A beharangozó:

 

ATHLETIKA. TORNA.

Ma délután 3 órakor nemzetközi football-match a csömöri úti pályán a bécsi Victoria A. C. és a Műegyetemi F. C. közt. A csapatok összeállítása következő:

Műegyetemi Football-Club:

Kapuvéd: Boross M.

Hátvédek: Gillemot F., Sziklay G.

Fedezetek: Lindner E., Beliczay T., Kandó Gy. (kapitány),

Csatárok: Hochstein R., Guttmann A., Misky F., Újvári Cseh Ö, Mayer Á.

Tartalék: Sajó B. és Kaszala.

 

Victoria Athletiksport Club:

Csatárok: Würth, Müller, Grossmann, Dulberg, Gross,

Fedezetek: M. D. Albala, A. Siems, Grünbaum,

Hátvédek: S. Sohr (kapitány), R. Kohn,

Kapuvéd: W. Geiringer.

Tartalék: Kaubera, Rolf.

 

Határbírák: A. F. Schmith (Victoria), Zsakukorszky (M. F. C.),

Bírók: Arthur B., Yolland (Bp. Torna Club).

 

Az esélyek megbírálásához szükséges visszapillantanunk a két csapat eddigi szereplésére. A M. F. C. tavaly hatszor mérkőzött, négyszer győzött és legszebb eredménye legutolsó matche volt, melyben holtversenyben (1:1) végzett a B. T. C. első csapata ellen. Ezen utóbbi eredményre azonban nagy befolyással volt az a körülmény, hogy a B. T. C. két kitűnő játékosát, A. Yollandot és Harsádyt nélkülözni volt kénytelen.

A Victoria A. C. csapata eleinte nagyon gyenge szerepet vitt a bécsi kitűnő angol csapatok ellen, de lassanként szorgalmas traininggel annyira vitte, hogy múlt vasárnap a legjobb bécsi csapat, az I. Vienna F. C. ellen csak 4:1 aránnyal maradt vissza. Ez az eredmény a Victoriát körülbelül egy nívóra állítja papiroson a B. T. C. első csapatával, mely körülbelül hasonló arányban áll eddig matchei alapján a Cricketerekkel szemben, ezek pedig évek óta egyenlőknek tekinthetők az I. Vienna-val. Papírforma szerint ily módon a műegyetem csapata teljesen egyenlő volna a Victoriával, de tekintetbe kell venni, hogy a műegyetemiek és a B. T. C. utolsó matche alkalmával A. Yolland és Harsády utóbbi csapatból hiányoztak és a B. T. C. ő nélkülök matchelvén a Cricketerekkel, ezektől 5:0 vereséget szenvedett. Ezen számítást véve alapul, a Victoria jobb valamivel a műegyetemieknél, de ezen látszólagos előny ellenében tekintetbe kell vennünk, hogy a M. F. C. csapata erős traininget folytatott azóta és a pesti homokos pályát már megszokta, azon otthonosan érzi magát, ezzel szemben a Victoria csapatának ez a pálya szokatlan lesz, mert a Práter és a bécsi Inundationsgebiet kemény talaja ettől lényegesen eltér, azokon sokkal könnyebb és kevésbé fárasztó a játék.

Mindent tekintetbe véve a két csapat esélyei nagyon egyenlők és nem tartjuk kizártnak a műegyetemiek győzelmét. A feleletet erre természetesen a kiküzdendő match eredménye fogja megadni, az halomra dönthet minden kombinációt. Reméljük a legjobbat.

 

A tudósítás:

 

ATHLETIKA. TORNA.

Nemzetközi football-mérkőzés.

Műegyetemi F. C. 3:0 legyőzi a bécsi Victoria A. C.-t. Budapest, 1899. március 12.

 

