Már a rómaiak által is ismert és használt Herkulesfürdő igen látogatott, különösen ajánltatik köszvény, csúz, görvély, szélhűdés, dugulások, hasszorulások, méhgörcs, rásztkór, vérfolyások, térdhajlásdaganatok és csontszú ellen. Tájéka elvitázhatlanul egyike Európa legszebb, legregényesebb tájainak, éghajlata déliesen szelíd, levegője friss, víze igen jó, sétányai szépen rendezettek s fölhúzódnak a hegyek ormain, honnan igen festői kilátás van minden irányban. A vendégek elfogadására 328 díszes bútorzatú szoba van, három vendéglő, egy kávéház. A legtávolabb helyekről: Konstantinápolyból, Német-, Orosz-, sőt Angolországból is jelennek itt meg csaknem minden évben fürdővendégek.
Sándor János székely kormánybiztos nyaralója, Szováta, Maros-Torda vármegye, 1905k.
Sándor János mint ősi székely főnemes család sarja 1860. november 14-én született Marosvásárhelyen, ahol atyja, csíkszentmihályi Sándor János királyi ítélőtáblai bíró volt. Gimnáziumi tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, azután katonai pályára készült a bécsi katonai műszaki akadémián. majd jogot végzett a budapesti egyetemen. 1882-ben Maros-Torda megyében szolgabíró lett, később pedig főispáni titkár. Huszonnyolc éves korában alispánná választották meg. két esztendő múlva pedig kinevezték Kis-Küküllő megye főispánjának, később pedig Maros-Torda megye és Marosvásárhely élére állították mint főispánt. Széll Kálmán kinevezte a belügyminisztérium kodifikáló osztályának tagjává. Gróf Tisza István első miniszterelnöksége alatt a belügyminisztérium politikai államtitkárává neveztette ki. Már 1901-ben bejutott a képviselőházba mint a nagyszöllősi kerület képviselője. 1906-ban a szabadelvű párt bukása után visszavonult és Erdélyben mezőkapusi birtokán gazdálkodott. Az 1910-i választások után mint a dicsőszentmártoni kerület képviselője újra bejutott a házba, Tisza István második kormányelnöksége alatt pedig 1913-ban belügyminiszterré nevezték ki. Sándor János Tisza István legbizalmasabb környezetéhez tartozott, akihez különben sógorsági viszony fűzte. Tisza meggyilkolása után Erdélybe költözött, ahol mezőkapusi birtokán gazdálkodott.
Darányi miniszter a Székelyföldön.
Székelyudvarhelyről táviratozzák: Darányi földmívelésügyi miniszter ma reggel hét órakor Marosvásárhelyről kocsin Nyárádszeredára ment, ahová éppen hetivásár idején érkezett. Az egybegyűltek Kovács Elek jómódú kisgazda vezetésével népes küldöttséget menesztettek a miniszterhez. Darányi a küldöttséghez intézett válaszában kifejtette, hogy azért jött személyesen a Székelyföldre, hogy mindent színről-színre lásson, minden kérelmet és panaszt meghallgasson s reméli, hogy Sándor János miniszteri megbízottal karöltve sikerül a székely nép érdekeit előmozdítani, hangoztatta azonban, hogy a székely kisgazdáknak is lépést kell tartaniok a mezőgazdasági haladással. A miniszternek ezután Adorjáni Károly és Miklós székely gazdák ügyes beszéd kíséretében több kérelmet terjesztettek elő. Darányi miniszter innen Szovátára ment, ahol Illyés Lajos földbirtokos mutatta be a meleg sós vizéről nevezetes Medve-tavat s a szépen fejlődő szovátai fürdőt. Szovátáról a miniszter mihamar Udvarhely megye területére ért. A megye határán Hollaky Artúr főispán, Damokos Andor dr. alispán, Orosz Lajos kamarás, Ugron Zoltán, Sperker Ferenc és Daniel Lajos birtokosok fogadták. A miniszter Parajdon rövid időre megállapodott s több küldöttséget fogadott. Útközben is sokan kérnek kihallgatást a minisztertől, aki maga is sok székely embert, asszonyt, fuvarost az úton megállít s kikérdezi őket sorsuk felől. A miniszter este hat órakor Székelyudvarhelyre érkezett s Hollaky főispánnál szállt meg.
Budapesti Hírlap, 1902. okt. 30.
Arcanum Digitális Tudománytár
__
A székely kormánybiztos működése.
Sándor János főispán, az újonnan kinevezett székely kormánybiztos üdvös működésének máris van eredménye. Az új kormánybiztos fölterjesztésére Darányi földművelési miniszter tízezer korona értékű nemes baromfit osztat szét Kis-Küküllő vármegyében a kis-küküllői gazdasági egyesület útján, hogy a baromfitenyésztés lendületet nyerjen s ezáltal a székely nép kereseti forráshoz jusson. A gazdasági egyesület Dicsőszentmártonban baromfitelepet is létesít.
1902
Nagy hiba, hogy a magyar ember keveset törődik legdrágább kincsével, egészségével. Szeret jól élni, de egészségével csak akkor törődik, a mikor gyomrát, szervezetét alaposan megrongálta, amikor már rendszerint késő. Ezért keresik föl annyian évről-évre Karlsbad-ot és a többi külföldi fürdőket, ahová az úgyis szegény országból milliókat visznek ki.
