A képeslapot 1899-ben postázták. Balról látható a “MAB-bérház”-nak nevezett épület, melyről többen azt állítják, hogy 1905 körül épült és a Magyar-angol Bank bérháza volt. Egyelőre semmilyen információt nem sikerült találnom róla azon kívül, hogy: Balázs és tsai 1898-ban háromemeletes házakat szándékoznak építeni ezen a területen és emiatt engedélyt kértek, hogy a vízvezetékbe kapcsolják a majdani épületet.
Kunz Péter gyűjteményéből.
I., Hidegkúti út 74-76, villamosmegálló Nyéki út, 5000 négyszögöl nagyságú parkban. Külföldi módszer szerint minden kényelemmel berendezett gyógyhely, lábadozök részére, üdülésre és nyugalomra szorulóknak. Elegáns nagy szobák. Villamos világítás. Kitűnő ellátás. Napfürdők. Tekepálya. Lawn-Tennis stb. Telefon 145—90.
1911.
A török uralom emlékeinek egyike hazánkban a budai József- vagy Kálvária-hegyen emelkedő, s a lefolyt századok viharaival dacolt kis mecset, melyben egy Gül Baba nevű török szent sírhantja mohosul. A mecset belfalzatán sok idezarándokolt török fölirata látható, van benne továbbá egy kőtábla török körirattal, egy fakard és szőnyeg, melyen a minden harmadik évben visszatérő török szerzetes arcra borulva és heves tagjártatások közt végzi szokásos imáit. Hammer-Purgstall véleménye szerint e mecsetet csak a törökök tartják – elég hibásan – Gül Baba temetkezési helyének, szerinte Kalailikof Ali pasa van itt eltemetve. A mecset építtetésének ideje a tizenhatodik század második felére tehető.
1857.
A lap szövege hibás, ez nem a Mária Terézia-laktanya, a kép az egykori Valero Selyemgyár épületét mutatja, amely akkor szintén laktanya volt. Úgy látszik, a képeslapkiadás sok hibával kezdődött, mert ezek cikket is ihlettek:
Esti levél. -Az ánzikc-
E b. soraimat amerikai írógépen, német gyártmányú papirosra, ausztriai Auerlámpás fényénél, valódi sziléziai vászoningben és brünni angolposztó ruhában írom, hogy karlsbadi cipőmet ne is említsem. S mégis azt mondják – s magam is azt vallom -, hogy közbátorságot fenyegető vad szittya vagyok. Hanem ezeket lekopogván, igazán kíváncsian tekintek körül ebben a szobában és az én lipcsei készítményű szemüvegemen át: mi van benne mégis magyar?
A fal mégis csak magyar, hiszen magyar tót hordta a tégláját, s a téglát se égették idegen földön. Legalább úgy hiszem. De a fal kárpitja már osztrák vagy német papirosostul és festékestül, mert a magyar effélét csinálni még nem tud vagy nem akar. A szőnyeg török, a bőrbútor – ha igaz -, ánglius, az üvegcsecsebecse velencei. Egynémely szekrényt és könyvállványt kétség nélkül asztalos hazámfiai csináltak, de a furnér brazíliai, ha nem egyéb. Egyszóval, ha körülnézek itten, az a vége, hogy nem látok semmi magyar jószágot, csak Badár Balázs mezőtúri fazekasmester uramnak ezt a négy cseréptálát, meg azt az egynéhány régi magyar könyvet.
Haj, a Mária Terézia királyunk előtt való időben még magyar kéz vetette, magyar kéz nyűtte, tilolta és gerebenezte azt a kendert, amelyből magyar kéz fonta-szőtte azt a vásznat, amelyiknek a rongyából magyar papirosmalom gyártotta az én ócska könyveim papirosát. Ami pedig a kötést illeti: magyar kutya, magyar pecér, magyar tabak, magyar kompaktor – ez a pragmatikai rend. Hogy a könyveket magyarok írták és nyomtatták is, az már mellékes.
Ez bizony meglehetős kevés magyarság ebben a hétszögletű barlangban.
De keresgéljünk csak tovább. Imhol egy csomó magyar, sőt budapesti ánzikc. Ezek már csak nem idegenek! Vagy annyira volnánk, hogy még egy-egy ánzikcot se tudnánk gyártani a magunk emberségéből?
Nézem az elsőt. Ganz Antal, Budapest. Ez van ráírva. Tehát Ganz Antal a kiadó, Budapesten. Ganz Antal eszik belőle kenyeret, Budapesten. Isten éltesse, váljék egészségére. Csakhogy a dologban van egy kis hiba. Csöpp, a mákszemnél is csöppebb. De mégis hiba. Az ánzikc ugyanis a Vígszínházat ábrázolja s az van fölébe nyomtatva: A Bazilika – Die Basilika.
Ez a dolog két erős tagadásra indítja az embert. Az egyik az, hogy Ganz Antal úr nem budapesti ember, mert azt még a budapesti gyermekek is tudják, hogy melyik épület a Vígszínház és melyik a bazilika. A másik az, hogy Ganz Antal úr nem tartozik Európa keresztény művészetének legalaposabb ismerői közé, mert ha azok közé tartoznék, mégis csak különbséget tudna valahogyan tenni a színház és a templom között. Esküszöm, hogy soha meg nem indítandó művészeti folyóiratom architektúrái részének vezetésére Ganz Antal urat csak a legvégsőbb esetben fogom felkérni.
Itt egy másik ánzikc: kiadója Edgár Schmidt, Drezda-Budapest. Egy város-e ez a kettő vagy nem: semmi lexikon nem tudja. Hát nem is feszegetem többet. Hanem a kékkel nyomtatott ánzikc felirata ez:
„Ferencz József ra Kpartés d kyrályi várpalota.”
De már erre azt mondom, hogy okos ember az az Edgár Schmidt, s alapos ismerője a magyar erkölcsöknek. Ha ez az Edgár Schmidt Abessziniában árulna valamit, hát okvetetlenül gondoskodnék róla, hogy annak a pakli dohánynak vagy annak a pálinkásüvegnek jó abessziniai nyelven legyen megszerkesztve a fölirata. Hiszen a maga érdeke. Először is azt akarja, hogy értsék, másodszor nem óhajtja maga ellen lázítani abessziniai írástudó vevőit azzal a cudar figyelmetlenségével, hogy még az az egynéhány szó is hibás. Mert Edgár Schmidt jól tudja, hogy az ilyesmin felháborodik az abessziniai. Vagyis nem kell neki az áru. Nem fizet. Edgár Schmidt ellenben jól tudja, hogy a magyar az ő nyelvének megcsúfolásával egy cseppet sem törődik és fizet. Bolond volna hát Edgár Schmidt, ha egy tízpfenniges bélyeget pazarolna arra a fölösleges izére, hogy ánzikcének magyarságát revideáltassa valami magyar emberrel. Minek? Minek, mikor a magyar úgyis fizet. S elvégre is az a fő, hogy fizessen.
Van itt továbbá egy egész ánzikc-sorozat. A világ összes postásait ábrázolja. Kiadta Stengel et Co., Dresden und Berlin. Hogy az ázsiai népeken kezdjem: az oláhországi postás remekül megborotvált, franciás kék egyenruhába bújt finom biciklista. A magyar postás ellenben a pusztán át vágtató, éhes farkasoktól űzött lovas betyár. S a magyar posta az ilyen gyűlöletes, hazug holmit mégis alázatos hűséggel szállítja, s még azt sem bánja, hogy arra a postkarte-ra nyolc nyelven jól van ráírva a mivolta, csak épp a magyar: „Levelszö-Lap”.
Mert mi türelmesek vagyunk. Nem bánt bennünket se a gonosz tudatlanság, se a nyílt csúfolódás és rosszakarat. Zsidó-fokra és Neu-Jerusalembe címezett levelek kézbe kerülnek. Haj, kötelez bennünket a berni vagy hová való szerződés. S ha azt mernők mondani, hogy szemtelenségeket mégsem tűrünk, hát megharagudnának ránk Bécsben. S az nagy baj.
