Pöstyénben már kétszázra emelkedett a fürdővendégek száma. A társaság nagyon tarka, egész nemzetközi kolóniát képez. A sétatéren a magyar szó mellett folyvást hallható a német s a lengyel, orosz és tót is igen gyakran. S e nyelvek beszélői mind igaz betegek, kik a kénes iszapfürdőben köszvény, csúz, görvély és szélhűdés számára keresnek gyógyulást. A fürdő igazgatósága újabban sok előnyös változást tett. A fakádakat márványkádakkal cserélte föl, vízvezetéket állított s hűtő medencéket rendezett be. Budapest felől Prácsa-Récsén vagy Pozsonyon át folyvást sokan érkeznek. A társasélet is nekilendül. Van cigányzene s más mulatság is, csak színészet (legalább magyar) nincsen, mert mióta Tóth Béla elment társulatával, német vándorkomédiások foglalták el az arénát. Mulatságos az, hogy e társulat hatszáz forintnyi szubvenciót kíván Nyitra megyétől.

Fővárosi Lapok, 1882.

Arcanum Digitális Tudománytár