Varintól nem messze, de a Vág bal partján, Sztrecsnó vagy Sztrecsen falu van. Ettől délre délnyugati irányban csapó, magas hegylánc húzódik el, mely Trencsén és Turóc megyék közt a határfalat képezi. E hegység legmagasb csúcsa az éjszaki részén emelkedő Mincsov, mely 4162 láb magas s ágait Sztrecsnóig ereszti. Ettől éjszakkeletre a Varini vagyis Árvai havasok vonulnak el, melyeknek legmagasb csúcsa 5132 lábnyi. A két hegylánc mély völgyszakadás által van egymástól elkülönözve, a turóci felvölgyből jövő Vág tehát azon mély, szűk és tekervényes völgytorkon tör keresztül, éles szöglet alatt elsőben éjszaknak, azután pedig délnek kanyarodva. E szoros nyugati végén, magas és meredek hegyeken, két régi várnak omladékai láthatók: az egyik a Vágnak déli, a másik pedig éjszaki partja fölött mered fel.
Amazt sztrecsnói várnak, emezt egyszerűen csak Óvárnak nevezik. A sztrecsnói várnak gyönyörű fekvése van: a folyó partján meredekül felnyúló sziklás gránithegyen áll s igen terjedelmes. Idő folytában sokféle urai voltak. A XVII. század első felében Wesselényi Ferenc nádort uralta, kinek neje, Bosnyák Zsófia, önfeláldozó szeretet, kegyesség és jótékonyság által tűnt ki, s, a rege szerint, Szűz Máriához intézett buzgó imádságok által házassági hűségében ingadozó férjét magának és gyermekeinek megnyerte. Zsófia l644-ben más világra költöze, midőn, körülbelül 50 évvel halála után a sztrecsnói vár s a szomszédos kápolna, melyben az istenes asszony imádkozni szokott vala, a Tököli által támasztott zavarokban leromboltaték, testét , mely a kápolnában takaríttatott vala el, még teljes épségben találák. Ekkor Teplicbe szállíták, hol az a templom egyik oldalkápolnájában még most is ép, csakhogy kiaszott, s a néptől mint szent ereklye tiszteltetik.
A rézsút irányban általellenben levő Óvár hegyrengeteg közepett meredekül kihajló szikla tetején ül, nem oly nagy mint a sztrecsnói vár, de teljesen uralkodott a keskeny völgytorkon, melyen itt a Vág keresztültör. Hajdan a Pongrác nemzetséget uralta, mely darab ideig Sztrecsnót is bírta.
E várromoktól nem messze a Vágnak azon szakasza nyúlik el, mely azokra nézve, kik rajta száltalpakat aláúsztatnak, a legveszedelmesebb. Csaknem minden évben nehány talp szétroncsoltatik s nehány ember a hullámokban leli halálát. Ugyanis ott elsőben hatalmas örvény van, odább a folyó egész medrén keresztül sziklagereblye vonul, melynek kiálló fogai között a nyilások oly keskenyek, hogy csak ketteje enged átjárást, végre lapos, függőlegesen elmetszett sziklafal, az úgynevezett dühös szikla (Besna skala) a folyó közepéig nyúlik be. E szikla alján, úgy látszik, mély feneketlenség van, melybe a hullámok rettenetes erővel rohannak.
A Vág szorosának e veszélyes helyét Margitnak nevezik, s a következő monda csatlakozik hozzá: egykor a közel Sztrecsnón valami fiatal özvegy élt, ki a helység legszebb legényét akarta meghódítani. Az özvegynek sok pénze volt, a legényt pedig az ág is húzta. Mindazáltal az özvegy nem kellett néki, mert Márgita, az özvegy kellemdús mostohaleánya bírja vala szívét. Midőn a szerelemvágyó nő e titkot fölfedezé, leányát Turócba küldé rokonaihoz. A leány tehát a Vág magas partján elvonuló keskeny sziklás ösvényen halada előre, egyszerre ott terme gonosz mostohaanyja s a Vág mély vizébe taszítá. Most úgy vélekedék az özvegy, szerelme akadálya el van hárítva s jobban fog boldogulni, de a legény csak Márgitájára gondola, kinek elroncsolt testét a sziklagereblye felfogta vala. Nemsokára napvilágra jöve a magányban elkövetett gonosztett, s híre a törvényszékhez is eljuta, mely a gonosztevőt azonnal törvénybe idézé. Ekkor meglepék az özvegyet a lelkiismeret mardosásai, s őrültségbe esve odarohana, hol Márgitát a hullámokba lökte vala, a meggyilkolt leánya nevét kiáltva a folyóba szökék.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.