És a magyar embernek ez a könnyelműsége valóságos nemzeti veszedelem, mert fokozza a halandóságot és a nemzeti elszegényedést. Nálunk nemcsak a gyermekhalandóság öltött ijesztő arányokat, hanem nagyon gyakori a közömbösségből, lustaságból származó, idő előtt való felnőtthalálozás is. Pedig a magyarság, mint kis nemzet, csak akkor állhatja meg helyét a művelt nagy nemzetek sorában, hogy ha egészségügyét minden téren elsőrangú országos érdeknek tekinti, gazdasági válságát pedig akkor oszlatja el, hogy ha fürdőink, ásványvizeink páratlanul álló kincséből is hatalmas közgazdasági tőkét kovácsol.
S mégis mit látunk? Azt, hogy nemzetünk világhírű szaporodóképessége a nagyfokú gyermekhalandóság és a kivándorlás miatt megcsökkent, hogy a családfönntartó apák, anyák egy része időnap előtt elpusztul, mert nem ápolja egészségét, nem előzi meg orvosi kezeléssel a nagyobb bajokat, nem használja ki a csodahatású fürdő- és ásványvíz nyújtotta istenáldásokat, amelyekkel hazánk az egész világot fölülmúlja.
Rettentő, amit e téren tapasztalunk. Életünk felét négy fal között iskolában, hivatalban, szobában robotoljuk le, szórakozni füstös, bűzös vendéglőben, hamis bor, rossz szódavíz mellett szoktunk, sétálni poros, zsúfolt sétatereken, ahelyett, hogy minden szabadidőnket a szabadban töltenők. De tovább megyek. Százezrekre rúg azoknak a jómódú családoknak a száma, amelyek még mindig akként gondolkodnak, hogy a fürdő, a jó levegő, az ásványvíz luxus, holott mindez olyan szükséges, mint a tiszta ruhaváltás s olyan országos érdek, mint a jó gazdasági befektetés, kivált a szellemi munkásnak, a tisztviselőnek, kereskedőnek, iparosnak stb. Aki elernyedt idegeit fölfrissíti, aki balzsamos hegyi levegővel szervezetét megerősíti, aki lappangó bajait megorvosolja s így a nagyobb betegségeknek elejét veszi, aki üde, jó ásványvízzel vérét megtisztítja – az életét hosszabbítja meg s így tovább lesz kenyérkeresővé.
Az okos fürdőzés tehát nem luxus, hanem busásan kamatozó egészségi és gazdasági tőkebefektetés, amelyhez harmadik haszonnak a hegyvidéki népmentés hazafias cselekedete járul. Azokat a jómódú polgárokat tehát, akik sajnálják a pénzt a jó hazai ásványvízért, akik tanyákon, homokpusztákon égnek, föl kell világosítani tévedésükről. Igazán egy magyar ember asztaláról sem volna szabad hiányoznia a Hankó Vilmos dr. „Fürdőink, ásványvizeink” és a „Székelyföld fürdői és ásványvizei” című könyveknek. Amannak ára 1 korona, az utóbbit pedig a Földművelésügyi Minisztérium ingyen adja. Hogy a magyar fürdőügy nemcsak egészségügyi, hanem közgazdasági szempontból is egyik igen fontos tényezője a magyar nemzeti érdekeknek, mindnyájan tudjuk. A magyar fürdőket azonban két előítéletből még mindig nem látogatják kellőképpen.
E két előítélet: a drágaság és kényelmetlenség. Igaz, régen sok volt a jogos kifogás a magára hagyott s kevéssé gondozott magyar fürdők ellen, de ma már e vádak legtöbbnyire alaptalanok. Itt az idő, hogy a magyar közönség, levetkőzve idegenimádó, hazafiatlan előítéletét, hathatós támogatásban részesítse a magyar fürdőket, hogy az úgyis szegény ország ne legyen kénytelen keservesen megtakarított millióit külföldre vinni. De hogy ezt megtehessük, kölcsönösen, szeretettel kell egymást támogatnunk: a közönségnek és fürdőnek egyaránt.
Tárjuk föl a bajokat jóakarattal, hogy a fürdők intézőinek kedvük, módjuk legyen a javításra, viszont mi se nézzük le nagyzásból a hazait, hanem igyekezzünk saját magunk is előbbre vinni a magyar fürdőügyet. Sokan ugyanis a külföldi fürdőkön is érzik az otthon kényelmének a hiányát s ugyanazokat a bajokat tapasztalják, amikben a hazainak szenvednek, de hazajövő, csupa hiúságból s nagyzásból e hibákat elhallgatják. Ezek sokkal helyesebben cselekednének, ha módot nyújtanának a jelesebb hazai fürdőknek befektető tőkeszerzésre. Így például dicsérettel kell megemlékeznünk Sándor János, volt székely kormánybiztosról, aki több jeles hazafival azon fáradozik, hogy a tőkével nem rendelkező, de egyébként kitűnő fürdőknek állami, társadalmi utón tőkesegítséget szerezzen, hogy a szükséges beruházást, fölszerelést és modern kényelmet megadhassák a közönségnek. Nagyon helyes és hazafias cselekedet az is, amikor módosabb uraink magyar fürdőtelepeinken építenek villát, nyaralóhelyét, hogy a közönséget állandóan odavonzzák. Évenkint kerek negyvennyolcmillió koronát költünk el külföldi fürdőhelyeken s tömérdek kitűnő vizünket nem pártolva, egymillió korona értékű ásványvizet fogyasztunk.
Az embernek megáll az esze, hogyan követhet el egy józan, okos nemzet ekkora öngyilkossággal határos közömbösséget. „Ha más országban volnának e gyönyörű fürdők és csodaforrások – mondja Jókai -, búcsujáró-kápolna volna mindenik mellé építve egyfelől, s részvénytársaság vendégfogadója másfelől.” De nekünk előbb a külföldre: Velencébe, Ostende-be, Karlsbadba kell mennünk. Itt az idő, hogy megváltozzunk! Magyar fürdő, magyar közönség, szeressék meg egymást.
