Villámgyorsan siklik át a keleti express az Alföld letarolt rónáin, hol kepékben fekszik az arany kalász. A hullámaiból feltámadt Szeged, a kiállítási pompában büszkélkedő Temesvár gyors egymásutánban tűnnek el szemeink elől. Illatos reggeli szellő illan be a kocsik ablakán és kéjelegve pihen a szem a sötétzöld kukoricaerdőn, a gyöngysorokként ragyogó zabfürtökön. Felséges, üdítő hajnal. Temesváron túl már katrincás fáták, barna Yuonok bámulják a trüszkölő szörnyeteget, mely Karánsebestől kezdve festői vidéken halad át. Nyolc és fél órai út után feltűnik a mór stylben épült szép pályaudvar: Herkulesfürdőn vagyunk.
Elegáns fogatok várják az érkezőket. Kocsink klasszikus talajon halad át, mert Herkulesfürdő forrásai már Traján császár idejében ismeretesek voltak, az őserőnek, az egészséges test eszményének, a győzhetetlen Herkulesnek szentelték: „Ad acquas Herculi sacras”. Mert nincs semmi új a nap alatt! A római császárok idejében épp olyan áldásokkal járt a civilizáció, mint manapság: a halavány matróna, kinek junói termetét már roskadozással fenyegette a világhódítók nevelése, a sápadozó kis lány, kinek ereiben szükesen csergedezett a büszke római vér, a Corinnák, Lesbiák és Lalagék kegyeit hajhászó római világfi, ki léptei ruganyosságának hanyatlását kezdte érezni, a harctól sanyart legionárius, kinek izmos tagjain a dák és szittya-harcok bénító sebeket ütöttek, épp oly elengedhetlenül tódultak a Csernavölgy csodás vizeihez mint korunk elcivilizált alakjai.
A népvándorlás elsöpörte e római fürdőtelepet. 1600 évig hiába folytak a Csernavölgy csodás forrásai, míg végre 1734-ben VI. Károly alatt ismét napfényre kerültek, de 1737-ben a törökök által ismét elpusztíttatott. Teljes újjászületése azonban Ferenc császár idejében, 1817-ben lőn, gyors emelkedése pedig 1852. óta, a mikor Őfelsége meglátogatta. A természet pazarul elhalmozta kincseivel. Ezer méteres sziklafalak haragoszöld dús lombozattal körítenek egy kies völgyet, melyet a Cserna vízgazdag, csillogó hullámai szelnek át. A hegyek tövében impozáns, stylszerű épületek, keleti színpompában tarkálló bazárok, buja növényzetű, teraszszerű park márvány lépcsőkkel, csobogó szökőkutakkal. Feltűnő csín, tisztaság mindenütt!
A fürdő legújabb és valóban remek alkotása az impozáns, kupolás, gazdag olasz renaissancéban épült és félmillióba került Szapáry-fürdő, mely ritka fénnyel, komforttal van berendezve. 45% kén- és sósfürdőit csakis orvosi engedéllyel szabad használni. Ezenkívül még hat nagy fürdő áll a közönség rendelkezésére, továbbá a pompás hőmérsékletű, tágas uszoda.
Kirándulási helyek bőségben vannak. Gyönyörű, lassan emelkedő sétautak vezetnek mindenfelé a hegyekbe. Jó touristának való az 1400 méter magas Domoglet megmászása, honnan felséges kilátás nyílik Romániába, Szerbiába. Kisebb tour az Erzsébet-magaslat, mely 450 méter magas és melyre a királyné ittléte alkalmával naponta felsétált, szintén szép kilátással bír. Ide közel van az izzasztó-barlang, hol forró gőzök tódulnak ki a sziklák közül, melyeknél tojást főznek a kirándulók, a hegy belseje forr, sistereg, dübörög, zakatol úgy, hogy már messzire hallik. A legszebb séta a vízeséshez visz, mely a Gasteinba vezető Aache völgyére emlékeztet. Jobbra meredek sziklafalak, balra a zöld minden változatában pompázó erdővel gazdag hegyek, lenn a mélyben hömpölyög a tajtékzó, habzó, szikláról-sziklára verődő Cserna. Késő est lesz, mire innen visszatérünk, de szebb, poétikusabb éjt, mint ez úton vissza, képzelni sem lehet. Kiben nincs is fogékonyság a természet szépségei iránt, még az sem tud ellentállni ama varázsnak, mely körülöleli, fogva tartja testét, lelkét. A tikkasztó hőséget üdítő szellő váltja föl, a hársfák kábító illatot lehellnek, a levegő telve villamossággal, ezer meg ezer szentjánosbogár röpköd, szállong, csapdos, míg nyomában apró villanófény gyűl ki. Az erdő még sötét, csak a Cserna zajongó habjait világítja meg a hold.
Természet és művészet karöltve ruházták fel e kies helyet, mely védett helyzeténél, enyhe klímájánál fogva hivatva volna klimatikus gyógyhellyé lenni. Az évad már áprilisban kezdődhetnék és tarthatna október végéig. Itt a kora tavasz és a késő ősz lehet legszebb, mert bizony július és augusztusban nagy a hőség. Tervben van téli gyógymódra is berendezni. Jövőre már villamosvilágítás is lesz, továbbá lóvasút.
Az élet aránylag nem drága, sok a vendéglő és így nagy a konkurrencia. A konyha pedig kitűnő, orsovai kaviár, ínycsiklandozó pisztráng, illatos málna van bőviben. A lakás és a fürdők kerülnek legtöbbe. Egyszerű szoba a II. emeleten 2 frt 50, ez sok, mikor Gmundenben 1 frt-ért már elegáns szobát lehet kapni. A zónatarifával fordított arányban fejlődnek a mi fürdőáraink!
Nagy hátránya Herkulesfürdőnek, hogy nincs társadalmi élete. Igaz, ennek részben a polyglott társaság az oka. Fogyott is a fürdővendégek száma, azelőtt 7000-ig fölment, most körülbelül 3-4 ezer. És hiányoznak a gazdag bojárok, kiket most már a villámvasút Tronville, Ostende, Wiesbaden felé röpít, míg a román középosztály merő hazafiságból honi fürdőit keresi föl. Különben állítólag azért maradtak volna el, mivel nincs roulette. Van ugyan orfeum kitűnő konyhával, jó erőkkel, bele is vert a tulajdonos vagy ötvenezer forintot, de ez sem prosperál. Esténkint reunion is van a fényesen világított, freskókkal ékített oszlopos gyógyteremben. A fülbemászó keringő csak úgy csábít, szép lányok, fess menyecskék dereka hajlik a taktusra, de nincs táncos, mert rokkantak háza ez és Herkules forrásai hivatvák új erőt önteni a csúzos, béna tagokba.
Herkulesfürdőtől vasúton 20 perc alatt Orsovára lehet jutni, de célszerűbb az utat a táj szépségei miatt is kocsin meglenni. Orsova érdekes kis kikötőváros, legnagyobb nevezetessége a koronakápolna, góth ízlésben épült kis épület, melyet minden erre járó magyar fölkeres. Pár száz lépésnyire van a Duna, hol festői öltözetű, csinos, napsütütte török legények várják csolnakjaikkal az utasokat, hogy átlódítsák Ada-Kalehba, a legérdekesebb magyar szigetre. Romokban fekvő erődítmények, casemattok között jutunk a sziget belsejébe, hol egy kis török telep tárul elénk moséval, melyről naponkint ötször hívja a müezzin imára híveit. Elfátyolozott asszonyok surrannak el mellettünk, ősz szakállú mozlimek kínálgatják primitív bazáraikból keleti áruikat, míg a deszkából tákolt kávéház előtt igazhivő müzülmánok szíjják a nargilét, szürcsölik a hamisítatlan mokkát, bámulva a fátyolozatlan asszonykákat, kik zsebeiket szultánkenyérrel, dulcsásával tömik meg és bekukkantanak a konyhába, hol eltanulják a valódi kávé készítését. Pillanat alatt egész vásár keletkezik, illatos hosszúszálú sárga dohányok cserélnek gazdát, repül a flóres és gömbölyödnek a jó müzülman arcok. Elvezetnek a moséba, melynek belseje is nagyon szegényes. Kopott szőnyeg födi a padlót, a sarokban egy rácsos elzárt hely az asszonyoknak. Rengeteg, néhány száz gyertyatartó van azonban benne, hogy minek, ezt a mi török cicerónénk nem tudta megértetni velünk.
