Csaba (Rákos-), Pest-Pilis vármegyében, magyar falu, a Rákos vize mellett: Pesthez 1 1/2 mfd. 480 kath., 66 evang., 550 ref., 10 zsidó lak. – Kath., ref., evang. szentegyház; synagóga. Határának egy része homokos, de általában jó gabonatermő, bora elég kapós, rétjei termékenyek, s legelője egészséges lévén, sok juhot táplál. Vizimalmok. F. u. b. Laffert Antal.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
A Mehádiai Herkulesfürdő a Bánságban
Már a rómaiak által is ismert és használt Herkulesfürdő igen látogatott, különösen ajánltatik köszvény, csúz, görvély, szélhűdés, dugulások, hasszorulások, méhgörcs, rásztkór, vérfolyások, térdhajlásdaganatok és csontszú ellen. Tájéka elvitázhatlanul egyike Európa legszebb, legregényesebb tájainak, éghajlata déliesen szelíd, levegője friss, víze igen jó, sétányai szépen rendezettek s fölhúzódnak a hegyek ormain, honnan igen festői kilátás van minden irányban. A vendégek elfogadására 328 díszes bútorzatú szoba van, három vendéglő, egy kávéház. A legtávolabb helyekről: Konstantinápolyból, Német-, Orosz-, sőt Angolországból is jelennek itt meg csaknem minden évben fürdővendégek.
1857.
Rima-Szombat, Grosz Steffelsdorf, Rimawska Sabota, nevezetes szabadalmas mezőváros, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Rosnyóhoz 6 mfdnyire: 688 kath., 5925 ref., 854 evang. lak., kik nagyobb részint magyarok, tótokkal és kevés németekkel keverve. Van itt kath., reform., evang. anyaszentegyház, ref. kis gymnasium; postahivatal; gyógyszertár; vmegye és városháza; számos kereskedő bolt, s egy derék kőhid a Rima vizén. Határa nagyobb részint róna, s mindennemü gabonát, különösen szép tiszta buzát terem; gyümölcsös és szőlőkertjei vannak; rétje kevés; legelője még kevesebb; erdeje nincs. Lakosai nagyon szorgalmatosak, s mind a kereskedés, mind a mesterségek folytatása által magukat jelesen megkülömböztetik; s valóban Rimaszombat a Hazának eddig is több derék kézmüveseket és müvészeket adott. Vannak itt jó nyereggyártók, guba és pokróczcsinálók, ötvösök, gombkötők, csutorások, hires búza kenyeret sütő asszonyok stb. Kereskednek gabonával, szalonnával, borral, dohánnyal, viasszal, mézzel, szarvasmarhával, lóval. Szombaton tartott hetivásárja gabonára nézve nagy fontosságú; országos vásárjai pedig jó lovak tekintetéből nevezetesek. Egyébiránt a város rendesen épült; utczái egyenesek, és kővel kirakottak; négyszegletű piacza tágas; szabadságai jelesek voltak. Ugyanis polgárjai vámot nem fizettek; pereikben első biró a városbéli tanács; vérhatalmi joggal birt, a magvaszakadtak vagyonaiban örökösödött.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
Esti kép a villamosmegállónál.