Pesti Hírlap, 1901.
A Svábhegyi vasutat, mely nyolcszázezer frtba került, ma adják át a forgalomnak. Naponkint 36-38 vonat fog rajta közlekedni s mindennap felszállíthatnak négyezer embert. A föl- és lejutás egy óranegyedig tart. Az árak nem magasak: fölfelé 30, lefelé 20, föl és le 40 kr. Adnak idényjegyeket is. Továbbá úgy is lehet jegyet váltani, hogy benne a lóvonatú vasút vitelbére is a budai hídfőtül a Városmajorig. E vasutat, melyet már egy egész tárcában ismertettünk, s mely negyven év múlva lesz a város tulajdona, a svájci születésű Cathry mérnök tervezte. A két indóház Walser Frigyes pesti építész műve. Nagyon élénknek kell a forgalomnak lenni, hogy a társulat nyerhessen e vállalaton.
Fővárosi Lapok, 1874. június 25.
__________
A Svábhegyi Fogaskerekű vasút ünnepélyes megnyitása kedden délután volt, s most már rendesen robog a vasút a szép hegyi vidéken. A megnyitásra a főváros nobilitásai mind hivatalosak voltak s nagy számmal jelentek meg. Ott volt négy miniszter is: Bittó, Szapáry, Szende, Bartal, továbbá a főváros részéről Ráth és Kammermayer polgármesterek, több állami hivatalnok, országgyűlési képviselők, hírlapírók, stb. Délután 4 órakor indult el az első vonat, aztán pár perc múlva a második, s könnyen iramlott fölfelé, úgy, hogy 17-18 perc alatt a svábhegy egyik legszebb pontján volt, a templom közelében, hol zene, szónoklat, koszorúk és számos érdeklődő közönség fogadta a vendégeket. Öt óra után kezdődött a díszlakoma a fogadóvá átalakított egykori Eötvös-féle nyaralóban. A fölköszöntések egymást érték. Ráth Károly mondta az elsőt Őfölségeikre és családjukra, utána Máttyus Arisztid, a vasúttársulat jogtanácsosa fejezte ki a vállalkozó svájciak köszönetét a kormány és hatóságok iránt, Hollán Ernő a vállalat létrehozóját, a fáradhatatlan engedményest és mérnököt, Sa1is Carthy urat éltette mint hazánkfiát, mert a svájci származású férfi ittlakás és családi összeköttetések által földinkké lett. Jókai és Podmaniczky Svájcot köszöntötték föl, szintúgy Türr tábornok is, ki az egykori menekültek nevében köszönte meg az ott talált menhelyet. Hét óra után kezdett szétoszlani a társaság, egyik része ismét a vaspályát használva, másik része pedig egyéb alkalmatosságot.
Vasárnapi Újság, 1874.
__________
Az 1874-es menetrend:
A Fogaskerekű vaspálya menetrendje a következő:
Budapestről a Svábhegyre. Indulás a hídfőtől a Budai Közúti Vaspályával:
de, 6 óra 30 p. 7 ó. 30 p. du. 2 ó. 30 p. 3 ó. 30 p. 7 ö.
Érkezés a Városmajorhoz: 6 óra 50 p. 7 ó. 50 p. du. 2 ó. 50 p. 3 ó. 50 p. 7 6. 20 p.
Indulás a Fogaskerekű vaspályával: 6 ó. 8 ó. 9 ó. 11 ó. du. 2 ó. 30 p. 3 ó. 3 ó. 30 p. 4 ó. 4 ó. 30 p. 5 ó. 5 ó. 30 pt. 6 ó. 6. ó. 30 p. 7 ó. 7 ó. 30 p. 8 ó. 8 ó. 30 p.
Érkezés a Svábhegyre: 6 ó. 23 p. 7 ó. 23 p. 8 ó. 23 p. 9 ó. 23 p. 11 ó. 23 p. du. 2 ó. 53 p. 3 ó. 23 p. 3 ö. 53 p. 4 ó. 23 p. 4 ó. 53 p. 5 ó. 23 p. 5 ó. 53 p. 6 ó. 23 p. 6 ó. 53 p. 7 ó. 23 p. 7. ó. 53 p. 8 ó. 23p. 8 ó. 53 p.
Indulás a Svábhegyről Budapestre: 7 ó. 7 ó. 30 p. 8 ó. 30 p. 9 o. 30 p. l l ó . 30 p. du. 3. ó. 3 ó. 30 p. 4. ó. 4 ó. 30 p. 5 ó. 5. ó. 30 p., 6 ó. 6. ó. 30 p. 7 p. 7 ó. 30 p. 8 ó. 8 ó. 30 p. 9 ó.
Érkezés a Városmajorhoz: 7 ó. 23 p. 7 ó . 1 53 p. 8 ó; 53 p. 9 ó. 53 p. 11 ó. 53 p. du. 3 ó. 23 p. 3 ó. 53 p. 4. ó. 23 p. 4 ó. 53 p. 5 ó. 23 p. 5 ó. 53 p. 6 óra 23 p. 6 óra 53 p. 7 óra 23. p. 7 ó. 53 p. 8 ó. 23 p. 8 ó. 53 p. 9 óra 23 p.
Indulás a közúti vaspályával de. 7 ó. 30 p. 8 ó. 9. ó. du. 4 ó. 7 ó. 30 p. 8 ó. 30 p.
Érkezés a hídfőhöz: 7 ó. 50 p. 8 ó. 20 p. 9 ó. 20 p. du. 4 ó. 20 p. 7 ó. 50 p. 9 ó. 50 perc.
__________
Az 1900-as menetrend:
A Svábhegyi Fogaskerekű vasút r. t. előterjesztést tett az 1900. évi április 18-tól október hó végéig érvényes menetrend megállapítása iránt. E szerint a vasút április 18-tól április végéig reggel 8-tól esti 7 óráig közlekedik:
máj. 1-től május 15-ig reggel 6 órától esti 10 óráig, és pedig vasárnapon és ünnepnapon reggel 6-tól déli 12 óráig óránként, délután 1-től esti 8 óráig fél óránként
május 16-tól május végéig reggel 6 órától esti 9 óráig, vasárnap és ünnepnapon reggel 6 órától esti 10 óráig félóránként
június 1-től augusztus hó végéig reggel 6 órától esti 10 óra 30 percig, vasárnap és ünnepnapon reggel 6 órától esti 11 óráig félóránként
szept. 1-től szeptember 15-ig reggel 6 órától esti 10 óráig, vasárnap és ünnepnapon reggel 6 órától esti 10 óráig félóránként,
szept. 16 -tól szeptember végéig reggel 6 óra 30 perctől esti 9 óráig, vasár és ünnepnapon reggel 6 óra 30 perctől déli 12 óráig és du. 1-től esti 9 óráig félóránként
október 1-től október 15-ig, feltételesen október végéig reggel 7 órától esti 7 óráig, vasárnap és ünnepnapon reggel 7-től déli 12 óráig és d. u. 2 órától esti 7 óráig
félóránként.
Vasút megnyitása.
A svábhegyi fogaskerekű vasút folytatásának műtanrendőri bejárása tegnap délelőtt ment véghez. A Kereskedelmi Minisztérium képviseletében Lakatos Aladár miniszteri titkár jelent meg, a Fogaskerekű Vasutat Horn Ede vezérigazgató képviselte. Ott voltak továbbá a főváros, a rendőrség és a közmunkák tanácsának kiküldöttei, számos vendég s a sajtó képviselői. Az új vonal a Széchenyi-hegy fennsíkjára, a budai hegyek legszebb helyére vezet. Az istenhegyi pályaház áttört felső falánál kezdődik s a karthausi völgyön keresztül halad, honnan gyönyörű kilátás nyílik a főváros déli részére. Az összekötőhíd, a Csepel-sziget, Promontor, Kelenföld, a Sas-hegy, Gellért-hegy suhannak el a néző szeme előtt. A vonat az Agancs út alatt viadukton halad át, míg a Széchenyi-hegyen levő végállomásig jut. Ott svájci stílben épült pályaház emelkedik lombos erdő közt majdnem 1200 lábnyi magasságban. Onnan is pompás kilátás nyílik a fővárosra. Az új vonal közel 70 ezer forintnyi költséggel épült s technikai szempontból újabb nevezetessége a fővárosnak. A bizottságot s a meghívott vendégeket tegnap délelőtt tíz órakor csergallyakkal s lobogókkal díszített különvonat vitte a Svábhegyre. Az állomáson Horn Ede, a Fogaskerekű Vasút igazgatója és Horn Vilmos fogadták őket. A műtanrendőri bejárás közel egy óráig tartott s a bizottság meggyőződött róla, hogy az új vonal megfelelő módon épült. Lakatos Aladár bizottsági elnök kiadta az engedélyt, hogy az új vonal mától kezdve átadható a forgalomnak. A bejárás után a társaság gyalogsétát tett a Sváb-hegy festői szépségű pontjaira. Déli egy órakor az Eötvös-nyaralóban cigányzene mellett lakoma volt, melyen több felköszöntőt mondtak. Mérő János Lakatos Aladárt, a kormány képviselőjét, ez pedig Horn Ede igazgatót éltette. A társaság délután öt órakor különvonaton tért vissza a fővárosba.
Fővárosi Lapok, 1890. május 18.
Arcanum Digitális Tudománytár
Szász-R. (Säschsisch-Reen), rendezett tanácsú város Maros-Torda vármegyében, a Maros mellett, a R.-i alsó járás szolgabírói hivatalának széke, járásbírósággal és adóhivatallal, kir. közjegyzőséggel, m. kir. erdőgondnoksággal, van ág. evang. algimnáziuma, takarék- és hitelrészvénytársulata, előlegező- és takarékpénztáregylete, többféle egyesülete, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben 4741 volt, 1870-ben 5507 és jelenleg (1891) 6057, ezek közt 2187 magyar, 1901 német (szász) és 882 oláh, hitfelekezetre nézve 1263 r. kat., 855 gör. kat., 2627 ág. evang., 834 helv. és 394 izrael. A házak száma 920. Lakói szőlő- és földmívelést, ipart és kereskedelmet űznek. Igen jelentékeny a fakereskedés, melynek Szász-R. a gócpontja. A város 1848. csaknem teljesen elpusztult, a mostani csinos piac egészen azóta épült; 1863. szabad királyi város lett, most rendezett tanácsú város.
Pallas Nagylexikon
Gács, (egész neve: Gácsváralja), tót-magy. mv., Nógrád vgyében, egy kiterjedt völgy közepén, Losonczhoz 1., Pesthez éjszakra 14 mfld távolságra. A város éjszaki oldalán egy magas kősziklás hegyen áll a régi Forgách nemzetség vára, melly a legjobb karban, jelenleg gr. Forgách Sándornak szolgál lakásul. Határa 210 hold, mellyből belsőség 110, szántóföld és rét 100 hold. Urbériség itt nincs. Lakja 1117 kath., 180 ágostai, 2 ref., 47 zsidó. A város mellett folyik a Tugár pataka. Nevezetes épületei: a váron kivül gr. Forgách Antal kastélyja, a posztó- és répaczukorgyár, mellyek közül a posztógyár egész Magyarországban legnagyobbnak mondható. Tart 3 országos vásárt is. Birják gr. Forgách Antal, és gróf Forgách János örökösei. Postahivatala Losonczra tétetett át.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
___
POSZTÓGYÁRI GŐZMŰSZER GÁCSON.
A gácsi cs. k. szabadalmazott posztógyár, miután műszereinek hajtására a több évig uralkodott nagy szárazság miatt vízben szükséget szenvedett, segítni kívánván e bajon , gőzhez folyamodott. Buchler Benedek úrnak, az igen érdemes gyárigazgatónak, ki fáradhatatlan buzgalma és ügyekezete által a gácsi gyár felvirágzását oly hathatósan mozdítá elő, terve szerint egy különös, nagyszerű, egészen új épület állíttaték, ezen épület három emeletű s akként van helyezve, hogy egyik oldalrul a víz, ennek szűkében pedig másik oldalrul a gőz egyesülten hozhatja az erőműveket mozgásba. Knotzen Henrik Gerhard erőművész, németalföldi születés, ki már Franciaországban, Hollandiában, Németországban s legutószor Namiestben (Morvában) több gőzműszert igen kedvező foganattal létesíte, hivatott meg, hogy a gőzműszert, úgy szinte a mellékes állékrészeket s a vasból készült szétszedett s külön ládákba elosztott nagy vízi kereket felállítsa. Ezen munkákhoz múlt évi márciusban fogtak s 6 hónap alatt minden el lőn végezve.
A gőzműszer 16 lóerejű s középnyomással (Mitteldruck) bír, gőzkiterjedéssel dolgozik, ezen célszerű, igen sikerült mű Achenben Tops és Nelsen urak műhelyében készült s oly szabadon, egyszersmind világos helyen áll, hogy annak minden egyes részét megtekinthetni. Csupán egy hengere (cylinder) van s egy kiterjeszthető középnyomása, úgy hogy általa a 16 lóerőt 20-ra emelhetni. Az nemcsak szükséges szelepekkel (Ventil), hanem még védfogantyúkkal (Sicherheitshähnen) is el van látva, a kiömlő gőz posztószárításra s a gyárhely fűtésére használtatik. Ha az ember a gyár belsőjébe lép, a ritka látvány elbájolja szemeit, ő itt mind a 3 emeletben mint valamely titkos varázserő által lát 50 vagy 60 különféle műszert körülforogni. A művészetkedvelő elragadtatik az örömtül, látván, mint alakul a művészetnek e templomában a gyártatlan gyapjú csudagyorsasággal posztóvá, mint valamely láthatatlan kéztől hozatnak a hengerhéhely, fonó-, szövő-, mosó-, kalló,-nyírő- s kártoló vagy gyarató műszerek egyetlen kerék által mozgásba, a munkások foglalatossága itt nem egyéb, mint az egyik műszer készítményét a másiknak adni által, így a munkát fokonként tökélyre juttatni, az utóbb nevezett műszerek jobbadán vasbul készítvék s dacolnak a romboló idővel, s jóllehet nem csekély pénzbe kerültek, mégis azokat igen olcsókká teszi tartósságuk. Mindamellett, hogy e gyár annyi tökéletes műszerrel dolgozik s emiatt annyi emberkéz nélkülezhetővé lesz, jó híre s készítményeinek jósága által oly kiterjedést nyert, hogy több mint 700 embernek ad munkát s kenyeret. Ajánljuk minden hazai műbarátnak, ki Gácson keresztül utazik, tekintse meg ezen keresetgazdag s a tökély legfensőbb fokára emelt hazai gyárt, azok pedig, kiknek nem áll tehetségükben azt meglátogatni, örüljenek, tudván, hogy a művészet hazájokban legalább egy helyen s egy nemben oly virágzást nyert, melynél maga a külföld sem óhajthat diszlőbbet. Vajon nem lehetne-é Magyarországban, hol oly nagy segédforrások kínálkoznak s a termesztett gyapjúmennyiség oly tetemes, capitalistáinknak több íly gyárintézetet állítani, mi által azután nemcsak a gyapjú nyerne magasb értéket, hanem a dolgozó emberosztály is bő keresethez jutna, s tömérdek pénz, mely most külföldre foly, hazánkban maradna meg?
Linberger J. G., Társalkodó, 1837.