Az osztrák-magyar bankó iránt elég szimpátiával viseltető csinos kísérőnk hajlandó volt egy hárem belsejét is megmutatni. Urak kizárattak, a hölgyek közt feszült kíváncsiság. Hosszú, tekervényes utakon szépen gondozott virágos és gyümölcsös kertbe jutunk, hol egy barátságos emeletes ház mosolyog elénk. Lenn a konyha ragyogó rézedényekkel, mellette egy nagyobb szoba, az úr lakosztálya. Fönn a hárem! Föltűnő tisztaság mindenütt, márványpadló, körülötte alacsony dívánok, előtte rózsaszín huzatú dunnák, ezeken alusznak. Három mezitlábos, zöld és piros mosókelméből készült nadrág és blúzfélébe öltözött ifjabb és idősebb hölgy, kik barátságos mosollyal üdvözlik szabad társnőiket. Ügyesen sodort cigarettával kínálnak, leülnek a márványpadlóra és minket a dívánra kényszerítenek, hol a fűzős, szűk ruhákban nem valami kényelmes ülés esik. Mutatják a kis török csemetéket, kik valóban csinos, pirospozsgás gyerekek. Ránk próbálják köpenyüket, az arcot fedő fehér fátyolt, kacagnak, mikor a mi kalapjainkat, porköpenyünket veszik magukra, ami persze cipőtlen lábakhoz pompásan illik. Összevissza kutatva, nézve mindent, búcsúzunk a boldog együgyűségben leledző, igazán tiszta, jó ízlésű társnőinktől, kik szomorú arccal fognak kezet. Vajon irigyelnek vagy sajnálnak?
Dobszó hallik, k. u. k. bakák mennek gyakorlatra. Még egy pillantás, eltűnik a darabka Kelet, előttünk a Duna fenséges mozdulatlanságban. Nehány evezőcsapás és Romániában vagyunk. Elő az útlevelekkel! Verciorova egész nevezetes hellyé lőn a vaskapui munkálatok folytán, melyről csak annyit, hogy laikus bizony nem sokat lát belőlük.
A miniszterelnök balesete. Kicsibe múlt, hogy ma délelőtt komoly baj nem érte Szápáry miniszterelnököt. Szemtanúk így beszélik el az esetet: A miniszterelnök Koronaherceg utcai házából hajtatott ki fogatán, hogy az Országgyűlésbe menjen. A ház kapuja mellett egy nagy homokszállító szekér állott s ettől az arra hajtó kocsisok nem láthatták a kirobogó fogatot. Így történt, hogy mikor a miniszterelnök fogata a kapubolt alól kiérve a Kígyó tér felé akart fordulni, társaskocsiktól egész szokatlan hirtelenséggel oldalának jött egy omnibusz, mely a Bécsi utca felé tartott. A miniszterelnök kocsisa vagy nem kiáltott, vagy pedig az omnibuszosnak járt máshol az esze s nem hallotta a kiáltást, szóval az omnibusz teljes erővel nekivágott a hintó oldalának. A kiálló rúd egyenesen a miniszterelnök fejének szögeződött s nekimegy, ha Szápáry gróf az utolsó pillanatban vissza nem kapja a fejét, az omnibuszos pedig teljes erővel a gyeplőszárba kapva vissza nem hőkölteti a lovakat. Így azonban elmúlt az összeütközés komolyabb baj nélkül s a miniszterelnök kocsisa egyet fordulva, nem a választott utón, hanem a Szervita tér felé kerülve hajtatott az Országházhoz.
Budapesti Hírlap, 1890.
Macskakiállítás Budapesten. A macskákat védő és tenyésztő müncheni egyesület macskakiállítást rendezett Budapesten. Az ember nem is hinné, milyen érdeklődés közt nyílt meg az első macskakiállítás Budapesten, a Kígyó téri királyi bérházban, december 4-én. Hosszú ketrecsorban vannak elhelyezve a különféle macskafajok legszebb példányai, színek, fajok szerint csoportosítva. Szépek a magyar kiállítók házimacskái, de a kiállítás legtöbb és legszebb példánya Bajorországból való. Különös példányok a Mann-szigetéről való kötélfarkú macskák, a máltai macskák, a kékszemű, süket angóramacskák és az ázsiai két- vagy háromszínű angórák. A kiállítás egyik érdekessége a sötétszürke algíri macska, a müncheni Bumzerl, mely a londoni nagydíj nyertese. Dodó, egy vörösbarna, csodálatosan kifejlett példány a párisi kiállításon ötezer frankos díjat nyert. A kiállítás szeniora egy harminckét éves vörösbarna angóra, most is nagyon élénk. A sziámi király palotájának macskáiból is van néhány kékszemű, rövidszőrű példány. A hazai kiállítók macskái közül kiválnak Jakabffy Gizella állatkereskedő hófehér állatai és Gyula Mártonné kétszínű házimacskája. A kiállítást, mely e hónap kilencedikéig marad nyitva, Flesch József müncheni zoológus rendezte. A kiállított állatok ritkább példányai nagy összegre vannak biztosítva egy párisi társaságnál.