Történik a Váci körút és a Lipót körút találkozásánál, a Margit-híd felé vezető villamossínek mellett, a megállóhelyen. Éjjel tizenegy óra. A közönség a Nemzeti Színházból a Nyugati Pályaudvarig a városi villamoson jött és most, átigyekezvén Budára, a közúti kocsit várja. Az azonban nem jön. Publikum annál inkább. Sokan gyalog akartak tovább menni, de meglátják a csődületet, és azt, hogy villamosnak se híre, se hamva, hát elhatározzák, hogy villamoson mennek. Hideg van és fáznak. A kezüket zsebre dugják és a gallérjukat fölhajtják. A hölgyek a boát szorosabbra fogják. Csönd van. Egy kocsisforma ember a lábával ütögeti a földet és a könyökével a szomszédjait. Néha halkan káromkodik. Villamos, az nem jön. Negyedóra, húsz perc telik el és villamos nincs. Egyszerre csöndes és jóleső moraj fut végig a tömegen. A Deák térről a Váci körútra befordult egy villamos. Közeledik. A tömegben szelíd tolakodás és oldalbaütések keletkeznek. Mindenki várva-várja a kocsit és elsőnek akar fölszállani. A villamos azonban egy tréfás villamos, és még mielőtt odaérne, elfordul. Átmegy a másik oldalra és elszalad Újpest felé. Csöndes zúgolódás támad. Mégis csak hallatlan, hogy félóra alatt egyetlen villamos jön, és az sem ide jön. Hallatlan! Hogy azonban a remény ki ne aludjon, a láthatáron új kocsi jelenik meg és a tőle kitelhető legnagyobb lassúsággal közeledik. És pedig egészen biztosan ide tart. A fázó tömeg úgy érzi, hogy már rajta ül. És tódul a megállott kocsi peronja felé. A sors azonban nem azért sors, hogy ne szatirizáljon és hogy ezzel a jogával vissza ne éljen, ha hideg van és éjjel tizenegy az óra. Tehát, amint három ember fölszállt, a kalauz tiltólag emeli föl a kezét: Megtelt! Valóban, a villamos tele van. Valóban, ez szemtelenség. A kalauz még néhányat gyöngéden visszalök a lépcsőről, nem használ kérés és fenyegetés, a kocsi megy tovább és viszi azt a három kárörvendően vigyorgó embert, aki följutott a kocsira. A tömeg zúg és csügged. A türelmetlenség a tetőpontra lép, az emberek pedig egymás lábára. Végre is, ez nem járja, háromnegyed órája állanak itt és villamos nincs. De mégis. Ott jön. Üresnek látszik. Gyorsan jön. Hozza a megváltást. Általános öröm és általános dulakodás. Lám, lám, a villamos mégsem olyan komisz, mint a fázó ember gondolja! Pláne, ez dupla kocsi! Nagyszerű! A két kalauzon és a vezetőn kívül egy lélek sincs rajta. A tömeg örömrivalgással tódul föl és jóleső boldogsággal konstatálja, hogy már fönn van a kocsin és nincs az a hatalom, amely őt onnan lekergesse. Az arcok derültek. A kalauz pedig így szól:
-Tessék kérem leszállani.
-Mi az?!- zúdul föl a tömeg.
A kalauz pokoli léleknyugalommal nekidől az ajtófélfának: -Tessék leszállani, ez szolgálati kocsi. – A nép felhördül:
-Nem szállünk le! – kiáltják.
-Hát, kérem, addig nem megyünk tovább. Vagy rendőrt hívok.
Nincs más hátra. Le kell szállani.
-Az utolsó kocsi már elment? – kérdik néhányan fogcsikorgatva.
-Meglehet, – feleli kedélyesen a kalauz, és csönget.
Amikor mindenki leszállott, a kocsi elindul. Sietve gördül tova és a zúgása gúnyos kacagásnak hangzik a didergő éjszakában. És mit tesz a tömeg? Szomorúan és dühöngve, fáradtan és kétségbeesve elindul gyalog hazafelé. A legtöbben a Margit-hídra baktatnak, néhányan konflisba ülnek és a megzsaroltatás savanyú reményében kocsiznak haza. De két úr, a legkitartóbb valamennyi között, ottmarad, és megesküszik a megállóhelyoszlopra, hogy nem megy el, amíg kocsi nem jön. A sors pedig megszánja őket. Megvárja, amíg rajtuk kívül mindenki eltávozik és eltűnik a különböző utcákban, és akkor két, egészen üres kocsit küld a kétszámú nagyközönség rendelkezésére. A két úr boldogan és fáradtan fölszáll az egyikre. Elhelyezkednek. A Nemzetiből jöttek. Az egyik halkan odaszól a másiknak:
-Sokáig kellett várni. Ez mégis csak botrány.
