Werbőczy István (1460k-1541. október 13.), ítélőmester, nádor, kancellár, többszörös királyi követ. Budán tanult, aztán olasz egyetemen vagy egyetemeken. Valószínűleg Bécsben is folytatott tanulmányokat. Kiváló képességű, nagy tudású ember volt.
Amikor követként Wormsban járt, Lutherrel is vitába szállt. Így ír erről Illés József:
„Werbőczy második nagy fontosságú kiküldetése Wormsba szólott 1521-ben. Az itt tartott híres birodalmi gyűlésen kellett megnyerni a birodalmi rendek támogatását a török elleni hadjárathoz. Ez a gyűlés volt az, amely maga elé idézte Luthert, hogy vonja vissza tanait. Érdekes megvilágításban látjuk ez alkalommal Werbőczy szereplését a reformációval szemben.
Werbőczy és kísérőtársa, Balbi Jeromos, a híres humanista pozsonyi prépost ebédre hívták meg Luthert, hogy sokkal fesztelenebbül vitatkozhassanak vele és tanainak visszavonására bírják.
Amint a pápai követnek Rómába küldött jelentéséből tudjuk, Werbőczy tanújelét adta kiváló teológiai képzettségének is. A teológia annak a kornak irodalmilag igen kiművelt és sokágú ismeretköre, amelyben való jártasság nagy olvasottságot, skolasztikai képzettséget és különös dialektikai ügyességet kívánt. Idegenektől és hozzáértő egyháziaktól halljuk, hogy Werbőczyvel szemben Luther „nem viselte magát ügyesen” és így tudunk magunknak fogalmat alkotni Werbőczy képességeiről e téren is. (Bevezetés a magyar jog történetébe, 1910.)
Szobrát 1908 végén állították fel a király ajándékaként, a kép ekkor készült vagy nem sokkal utána.
1945. május 1-jén a csőcselék lerombolta, de nem „hirtelen felindulásból”, hanem gondosan előkészítették rá. Márciusban már meggyalázták egy gúnyos táblával, amit a nyakába akasztottak, áprilisban pedig a kriptokommunista Darvas József uszította az embereket Werbőczy szobrának ledöntésére