1902. Vasárnapi Újság
A Szentháromságszobor és a Belvárosi plébániatemplom 1880 körül. Klösz György képe.
Hajdan a Városház téren állt egy Szentháromság-szobor, de az az idők során olyan állapotba került, hogy elbontották, talán az 1820-as évek elején. A város polgársága a bontás után elhatározta, hogy gyűjtést indít egy új szobor építésére. A régi szobor anyagából és az adakozásból a kamatokkal együtt 1862-re 22000 forint gyűlt össze, ebből már megkezdhették az építkezést. A híradások szerint már 1859-ben felkérték Halbig János bajor szobrászt a tervek elkészítésére. 1862-re készen lett a terv és 63-ban felállították. Az egykorú leírás szerint a talapzat nélkül 10 öl magas volt, a szobrok carrarai márványból, az építmény pedig sóskúti és breitenau-i kőből készült. Sokan a Városház térre szerettek volna állítani, mint az elődjét, de a Plébánia térre (Eskü tér) került, amit rendeztek.
A szobor felirata: Statua Haec Decreta Auspicio Parochi Antonii Szántóffy, Consummata Ardore et Vigilantia Parochi Michaelis Schwendtner, Inaugurata Religiosis Cerimoniis A Card. Principe Primate Archiepiscopo Joanne Bapt. Scitovszky de Nagy-Kér Quinta Idus Octobris A. 1863. Pietate et Liberalitate Fidelium, Arte et Ingenio egregii Fictoris Andreae Halbig Surrexit.
Sajnos az anyaga mállékony volt, egy vihar a felállítás után két-három évvel le is sodorta a tetejét újra kellett építeni. Utána egyre jobban potyogtak a díszek róla, ezért 1877-ben deszkapalánkot építettek köré. Decemberben egy kiküldött bizottság javaslatot tett a lebontására. Ezután évekig állt az ügy, vitatkoztak, hogy bontsák-e vagy felújítsák, míg végül 1881-ben elbontották. A megrendelők és a művész valószínűleg nem gondolt arra, hogy a fagyok és a nagy meleg a laza szerkezetű szobrot hamar tönkreteszi.
_____
A Szentháromság leendő szobra Pesten.
Külföldi nagyobb városokat a szép épületeken, palotákon kívül nemcsak díszítik, de bizonyos értéket és nagyszerűséget is kölcsönöznek azoknak a művészi tökéllyel készült emlékszobrok, vallásos ékítmények, mitológiai alakokkal ellátott díszes nyilvános kutak stb. Pest a történeti tekintetben oly gazdag ország fővárosa mindezeknek nagy hiányában van. De vigasztaljuk magunkat a reménnyel, hogy idővel ez nálunk is megtörténik, meghozza ezt is a polgárisodás, de főképpen anyagi körülményeink jobbra fordulta.
Íme, itten mindjárt alkalmunk van egy szép szoborművet bemutatni, mely az említett hézagot addig is némikép pótolni van hivatva nyilvános téreinken. Hajdanában a mostani Városház téren állott a Szentháromság tiszteletére – pesti polgárok által – emelt kő emlékszobor, mely az idő mindent emésztő hatalma által utóbb tetemesen megrongáltatván – nehogy a véletlen összeomlás által a piacon szüntelen járó-kelőket fenyegesse, elővigyázatból mintegy 40 évvel ezelőtt szétbontatott. De mindjárt akkor elhatároztatott egy újnak és sokkal nagyobbszerűnek építése, melyre a pénz a lakosok közt adakozások útján volt egybegyűjtendő.
