Albecker Antal veje, Schreil Győző vendéglője

Budapest, Kereszt tér 4. Albecker Antal veje, Schreil Győző vendéglője, 1910k.

 

„Az Est” szomorú búcsúja a tabáni vendéglőktől:

Holnap bezárják a Tabánban a 400 éves Mélypincét

Megszűnnek a tabáni kiskocsmák

 

– Az Est tudósítójától –

Ez aztán az igazi „leépítés”, ami most a tabáni kis utcákban történik. Vannak utcák, amelyeket egészen kilakoltattak már, vannak házak, amelyekből már csak néhány tégla áll. Elbúcsúzhatunk a tabáni kocsmáktól is. Hétfőn reggel megszűnik a Mélypince, hogy a város másik oldalán kezdje meg második életét. Nemsokára követi a Mélypincét a többi.

A kivégzés előtt álló tabáni kocsmáknál búcsúlátogatást tettünk. Krausz Poldi bácsihoz, a Mélypince híres gazdájához mentünk először. Poldi bácsi szomorú. Azt mondja, fél Pesttől, egészen más világ van „odáát”. Egy erzsébetvárosi vendéglőt vett át, de az persze nem lesz már „Mélypince”. A „Mélypince” megszűnik a Tabánnal együtt.

– – –

Bródy Sándor, Krúdy Gyula tanyája

Kár érte. Érdekes, furcsa hely volt: írók, újságírók, színészek kocsmája. Egy időben sok politikus is járt a Mélypince keskeny udvarába. A legkitartóbb vendégek közé tartozott Bródy Sándor. A közelben lakott, a Rudas-fürdő egyik fehérre meszelt szobájában. Éjszaka, mielőtt hazament, mindig betért a Mélypincébe. Élete dolgait Poldi bácsival szerette megbeszélni. Szalonnát evett, könnyű bort ivott hozzá. Utolsó estéjét is a Mélypincében töltötte, mielőtt nagybetegen bevitték a szanatóriumba.

Krúdy Gyula volt a Mélypince másik nagy törzsvendége. Krúdy mulatozásainak végén mindig a Mélypincében kötött ki. Előfordult hogy elálmosodott a magányos iddogálásban, akkor Poldi bácsi meghívta egy kis alvásra is. A fehérhajú kocsmáros saját ágyát vetette meg az írónak.

Nagy vendégkönyvben őrzi Poldi bácsi vendégei aláírását. Szép Ernő verset írt a könyvbe:

A derék Krausz Poldi

Olyan magyar, mint Toldi.

– – –

Jocó cigány emléke

Festők rajzoltak a könyvbe, muzsikusok néhány sornyi kottát írtak bele. A vastag emlékkönyvben betű, rajz és kottafejek dicsérik a Mélypincét. Sok szó esik ezeken a napokon egy öreg cigányról, Jocóról, aki híres alakja volt régebben a Tabánnak. A Mélypincében játszott évtizedeken át. Az volt a nevezetessége, hogy szívesebben muzsikált ingyen íróknak, mint pénzért másoknak. Amikor meghalt, kötetnyi cikk, nekrológ jelent meg róla. Emlékét azzal őrizte meg a Mélypince, hogy azóta is csak egy szál cigány játszhatott ott.

Külföldi lapokat mutat Poldi bácsi. Képek, cikkek a Mélypincéről. A városnál is bemutatta ezeket. Hivatkozott arra. hogy a Mélypince idegenforgalmi szempontból is fontos, amellett épülete műemlék, hiszen 1549-ből származik. Hiába, nem nyilvánították műemléknek, a többszáz éves házat a többi tabáni házzal együtt halálra ítélték. Hétfőn kirámolják az asztalokat, székeket s mire a stráfkocsik elindulnak a hídon át Pest felé, már dolgozni fognak a csákányok.

– – –

A Kakuk előkelő vendégei

Nemsokára költözik a Kakuk is. Híres magyar szobája, amelynek mestergerendáján sárga kukoricacsövek függnek, kissé távolabbra kerül. Itt nem bánatos senki. Talán azért, mert csak hat esztendő óta állt fenn itt a Kakuk. Igaz, hogy a hat esztendő alatt kevés olyan előkelő külföldi járt Budapesten, aki meg ne fordult volna a Kakuk-ban. A vendégkönyvben megtalálni Gusztáv Adolf svéd királyi herceg, Sauerwein híres francia újságíró, Olga Csehova és Harold Lloyd filmnagyságok aláírását. Most is gyakran állnak meg az idegenforgalmi autókárok, hozzák az idegeneket, hogy a Kakukban megismerjék az igazi magyar kocsma típusát.

Avar Mihály Kereszt utcai híres vendéglője is költözik nemsokára. Kicsit feljebb megy a Csend utcába. Az étlapokon már külön rózsaszínű cédula figyelmezteti a vendégeket, hogy hurcolkodás lesz.

Épp itt van a budai kucséber. Hát vele mi lesz? A kucséberek nem szeretnek átjönni a hídon.

-Nem is megyünk Pestre – mondja -, marad még Budán elég kocsma, majd azokba járunk.

(Egyébként azonnal panaszkodni kezd arról, hogy nagyon megromlott az iparuk. Az emberek nem játszanak ma már a kucsébernél. Nincs is új kucséber. Mi vagyunk még a régiek, ki bolond erre a pályára jönni?)

– – –

Búcsúzik a sramli is

Bagyikné híres kocsmája megszűnt már itt. Bagyikné elköltözött. Másutt főzi a jó halpaprikást. Albecker a Kereszt téren még nyitva van, de csak napok, vagy hetek kérdése, mikor szalad le a redőny az Albecker-vendéglő ajtaja előtt. Van valaki, aki nem ismeri a sramlizenekart, amely az Albeckernél játszik? A sramli is búcsúzik a Tabántól, télen már más helyiségben éneklik német, magyar vidám strófáikat.

Kenyerét veszti a Kereszt téri Albecker-vendéglő megszűnésével a lekísérő ember. Ősszel, télen, kora tavasszal lámpával állt a lekísérő a kocsma ajtaja előtt, várta a távozó vendégeket. Azokat, akik gyalog akartak lemenni a rosszul világított zegzugos utcák között, a lekísérő kísérte le. Őrá többé nem lesz szükség, a Tabánt rendezni fogják, mindenütt ívlámpák világítanak majd, nem fog senki megbotlani a hepehupás tabáni járdán.

 

LT.

Az Est, 1933. okt. 1.

Mayer Vencel Zárda utcai vendéglője

Mayer Vencel vendéglője, Zárda utca 9. Ma Rómer Flóris utca, lebontották a szerpentin építésekor.

 

A telket 1896-ban vette meg Mayer a feleségével 12000 forintért. Nem mehetett túl jól a vendéglője, mert több árverést is tartottak ellene, végrehajtást is elrendeltek nála.

1902-ben már a nehéz helyzetük miatt el szerették volna adni házukat, de a vevője visszalépett, mert megtudta, hogy nem lehet építkezni a telekre, mivel a tervezett szerpentinút helyén állt. Ezért felajánlotta a fővárosnak, mivel előbb-utóbb úgyis kisajátították volna. A telken három kis ház állt 10 szobával, 4 konyhával, kamrával. A főváros méltányolta kérésüket, abban az évben 48000 koronáért megvásárolta az ingatlant. Mayerék egészen 1911-12-ig ott laktak.

A vendéglő még 1911 júliusában működött. Mayer Vencel 1910-ben halt meg 60 évesen, hét gyermekük volt. Rendszeresen tartottak munkásrendezvényeket, mulatságokat, szocialista, szocdem politikai gyűléseket is. Talán emiatt nem látogatták a fizetőképes budai polgárok a vendéglőjüket.

A bontás után Mayer Vencelné a Szalag utca 18. alá költözött.

 

Manapság:

Egy legendás budai vendéglő: a „Politikus Greisler”

Üdvözlet a Politikus Greislertől! Az alsó kép közepén Gürsch Ferenc ül.

 

A Politikus (akkor még Politische) Greisler vendéglő első említését 1882-ből találtam, ekkoriban már híresen jó bort mérő helynek említik. A visszaemlékezések szerint 1849-ben nyitotta Gürsch János szatócs (1814-1881), ekkor építette a házát is a Koronaőr utca 6. alatt. Morvaországból érkezett, cipészként. Állítólag nagyon szeretett politizálni, ezért ragadt rá ez a név. Német nyelvterületen ismert kifejezés volt, színdarab, újság is volt ilyen néven.

Gürsch Ferenc (1846-1923), az unokaöccse, szintén ebben a vendéglőben kezdte pályáját 1860-ban borosfiúként, hogy évek múltán, 1879-ben átvehesse a vendéglőt, amit 1914. január végéig irányított. Huber-Szabó Lőrinc, Gürsch Ferenc leszármazottja írta meg, hogy Ferenc Jánosnak az unokaöccse volt, érdekes, a régi újságok fiaként említik.

Nagyforgalmú hely volt, főleg a színköri előadások után tértek be a vendégek még Pestről is vadgesztenyefás kerthelyiségébe, hogy megkóstolják messze földön híres specialitásait: a szamócás májusi bort, a „májtranklit” (inkább bólét, konyakkal, likőrrel, pezsgővel, gellérthegyi fehér- és sashegyi vörösborral, szagosmüge fűszerezéssel, jéggel hűtve), a libasültet majorannával, rántottcsirkét tejfölös uborkasalátával, aztán a borsos-káposztás- és cseresznyés rétest. Rácürmöst is árultak, tíz liter felett ingyen házhoz szállították.

1906-ban Friesz Mihály, Ferenc veje vette át a vendéglőt egy évre, de 1907. januárjában ismét ő irányította 1914 január végéig, amikor is az öreg Gürsch Ferenc nyugdíjba ment és eladta házát, vendéglőjét a Szegedről jött Metzger Jánosnak. Gürschék a 4. szám alatti házban éltek tovább, amit 1911-ben vettek meg. Metzger János előtte a Dob utcai Makk Hetest vezette. Ő szintén ismert és jónevű vendéglős volt. Családi vállalkozásként működtette, felesége és négy gyerekéből három segített neki. Egyik lánya, Mariska, Güsch apó késével vágta a cérnametéltet. A kést meg is őrizte, Popovics Edit, Metzger János dédunokája jóvoltából meg is csodálhatjuk!

Metzger János és családja a Politikus Greisler udvarán

 

Gürsch Ferenc kése

 

Metzger 1922. március 16-án 62 évesen meghalt, a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra. Utána már nem sokáig működött a Politikus Greisler: utolérte a kisvendéglők és kiskocsmák sorsa, 1923. szeptember 13-án megszűnt. Telkét megvette a Kereskedelmi Bank. A húszas évek elején sok vendéglő és kiskocsma bezárt, helyükön üzlethelyiségek, bankfiókok nyíltak. 1925-ben ismét árulták, aztán 1933-ban lebontották a házat, melybe generációk jártak enni-inni, szórakozni.

Gürsch Ferenc 1923. elején halt meg 77 éves korában, őt is Farkasréten temették el.

A vendéglő a mai Kosciuszkó Tádé utca 6. és 8. szám alatt volt.

Köszönöm Popovics Editnek és Huber-Szabó Lőrincnek a kiegészítéseket!

 

Manapság:

 

Mi volt a „búrhatóság”?

Glatz István „búrhatósági” halászcsárdája a Margit utca 27. alatt, 1910. körül.

 

Mi volt a „búrhatóság”?

Még a millennium előtt ott állott a Zárda utcában egy jófajta kis budai kurtakocsma, amelybe esténkint eljárogattok a budai öregurak kvaterkázni, mert a derék sváb vendéglős a saját termésű, jó borait mérte. Ott volt a szőleje a Sas-hegyen. A pesti urak is átjárogattak néha egy-egy pohár borra. A kocsmának nem volt különösebb elnevezése, ha volt is, már nem emlékszem vissza, csak a jó borára és házi füstölt sonkáira, no meg saját termésű szőlejére, őszibarackjaira és császárkörtéire, amivel vendégeit kínálgatta gratis és franco a derék vendéglős.

A búr-angol háború idejében is voltak kávéházi és kocsmai Konrádok. Ebben a kis budai eldugott vendéglőben is folytak nagy stratégiai és taktikai viták. A falakra felkerült az öreg Krüger apó, a legendás De Wett Christian, Botha és társainak fényképe. Minthogy pedig a búrok Commando-nak nevezték katonai parancsnokságaikat, egy napon Förster Aurél indítványára kimondták a búr-párti vendégek, hogy Burcommando-nak nevezik el a vendéglőt. Így aztán rajta is maradt.

A tulajdonos magyar és Kossuth-párti érzésű ember volt. A „Zum Burenkommando” felírás bántotta s egy szép napon lefordította a cégfeliratot magyar nyelvre. Csakhogy a derék sváb érzésben volt csupán nagy magyar, de a magyar nyelvvel hadilábon állott. A „kommandó” szót „hatóságnak” fordította és így lett a kocsma cégére a „búrhatósághoz” elnevezés, nagy mulatságára a környéknek.

Egy napilapunk tette fel a kérdést a napokban, „mi volt az a bizonyos „búrhatóság”, melynek nevére egyesek még emlékeznek. Íme, itt a válasz. Bár összes hatóságaink olyanok lennének, mint ez volt.

(l. z.) , Budai Napló, 1938.

 

A vendégló épülete a Zárda-, Margit- és Apostol utcák találkozásánál állt a sarkon. Minden bizonnyal erről szól a cikk.

Manapság:

A Nemzeti Színház díszlettárának égése, 1871.

Ég a díszlettár, előttünk a tömeg az Országúton (Múzeum körút) nézi a tűzoltók munkáját. Balra a Westermayer-féle sarokház.

 

1871. szeptember 13-án este leégett a Nemzeti Színház díszlettára. Abban volt az asztalosműhely és a festőműhely is. A Grassalkovich-ok régi magtárát alakították át díszlettárnak, mivel csupa tűzveszélyes anyagot tároltak benne, megmenteni nem tudták. A tűzoltók a tetőre is felmásztak, hogy megpróbálják a lehetetlent, de amikor látták, mekkora a tűz, attól kezdve a a színház megmentésére koncentráltak. A környéken hatalmas tömeg gyűlt össze, a lóvasutat későn állították le, ezért a tömegen alig tudtak átvergődni. A tűzoltók parancsnoka Széchenyi Ödön volt, aki maga is kockára tette az életét. Az oltócsöveket az utcai vízvezetékhez csatolták és megpróbálták minél feljebb vinni, hogy nagyobb hatásfokkal olthassanak. A színház megmenekült és a magtárban lévő díszlet egy része is használható maradt, pedig az épület belülről csak faszerkezetű volt. Az épület Országútra (Múzeum körút) néző részén a földszinten Korompay Alajos kocsiraktára volt, a színház a két emeletet használta raktárnak, a műhelyek a padláson voltak. Utólag írták a lapok, hogy egy tűzhely kéménycsöve éghetett ki és onnan terjedhetett a tűz a faszerkezeten keresztül.

A Nemzeti két oldalán lévő mindkét épület Westermayer József gazdag polgár tulajdonában volt, a balfelőli volt a Griff vendégfogadó, jobb felől, a sarokházban lakások és üzletek voltak. Ezután állt a magtár, mely hátulról össze volt kötve a színházzal, hogy könnyebb legyen az átjárás a raktárakba.

A Griff fogadóban nemcsak megszállni és enni lehetett, hanem vásárokat és rendezvényeket is tartottak ott. Gyorskocsijárat is indult onnan. Híres vezetője Baráth Károly volt, 1873-ban halt meg. A Griff is leégett, 1865-ben. A berendezés nagy részét ki tudták menteni, a vendégek csomagjait is az utcára hordták és a katonák vigyáztak rá. A szomszéd épületek tetejét locsolták, így a színházét is, nehogy átterjedjen rájuk a tűz. A Griff helyén 1868-ban nyílt meg a Pannónia Szálló.

A sarki ház nem sokkal később a színházé lett.

A szintén Westermayer tulajdonában lévő magtár rozoga lehetett, mert szintén 1865-ben leszakadt a födéme és Korompay nyolc drága kocsiját összetörte.

Az épületek helyszínrajza (BFL XV.16.b.226/47)

Parisien Grill Revue Dancing Budapest, Margitsziget, 2.

Parisien Grill Revue Dancing, Budapest, Margitsziget

 

Toutain francia filmszínész nyílt színen levetkőzött egy mulatóhelyen

Rendőri eljárás indult a szokatlan nadrágtrükk miatt – Az Est tudósítójától

 

Egy francia színész szombat éjszaka óta másodszor vetette le nadrágját a margitszigeti Párizsi Kalitka mulatóban. Ez a furcsa és enyhén szólva indiszkrét művelet, amelyet Toutain francia színész végzett, nem keltett volna feltűnést és nem okozott volna botrányt, ha Toutain egyedül tartózkodott volna a mulató valamelyik helyiségében, Toutain azonban a mulató népes és előkelő közönsége előtt vetette le kabátját, majd nadrágját és ezzel kínos feltűnést okozott azon a helyen, ahol magyar és külföldi előkelőségok, arisztokraták és diplomaták szórakoznak nap-nap után. A mulatóhely közönsége tegnap éjjel megütközéssel vette észre, hogy Toutain, aki mint filmszínész budapesti filmfelvételeken vesz részt, egy nagy francia társasággal a Grill termébe lép. Azért keltett megütközést, mert Toutain a szombatról vasárnapra virradó éjszaka féktelen jókedvében, a pezsgő mámorában felmászott valami oszlopra és miközben vidám mutatványt végzett, nadrágja kigombolódott és leesett.

A mulató közönségnek csak egy részét derítette jókedvre a nadrág „balesete”, míg több hölgy és úr megütközve fordult el. A francia színész rendbe hozta öltözékét és eltávozott. A mulató mindennapos vendégei abban a hitben voltak, hogy a színész többet nem mutatkozik a Parisien Grillben. Annál inkább meglepte őket, hogy a francia színész vidáman, mosolyogva, gomblyukában hatalmas szál virággal, egy francia társasággal együtt az éjszaka is látogatásával szerencséltette a mulatót. A társaság tagjai két úrihölgyön kívül egy bankigazgató, több francia vállalat budapesti kiküldötte és egy párizsi lap budapesti szerkesztője voltak.

Amint a társaság a mulatóba lépett, az előkelő vendégek körében máris suttogás támadt. Többen távozni akartak, mert attól tartottak, hogy Toutain megismétli szombati tréfás mutatványát. Toutain azonban az első félórában diszkréten üldögélt a társaság tagjaival. Amikor megkezdődött a tánc, a francia urak a társaságukban lévő hölgyekkel és idegen hölgyekkel is táncra perdültek. Táncolt Toutain is. Tánc után selyemzsebkendőjével verejtékét törülgetve asztalához ült és ledobta kabátját. Néhány epés úr ekkor már előre láthatóan megjegyezte, hogy mi következik. Sejtelmük nem is csalt, mert – nem tudni mi előzte meg ezt a jelenetet – Toutain néhány pillanat múlva felugrott valakit szólongatni kezdett a táncolók közül, de ekkor nem látszott rajta a nadrág, a szék alá csúszott.

A teremben egy pillanatra megállott a tánc. A nők sikoltozni kezdtek, az urak pedig felháborodva utasították rendre a feledékeny franciát, aki már másodszor okozott ilyen riadalmat a vendégek között. A vendégek tanácstalanok voltak. Panaszra mentek mindenhova, ahova csak mehettek, de senki se talált megoldást, hogy a francia társaság tagjaival milyen formában közöljék felháborodásukat. Több előkelőség az ügyeletes rendőrtiszthez és detektívhez ment panaszra, hogy igazoltassa a nadrágtalan urat. Toutain végül is felöltözött, kiment a folyosóra, ahol azután egy detektív igazoltatta.

Amint értesülünk, rendőri eljárás indul Toutain ellen. Andréka Károly helyettes főkapitány ma reggel személyesen intézkedett az ügyben és a dunai rendőrkapitányság – a margitszigeti rendőri eset illetékes hatósága – megindítja az eljárást Toutain ellen részben botrányokozás címén, részben pedig a lex Scitovszky alapján, közszemérembe ütköző cselekmény miatt. A dunai kapitányság rövidesen ki is tűzi a rendőrbírói tárgyalást és itt fogja majd megindokolni a francia filmszínész különös viselkedése okát.

Az Est, 1932. július 14.

* * *

A Margitszigeti mulató botránya a rendőrbíróság előtt.

 

A dunai kapitányság mint rendőri büntetőbíróság hétfőn különös kihágási ügyet tárgyalt. A kihágási ügyben Roland Toutain francia filmszínész szerepelt mint terhelt. Az ügy előzménye a minap zajlott le a margitszigeti Párisien Grill mulatóban. Több vendég panaszt tett, hogy az egyik páholyban illetlenül viselkedett egy férfi, félig levetkőzött. Az ügyeletes detektív igazoltatta az illetőt. Egyed Zoltán újságíró, aki a mulatóban volt, azt mondotta a detektívnek, hogy a botrányokozó Roland Toutainnel, a Budapesten dolgozó francia filmtársulat egyik tagjával azonos. A detektívjelentés alapján az erkölcsvédelmi rendeletbe ütköző kihágás miatt eljárás indult meg Toutain ellen. A hétfői tárgyaláson a fiatal francia színész kijelentette, hogy ő semmiféle illetlenséget nem követett el, a botrányt egy másik francia férfi okozta, akinek a nevét nem tudja. Tanúként kihallgatták a detektívet, aki kijelentette, valóban nem Toutain idézte elő a botrányt, hanem egy másik férfi, akire Egyed Zoltán azt mondotta, hogy Toutainnel azonos. A többi tanú is megerősítette azt, hogy nem Toutain volt a botrányokozó. Csikkel József rendőrbíró, aki Zimmermann Endre rendőrkapitány tolmácsolásával hallgatta ki a terheltet, kihirdette határozatát, amelyben szerdára elnapolta a tárgyalást és kötelezte Toutaint, hogy addigra nevezze meg a botránytokozó férfit. Enunciálta még a rendőrbíró azt is, hogy Egyed Zoltán ellen hatóság félrevezetése miatt kihágási eljárást indít és őt is megidézi a szerdai tárgyalásra, amelynek során majd kiderül, tulajdonképpen mi is történt a névcsere körül.

Budapesti Hírlap, 1932. július 19.

* * *

Ítélet a margitszigeti botrány ügyében

 