A másik behunyja a szemét Jól érzi magát. Már nem törődik semmivel. És csöndesen felel:
-Ördögöt botrány. A Bataille-darab, az a „Botrány”. – És elalszik.
1909.
Wodianer Albert, báró (idősb, kapriorai), főrendiházi tag, nagybirtokos, szül. 1818. aug. 13. Szegeden, a gimnáziumot szülővárosában és Pesten végezte, Bécsben a műegyetemet. Hosszabb külföldi utazásai után több évig tanulmányozás céljából Angolországban élt. 1867. szept. 28. a magyar éjszaki vasúthoz kir. biztossá neveztetett ki, hol e vasút államosításáig működött. 1869. a II. oszt. vaskoronarendet és 1870. a pápai szent György-rend középkeresztjét kapta. 1886. dec. 1. magyar bárói rangot nyert és a főrendiház örökös tagjává neveztetett ki. Meghalt 1898. jún. 17. Budapesten.
A m. tudom. Akadémiánál 1892. dec. 2. kelt végrendeletében 25000 forintra rúgó alapítványt tett néptanítók jutalmazására. — Cikkei a Magyarország Anyagi Érdekeiben (1865. Dohánykereskedésünk akadályai és előmozdítása. A magyarországi takarékpénztárak 1864-ben), a Gazdasági Lapokban (1865. 42. sz. Észleletek a kivitelre szánt magyarhoni dohánytermesztés tárgyában), a Budapesti Szemlében (Uj F. IV. 1868. A kamatláb).
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
A zárda harminc éve (1882-1912.)
Az Isten és a haza önzetlen szolgálatában, szünet nélküli áldásos munkában immár harminc évet töltöttek Keszthelyen Paulai Sz. Vince leányai. A nevezetes évforduló alkalmával, azt hisszük, a közügynek teszünk szolgálatot, ha pontos feljegyzések nyomán, néhány adatot közlünk a zárda három évtizedes múltjából.
Az intézet alapítója Ranolder János veszprémi püspök, ki a kat. tanügynek más városokban is (Budapest, Veszprém, Tapolca) nagy szolgálatokat tett. Több éven át állt az épület üresen, végre dr. Kovács Zsigmond püspök a város kérelmére az intézetet átadta rendeltetésének. 1882. szept. 30-án a gráci tartományi házból gr. Brandis Mária Josefa Leopoldin nővér, tartományi főnöknő és gróf Welsersheim Vilma Matild nővér, gráci nagy közkórházi főnöknő kíséretében jöttek az irg. nővérek Keszthelyre. Ezek voltak:
Klafsky Mária, Beáta nővér főnöknő.
Osredear Franciska, Editha nővér.
Taschner Magdolna, Virginia nővér.
Blahó Anna, Michaela nővér.
Parecco Margit, Eugénia nővér.
Az érkezőket Balatonszentgyörgyön Szanyi Ferenc keszthelyi káplán és Harl Teréz nővér, kéthelyi főnöknő várta egy nővér kíséretében. Megérkezésük után a tartományi főnöknő Klafsky Beáta nővér int. főnöknővel tiszteletüket tették dr Kovács Zsigmond püspöknél, úgyszintén id. Tolnai Festetics Tassilo gróf úr őnagyméltóságánál.
Okt. 2-án a püspök mondta a zárda kápolnájában az első szentmisét.
Okt. 4., 5. és 6-án történtek a beíratások.
Okt. 8-án reggel tartották meg a Veni Sanctét, mely után megkezdődött a rendes előadás 2 tanteremben.
Blahó Michaela nővér, okl. el. isk. tanítónő az óvoda-, Parecco M. Eugénia nővér, okl. el. isk. tanítónő az el. I., II. oszt.-, Taschner Virginia nővér, okl. el. isk. tanítónő az el. III., IV., V., VI. osztály vezetését vették át.