Pest város polgársága áldozatkészségének köszönhető, hogy a számtalan egyéb vallásos és jótékony alapítvány mellett erről nemcsak hogy meg nem feledkezett, de koronkint igen szép összegekkel járult e cél létesítéséhez. A városi letéthivatalnak, – hol a nagyszámú városi alapítvány is kezeltetik -, egy 1851. évi október hó utoljáról kelt kimutatása szerint akkor 12707 ft. 45 4/10 kr-ból állott az erre begyűlt összeg, mely azóta részint kamatjaival nagyobbodva, részint újabb kegyes adakozások útján annyira növekedett, hogy jelenleg mintegy 22000 ft-ra rúg, és így, miután az építkezési költségeket már bőven fedezi, jövő év tavaszán megkezdethetik az építés.
Jelen képünkben bemutatjuk e szobormű tervrajzát, az egész gót modorban építendő emlékoszlop faragott kövekből lesz készítve, Halbig müncheni és bécsi építész vezetése alatt, kinek jeles műterméből került ki e csinos terv is.
A nevezett építésszel kötött szerződés folytán jövő 1863. év tavaszán meg is kezdetik az építés és egész őszig tökéletesen be is kell fejezve lennie, készen kell állania. Az építkezési költség 18-20 ezer pengő forintra van megállapítva, s így az alapítványi összegből ezen felül maradandó rész kamatjai majdan e szobor javítására lesznek fordítandók. Jelenlegi helye nem lesz többé a Városház téren, hanem a belvárosi anyatemplom és plébánia előtti tágas térnek közepén lesz az, mintegy 6-7 ölnyi magasságban felállítva, s körülete csinos vasráccsal elzárva, mi nemcsak ezen térségnek, de íly művészi ékítményekben annyira szűkölködő Pestnek is valódi díszéül fog szolgálni. Legtöbbet nyerend ezáltal még tagadhatlanul e piac, mert ennek elkészültével mostani lejtősége – mély fekvése – ki fog töltetni, s a Duna-parti magassággal egyenlővé téve négyszögletes kövekkel kiköveztetik, miáltal az ugyanoly mélyen fekvő templom főbejáratát is magasabbra kell emeltetni.
Egy község jubileuma. Újverbász községe pünkösdkor ünnepelte alapításának 100 éves jubileumát. Pünkösd első napján este az összes harangok zúgása mellett, a községháza előtt felállított nagy zenekar játszott és nemzeti színű zászlók húzattak a tornyokra és a községházára, meg más házakra. Azután megkezdődött a város kivilágítása és a zenekar az utcákon körútra indult. Pünkösd másnap reggel 6 órakor ismét zene volt, délelőtti 9 órakor pedig a ref. templomban ünnepies istentisztelet, melyen Moór Péter káplán mondott hálaimát, a dalárda éneke után pedig Kármán József tartott jubileumi egyházi beszédet. Az evangélikus templomban Roth Károly óverbászi ágost. lelkész szónokolt. Az egyházi ünnep után a községháza előtt mintegy 3500 főből álló közönség gyűlt össze. Itt a dalárda a szózatot énekelte el, mire Schneeberger János evang. lelkész tartott hazafias beszédet. A beszéd közben leleplezték a községházába eresztett gránit emlékkövet, melyen e szavak voltak olvashatók: „Újverbász községének 1785. évben II. József császár alatt történt telepítésének emlékére emelte a község 1885. május 25-én.” A beszéd után a község jegyzője, Krob Pál olvasta el a község telepítésének történetét s ennek mai állapotát, mire a dalárda elénekelte Kölcsey hymnusát.
Budapesti Hírlap 1885. május 31., Arcanum Digitális Tudománytár
Verbász (új-), Bács vm. igen szép és gazdag német falu, a Ferencz csatornája mellett, Ó-Verbászhoz 1 fertálynyi, Ujvidékhez pedig 5 mfdnyi távolságra: 83 kath., 2109 evang., 707 ref., 18 zsidó lak. Az utczák egyenesek, szélesek, s eperfákkal vannak sorba ültetve; a házak csinosak, sőt szépek, az udvarok deszkával, vagy eleven keritéssel vannak befoglalva. Evang. temploma egy a legszebb falusi templomok közül; a ref. szentegyház, a postaház, az oskolai, és uradalmi épületek, a vendégfogadó szinte mind figyelmet érdemlenek. Három nyomásbeli határának földe fekete, kivévén azt, melly a telecskei dombokon fekszik, de itt egyszersmind szép szőlőskertek gyönyörködtetik a szemet. Lakosai vagyonosak, s paraszti együgyüséggel sem lehet épen vádolni őket; mert ujságot járatnak, a korcsmákban politizálnak, s sok dolgokat tudnak, mellyekkel különben a parasztok nem igen törődnek. Buzájok igen szép terem, s ezzel nagy kereskedést űznek, ugy hogy belőle számosan felgazdagodnak. Marhát vagy lovat azonban keveset szoktak tartani, s még kevesebb juhot. Mesterembereik közül legtöbb a kötélverő. A betegek számára maga a helység fizet egy seborvost, és egy bábát. F. u. a kamara. A helységen felül egy fertálynyi távolságra van a csatorna harmadik, legszebb, legerősebb s legmesterségesebb zsilipje angol módra készitve. E mellett vannak az igazgatósághoz tartozó roppant uradalmi épületek, egy vendégfogadóval, vizimalommal, s egy nagy kiterjedésü gyümölcsös, veteményes kerttel. A zsilipre épitett hidon tul van ismét egy nagy gabonatárház, s a hid irányában a zsilip bal partján elnyuló szőlőhalmok alatt Kis Mihály féle villa, egy gyönyörű angolkerttel; s a halmokra felhuzódó szőlőskertekkel együtt. A szőlő közepén egy torony forma pavillon áll, honnan elragadó kilátás esik az alsó Bács vármegyei dús mezőkre. A halom oldalában lévő pincze azért nevezetes, mert az üregek egymás felett emelet módra vannak készitve, a nélkül hogy téglával ki volnának falazva. Határa Uj-Verbásznak 1100 négyszögölével 11,602 hold, mellyből 124 4/8 urbéri, s 5 4/8 szabad telek után van 4369 h. szántóföld, 3371 h. rét és beltelek, 3422 h. legelő, 150 h. szőlő, 150 h. mocsár, 140 hold utak.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. 1851.
A Vízikaszárnyánál van a város legszebb szobra: a koronázó emlékszobor. Pozsony szab. kir. város emelte Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára, Magyarország ezredéves fönnállásának és a pozsonyi királykoronázásoknak az emlékére. Ünnepies leleplezése 1897. május hó 16-ikán ment végbe országos fénnyel, a király, az uralkodóház, a kormány, a törvényhozás és az állam főméltóságainak jelenlétében. A szobor a pozsonyi születésű néhai Fadrusz János alkotása, ki ezzel a művével valóban halhatatlanná tette a nevét és az első művészek közé emelkedett. A szobor 200.000 koronánál jóval többe került a városnak. Mária Terézia királynőt ábrázolja lóháton. Egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon marcona vitéz áll. A koronázó dombot, melyen a szobor áll, az egész ország magyar földjéből hordotta össze a nemzet kegyelete.
A Dunára néző oldalon e szavak vannak bevésve:
„VITAM ET SANGUINEM”
A város felé fordított oldal felirata ez:
„Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896.”
A szobor aljában a következő, pergamenre írt okirat van elhelyezve, melyet Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja szerkesztett:
„A magyar állam I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Fölségének dicsőséges uralkodása és losonczi Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége idejében, 1896-ban ezeréves fönnállásának emlékét ünnepelvén, Pozsony szab. kir. város közönsége, már ő Fölsége megkoronáztatása negyedszázados évforduló napján: 1892 június 8-ikán tartott díszközgyűlésében Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára hazafias lelkesedéssel egyhangúlag elhatározá, hogy az ezredévi ünnep magasztos alkalmára a hajdani koronázási domb helyén méltó emlékművet állíttat. Ez emlékmű Dröxler Gusztáv kir. tanácsos polgármestersége alatt Fadrusz János akadémiai szobrásznak, e város szülöttének tervei szerint és munkájával még ugyan 1896-ban elkészülvén, fönt dicsőített Fölséges Királyunk legmagasabb személyének, a Fönséges Uralkodóház tagjainak, az ország Hercegprimásának és zászlósurainak, a törvényhozás mindkét háza s a kormány tagjainak, Pozsony város közönségének, a törvényhatóságok, a tudományegyetemek, műegyetem, a magy. tud. akadémia és más meghívott kultúrintézetek képviselőinek, bel- és külföldi díszes vendégseregnek s megszámlálhatatlan közönségének jelenlétében, 1897 május hó 16-án, nagy ünnepéllyel felavattatott, gránittalpazatával, márványszobraival örök időkre büszkén jelképezendő a királyi eskü és a törvények állandó, sérthetetlen szentségét s emlékeztetvén a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű királyi kardvágásokra, különösen pedig lélekemelő emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek s ama törhetetlen hűségnek, a mellyel e nemzet az árván maradt és a fél világtól megtámadott bájos, fiatal királynőnek, dicső emlékű Mária Teréziának ingadozó trónját s a magyarok lovagias oltalmába ajánlott fönséges családját, az ősz nádor, erdődi Pálffy János gróf buzdító fölhívására példátlan lelkesedéssel „életet és vért” áldozva, világbámulta vitézséggel megmenté s ádáz elleneit visszaverte vala.
Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiesség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!”
A koronázó emlékszobor helyén állott azelőtt a „koronázási domb”, mely a várost ért átalakulások következtében helyet is változtatott, míg a legutolsót 1871-ben Pozsony város közgyűlése elhordatta, de egyúttal azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy annak helyére a város költségén emléket emel.
A domb a haza minden részéből küldött földből volt összehordva, falazata díszes gránitalkotmányból állott. Három feljárója közül az egyik a város felé, másik a Hungária-kávéház helyén állott Esterházy uradalmi magtár, a harmadik a Lanfranconi-ház helyén állott kir. sóház felé nézett, s a domb gyepes lejtőit erős lánczokat tartó oszlopok szegték be.
Az 1871-ben lebontott domb 1775-ben épült, a katonai szertárnak használt régi gabonatár helyén kétszáztíz esztendeig fönnállott régi királydomb helyett, a melyet a gabonatár építése miatt bontottak le 1774-ben. A Mária Teréziától emelt királydomb e szerint 96 évig állott fönn és két király koronázásakor használták. (II. Lipót 1790 nov. 15-én és V. Ferdinánd 1830 szept. 28-án, ez utóbbi volt tehát az utolsó.) A régi koronázó-dombon 1563 szept. hó 8-án volt az első kardvágás. (I. Miksa.) Azóta ide lovagoltak föl királyaink (Rudolf, Mátyás, stb.).
Magyarország vármegyéi és városai, Pozsony vármegye
A bencések, e tudományos papi rend számára Géza királyunk gazdag zárdát és apátságot alapított 1085-ben Szent-Benedeken, s az ő emlékezetöket tartotta fenn a késő utókor számára az a vár alakú gót szentegyház és épület, melyet mai képünk fölmutat.
Szentbenedek Bars megyében fekszik, a Garam kies völgyén, melyet fekvése, tenyészete s változatosságánál fogva méltán a szépek közé sorozhatni a világon, s a legszebbek közé Magyarországon. Szentbenedek középszerű mezőváros, egészséges, szorgalmas tót lakosokkal. Vidéke hegyes-völgyes, sok erdővel; földe minőségre nézve középszerű mint általában az íly szikla tenyészetű vidék földei, szőlőhegye terem bort eleget, mely azonban a kitűnők közé nem tartozik.
A régi vár dombon fekszik, s megbarnult falai közül méltóságosan emelkedik ki a szintén igen régi templom, két tornyával. E templomnak különösen szép a fő bejárása, belsejében pedig érdekes kőfaragványok vannak. A templomban tartják a híres levéltárt, alatta pedig nagyszerű sírbolt terjed, hol többi közt a hős Koháry-nemzetség több tagja nyugszik.
A mezővárost és hozzá tartozó uradalmat 1565-től fogva az esztergomi káptalan bírja, ennek tisztei lakják az egykori zárda nagy részét, míg egy része parochialis lakul használtatik.
1866.
Szentantal, a Selmec patak mellett fekvő tót kisközség, 213 házzal és 1631 róm. kat. lakossal, vasúti állomása Selmecbányán, postája és távírója helyben van. Körjegyzőségi székhely. A Hont nemzetség ősi birtoka volt, 1266-ban eszközölt határjárásáról emlékeznek meg a följegyzések. 1342-ben Zenthantal alakban a litvai vár tartozéka.
