Csíkszeredától délkeletre /valójában északkeletre/ egy órajárásnyira Csíksomlyó fekszik, nagyon kies vidéken. Azon faluban nagy ferences kolostort, kettős toronnyal ékeskedő szép templomot és kat. gimnáziumot találunk. A helység mögött felnyúlakodó hegykúpon, az úgynevezett Salvator hegyén egy kápolna áll. A somlyói kolostor sokféle kiváltságokban részesült, Hunyadi János kormányzó egyik kiváltságlevele által, mely 1442-ben kelt, harminckét szabad és hadi szolgálatra alkalmas székely családapát adományoza a kolostornak, kiket ennek beléegyezése nélkül sem más szolgálatra, sem eskütételre kötelezni, sem törvénybe idézni nem lehetett. A hagyomány szerint már I. István építteté föl az úgynevezett Salvator-kápolnát s veté meg alapját a kolostornak, éspedig Gyula besenyő főnök meggyőzetése után. A környék vallásos népe azon helyen az angyalokat is látja a szent létrán fel és leszállni, s gyakran jár búcsúra a kápolnához. Legnevezetesb a pünkösdkori búcsújárás, melyet általános nemzeti ünnepnek lehet mondani. Ekkor messze vidékekről seregelnek össze a székelyek, mindkét nemből 15 és több ezeren is felgyűlnek Csíksomlyóra Mária szobrához. S a két-három napig tartó búcsújárásra összejött embersokaság nagyobb részint Somlyón, kisebb részint a távol eső Taplócán talál szállást. Az egybegyűlt sokaság szemlélete nagyon érdekes, benső vallásosság és áhítat tükröződik benne s külsőleg is a nagy sokaság öltözködésén és viseletén egyformaság ömlik el.
A székelyek nagyobbrészt a róm. kat. egyház hívei s általán véve nagyon vallásosak és hívékenyek. Helységeik előtt nagy és sajátságos alkotású fedéllel fedett keresztek állanak, íly keresztet a Csíksomlyót ábrázoló acélmetszeten is látunk.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.