Ne pártoljuk az idegen fürdőket, de a hazaiak is tegyenek meg minden lehetőt. A magyar fürdő legyen mindig olcsó és kényelmes, a közönség pedig a kezdet kezdetén, az átmeneti időkben elnéző.
A Császár-fürdő 1860-ban. Jobbra a Császár-malom tornya takarja az uszodát.
A Császár-fürdő.
A fürdőidény kezdetével korszerűnek véljük hazánk ez elsőrendű gyógyintézetét nemcsak rajzban, de részletesen leírva is ismertetni tisztelt olvasóinkkal. E fürdőnek előnye nem csupán üdítő forrásaiban, nem kényelmes elrendezettségében, sem pedig más, az egészségnek helyreállítására szolgáló intézményeiben rejlik, hanem inkább azon hagyományos tulajdonságokban, melyeket a történet szentesített számára. A Császár-fürdő néma tanúja volt a legrégibb idő óta a hazánkban történt kormányváltozásoknak, népberohanásoknak és a mostoha sors szülte legkeserűbb eseményeknek. Túlélte a rómaiak törekvéseit, a törökök pogányságát és a tatárok romboló hatalmát. Üdítő vizeiben a hun és magyar vitézősök ereiket edzették azon csatákra, melyeket a hon elleneivel oly sokszor és oly elszántan viselniük kellett. És midőn a kocka ismét fordult, midőn a hegyek öléből melegvíz gyanánt sok drága hazafi bajnok vére folyt, a Császár-fürdő delinkéi gyászmezbe burkolva sírtak a viszály eszközlötte romokon.
De nemcsak íly sötét színezetű eseményeknek volt tanúja a Császár-fürdő, óh, nem! Látta és élvezte a magyar dicsőség fénykorszakát is, látta az Árpádok tündöklő napjának sugarait, látta a Hunyadiak honboldogító uralkodását, látta…, óh, míly sokat, míly szépet, míly lelkesítő dolgokat látott!
Mindazon sok dicső emlék, mely Buda várának történetével van kapcsolatban, a Császár-fürdő márványtalapzataiba van vésve és azon babérfüzérek, melyeket a történet istenasszonya magyar daliáinak véres homlokaira fűzött, a Császár-fürdő nadaidjai (najádjai?) által locsoltatnak, nehogy hervadásnak induljanak.
Bocsánat, hogy leírásunk bevezetése talán kissé hosszabbra nyúlt mint azt egyeleve gondoltuk, de hiába, minden emlék, mely a magyar történelemből származik, oly vonzó, oly megindító és egyszersmind oly lelkesítő, hogy a szemlélő önkénytelenül elmélyed a múltak megható eseményeibe.
Fájdalom, hogy újabb időben, míg önérzetünk ti. kifáradva szunnyadozta a pihenés hosszú álmát, több nemzeti emlékezetű intézményeink között a Császár-fürdő sem részesült azon kegyeletben, melyre mesés hatású gyógyerején kívül még történeti múltja is jogosítja, sőt, ami mindenesetre szomorító jelenségként tűnt elő, már lassankint a feledés sorsában kezdett részesülni és a külföldieskedés dühe mellett, mely hazánkban annyi termő erőt gyümölcstelenített, sokszor oly külföldi fürdők miatt mellőztetett, melyek nemcsak hogy a betegeket meg nem gyógyíták, de még újabb betegségbe döntötték: értjük a „pénzkórságot.”
Hála azonban a nemzetiség geniusának, a hosszú álomból felébresztett bennünket az ügyetlenség botlása és felébredésünk első perceiben azonnal szemünkbe ötlött azon út, melyen ezentúl haladnunk kell. Ezen út éppoly egyenes mint a magyar jellem és azért bátran haladhatunk rajta, anélkül, hogy tömkelegtől kellene tartanunk. Nyelvünk, irodalmunk és viseletünkben már ezúton haladunk, de van még sok, nagyon sok dolog, amiben még a „Wegweiser” irányozza lépteinket és mivel nem minden útmutató ismeri a helyviszonyokat, azért történik oly sokszor, hogy tévútra is vezettetünk, a tévutak pedig nagyon kifárasztanak bennünket és ismét pihennünk kellendne.
Hogy tehát a hamis útmutatókat egészen nélkülözhessük, vegyük át magunk e tért és azon ösvényeket, melyek eltérésünk folytán már-már pusztulásnak indultak, kezdjük újra mívelni, a siker nem maradhat el. A természet hazánkat mindennel megáldotta, aki tehát hazánkon kívül keresi szükségleteinek kielégítését, az vagy öntudatosan és így hazafiságelleniesen, vagy pedig öntudatlanul tért el az igazi útról. Ezen szavakat nem a szűkkeblűség mondatja velünk, mert mi nem vagyunk az elkülönítés elvének szószólói, de mindaddig, míg hazánk nem leend a virágzás azon fokán, melyre végzetileg hivatva van, kötelessége minden hazafinak tehetségét, vagyonát, sőt, ha szükséges, életét is a haza szellemi és anyagi intézményeinek fejlesztésére, tökélyesítésére, virágoztatására és védelmére szentelni. És most térjünk át tárgyunkra.
A Császár-fürdő meleg forrásai abban különböznek más hasonnemű fürdőéitől, hogy a melegség fokozatos. Van ti. 30-50° Ream., 26-29° R. és langyos 21-25° R., ami mindenesetre nagyon előnyös, minthogy vannak betegségek, melyek forró fürdőket igényelnek ugyan, de a víz ingerlőségénél fogva az idegek a hirtelen melegség által kártékonyán működnek. Kedvező tehát azon körülmény, hogy az orvos belátása szerint a meleg fürdők alkalmazása fokonként történhetik.