E községben találjuk a vármegye legszebb és legnagyobb kastélyát, mely az 1750. évben, gróf Koháry András szeniorságának idejében épült, de már a XV. században állott ugyanezen a helyen kisebb castellum, amely a csábrág-szitnyai uradalomhoz tartozván a XVI. század közepén báró Lepoglavai Krusich János, a török fogságot is kiállott korponai várkapitány tulajdona volt, ki azt feleségével, Csábrági Pálffy Péter leányával, Katalinnal kapta. – Krusich gyermektelenül halt meg, az özvegye pedig 1582-ben Illésházy Istvánhoz, a későbbi nádorhoz ment feleségül. Ebből a házasságból sem származott gyermek és így a nagy kiterjedésű csábrág-szitnyai uradalom Szentantallal együtt visszaszállott a koronára, de csak rövid időre, mert 1622-ben a királyi házhoz feltétlen hűségű Koháry Péter kapta adományként. Ez időtől kezdve Szentantal a Koháryakat uralta két évszázadon át, a család fiágának kihaltával a Koburgoké lett Szentantal. Eredetileg Die Au és későbben a XVII. században Sanct Anton néven már a XIV. század végéből származó levéltári feljegyzésekben és illetve transsumptumokban szerepel. Die Au neve is bizonyítja, hogy német települők alapították, kiknek ivadékai századok múltán eltótosodtak.
A szabályos négyszögben épült kastélynak annyi a kapuja, amennyi az évszakok száma, tehát négy, annyi a szobája, amennyi hét van egy esztendőben, tehát 52, annyi a kéménye, amennyi hónap van egy évben, tehát 12 és annyi az ablaka, amennyi nap van egy esztendőben, tehát 365. A tágas udvar közepén nagy szökőkút lövelli a magasba kristályvizét. A kápolna külső falán lévő óra mellett ez a chronosticon olvasható:
SUnt Et erUnt horae passU qressUque CUrentes TaMen Una VenIet qUae tIbI DiCet Abl.
A kastélyhoz fel a faluból százados hársfákkal szegélyezett széles út vezet, melynek alján, a lassan folydogáló Selmec patak mellett Szent János kápolnája áll ezzel a fölírással:
Tolle Koháryanum vota coelo Joannes.
A kastély széles folyosóinak falait szebbnél-szebb metszetek és vadásztrófeák díszítik. Utóbbiak mind herceg Koburg Fülöp vadászzsákmányából származnak. A szentantali várkastély nagyobb részének pompás berendezése még a Koháryak idejéből való. Hosszú sora a régi, becses festményeknek, túlnyomólag arcképek ékesíti a termek falait. E festmények között találjuk savojai Jenő herceg arcképét, továbbá a két hős Koháry István, Simonyi ezredes, Mária Terézia és a gyermekei, a török fogságba esett két Koháry arcképeit, ugyancsak itt látjuk a szép szentantali cigányleány képét, kit egy Koháry fogva tartott a kastélyában, de a szép leánynak sikerült mégis az aranykalitból megszöknie, hogy cigány családjával messzire vándoroljon és hírét soha se hallják többé. A Koháryak alatt szolgált összes katonatisztek arcképeit megőrizték e termek.
E festményeken kívül az antik műkincsek gazdag gyűjteményében is gyönyörködhetik a szem. Nagybecsű kincse az egyik teremnek az a mozaikasztal és az ahhoz tartozó girandolák, melyeket a milleniumi kiállítás történelmi csarnoka számára, a kiállítás tartamára engedett át a hercegi család. Van a kastélyban egy régi zongora (spinet), olyan, mint a Thökölyé a Nemzeti Múzeumban. Egyik szobában látható az egyik Koháry kedvelt szakácsnéjának és a macskájának életnagyságban, kartonból készült alakja. Az évszázados velencei acéltükrök, szebbnél-szebb régi bútorok, gyönyörű hímzések, például a kápolna oltárainak párnái, melyeket Koháry kisasszonyok hímeztek önkezükkel, mind nagybecsű és érdekes műtárgyak. Szentantalon őrzik a Koháryak levéltárát és könyvtárát is. A várkastély mellett nagy angolpark terül el, tavakkal, vízeséssel, remetelakkal, gloriettel, mely utóbbiból felséges kilátás nyílik, különösen Hont vármegye déli tájára.
A község régi templomát II. Rudolf idejében, 1592-ben Illésházy István családja építtette, de 1789-ben le kellett azt bontani és akkor épült a jelenlegi, nagyobb és díszesebb templom. A falu plébániájának levelesládájában az 1697. évi canonica visitatio iratait őrzik. A XVII. században, 1624-től 1647-ig, számos alkalommal itt tartotta a vármegye közgyűléseit.