1883-ban érkezett Fehlrer Editha nővér s az I. osztályt elválasztották a II.-tól.
1884-ben a III. és IV. osztályt választották el az V., VI. osztálytól.
A polg leányiskolát 1891-ben állították föl és fokozatosan négy osztállyá bővült ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1896-ban nyilvánossági joggal ruházta föl.
A polg. leányiskola 1902-ben az újonnan épült intézetben helyeztetett el, melyet boldog emlékű Erzsébet királynénk emlékének állított ő eminenciája, dr. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás úr, az ország főpapja – szülőhelyén – 30000 korona költséggel.
1904-5. évben kibővült az Erzsébet Intézet. A kibővítéshez a város 5000 kor. segélyt nyújtott, a veszprémi Ferenc József-alapból pedig 10000 korona előleg engedtetett át. Az újat a régi épülettel két folyosó köti össze, egy a földszinttel, egy az emelettel. A polg. iskola négy osztálya, munkaosztály, szertár, rajzterem, könyvtár, tantestületi szoba az emeleten, el. isk. könyvtár, ruhatár, két tanterem bentlakó növendékek részére, tornaterem, el. isk. V., VI. oszt. a földszinten van elhelyezve.
1907-ben épült a belnövendékek betegháza.
1909-ben a hévízi üdülőház.
A Mária-társulat 1908-ban alakult meg 108 taggal.
Az intézetben 30 év alatt 87 nővér működött.
Az intézet főnöknői: Klafsky Mária, Beáta 1882-1895-ig, Nagyszeghy Anna, Janka nővér 1896-1900, Parecco Margit, Eugénia nővér 1900-1910, Girst Júlia, Alba nővér 1910-1912.
1882-83. évben 5 bentlakó növendék volt, 1912/13. évben 92 bentlakó növendék van.
1882-83. évben óvodatanulóinak száma 87, 1912-13. évben óvodatanulóinak száma 120.
A továbbképző tanfolyam 1910-11. évben alakult meg, jelenleg 12 tanuló látogatja.
Meghalt nővérek:
Klafsky Mária, Beáta nővér, int. főnöknő, 1895. nov. 7.
Blahó Anna, Michaela nővér, 1886. február 20.
Laluk Teréz, Eustella nővér, 1886. december 9.
Krecsán Mária, Eugénia növér, 1895. július 22.
Saláta Mária, Flavia nővér, 1902. augusztus 29.
A tanulók statisztikájából kiemeljük a következő adatokat:
Elemi iskolás tanuló volt 1882-83-ban külső 210, bentlakó 5. 1911-12-ben elemi iskolás 312, polgáriba járt 1892-93-ban 60, 1911-12-ben 198, bentlakó 96.
Amint e száraz statisztikai adatok is mutatják, Paulai Szt. Vince leányai itt is ép oly nagy szeretetnek és becsülésnek örvendenek, mint más városokban. Az irántuk megnyilatkozó rokonszenv oly nagyfokú, hogy a kérelmező városokat – bár a rend tagjainak száma folyton emelkedik – mégis igen sokszor el kell utasítaniuk. Nem is lehet ez másképp oly intézménnyel, melynek tagjai minden földi érdeket letéve, összes testi és lelki erejüket arra használják, hogy az emberiség boldogítását mennél magasabbra emeljék. Adja Isten, hogy az eddig elért szép eredményekhez, melyekre joggal büszkék lehetnének, ha ezt az érzést egyáltalán ismernék, mindig újakat meg újakat csatolhassanak.
Balatonvidék, 1912.
Ranolder-intézet. Ideális helyen, a Balaton partján épült egyetlen leányinternátus. Felvesz elemi, polgári iskolai és varrótanfolyamra járó növendékeket. Állandó felügyelet. Bőséges, elégséges tápláló ellátás. Havi tápdíj 45 pengő. Iskolai díjak a prospektusban, amelyet szívesen megküld az intézet főnöknője.
1934
