Székelyudvarhely, a református templom és kollégium

Székelyudvarhely, a református templom és kollégium a múlt század elején.

 

Az udvarhelyszéki székelyekről

 

Midőn két jól megnőlt udvarhelyszéki székelyt mutatunk be az olvasónak, nincs szándékunk értekezni azoknak, jobban mondva, a székely nemzetnek eredete felett, mely némely történészek szerint oly kétséges, mint akárhány magát a bortermelő Noéig fölvívő büszke család nemzetségi fája… Habár a mi jó atyánkfiái magukat Atilla egyenes utódainak vallják. Nem célunk vizsgálni azt sem, hogy a székelyek kezdetben – mennyire ti. adattal fölmehetni – jogban egyenlő, lovas és gyalog osztályokra oszlottak, s hogy később e demokrata nemzet hivatalviselőiből kinőtte magát a harmadik, a főnemesi (potior, primor) rend, miáltal kezdetét vette a jogrövidítés kora, annyira, hogy a ,,primipilus” és „pixidarius” rendnek előbb kérelmezések, majd fegyverrel kelle joguk védelmére föllépniök, minek következtében aztán János Zsigmond idejében emeltettek az átkos emlékű Székelytámad és Székelybánja várak a székelyek legyőzetése emlékéül. Nem terjeszkedünk ki részletesebben arra, hogy a Bethlen Gábor alatti lustralis könyvben 1614-ben a Székelyföldön általánosan a lakosoknak már nyolc osztálya fordul elő, noha ez osztályozás dacára azután is a legkésőbbi időkig úgy oklevelekben mint a közéletben a nemzet maga a „trium generum” nevet viselte, hogy az I. Rákóczi György alatti lustralis jegyzékben 1635-ben, midőn e fejedelem, avégett, nehogy a székelység fegyveres ereje megfogyjon, a jobbággyá lett székelyeknek előbbeni állapotba való visszahelyezését elrendelte, akárhány székely neve után ez áll: recuperatus (visszahelyeztetett), megneveztetvén azon főnemes is, kinek szolgálatából előbbeni rendébe visszahatott. Mellőzzük a székely határszéli katonaságnak 1764-ben történt felállítását, habár Mádéfalva siralmas nótája mindezideig füleinkbe cseng, valamint azt is, hogy a székelyföldi szolgáló embereknek – hacsak királyi adománnyal illetett birtokon nem laktak – az 1848-i erdélyi 4. törvénycikk balmagyarázata után maguknak kelle saját magukat megváltaniok, s ezt is csak úgy tehették, ha ők vagy elődeik a szolgálattal terhelt telekben 1810-20 előtt is benne laktak… Ezúttal csupán néhány népismertetési adatot kívánunk följegyezni a székelyekről, mégpedig képünk alkalmából csakis az udvarhelyszékiekről.

Az udvarhelyszéki székely, mint átalában a többi, jószívű, vendégszerető, lelkesülő, adakozó, habár szorosan tartja azt az elvet, hogy „nem jó a takarózón túl nyújtózkodni”, bátor, de a harcban jobban hasznát vehetni csatárláncban vagy rohamban, mint a tömeges felállítás által, s e bátorsága békés időben is olykor tettlegességre fajul át, minek egyik tanúbizonysága az, hogy e szék legújabb bűnügyi statistikája is legtöbb nehéz testi sebzési bűntényt mutat föl. A közügyek, a haza sorsa iránt mindnyája nagy érdekeltséget tanúsít. Szorgalmatosak és munkások, öltözetük saját gyártmányuk, házaik, gazdasági eszközeik legnagyobb részben saját munkájuk.

Egyik jellemző tulajdonságuk még a csúfondárosság, annyira, hogy ritka ember, kit köztök gúnynévvel nem tisztelnek meg, s e részben éppen nem kímélik a magas állású személyeket sem. Így Báthori Zsigmondot, miután a himlő megkelte, elnevezték „tarka Zsigá”-nak, egy későbbi fejedelmet pedig, ki a só árát föllebb rúgtatta, „Sós” melléknévvel tiszteltek meg.

Az udvarhelyszéki székely széles vállú, karcsú derekú s inkább hosszú, mint rövid termetű. Arca szabályos, haja szőke s szemei általában kékek. Öltözetük gyapjúból készül, olykor marhaszőrrel kevertből. Segesváron vagy Udvarhelyen készített kalapjuk közép törpeségű és széles karámú, télben azonban e kalap helyett fekete báránybőr, legtöbbnyire magas süveget hordanak, mellyel a jobb székely gazdák szintúgy fényűzést űznek.