A vizek ásványtartalmáról itt bővebben szólani nincsen szándékunkban éspedig először azért, mert mi nem vegytani értekezést írunk; másodszor pedig azért, mivel ezen források elemezése szakértők által már sokszor és oly alaposan történt, hogy nyegleséggel vádoltathatnánk, ha mi ezen alapos ismertetéseket csak odavetőleg történhető észrevételekkel akarnók szaporítani. Nekünk főcélunk a magyar közönség figyelmét csak oda irányozni, hogy hazánk fürdő dolgában sem szorul a külföldre, mely áruit és gyártmányait drága pénzen szokta nekünk eladni. A Császár-fürdő helyisége több kényelmes intézményein kívül még azon előnnyel bír, hogy az egész fürdő egy lakosztályt képez, melyben a vendégek mint saját lakukban képzelhetik magukat. Tágas udvar terebélyes fákkal, szép és tiszta folyosó, udvari nyitott terem virágokkal, lombos fákkal és csinos lugassal ellátott kert azon mellékes tulajdonságok, melyek a Császár-fürdőt nemcsak egészség szempontjából, de mint nyári lakot is hangosan ajánlják. Az állandó vendégek számára 150 kényelmes szoba áll szolgálatra, míg 100 különféle fürdő minden ebbéli igénynek megfelel. Az udvaron levő nyitott terem, mely étkezésre és mulatságra kínálkozik, tágasságánál és tisztaságánál fogva a főváros bármely éttermével vetekedik, főleg, ha tekintetbe veszik a bérlőorvos azon törekvését, hogy ezen alkalmas terem egyszersmind ízletes étkek és italokkal legyen ellátva.
A bérlő, Herz orvos figyelme még arra is kiterjed, hogy a Császár-fürdőben levő vendégek mulatságban sem szenvedjenek hiányt. Bunkónak jeles zenekara, valamint az emeleti nagyteremben levő zongora kellő kótákkal úgyszintén a fővárosból gyakran kiránduló művészi egyéniségek nem kevés befolyással vannak a kedélyek földerítésére. Egyébiránt mellőzöm itt a lelki élvek részletezését, minthogy ennek külön fejezetet szántam, itt csupán a fürdő gyógyereje lebeg szemem előtt és így lehetlen ki nem emelnem azon körülményt, hogy a Császár-fürdő ivóvizének használata körül is míly rend, míly pontosság uralkodik. Már maga az, hogy itt a kút, melyből annyi ember merít gyógyszert, vagyis inkább egészséget, a folyosón létezik, és minthogy szobaként van körülépítve és befedve, az ivók agyába nem fordulhat meg annyi undorító ötlet a forrás tisztasága iránt, mint máshol, ahol az ilyen gyógykutak szabadon állanak.
A kúthoz, mely ízletes márványmedencéből áll és örökké buzog, márványlépcsők vezetnek, felül pedig vasrácsozattal van körülvéve, míg lent tisztán öltözködött kisleányok póznákon nyújtják fel az acélra ott létező poharakat, megtöltve vízzel. Az udvaron levő boltban mindennemű friss ásványvizek és különféle savak kaphatók és így ha netalán még más víz is szükségeltetnék, ezen szükség helyben kielégíttetik. A savóintézet, mely itt létezik, szintén előmozdítja a kényelmet, minthogy azon betegek, kik netalán savóhasználatra szorulnak, nem kénytelenek a gyógyintézeten kívül kielégíteni ebbéli szükségüket. Hozhatnánk fel még több gyógytani előnyt is, de a már felhozottakból is kiviláglik a Császár-fürdő előnyössége és most bátran áttérhetünk ezen intézet szórakoztatási intézményeire, melyek éppoly szükségesek az egészség helyreállításához mint a külső gyógyszerek.
Éppen azon mérvben mint a testi bajok tespesztik a lelket, viszont a test üdülése a lélek vidorságát vonja maga után. Mellőzhetlen szükség tehát, hogy azon arányban, minőben a test visszanyeri korábbi egészségét, közvetítve a lélek is részesüljön oly gyógyszerekben, melyek élőbbeni működését, mozgékonyságát és főleg pedig fogékonyságát visszahelyezzék, nehogy az összhangzás hiányában a test visszaessék előbbeni bajába. Szükségesnek véltük e kis bevezetést, hogy annál inkább figyelembe vétessék azon egy fürdőhelyen megbecsülhetlen körülmény, hogy a Császár-fürdőben a lelki bágyadtság felvidításához szükséges eszközök éppoly nagymérvben léteznek, minő nagymérvben léteznek a testi fogyatkozásokat kiegyenlítő üdvös gyógyszerek.
E tekintetben nem csekély befolyással van a Császár-fürdőre azon körülmény, hogy a főváros tőszomszédságában van és így mint egyik külvárosa Pestnek, mindennel bővelkedik, ami a kedélyre üdítőleg hat.
A folytonos közlekedés, mely részint gőzhajón, részint pedig társas- vagy bérkocsin történik, lehetségessé teszi, hogy a fővárosiak is tömegesen látogathatják a Császár-fürdőt anélkül, hogy állandólag itt kellene lakniok, ami már azért sem történhetnék, minthogy éppen azon része látogatja leginkább a Császár-fürdőt, amely foglalatosságánál fogva alig válhatnék meg hosszabb időre a fővárostól. Írók és művészek, ügyvédek és hivatalnokok, orvossok és gyógyszerészek, mind oly foglalkozásúak, akik huzamosabb időre alig hagyhatják el működésök színhelyét, de a Császár-fürdő látogatásától alig tarthatja vissza valami, minthogy akkor jöhet és mehet, amikor tetszik, vagyis inkább, amikor idejök engedi. Szükséges-e itt kiemelnem, hogy ezen folytonos érintkezés, mennyire jótékony a Császár-fürdőben levő vendégekre? Úgy hiszem, hogy nem, mert magától értetődik, hogy ezen látogatások élénkítik a gyógyhelyet, folytonos ismerkedésre szolgáltatnak alkalmat és így a Császár-fürdői vendégek nem panaszkodhatnak sem egyhangúságról, sem pedig az elszigeteltség kínzó gyötrelmeiről.
No de tartsunk egy kis szemlét és azonnal meggyőződünk, míly élénk mozgalom uralkodik a Császár-fürdő terebélyes platánjai alatt. Reggeli 8 óra van, a derült égboltozatról a nap mosolyogva tekint azon hallgatag arcokra, melyek a vesztett egészség visszanyerésének reményében egész komolysággal ürítgetik a kénsavas tartalmú füles poharakat, míg mellettük oly arcok is láthatók, amelyeken a vidorság félreismerhetlen, de azon kötelék, mely őket a szenvedőkhöz köti, nem engedi, hogy ezen bús mélaságot ne osszák, sőt hogy csupa rokonszenvből egy-két poharat ne ürítsenek ezen könkéneges folyadékból.
Hirtelen zaj támad, a zene megzendül és csak az imént uralkodott csend felbomlik, a beteges arcok kissé derültebb színt öltenek, míg a nem betegek egész metamorfózison mennek keresztül.
Hajó érkezett, hangzik mindenfelé és nem egy csillogó szem szikrázik a hullámzó tömeg felé, hogy vajon az érdeklő felek megérkeztek-e. Eljött, susogja egy gyermekded, örömét rejteni nem tudó fürge kis nőalak, kinek arcán még nem látszik a lelki vihar halvány lobogója, egyik barátnéjához, kinek hirtelen hallgatagsága azt tanúsítja, hogy ismét szegényebb egy reménnyel.
Jó reggelt nagysád, szól most egy délceg magyar gyerek az örömtől kigyulladt arcú kisleányhoz, egy fővárosi művészettel fűzött virágbokrétát nyújtván neki. Nagysád tegnap azt állította, hogy érti a virágnyelvet, íme, most van alkalma bebizonyítani állítását.
Igen ám, csakhogy itt annyi a mindenféle virág, hogy egy virágnyelvtan sem képes azt magyarázni, mondja a kis leány, a bokréta után nyúlva. Én azt hittem, hogy nagysádtok a virágnyelvet nem a könyvből tanulják és akkor nem minden virágot nevezik a maga nevén, hanem…
Ezen észrevétel kissé zavarba hozta a kisleányt és szemeit lesütni kényszeríté.
No de ne háborgassuk zavarában, hisz mi úgyis csak szemlélni akarunk, a zavar pedig csak lélektani szempontból nyújt némi anyagot a szemlélőnek. Igaz, hogy nagyon bajos itt választani, hogy melyik csoportot kisérjük figyelemmel, amennyiben mindegyik oly érdekes, hogy egy-egy életképre nyújt alkalmat. Itt egy család a másikkal ismerkedik és míg a törzsök csak nagyon lassan forrnak össze, a gyöngébb sarjak, vagyis inkább az ivadékhajtások, már úgy összefonódtak, hogy csak vihar lenne képes azokat egymástól elválasztani. Ott egy pápaszemes külföldi afelett értekezik egy táblabíróval, hogy annak az „Aug. Allg.”-nénak mégsincs igaza, midőn azt írja, hogy Magyarországon csak verekedni és tüntetni tudnak, sőt, ami több, mondja a pápaszemes tudós, én az itteni élénkségről és társalgási modorról ítélve, azt következtetem, hogy a magyar nemzet újabb időben roppant nagy vívmányokat tőn a szellemi mívelődés terén.
Meghiszem azt spectabilis, felel a mi kedves urambátyánk, látja ön ott azon a szép állványon azt a babéros szobrot? S ezzel az udvaron felállított Széchenyi-szoborra mutatott, ez tanított meg bennünket, miként kell egyesülni a külbefolyás ellen és miként kell a szellemi tehetséget egy nemzetben kifejteni.
No de hagyjuk szemlélésünket, mert szemlélni és értekezni egyszerre nagyon bajos, márpedig most az egyszer szerkesztő barátom meghagyása folytán értekeznem kell és nem szemlélni.
Amint tehát kellőleg indokolva állítók, a főváros tőszomszédsága okvetlen minden más fürdő fölibe helyezi a Császár-fürdőt, mert a folytonos közlekedés folytán nemcsak hogy a Császár-fürdő látogattatik a fővárosiaktól, de egyszersmind a Császár-fürdőben lakó vendégek is naponta meglátogathatják a fővárost anélkül, hogy ezáltal fürdői kényelmök háborgattatnék.
A Császár-fürdő szórakoztatási hatását emeltyűzi azon körülmény is, hogy a mostani bérlő Dr. Herz úr a nyári bálokat lehető érdekessé igyekszik tenni és valóban el lehet ezen nyári táncmulatságokról mondani, hogy a fővárosi társaséletnek is adnak némi lendületet, amennyiben mindazon hölgyek, kik idehaza elégítik ki fürdőidényi vágyaikat, érdekesítik ezen vigalmakat és a tánc megmagyarázhatlan varázserejénél fogva gyakran a szívbeli izzadmányok is szétoszolnak. Szellemi élvezet tekintetéből nem megvetendő körülmény az sem, hogy a fővárosi könyvtárak, valamint az irókkali ismeretség folytán kapható olvasmányok minden ebbéli igényt kielégítenek, míg magában a Császár-fürdőben is majdnem minden magyar lap megvan, ami mindenesetre kedvező körülmény.
Ha mindezen elősorolt körülményeken kívül tekintetbe vesszük még a Császárfürdő kies vidéket, az annak szomszédságában létező regényes Margit-szigetet, melynek lombos ligetjei, illatos gyepei és virágos kertjei a kedélyt annyira felvidítják, úgyszintén, ha élvezetnek tudjuk be a gőzhajózási, csónakozási vagy más íly könnyű módon itt történhető közlekedéseket, alig hisszük, hogy létezik fürdőhely, mely alkalmasabb legyen a testi és lelki bajok helyreállítására, mint éppen a Császár-fürdő.
És mindezen szép tulajdonságok mellett a Császár-fürdő néhány év óta mégsem részesült azon aránylagos pártolásban, melyet természeti bő adományainál fogva megérdemel. Meglehet, hogy ennek oka leginkább oly körülményekben rejlett, melyek tárgyalása körünkön kívül fekszik. Vonjunk azonban fátyolt a közelmúltra és örüljünk, hogy öntudatunk felébredésével, mint minden hazai intézmény, úgy a Császár-fürdő is melegebb felkarolásnak kezd örvendeni.
Még nem vagyunk ugyan azon helyzetben, hogy az itt mulató vendégek számát tudassuk, de annyit már tapasztalunk, hogy a kedvező időjárás nem marad befolyás nélkül a Császár-fürdőnek tömeges látogattatására nézve. Részünkről figyelemmel kisérendjük a fürdőidényt és az itt tapasztalandókat, mert szerintünk nincs oly csekély hazai intézet, mely a hazai sajtó éber figyelmét meg ne érdemlené, minthogy minden egyes intézet egy-egy tényező fejlődési gépezetünkben, amit mellőzni erkölcsileg vétek, anyagilag pedig káros.
Pöstyénben már kétszázra emelkedett a fürdővendégek száma. A társaság nagyon tarka, egész nemzetközi kolóniát képez. A sétatéren a magyar szó mellett folyvást hallható a német s a lengyel, orosz és tót is igen gyakran. S e nyelvek beszélői mind igaz betegek, kik a kénes iszapfürdőben köszvény, csúz, görvély és szélhűdés számára keresnek gyógyulást. A fürdő igazgatósága újabban sok előnyös változást tett. A fakádakat márványkádakkal cserélte föl, vízvezetéket állított s hűtő medencéket rendezett be. Budapest felől Prácsa-Récsén vagy Pozsonyon át folyvást sokan érkeznek. A társasélet is nekilendül. Van cigányzene s más mulatság is, csak színészet (legalább magyar) nincsen, mert mióta Tóth Béla elment társulatával, német vándorkomédiások foglalták el az arénát. Mulatságos az, hogy e társulat hatszáz forintnyi szubvenciót kíván Nyitra megyétől.
Pfeffer Ignác Dunafürdője, Feldunasor 8. (ma József Attila u. 2.) 1837. Gróf Vasquez Károly rajza.
Buda és Pest városának kellemetességeit és közhasznúságait különösen szaporítják a fördőhelyek. Budán ugyan a kénköves meleg fördők, melyek egynéhány esztendők óta kicsinosíttattak, különös emlékezetet érdemelnek, ú. m. a Császár-fördő, mely nemcsak fürdésre, hanem ivásra is vagyon alkalmaztatva, az Ugró-fördő, a Rácfördő, a Rudas-fördő, melyben nemcsak tiszta meleg víz, hanem Duna vízzel keverhető csinos fürdők találtatnak, a Sáros-fördő, mely a többit melegségére nézve jóval felül haladja. Pesten pedig a Diana-fördő, mely az új városban a Dunához közel, oly díszesen vagyon felállítva, hogy csinosságára nézve minden külföldi fördőintézetekkel vetekedhetik, ez tiszta Dunavíz fördővel kedveskedik, a Rumbach-fürdő, mely a város erdőcskéjében, kellemetes fák és kertek között, mint valamely szabad tájon, tiszta levegőjével és melegített vasas vizével a test erősítésre ajánlja magát, de különös figyelmetességet érdemel az újonnan megnyitott Vasas fördőintézet, mely mintegy a város közepén, a Hatvani kaputól csak egy párszáz lépésnyire, a Thereziavárosnak Nyári utcájában Gamperl András kereskedő úrnak 215. szám alatt lévő házi kertjében találtatik. Ezen vasas víz nemcsak a fürdésre, hanem az ivásra is alkalmaztatik és minden belső gyengeségekről, gyomorgörcsökről, reszketegségekről, asszonyi nyavalyákról, szélütésekről, s egyéb inak és belsőrészek elgyengüléséről igen hathatos orvosi szernek találtatott. Vannak ezen fördőháznál igen csinos fördőhajlékok, vagyon kellemetes kert, vagyon étellel-itallal szolgáló intézet is. Az orvosi vizsgálás szerént alkotórészeire nézve sok németországi érces és orvos vizeket meghalad.
Hazai és Külföldi Tudósítások, 1827.
__
A Diana-fürdő épülete helyet adott kiállításoknak, hangversenyeknek, előadásoknak.
__
Pest, május 14-én.
Borzasztó éj után borzasztó napra virradánk! Tegnap este 7 órakor megkezdetett Pest bombáztatása s szünet nélkül folyt éjfélig. Irtózatos golyók, bombák, rakéták, pelotontüzek egymásra röpültek, s a szép és virágzó Lipótváros nagy része ma rom! A Redout, Német ideiglenes színház, lipótvárosi kat. egyház, Dunafürdő, Emmerling-hotel, Angol királyné teljesen leégvék. S ezenkívül mennyi magános ház! Alig van utca, melyben 1-5 házig semmivé ne volna téve, s alig van ház, mely bombanyomot ne hordana magán!
A lakosság nagy része a Városligetben virrasztott, kétségbeesetten, kulcsolt kezekkel imádkozott átkot a nem ember fejére, ki a szép várost legszebb ékeitől akarja megfosztani! A város égett… Félkör alakban elterjedett lángja megvilágosítá a környéket, s a nézők nem tudták, kinek vagyona ég, kit fog a hajnal koldusnak találni! És ma reggel – minő látvány vala ez – a romok közt, aljában a leégett házaknak, hidegen járkál a nép. Vizsga szemekkel néz meg mindent, mintha a leszámolás óráját várná, hogy akkor semmivel se maradjon adós.
Pesti Hírlap, 1849. május 15.
Nem nagy gyönyörűség hajón sem messze utazni, de vasúton borzasztó unalmas. A gép egyhangúan zakatol, a kupékban rettentő hőség. Az ablakot pedig senki sem meri kinyitni, nehogy rostélyossá váljék a kánikulában. Türelem, remény közt szálltam ki Villányban.
– No, eljutok már nemsokára Baranya megye egyik híres büszkeségébe, Harkányba, s Peleskei nótárius módjára sok szenvedést kiállván, meglátom ős Siklós várát, Zsigmond király rabtanyáját, feltett szándékom lévén egy pompás, hű, „fel nem öntött”, kacsamentes tárcalevelet írni.
– Halli az úr, Harkányba akar menni?
Bár alig volt pár utas, ki kiszállott, mégis sietve pakoltam fel a kocsira, mely elé szép két ló volt fogva (Baranyai ember fő büszkesége). Több társat kapván hátunk megett hagytuk Villányt. Nem ide tartozik leírni, mennyi port nyelt le kocsink szótalan társasága, a lelket rázó kocsizökkenéseket, a csörgő izzadtságot, haragunkat a pörkölő napsugarak ellen nem szegülő napernyőkre. Védtem magamban a harkányi fürdőt, hogy ha vasúti állomása nincs is, de lesz, s elmerengtem a vidék szépségein. Hogy mindenfelé, itt a villányi, amott a süvegcukor alakú nagyharsányi hegy, tetején mély, tátongó kúttal, melyről több rege él a nép ajkán, a távolból látszik Siklós város és vár, mely utóbbi mintegy nagy korona pihen a magaslaton fekvő város felett. Siklóstól gyönyörű, sudár fasor közt haladt kocsink a félórányira fekvő fürdőbe. Már messzirül érezni a kénszagot, mely a fürdőből áramlik szét.
– Hóha! Itt vagyunk! Tessék leszállni! Kiáltá kocsisunk.
Letelepedtem a fürdőház második emeletén, mivel harmadik emelet nem volt. A megszokás nehéz volt, de átestem rajta. Itt legalább nem kínlódik senki a fővárosi házakban annyira elszaporodott csípős szájú vendégecskékkel. Szoba, bútorzat ragyog a tisztaságtól. No, de amit az ég egy vidéktől megtagadott, mással bőven kárpótolja azt. Így van ez Harkánnyal is. Van ugyanis neki egy unikuma: a szúnyog, melyben itt bőviben vannak, s ezek zenéje mindenfelé akkor kezdődik, mikor a siklósi cigánybanda délutáni hangversenyével felhagyott. Furcsa nép ez a szúnyog. Sok embert részesít vékony hangú zenéjében, gondoskodván ébren tartó éjjeli zenéről. Alkonyat felé a fojtó kénes levegőbe az egyes lakházakból iszonyú füst vegyül. A vendégek esti foglalkozása a szúnyogfüstölés örvénygyökérrel.
Én ezt első nap nem is tudtam s következésképen nem is szenderülhettem Morfeusz karjai közé.
A fürdő áll egy nagy kétemeletes épületből, melyben a vendégek is laknak. Négyszög alakú egyszerű stílben épített ház ez. Nem mutat sokat se külsőleg, se belsőleg. Tapasztalást szerezhet itt mindenki a vendéglős dupla krétájáról, pincérek ügyetlenségéről, nyaktörő lépcsőkről, kézzel rángatható szobacsengettyűkről stb. Van igen szép táncterem s olvasószoba is. Előbbit csak ritkán, leginkább vasár- és ünnepnapokon veszik igénybe a pudli mellett kifáradt siklósi és pécsi kereskedőlegények, uracsok. Van benne egy zongora, melyen játszhat, ki hozzáül. Van is koptatója elég, főleg este. Legnépesebb a táncterem szokásos Annabálon. Az olvasóterem (itt kaszinónak hívják) kicsiny szobácska, több külföldi mint hazai 1appa1, melyeket nemigen szaggat igen sok ember.
Társadalmi életéről kellene írnom. Tenném is, de nem lehet, mert nincs neki. A vendégek nagy része Harkány faluban lakik s csak fürödni jár be.
A fürdő gyönyörű nagy kiterjedésű parkkal bír. A kertészről kevés dicsérőt lehet mondani. Ízlése nemigen egyez a publikuméval. A sétautak rosszak, göröngyösek. A virágágyak és fák közt levő szobrocskákra is ráférne egy kis mosás, lévén azok összefirkálva, piszkítva. A vendégek a fürdő kertjét nem használják, s bizalmatlanság, egyhangúság uralkodik közöttük. Ide nem pihenő, üdülő, hanem valódi betegek jönnek mindenfelől, de főleg a megyéből. Esti nyolc óra felé a vendéglő előtti fák alatt étkezik az 50-60 főnyi úri publikum cigányzene mellett, s korán megy nyugalomra. Így tehát Harkány nem is mulató, hanem inkább rendkívüli gyógyhatású fürdő. Különben van neki távirdája, postája. Illetékes forrásból hallám a panaszt, hogy a jelenlegi tulajdonos mit se tesz emelésére, azért ilyen elhagyatott, pedig szép vidéken, üde, hegyes helyen fekszik. Hátráltatja fejlődését az is, hogy nincs vasútja, hanem kocsikon kell a legközelebbi villányi állomástól menni a fürdőbe. Szép kirándulási helyek vannak környékében, így a nagyharsányi hegy, a híres búcsújáró hely, Gyűd, szép (hajdan református) templomával, továbbá Siklós, mely félóra járásnyira esik tőle. E kis város fokozatosan halad, szépül, jóllehet se vasútja, se más nagy közlekedési eszköze nincs. Hosszabb időt tölték itt, melynek sok érdekes bámultatnivalója van. Így a pusztulásnak indult vár tornya, melybe Zsigmond zárva volt. A vár még most is igen szép. A várárkát már kezdik betemetni s a körülötte levő páratlan szép sétány fáit a cigányvárosrész enyveskezű lakói vagdalgatják ki. A várat sokan, főleg az uradalmi tisztek lakják.
De nevezetes Siklósnak meleg, dús forrása is a vár alatt, a városban. Három nagy csövön özönlik szét s ezelőtt ruhamosásra használtatott, de nemrég a város vette gondjai alá. Nevezetesen ártézi kutat akart fúratni, de a nagy fúró beletörött, hanem azért a vízoly nagy mennyiségben bugyog belőle, hogy elhatározták nagyobb pénzösszegen fürdőt építeni fölébe. Jelenleg igen serényen dolgoznak rajta, s hihető, hogy a díszes nagy fürdő már a jövő hóban átadatik a közönségnek. Ha e fürdő emelkedik, felül fogja haladni Harkányt. E vidéken igen sok forrás van, de említésre méltó a sok közül a Baranyában híres, a podagrás, csúzos betegek által csodatevőként látogatott Petárda, mely kénes, nagy gyógyhatású új forrás Beremend, Bolmány közt Petárda faluban fekszik. Kiemelem, s fontosnak tartom e helyet, mivel igen sok beteg ment onnét gyógyultan vissza. Itt híre-hamva sincs fürdőháznak, szállodának. Aki odamegy, kénye-kedve szerint ingyen fürödhetik a forró vízben. A nép vallásos túlbuzgóságában csodatevő forrásnak tartja, holott a kénes, a harkányi vízzel vetekedő forrás maga bírja a csodás gyógyerőt.
Sajnos, hogy hazánkban, mely sok íly kimeríthetetlen áldásokkal bír, nincs elég vállalkozó szellem, hogy az íly gyógyforrásokat csinos fürdőkké alakítva, kiaknázza.
Megemlítem még pótlólag Harkányról azt is, hogy a fürdőidényben eddig ezeret felülhaladta az állandó s átutazó vendégek száma. E hóban pedig a fürdőben és faluban lakó állandó és az átutazó vendégek száma 460. Notabilitások bizony itt nem igen fordulnak meg. A vendégek jó része izraelita kereskedőkből, továbbá jómódú polgárokból, hivatalnokokból áll s a fürdő jellege nagyon is családias, falusias.
A (Vág) folyón fölfelé menve nemsokára a kies vidéken fekvő s 3400 tót lakossal bíró Pöstyén mezővárost érjük el, melyben régi templom van, mely állítólag hajdan a templomvitézeké volt. A mezővárostól délre a híres pöstyéni gyógyforrásokat találjuk. E hévizek hőmérséke 46 és 51° R. között változik, fő alkatrészeik: kénsavas káli, kénsavas nátron, kén és szénsavas mész, konyhasó, chlormagnézia, szénsavas magnézia, kovasav, szénsav és könkéneg. A számos forrás közül csak három használtatik, a főkút a Vág jobb partján valami 40 lépésre a folyótól van. Két fürdőház van, az újabb 1822-ben épüle s benne 18 kádfürdőt s egy nagy társasfürdőt találunk. A régi fürdőházban négy tükör- vagyis társasfürdő van, ti. az úri, az iszap-, a zsidó- és közönséges fürdő. A vendégek számára terjedelmes lakház épült, emellett más épület áll, melyben kávéház, táncterem s a bérlő lakja van. Mögötte sétahely terül. A Vág bal partján Banka falu fekszik, mely mellett meredek sziklafal messzire kiszögellik s a folyót nyugati irányba szorítja. A hőforrások állítólag e sziklahegyben erednek s részint a folyó medrében, részint jobb partján fakadnak ki. Onnan van, hogy a folyóban valami egy öl széles öv, mely a sziklától a fürdő fő kútjáig elhúzódik, a legkeményebb télben sem fagy be, midőn azon felül és alul a folyót merő jéghát borítja. Mondják, hogy egykor a bal parton is voltak fürdők, melyeknek nyomai azonban nem találhatók többé.
Pöstyén felett is zivataros napok vonultak el. 1599-ben meglepék a törökök éppen akkor, midőn számos fürdővendég volt jelen, kiket részint levágának, részint fogságba hurcolának.
1813-ban a Vág kiáradt hullámai boríták el a helységet és fürdőhelyet, éspedig oly hirtelenséggel, hogy sok ember odavesze, s az elpusztult kutak és fürdők csak nagy erőmegfeszítéssel és költséggel állíttathattak helyre. Azonban ez árvíz után gr. Erdődy József, a fürdőhely tulajdonosa szilárdabb épületeket rakata s az egészet egy célszerű fürdőintézetté alakíttatá.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.
