Házemelés a Margit-szigeten
A Budapesti Házemelő És Házeltoló Vállalat, amelynek Hauszmann Sándor tagtársunk és két, Amerikából hazatért magyar technikus a vezetői, néhány hét óta a Margit-szigeten házemeléseket végez. Több kisebb épületnél a munkálatokat már be is fejezték. A legnagyobbiknál, a sziget felső végén levő egyemeletes Kis szállodánál még folyamatban vannak s több más épületre – közöttük a Nagy szállodára is csak a jövő évben kerül a sor.
Valamennyi épületet József kir. herceg megbízásából és az ő költségére emelik. Szükségessé az tette, hogy a Duna árvízszíne gyakran magasabbra hág a sziget védőtöltéseinél s ilyenkor az áradás a házak földszintjét is elöntötte. Nevezetesen a Kis szállodánál, amelynél a munkálatok végrehajtását ezúttal ismertetjük, az egyik ábrán látható jelzés szerint az árvízszíne 0,25 m-rel volt magasabb a földszinti padló régi nívójánál, a fölemelt ház új padlószíne ellenben 1,28 m-rel kerül a hullámok fölé, vagyis az épület l,53 m-rel kerül magasabbra a talaj színéhez képest.
A munka avval kezdődik, hogy mind hosszanti, mind keresztirányban a falak mindkét oldalán árkokat ásnak, átlag 1,5-2 m szélességben, hogy az emelőszerkezet gerendáinak és a munkásoknak megfelelő teret nyerjenek. Az árok mélységét a gerendák és emelőcsavarok méretein, vagyis a szerkezeti magasságon kívül az is befolyásolja, hogy az ároktalp talajának legalábbis közepesen teherbírónak, továbbá a munkahely minden pontján lehetőleg egyenletesen ülepedőnek kell lenni. Csak így van az épület nyugodt, veszélytelen emelkedése biztosítva.
Az árok talpára kisebb méretű, a tárgyalt esetben 15/15-ös gerendákat olyan csoportosításban állítanak össze, hogy a rájuk helyezendő közönséges amerikai csavarok orsói közöttük, a szokott módon szabadon lefelé nyúlhassanak. A csavarok felső emelőlapja egy szintben és egy tengelyvonalban van, reájuk egy-egy 30-30 cm-es hosszanti gerendát helyeznek. E gerendák tehát a megfelelő fal két oldalán s azzal párhuzamosan feküsznek.
Következik a tulajdonképpeni emelőgerendák átütése a falon. Ezek is 30/30-as méretűek s ehhez képest kell mindegyiknek számára rést törni, hogy azon áttolva rátámaszkodhassék a két, párhuzamosan futó hosszanti gerendára. Természetes, hogy minden ilyen támaszpont alatt egy amerikai csavarnak kell lenni s csak kivételesen, ahol a gerendák összetorlódása ezt nem engedi, elégednek meg a csavar külpontos elhelyezésével.
Az elölnézet ábrája feltünteti egyik külső főfalnál a szerkezet összeállítását; a kiszökelléseknél, sarkoknál feltüntettük a szükséges váltógerendákat is. A rácsozatszerű összeállítás hozza magával, hogy a keresztirányú falak emelőgerendái egy gerendavastagsággal föléje kerülnek a hosszanti falak emelő gerendáinak, a mi különösen a metszetrajzokból látható.
Alaprajzban kettős körök csoportja jelzi az amerikai csavarok kiosztását. A kis szálloda emelésénél 340 ilyen csavarra volt szükség, amelyeket 170 napszámos munkás kezelt. Két-két munkás négy csavart forgatott. Gyakorlott és válogatott izomerejű munkások azonban egyenként is képesek a forgatásra, mégpedig öt emelőcsavarnak a kezelésére is. Minden jeladásra negyedfordulattal kell a csavart előrehajtani s utána a következő vezénylőjelig átlag másfél percnyi pihenő következett a kis szálloda emelésénél. Minden negyedfordulatra átlag 1/3 cm volt az emelkedés. Kezdetben a csavarok forgatása igen nehéz, mert hiszen a falazatot az áttört rések között az emeléssel el kell szakítani. Mikor ez egy téglaréteg síkjában megtörtént, amit helyenként vasékek beverésével segítenek elő, azontúl csak félnaponként kellett a munkát megszakítani 25-30 percre, hogy az amerikai csavarok orsóját hosszabbakkal váltsák ki.
Hogy az emelkedés egyenletességét megfigyelhessék, a falak mellett az épület minden részén centiméteres beosztású függőleges lécek voltak a talajba szilárdan beverve s index gyanánt a falhoz erősített s vele együtt mozgó vízszintes faszilánk szolgált. Egy, sőt két centiméteres elkésés az egyes részek emelkedésében még nem okoz bajt s nem is kell utánacsavarással pótolni, miután rendesen az emelőgerendák rugalmassága előbb-utóbb magától is elvégzi a kiegyenlítést.
A kis szálloda földszinti padlózatát előzőleg szétbontották. Lehet azonban a munkálatot úgy is berendezni, hogy padló s alatta esetleg a pince boltozata is együtt emelkedjék az épület falaival, de ez körülményesebb és költségesebb. Ezúttal le is mondottak róla. A többi szerkezeti rész igen kevés gondot okoz. Mindössze a legnagyobb nyílású földszinti ajtót támasztották ki egy járomállvánnyal s az emeletre vezető kétkarú függőlépcső alsó karját ducolták alá a merevítés kedvéért. Ellenben az összes ablaknyílások szabadon maradtak, sőt, a szárnyak is fel voltak rakva anélkül, hogy az üvegtáblák eltörtek volna. A falakon is csupán néhány vakolatrepedés s egy-két egészen jelentéktelen vakolathullás volt észlelhető.
A felemelést e hónap 24-én, egy heti munka után befejezték. Jelenleg az utánalapozáson s az új padló beszerelésén dolgoznak. Pince nem lesz az épület alatt, hogy az árvíz felszívódó nedvessége ellen könnyű legyen a védekezés.
Megemlítem, hogy az emelőszerkezet gerendáinak megadott 30 cm-es méreteihez kellett alkalmazni a gerendák kiosztását, a megterhelésre való tekintettel. A kis szálloda teljes súlyát az eredeti építőtervek alapján körülbelül 3000 tonnára számították. Háromszáznegyven amerikai csavar lévén alkalmazva, egyre-egyre átlag körülbelül 9 t jutott volna s így minden emelőgerendát átlag 2×9=18 t centrális súly vett volna igénybe hajlításra. Természetes, hogy a súly egyenletes beosztását távolról sem lehetett betartani, miután alkalmazkodni kellett az épület alaprajzi alakjához is. Azonban mind a csavarok, mind a gerendák sokkal nagyobb megterhelést is elbírnak, s észrevehető behajlások az utóbbiaknál igen ritkán mutatkoztak. Ily esetben még vasgerendatartókat is toltak beemelő gerendák gyanánt a fal alá. Egyébként a kis szálloda emelésének munkálatait teljesen akadálytalanul, a munkatervnek megfelelően hajtották végre.
Gondos Viktor, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1900.
Arcanum Digitális Tudománytár