A felsőöltönyt, melynek egyike fel-, másika pedig lesimuló gallérú, ujjasnak nevezik. E felsőöltönyük 1859. óta zsinórral van szegélyezve. A nadrág rajtuk fehér gyapjúharisnya, kék posztószéllel szegélyezve, melyet azonban újabb időben fekete vagy vörös zsinór váltott föl. Csizmájuk hosszúszárú, borjúbőr, mindkét felől a húzó kifityegvén. Némely helyeken, pl. Székelykeresztúron és vidékén e hosszúszárú csizma helyett bokáig érő, oldalt fűző cepök-öt (cipőt) viselnek. Ez öltözethez kiegészítésképp odajárul a borz-tarisznya, amely kevésbé módos embernél borjú-, sőt vászontarisznyává változik, ebben a dohány és pipa foglalnak rendesen helyet, olykor egy lapos erszény társaságában, mely a kovát, acélt, taplót tartalmazza.

 

Szolga Miklós

1867.

 

Ma így néz ki:

Kászonújfalu, öreg kapu 1990 körül

Kászonújfalu, öreg kapu 1990 körül. A felvételt készítette Vincze Gyula.

A Nyergesről lelejtve, a Nyerges pataknak szűk, homoksziklák-határozta völgyecskéjébe értünk, mely keleti irányban halad, s csak alább a Hindó tartományából letörtető Vészes patak beszakadásánál szélesül egy kissé ki. Ott fekszik Kászon-Ujfalu, mely Csík-Szeredától egy posta, pedig kettőnek is megjárná, mert közel négy mértföld. Egyáltalában Erdélyben a postaállomások felosztása aránytalan, s szükséges lenne azoknak szabályozására gondolni. Ugy látszik, hogy Ujfalu két faluból alakult, mert az 1702-ki összeirásban Ujfalu és Felső-Ujfalu van bejegyezve.

Ujfalunál az addig keleti irányu völgy délre kanyarodik, s (a Kászon vize völgyével egyesülve) ezen irányban halad Kászon völgy név alatt egész K. Sz.-Lélekig. Szük, kopár, jellemtelen vidék ez, melyen az utazás unalmas, miért az e völgy végig futására igényelt három óra kétszer oly hosszunak is tetszik; de minő kárpótlás, minő meglepetés vár az utasra, midőn a Perkő alatt elvonulva Sz.-Lélektől, egyszerre maga előtt látja Háromszék gyönyörü terét, hátterében a Barczaság és Bodza havasaival.
(…)
K.-Ujfalutól keletre törtet le a Kászon vize, melynek havasias küllemü völgyét félkörben hajló havasok festői lánczolata kereteli. E havassor magasabb csúcsai Káposztáshavas, Jáhoros, Impérhavas, Piripotartómánya, alább a havasoknak azon roppant zöme, mely a kistölgyesi és az ojtozi szoros közé ékeli magát a Nemere és Nagy Sándor csúcsokkal. E havastáj egyike honunk legszebb, legtermészetáldottabb vidékeinek, az ember alig érinté annak széleit, bennebb eső ős erdeiben még a szarvasok, őzök és medvék zavartalan tanyája van, szikláiban nemes érczeket, kőszenet olvasztott a teremtő, s roppant kincseit még nem ismeri, nem érinté az ember keze, legfölebb a terhelő adórendszer hatott be e használatlanul heverő rengetegekbe, s egy-egy vadász zavarja fel az ünnepélyes csendet. Mi e havastájnak szintén csak szépségi kincseit pillantók meg, s azokat felemlitjük az itt utazók tájékozására.

Most pedig lássuk, hogy az ember hol választott tanyát? e vidék melyik zugába huzta meg magát? hol van az a Nagy Kászon? melyet Szászkius városnak mond lenni, pedig biz a nem város, hanem négy, csaknem egészen összeépült faluból alakult s a Kászon vize felső völgyét egészen elfoglaló nagy község, s midőn az Ujfalu felől jövő egy magaslatról megpillantja a körvonaloztuk nagyszerü havas-lánczolatot lábainál a Kászon völgyének félmértföld hosszu vonalán e hosszu nagy falut, sürün egymáshoz épült vidám házaival, fenyves csoportok közt fekvő templomaival, a Balázsiaknak szép jegenyesorok közül kiemelkedő kastélyával, akkor bizonnyal, ha szép iránt fogékony szivvel bir, meg lesz lepetve és hatva e nem megvetendő látványtól. De lássuk e csoportositott faluk felosztását s nevezetességeiket.

Fel-Tiz, Altiz és Impér hajdan mind külön faluk, most tökéletesen össze vannak épülve, s az alább fekvő Jakabfalva is alig van nehány száz lépésre, fürészmalmok által beépitett közzel elkülönitve. E faluknak csinos szép házaik vannak, s a falu között átfolyó Kászon vizén fürészmalom fürészmalmot ér, a zugó pataknak ezüst tükrökben lerohanó zuhatagjai pedig nem egy meglepő festői pontot tárnak fel. A lakosok nagy része törzsökös székely, bár vannak itt elszékelyesedett, de nemzeti öltözetöket megtartott, többnyire pásztorkodásból élő oláhok is (régen jobbágyok) kevés számban. A népség főfoglalkozása a deszka és zsindelymetszés, melylyel nagy kereskedést üznek s cserevásár által szerzik be életszükségleteiket, mert kevés müvelhető földjök van. Nagy Kászon 1840-ben három sokadalmat* és szombatnapi hetivásárt nyert, mi emelkedésére jótékony hatással van.

Régen Kászonszék 5 faluja (mert egész Kászonszéket csak 5 falu alkotja) egyetlen egyházközséget képezett. Nagy-Kászon elnevezés alatt, mely 1332-ban Kazun* és 1333-ban Kasun néven jön elő*. Kászon-Ujfalu 1701-ben, Jakabfalva 1782-ben szakadt el s lett külön egyházközséggé. E terjedelmes egyházközség közös temploma Altiz délnyugati végénél, a fenyves erdő árnyalta Egyházhágó nevü dombtetőt koronázza s ma is megyés temploma az együtt maradt három falunak. Ez egy, a későbbi kiujitások által eredeti idomából teljesen kivetkőztetett, gót izlésü épület. Csak is egyes műidomokat találunk még, melyek keletkezési korának hozzávetőleges meghatározhatására utmutatóul ajánlkoznak. Ilyek hosszukás gyámkövekre nyugasztott boltozat gerinczei a szentélynek, melyek a későgótkor modorában tagozvák, ilyen szentélyének polygon záródása, csúcsives diadalive, és csúcsivvel záródó sekrestye ajtaja, melynek bélletét horonyok közé foglalt két henger tagozza. E henger-tagok kivájt (canelirt) talapról emelkednek. Ilyen még teljes épségben fennmaradt szentségfülkéje, melynek körives nyilatát szögletein leszelt négyszög keret veszi körül, miről falszalag emelkedik ölnyi magasságra, hol horony és kajács alkotta párkányzatra kajácsos tetőzet jön.
(…)
Kászon Impérből Ujfaluba vezető uttól nyugatra, a Kandatető alatt lesiető Szetye patak balpartján, régi várnak látszanak nyomai. E vár térhelyen fekszik, lapu alaku, s csak 200 lépés kerületü; déli oldalait széles mély sáncz övedzi, melyben kincskeresők vájta üregek vannak. Egy ily ásás alkalmával régi cserfa-csebret találtak. E vár hatalmas gátonyában sehol kőfalnyom nem mutatkozván, azt kell hinnem, hogy csak földvár volt. Hagyományilag megőrzött neve Szetye vár (mi a Szitha vagy Szityha-hoz hasonlitna), a néphit szerint török vár lett volna. Kérdés: hogy ez nem egyike-é Avar őseink földvárainak, kiket, mint tudjuk, gyakran neveztek törököknek még a történészek is.

Sebeint Kászon három váráról tesz egyszerüen emlitést; már most kérdés, hogy hol voltak azok? Kászon Fel-Tiznek egyik negyedét Kővárnak hivják, s ily nevet visel a mellette nyugatról fekvő dombtető is, de ott bár a hagyomány várat keres, semmi épületnyomra nem találtam. A fürdőhöz vezető völgybe Mocsvár pataka szakad, ez elnevezés nyomán bebarangoltam e vidéket a nélkül, hogy valami várnyomra találtam volna, továbbá a Mocsvárpatak fejénél lévő, s gyönyörü sziklaszálakkal ékes Hegyeskő-től nyugatra Impér felé folyó Bakmájpatak mellett egy helyet Bakmájvárának neveznek, de itt sem találhattam semmi épületromra, bár régi szántóföldeknek mesgyéi mutatják, hogy ezen most vadon vidéken egykor földmivelő emberek laktak, sőt a Bakmáj völgyében még e század elején müvelet alatt állott arany- és ólombányák is voltak, sok vaskő és igen jeles porczellánföld is van ott, de ezek mind használatlanul heverő kincsei a természetnek.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

Manapság:

