Zseliz határában egy feltűnő természeti nevezetességet találunk s ez amaz óriási ős tölgyfa, mely fakastélynak is neveztetik. Ezen ősrégi tölgy Zseliztől negyed órányira a Garamon túli nagyberki erdőrészlet szélén áll. Kora körülbelül 600 évre tehető s bár már sokat szenvedett, még mindig dús lombozatot s nagy életerőt mutat. Törzsöké, melynek kerülete (3 és fél lábnyi magasságban) 26 láb és 4 hüvelyk, belül üres. Átmérője a föld színénél 7 láb 7 hüvelyk. Ezen tölgy belső üregét az Eszterházy-család régebben szobává alakította át, középen kerek asztal és ülőpadok állottak. Az asztal romjai s a szobafestés nyomai még ma is láthatók, a padokon 18 ember kényelmesen elférhetett. Most már csak ide tévedt utasok, vadászok és pásztorok használják néha menhelyül az idő viszontagságai ellen.
Garamszeghy, Vasárnapi Újság, 1866.
A zselizi fakastély pusztulása.
Nevezetes faóriás pusztult el a múlt évben, amelyet Közlönyünk olvasói Lengyel Bálint leírásából ismernek, aki a T. T. K. 1897. évfolyamának 446. lapján ezt írta róla: ,,A barsvármegyei Zseliz határában találunk egy feltűnő nagyságú tölgyfát, melyet fakastélynak is neveznek. Ez ősrégi tölgy (Quercus pedunculala) Garamzseliztől negyedórányira, a Garamon túl fekvő Nagybereki-erdő szélén áll. Kora körülbelül 600 évre tehető s bár már sokat szenvedett, mert egyes nagyobb ágait a vihar letördelte, még mindig dús lombozatú s nagy életerőről tanúskodik. Törzse, melynek kerülete 3,5 lábnyi magasságban 26 láb és 4 hüvelyk, belül üres. Átmérője a földszínén 7 láb 7 hüvelyk. E tölgy belső üregét az Esterházy-család régebben szobává alakíttatta át. Közepén kerek asztal és ülőpadok állottak. Az asztal romjai s a szobafestés nyomai még ma is láthatók. A padokon 15-18 ember kényelmesen elférhetett. Most, mint Gedeon Kálmán ottani lakos írja, csak odatévedő utasok, vadászok és pásztorok használják néha menedékül az idő viszontagságai ellen.” A fakastélynak Közlönyünk ugyanezen száma jól sikerült képét is közölte.
Most Schilberszy Károly hiteles hírt hoz tudomásunkra. Karácsonyi Sándor ny. főerdőtanácsos alábbi sorokban tudatta vele a zselizi fakastély pusztulását: „Magyarország egyik legvastagabb és legöregebb fája a zselizi, a nép által fakastélynak nevezett, közel 17 méter kerületű, majdnem 5,5 méter átmérőjű kocsányos tölgy volt, amely a Garam lapályán a balparti tölgyes erdők közt állott és élt még a tavalyig. Kikorhadt üregében egy, a hangyahullás ellen kideszkázott szoba volt, rendes ajtóval és ablakkal, asztalkával és 6 ülőhellyel. Korát több természetvizsgáló 1000 évnél többre becsülte. Most otthon járva hallottam, hogy a tavalyi nagy esőzések lyukas, 2-3 méter átmérőjű ágcsonkjain keresztül annyira átáztatták korhadt belsejét, hogy az így súlyossá vált koronát a törzs nem bírván el, a fát egy szélvihar kidöntötte és ősszel pajkos gyerekek meggyújtották taplós-pudvás fáját, míg végül hamuvá égett az egész fa.”
Rapaics Raymund, Természettudományi Közlöny 1934