Gyönyörű idő kedvezett a múlt vasárnapi footballmatchnek, melyen a műegyetemiek állottak szemben a Victoria Athl. Clubbal. A szép idő és az érdekesnek ígérkező mérkőzés oly nagyszámú nézőközönséget vonzott ki a pályára, amilyet eddig csakis a legjobban sikerült kerékpárversenyeken láthattunk. Zsúfolt tribün, az olcsóbb állóhely tömve, a pályát körítő kerítések tetején nincs egy tenyérnyi üres hely, ott székelt a footballjáték leglelkesebb híve, a 15 éven aluli ifjúság. Ezzel képét adtuk a mérkőzés színhelyének és örömmel konstatálhatjuk, hogy a football minden apparátus nélkül, igénytelenül elkezdve, két év alatt meghódította Budapestet is és a közeljövőben látjuk azt az időt, a mikor a főváros összes szabad területein fog hódolni az ifjúság ennek a világhódító egészséges játéknak és minden vasárnap nem egy, hanem sok matchben mérik össze a csapatok erejüket, ügyességüket. Vajon ki felejti el azt az embertömeget, melynek szívét aznap a magyar dicsőség lelkesítette? Előttünk eddig ismeretlen új érzésnek nyílt tere, egy új fogalmat ismertünk meg a más nemzetek feletti győzelem tudatát. Ilyen lehet diadalmas csaták után a győztes hadak hozzátartozóinak öröme, pedig ezúttal vér nem folyt, csak a dicsőségért ment a küzdelem. Aki játssza, aki szemléli ezt az egyszerű angol játékot, az mindig jobban szereti. Hiszen az egész 11 ember párviadala veszedelem nélkül, a díj pedig a dicsőség. E mellett az ember vérében van a küzdelmi vágy és hogy jobban ki akar tűnni a másiknál. Ezeket az emberi tulajdonságokat használja fel a football egy érdekes játék keretében és ebben rejlik az ő világhódító hatalmának titka. Nemcsak a játékos szereti, hanem a néző is lelkesedik érte, a játék heve lángra lobbantja a szívet, kipirul az arc és egy-két jelenet után élet ömlik a nézők tömegeibe, amely a játékossal érez, annak segíteni szeretne. Ezt láttuk vasárnap.

A játék elején csendes volt a mintegy 3000 főnyi tömeg, lassanként azonban felmelegedett harsány kiáltásokkal bíztatván az egyes játékosokat. Amikor pedig a műegyetemiek berúgták az első goalt, megrengett a levegő a kitörő éljenriadaltól, rengett bele a millenáris pálya tribünje is, sokan ingását vélték észrevenni. Az az éljenriadal, az a tapsvihar, melyet még Budapesten nem hallottunk, nemcsak az első goallal elért eredménynek szólt, hanem az első magyar főiskolai sportegylet iránti elismerés volt, amely elismerés ezúttal nyilvánult legerősebben, mert bizonyságát látta a közönség létjogosultságukat, mert bebizonyították az új magyar generáció életerejét idegenekkel szemben is.

Áttérve a játék menetére, megemlíthetjük, hogy a műegyetemiek határozott fölényben voltak bécsi ellenfeleikkel szemben és ez a fölény a játék folyama alatt mindinkább láthatóvá vált és végül a bécsiek teljesen lemondtak a támadásról, tisztán a védelemre szorítkoztak. A műegyetemiek mindannyian jól játszottak, különösen jók voltak a támadásban Meyer és Hochstein a két szélső csatár, bár a többiek is kitettek magukért és a bepasszolt labdákat kétszer sikerült Miskynek és egyszer Guttmannak a bécsiek kapuján átlőni. A védelemben kitűnt Beliczay önfeláldozó és Lindner leleményes játéka, míg Gillemot és Szikla a szokott jók voltak. A kapuvéd Borossnak semmi dolga nem akadt, így ő akcióba az egész játék folyamán nem léphetett.

A bécsi Victoriától a sportemberek többet vártak, volt ugyan közöttük néhány jó játékos, mint Grossmann a középső csatár, Sohr és Albala a védelemben, a többi azonban a műegyetemiek ellen gyenge volt. A bécsi csapat mentségére szolgál, hogy három kitűnőnek tartott játékosukat a két Zander testvért és Siemst pótolni kellett tartalékemberekkel, de ezek mindhárman csak a védelmet erősítették volna, ami így is jó volt, de csatársoruk a legjobb volt, mit kiállíthattak, mégsem tudták egyszer sem megközelíteni ellenfeleik kapuját. Viszont a műegyetemiek is nélkülözték legjobb fedezetjátékosukat, Pobudát és általában oly fölényben voltak a Victoriával szemben, hogy ennek komplett legjobb csapatja ellen is feltétlen győztek volna. Az egész mérkőzésből az látszik, hogy játékosaink nagyon javultak és nincsen messze az idő, mikor elsőrangú bécsi csapatot is leverhetnek.

A műegyetemiek szorgalma meghozta az első győzelmet, melyet magyar csapat külföldi ellen aratott és reméljük, hogy ezt több is fogja követni. A M. F. C. első csapata másfél év előtt alakult meg és azóta csak egyszer szenvedett vereséget a B. T. C. I. csapatától, mellyel később eldöntetlen matchet vívott ki. Talán az ő eredményes működésük magával hozza, hogy a tudományegyetem hallgatósága körében is alakul egy footballcsapat, és akkor megvalósulhat a magyar Oxford-Cambridge eszméje a két budapesti egyetem között.

 

Sport-Világ, 1899.

Arcanum Digitális Tudománytár