolni, miután rendesen az emelőgerendák rugalmassága előbb-utóbb magától is elvégzi a kiegyenlítést.

A kis szálloda földszinti padlózatát előzőleg szétbontották. Lehet azonban a munkálatot úgy is berendezni, hogy padló s alatta esetleg a pince boltozata is együtt emelkedjék az épület falaival, de ez körülményesebb és költségesebb. Ezúttal le is mondottak róla. A többi szerkezeti rész igen kevés gondot okoz. Mindössze a legnagyobb nyílású földszinti ajtót támasztották ki egy járomállvánnyal s az emeletre vezető kétkarú függőlépcső alsó karját ducolták alá a merevítés kedvéért. Ellenben az összes ablaknyílások szabadon maradtak, sőt, a szárnyak is fel voltak rakva anélkül, hogy az üvegtáblák eltörtek volna. A falakon is csupán néhány vakolatrepedés s egy-két egészen jelentéktelen vakolathullás volt észlelhető.

A felemelést e hónap 24-én, egy heti munka után befejezték. Jelenleg az utánalapozáson s az új padló beszerelésén dolgoznak. Pince nem lesz az épület alatt, hogy az árvíz felszívódó nedvessége ellen könnyű legyen a védekezés.

Megemlítem, hogy az emelőszerkezet gerendáinak megadott 30 cm-es méreteihez kellett alkalmazni a gerendák kiosztását, a megterhelésre való tekintettel. A kis szálloda teljes súlyát az eredeti építőtervek alapján körülbelül 3000 tonnára számították. Háromszáznegyven amerikai csavar lévén alkalmazva, egyre-egyre átlag körülbelül 9 t jutott volna s így minden emelőgerendát átlag 2×9=18 t centrális súly vett volna igénybe hajlításra. Természetes, hogy a súly egyenletes beosztását távolról sem lehetett betartani, miután alkalmazkodni kellett az épület alaprajzi alakjához is. Azonban mind a csavarok, mind a gerendák sokkal nagyobb megterhelést is elbírnak, s észrevehető behajlások az utóbbiaknál igen ritkán mutatkoztak. Ily esetben még vasgerendatartókat is toltak beemelő gerendák gyanánt a fal alá. Egyébként a kis szálloda emelésének munkálatait teljesen akadálytalanul, a munkatervnek megfelelően hajtották végre.

 

Az emeléshez készült terv

Gondos Viktor, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1900.

Arcanum Digitális Tudománytár

 

József királyi herceg beszéde a margitszigeti híd avatásán

A Margit-híd szárnyhídja az avatás után, 1900.

József királyi herceg beszéde a Margit-híd szárnyhídjának avatásán, 1900. augusztus 19-én:

 

„Nagyméltóságú miniszter uram (Hegedűs Sándor)! Néhány esztendeje éppen százados évfordulója volt annak, hogy felejthetetlen édes Atyám, József nádor e szigetet mint kietlen vadont, mint ligetet a Duna közepén, vette át. Ő akkor, szó s tettel a székesfőváros és Budapest lakossága irányában kertté alakította át.

Ámde azóta sok idő telt el. Budapest székesfővárosa gyönyörűen fejlődött és hatalmasan terjedt és e keretbe az akkori szigetkert már nem illett bele. A leghálátlanabb ember lettem volna, ha nem iparkodtam volna a székesfővároshoz illeszteni e szigetet. Hiszen itt, e városban nevelkedtem, itt töltöttem boldog gyermekéveimet, itt ifjúkoromat (riadó lelkes éljenzés) és itt keletkezett bennem az az őszinte, benső ragaszkodás, amely e város minden polgárához fűz. Iparkodtam tehát e szigetet a mai korszak színvonalára emelni és Isten segítségével sok fáradozás árán némileg sikerült is.

De volt még egy nagy akadály, amely annyira megnehezítette Budapest polgárságának e sziget megközelítését: csak vízi út állott rendelkezésre és ennélfogva éppen azok, akik egész napon át a városban végzik fáradságos munkájukat és azután keresnek egy helyet, ahol jó levegőben üdülhetnek, csak nehezen, nagy időveszteséggel és kevés kényelemmel férhettek hozzá. Ezen most segítve van. A magyar királyi kormány, amely tiszta hazafiságtól áthatva minden alkalmat fölhasznál arra, hogy az ország javát előmozdítsa, hogy e székesfővárost emelje és minden jó és hazafias törekvésében támogassa, létrehozta e hidat, egy oly remekművet, amely Budapest székesfővárosának ebbe a kertembe könnyű utat nyitott.

Fogadja ezért a magyar kormány legőszintébb, legbensőbb hálámat. Fogadja főképpen Nagyméltóságod legőszintébb köszönetemet azért a buzgóságért és erélyért, amellyel most az utolsó időkben e mű létesítését előmozdította. Fogadják hálámat mindazok az urak, akik e mű létesítésében szakértőén és szorgalommal buzgólkodtak. Az Úristen áldása legyen e művön, de legyen mindazokon is, akik annak létrehozásában közreműködtek és mindenekfölött a magyar kormányon, amely mindenkor hazánk javát mozdítja elő. Isten éltesse a magyar kormányt és azokat, akik e híd építésében közreműködtek (élénk éljenzés). Uraim! Engedjék meg, hogy mint e sziget birtokosa ezen a hídon önöket átvezessem az én földemre és ott kedves vendégeimül láthassam (viharos, lelkes éljenzés).”

Nehéz leírni e szavak hatását. A királyi herceg katonás keménységgel beszélt, de minden szavából kiérzett, hogy e szavak magyar szívből fakadnak. Magyaros előadása s az a meleg szeretet, amellyel Budapestről beszélt, föllelkesített mindenkit. Mikor boldog gyermekéveiről, ifjúságáról, a fővárosi polgársághoz való ragaszkodásáról szólott, Budapest polgármesterei csillogó szemmel néztek össze s önkéntelenül kitört ajkukon az éljenzés, amely sokáig megakasztotta azután a szép beszédet.

 

 

Arany János: A tölgyek alatt

Arany János szobra a Margit-szigeten, 1912.

 

Arany János

 

A TÖLGYEK ALATT

(Margitsziget)

 

A tölgyek alatt

Szeretek pihenni,

Hova el nem hat

Város zaja semmi.

Zöld lomb közein

„Áttörve” az égbolt

S a rét mezein

Vegyül árny- és fényfolt.

 

A tölgyek alatt

Oly otthonos itten!

Évem leapadt:

Íme, gyermek lettem,

Mint mikor a tölgy

Sudarát megmásztam,

Hol seregély költ –

S vígan madarásztam.

 

A tölgyek alatt

Több egykorú társsal

Madárfiakat

Kifeszíténk nyárssal;

Jó tűz lobog ott,

Zizeg a kis bogrács –

S ha bealkonyodott,

Haza már egy ugrás.

 

A tölgyek alatt

Örömest valék én,

Bár a madarat

Hagytam utóbb békén;

Gyermeki önző

Korom ifjú ábránd

Veszi ösztönző

Szárnyára, s tovább ránt…

 

De tölgyek alatt,

Valamerre jártam,

Szűlőhonomat,

– Csakis ott – találtam;

S hol tengve, tunyán

Hajt, s nem virul a tölgy:

Volt bár Kanaán,

Nem lett honom a föld. –

 

A tölgyek alatt

Még most is el-ülök;

Bűv-kép csalogat,

Ábrándba merülök;

Hajó-kerekek

Zubogását hallom…

„Hajrá, gyerekek:

A vízi malom!”

 

A tölgyek alatt

Ím, meglep az alkony,

Hűsebb fuvallat

Zörög át a parkon;

Felhők szeme rebben:

Haza sietek,

Jobb ott, melegebben,

Ki vén, ki beteg…

 

A tölgyek alatt

Vágynám lenyugodni,

Ha csontjaimat

Meg kelletik adni;

De, akárhol vár

A pihenő hely rám:

Egyszerűen bár,

Tölgy lenne a fejfám!

 

(1877 aug. 5)

 

Manapság:

Rózsakertészet a Margitszigeten

Rózsakertészet a Margitszigeten 1910 körül.

 

A Margitsziget közepén volt a Főhercegi uradalom műkertészete, melyet az egész szigettel együtt 1909-ben átvett a főváros. A háttérben a kertészek házát és az üvegházakat látjuk.