Málnásfürdő, Albert-villa

Málnásfürdő, Albert-villa

Oltszemen felül, éppen a vártető aljában, az út az Oltnak eddig követett jobb partjáról a túlpartra tér át, s nemsokára Málnást érinti, mely falu utolsó helysége ez oldalról Háromszéknek. Málnáson régen kolostor volt, melynek most semmi nyomát felfedeznem nem sikerült. Hanem felemlítést érdemel azon ásványos forrás, mely málnási bugyogó név alatt ismeretes, s mely e falutól negyedórára az Olt jobb partján fakad fel. E fürdő Semsey úr tulajdona, csinos fürdőházzal s néhány lakházzal is el van látva, s az utóbbi időkben annyira emelkedett, hogy az 1865. fürdőidény alatt már 185 család látogatta meg. A Bugyogó vize zavaros, hamvas színű s oly élénk könkéneg-szagú, hogy a benne fürdő, ha orrát a víz felületére tartja, elszédül. Hőmérséke +15° R., aránysúlya 1,0013.

Dr. Pataki vegytani észlelése szerint tartalmaz egy polgári fontban:

Kénsavas szikélegből 0,80

Kénsavas mészélegből 3,00

Kénsavas vasélegből 0,60

Szikhalvagból 1,20

Szénsavas keserélegből 1,20

Timélegből 1,00

Vonatanyagból 0,80

összesen 8,60 szemert

Könkénegből 35,60 k. hüv.

Ez vegytani alkatrésze e forrásnak, melynek jótékonysága számos betegségben évenkint és naponkint tényleg nyilvánul, mert az itt egészségöket visszanyert betegek száma igen nagy. A Bugyogó mellett még van ivásra használt jó kellemes ízű borvize (savanyúvíz), mely ivókút név alatt ismeretes. Másik, mely hajtó hatású s az előpatakival versenyez, és egy harmadik, Szemvíz, mely a szembajokban használ. Annyi áldása van itt a természetnek összpontosítva, hogy ezen fürdő felemelkedését és kifejlődését biztosítottnak tekinthetjük annyival inkább, mert múlt évben egy részvénytársulat vette át annak kezelését. Málnáson született Málnási László, gróf Bethlen Katának haláláig (1759), azután Bethlen Imre, végre gr. Teleki László udvari papja, ki mint író hagyott hátra néhány munkát.

Málnáson felül két patak szakad balpartilag az Oltba, egyik Száldobos pataka, mely Háromszék és az ide beékelt F. Fehérmegye egyik (Mikó-Ujfalu és Bükszád alkotta) foltocskája közt alkot határvonalt, és a Gerebencz pataka, mely mellett egy ily nevü a Bükszád mellett Vápa várához tartozott Gerebencz nevű falu feküdt régen.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

Manapság:

Csíksomlyó, 1856.

Csíksomlyó, Rohbock Lajos rajza alapján, 1856.

 

Csíkszeredától délkeletre /valójában északkeletre/ egy órajárásnyira Csíksomlyó fekszik, nagyon kies vidéken. Azon faluban nagy ferences kolostort, kettős toronnyal ékeskedő szép templomot és kat. gimnáziumot találunk. A helység mögött felnyúlakodó hegykúpon, az úgynevezett Salvator hegyén egy kápolna áll. A somlyói kolostor sokféle kiváltságokban részesült, Hunyadi János kormányzó egyik kiváltságlevele által, mely 1442-ben kelt, harminckét szabad és hadi szolgálatra alkalmas székely családapát adományoza a kolostornak, kiket ennek beléegyezése nélkül sem más szolgálatra, sem eskütételre kötelezni, sem törvénybe idézni nem lehetett. A hagyomány szerint már I. István építteté föl az úgynevezett Salvator-kápolnát s veté meg alapját a kolostornak, éspedig Gyula besenyő főnök meggyőzetése után. A környék vallásos népe azon helyen az angyalokat is látja a szent létrán fel és leszállni, s gyakran jár búcsúra a kápolnához. Legnevezetesb a pünkösdkori búcsújárás, melyet általános nemzeti ünnepnek lehet mondani. Ekkor messze vidékekről seregelnek össze a székelyek, mindkét nemből 15 és több ezeren is felgyűlnek Csíksomlyóra Mária szobrához. S a két-három napig tartó búcsújárásra összejött embersokaság nagyobb részint Somlyón, kisebb részint a távol eső Taplócán talál szállást. Az egybegyűlt sokaság szemlélete nagyon érdekes, benső vallásosság és áhítat tükröződik benne s külsőleg is a nagy sokaság öltözködésén és viseletén egyformaság ömlik el.

A székelyek nagyobbrészt a róm. kat. egyház hívei s általán véve nagyon vallásosak és hívékenyek. Helységeik előtt nagy és sajátságos alkotású fedéllel fedett keresztek állanak, íly keresztet a Csíksomlyót ábrázoló acélmetszeten is látunk.

 

Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.

 

Manapság: