Budafok, Kálváriahegy utca

Budafok, Kálváriahegy utca, múlt század eleje

 

Promontorium, német falu, Pest-Pilis vmegyében, Budához délre egy mfd. a fejérvári országutban: 2690 kath., 3 evang., 9 ref. lak. A helység a Duna, és nyugotra fekvő szőlőhegye közt fekszik, s házai majd térségen, majd dombon, majd hegyen épültek. Számos lakhelyek, istállók, szinek pedig hegyoldalban bevágott üregekben vannak. Van itt kath. paroch. templom, egy urasági kastély, melly hajdan emeletes volt, s Eugen herczeg épittette; vendégfogadó, több dunamalom és kőbánya. Legelője szűk, s azért a lakosok kevés, de kiválogatott marhatenyésztést űznek, ugy hogy a promontori teheneket, bornyúkat faj nemesitésre szokták megvenni. Kézi mesterségből s a kőbányákból sokan keresik kenyerüket. De fő kincse a helységnek még is szőlőhegyében áll, mely 1467 holdat foglal el, s évenkint mintegy 50–55,000 akó budaihoz hasonló jó bort terem. Ez 2/3 résznyire vörös, 1/3 fejér, csak hogy az utóbbi mind inkább szaporodik. F. u. a felséges cs. k. nemzetség.

 

Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.

 

Manapság:

Budafok madártávlatból

Budafok madártávlatból egy 1912-ben feladott képeslapon

 

Ha Budárul a székesfejérvári utat követjük, fél óra alatt Albertfalvára érkezünk, melyet Albert szász-tescheni herceg alapított. Csak valami 200 német lakosa van, kik többnyire kézmívesek. E falutól nem messze délre Promontor van, melynek helyén egykor római telepítvény állott. Úgy látszik, a rómaiak különösen a Vörösfenyűmezőnek nevezett dombot szállták vala meg, mert kivált e helyen találtatnak régi épületek alapfalai, vedrek s feliratos kövek. Promontor falunak több mint 3000 lakosa van, kik majdnem mind németek és katolikusok, a helység a Duna s a nyugaton északról délre vonuló, szőlőkkel beültetett dombláncolat közt terül. E dombokat a múlt század elején kezdék pesti és budai lakosok szőlőtőkékkel beültetni, ennek folytán lassankint kis falu keletkezett. Jenő szavojai herceg mint Csepel szigete s a szomszédos vidék birtokosa az új telepítvénynek felvirágoztatását mindenképpen előmozdítá, Promontort urasági lakkal és templommal ékesíté s lakosságát Breisgauból (Baden-nagyhercegségből) beköltözött német jövevényekkel szaporítá. Promontor házai részint a síkságon, részint a dombokon épültek, több lakóhely a hegy alján földalatti üregekben van, úgy, hogy a szőlőtőkékkel borított hegyből csak a kürtők nyúlnak ki. E sziklába vájt lakásokon kivül sok igen terjedelmes földalatti borpincék is vannak, több pesti embernek is van Promontorban szőleje, borpincéje s mezei lakja. Promontor területén évenkint 50-55000 akó bor terem, mely oly jó mint a budai. Nagy kőbányák is vannak ott.

A nagy urasági kőbánya délre van a helységtől, nagyszerű járatai és kifejtett üregei megérdemlik, hogy az ember megnézze. Legmélyebb járata 1600 láb hosszú, ehhez messzire elágazó mellékjáratok csatlakoznak. Az ottani kőzet kövületekben gazdag durva- és kagylómészből áll.

Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.

 

Manapság: