Gács, (egész neve: Gácsváralja), tót-magy. mv., Nógrád vgyében, egy kiterjedt völgy közepén, Losonczhoz 1., Pesthez éjszakra 14 mfld távolságra. A város éjszaki oldalán egy magas kősziklás hegyen áll a régi Forgách nemzetség vára, melly a legjobb karban, jelenleg gr. Forgách Sándornak szolgál lakásul. Határa 210 hold, mellyből belsőség 110, szántóföld és rét 100 hold. Urbériség itt nincs. Lakja 1117 kath., 180 ágostai, 2 ref., 47 zsidó. A város mellett folyik a Tugár pataka. Nevezetes épületei: a váron kivül gr. Forgách Antal kastélyja, a posztó- és répaczukorgyár, mellyek közül a posztógyár egész Magyarországban legnagyobbnak mondható. Tart 3 országos vásárt is. Birják gr. Forgách Antal, és gróf Forgách János örökösei. Postahivatala Losonczra tétetett át.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.
___
POSZTÓGYÁRI GŐZMŰSZER GÁCSON.
A gácsi cs. k. szabadalmazott posztógyár, miután műszereinek hajtására a több évig uralkodott nagy szárazság miatt vízben szükséget szenvedett, segítni kívánván e bajon , gőzhez folyamodott. Buchler Benedek úrnak, az igen érdemes gyárigazgatónak, ki fáradhatatlan buzgalma és ügyekezete által a gácsi gyár felvirágzását oly hathatósan mozdítá elő, terve szerint egy különös, nagyszerű, egészen új épület állíttaték, ezen épület három emeletű s akként van helyezve, hogy egyik oldalrul a víz, ennek szűkében pedig másik oldalrul a gőz egyesülten hozhatja az erőműveket mozgásba. Knotzen Henrik Gerhard erőművész, németalföldi születés, ki már Franciaországban, Hollandiában, Németországban s legutószor Namiestben (Morvában) több gőzműszert igen kedvező foganattal létesíte, hivatott meg, hogy a gőzműszert, úgy szinte a mellékes állékrészeket s a vasból készült szétszedett s külön ládákba elosztott nagy vízi kereket felállítsa. Ezen munkákhoz múlt évi márciusban fogtak s 6 hónap alatt minden el lőn végezve.
A gőzműszer 16 lóerejű s középnyomással (Mitteldruck) bír, gőzkiterjedéssel dolgozik, ezen célszerű, igen sikerült mű Achenben Tops és Nelsen urak műhelyében készült s oly szabadon, egyszersmind világos helyen áll, hogy annak minden egyes részét megtekinthetni. Csupán egy hengere (cylinder) van s egy kiterjeszthető középnyomása, úgy hogy általa a 16 lóerőt 20-ra emelhetni. Az nemcsak szükséges szelepekkel (Ventil), hanem még védfogantyúkkal (Sicherheitshähnen) is el van látva, a kiömlő gőz posztószárításra s a gyárhely fűtésére használtatik. Ha az ember a gyár belsőjébe lép, a ritka látvány elbájolja szemeit, ő itt mind a 3 emeletben mint valamely titkos varázserő által lát 50 vagy 60 különféle műszert körülforogni. A művészetkedvelő elragadtatik az örömtül, látván, mint alakul a művészetnek e templomában a gyártatlan gyapjú csudagyorsasággal posztóvá, mint valamely láthatatlan kéztől hozatnak a hengerhéhely, fonó-, szövő-, mosó-, kalló,-nyírő- s kártoló vagy gyarató műszerek egyetlen kerék által mozgásba, a munkások foglalatossága itt nem egyéb, mint az egyik műszer készítményét a másiknak adni által, így a munkát fokonként tökélyre juttatni, az utóbb nevezett műszerek jobbadán vasbul készítvék s dacolnak a romboló idővel, s jóllehet nem csekély pénzbe kerültek, mégis azokat igen olcsókká teszi tartósságuk. Mindamellett, hogy e gyár annyi tökéletes műszerrel dolgozik s emiatt annyi emberkéz nélkülezhetővé lesz, jó híre s készítményeinek jósága által oly kiterjedést nyert, hogy több mint 700 embernek ad munkát s kenyeret. Ajánljuk minden hazai műbarátnak, ki Gácson keresztül utazik, tekintse meg ezen keresetgazdag s a tökély legfensőbb fokára emelt hazai gyárt, azok pedig, kiknek nem áll tehetségükben azt meglátogatni, örüljenek, tudván, hogy a művészet hazájokban legalább egy helyen s egy nemben oly virágzást nyert, melynél maga a külföld sem óhajthat diszlőbbet. Vajon nem lehetne-é Magyarországban, hol oly nagy segédforrások kínálkoznak s a termesztett gyapjúmennyiség oly tetemes, capitalistáinknak több íly gyárintézetet állítani, mi által azután nemcsak a gyapjú nyerne magasb értéket, hanem a dolgozó emberosztály is bő keresethez jutna, s tömérdek pénz, mely most külföldre foly, hazánkban maradna meg?
Linberger J. G., Társalkodó, 1837.