A margitszigeti Parisien Grill mulatóban történt botrány ügyében szerdán a dunai kapitányság mint rendőri büntetőbíróság folytatólagos tárgyalást tartott. Egyed Zoltán újságíró vallomásában előadta, hogy amikor ő bement a mulatóba, mindenkitől azt hallotta, hogy Toutain francia filmszínész botrányt okozott. Az ügyeletes detektív nagyban vitatkozott franciául beszélő emberekkel, akik nem értették őt. Teljesen jóhiszeműen segíteni akart és mikor Toutain neve szóba került, felírta a francia filmszínész nevét egy papírszeletre és ezt átadta a detektívnek. Kihallgatták Hutschenreiter Andor detektívet is. Ez azt vallotta, Egyed mondotta neki azt, hogy a botrányokozó embernek Roland Toutain a neve. Utána Toutaint hallgatták ki. A francia filmszínész most már visszaemlékezett arra, hogy a botrányt Jean Marie Dupont párizsi fiatalember, egy filmgyári igazgató fia okozta. Dupont azóta már elutazott Budapestről. A rendőrbíró ezután Toutaint felmentette azzal a megokolással, hogy nem ő idézte elő a botrányt. Egyed Zoltánt a rendőrbíróság vétkesnek találta a kihágási törvény 43. szakaszába ütköző kihágásban és ezért 300 pengő pénzbüntetésre ítélte. A megokolás szerint Egyed Zoltán bemondása alapján történt, hogy Dupont helyett Toutain neve került a detektív jelentésébe és Dupont, a tulajdonképpeni botrányokozó elutazhatott Budapestről. Dupont ellen különben tovább folyik az eljárás. Egyed Zoltán fellebbezett.

Budapesti Hírlap, 1932. július 21.

Arcanum Digitális Tudománytár

Parisien Grill Revue Dancing Budapest, Margitsziget, 1.

Parisien Grill Revue Dancing Budapest,
Margitsziget, 1930-as évek eleje.

 

A Margitszigetnek ez a sarka, ahol a Parisien Grill nyári helyiségét megnyitotta, Nyugat-Európa a szó száz százalékos értelmében. Nizza vagy Cannes legtündéribb mulatóhelyeivel is felveszi a versenyt a felsőszigeti lokál, amelyet hallatlan gazdagsággal, ízléssel, ötlettel rendeztek be. Szép időben virágos teraszon, csillagos ég alatt a Duna partján szórakozhat a közönség, esőben pedig zárt helyiség várja a vendégeket. Párizs rafinériája, Berlin modern szelleme, London exkluzivitása szerencsésen egyesül a nyári Parisien Grillben.

Leni, a mulató szőke kedvence frakkban konferál. Egy kicsit hasonlít Marlene Dietrichre s a számára írt magyar konferanszot kedves, mulatságos akcentussal mondja el.

A műsor felveheti a versenyt akármelyik előkelő külföldi varietével. Válogatott, jó közönség nézi estéről-estére a műsort s táncol a parketten. Gratulálni kell Evetovics és Flaschner uraknak, a nyári Grill tulajdonosainak, akik Budapestet s a Szigetet új színnel tették gazdagabbá.

Színházi Élet, 1931.

* * *

Aki belép a Parisien Grill új margitszigeti kastélyába, az a meglepetéstől percekig nem tud magához térni. A külföldi vendégek szerint ilyen csodálatos szórakozóhely az egész világon nincs. A revü – 1001 éjszaka csodái – kitűnő… Viszont maga az új Grill az 1002-ik éjszaka csodája. Azzal kezdődik a revü, hogy kis női csirkéket női cicák kergetnek (de micsoda cicák…). A Grillben nem ér véget a műsor: amikor a programszámok leszaladtak, folytatódik a szórakozás. Reggelig minden percnek van valami meglepetése. Az egyik vendég így fejezte ki elragadtatását Evetovits János igazgatónak:

– Igazi tündérkastély ez, száz tündérrel…

A Parisien Grill új margitszigeti kastélyának van két nagy meglepetése. Az egyik a forgókorong. A pesti közönség hamarosan megkedvelte ezt, jobb rajta táncolni, mint a parketten. A másik az üvegparkett. Egyetlen gombnyomásra „kilép” a színre a mozgó üvegparkett… Ilyen még szintén nem volt Pesten.

A revü egyik legművészibb száma a Matyó lakodalom. A külföldiek ezzel a gyönyörű, színes számmal alig tudnak betelni. Meg kell írni, hogy a revük tervezése és rendezése három kitűnő ember: Eric, Tímár János és Sziklay József érdeme.

Színházi Élet, 1937.

Az a bizonyos Eric: Vogel Eric díszlet- és jelmeztervező.