Az illavai fegyintézet, 1868.

Az illavai fegyintézet, Lossy E. rajza után.

 

Mielőtt e leírhatlan szenvedéseket rejtő fegyintézettel foglalkoznánk, ne sajnáljunk egy percnyi figyelmet Illavától, mely nevét kölcsönzé a fegyintézetnek, s vessünk egy futó pillantatot a gyönyörű távlattal jutalmazó regényes Vág-völgyre s a közel Pruszka felett magasuló Oroszlánkő fejedelmi romjára.

Illava kisded és nagyobbára rozzant épületei nem tanúskodnak ugyan valami virágzó anyagi jólétről, de Tréncsén vármegye fölebb fekvő községeihez hasonlítva szegénynek sem mondható. Mintegy 1100 lelket számláló tót ajkú, de magyar érzelmű és becsületes nép lakja e kis mezővárost, mely minden alkalommal tiszteletreméltó jeleit adta ez érzelemnek. Találkoznak ugyanott a korábbi rendszer által idegen égalj alól oda tereltek, de ezek centralisztikus és pánszláv törekvésükkel nem ronthaták meg sem e kisvárosi, sem a körötte fekvő vidéki lakosság jobb érzületét, miért a múltjához hű vidéki értelmiséget és az ezzel karöltve járó r. kath. papságot illeti az elismerés.

Elragadó kilátás nyílik e kis mezőváros északnyugati széléről a Vág-völgyre s a morva határszél fölött átellenben emelkedő Oroszlánkőre. E váromladék alapját szédítő magas kopasz szirt képezi. Oly komoran áll a vár két tornya, mintha Jakusics fenyegető karjai emelkednének a sírból ég felé. Méltán nevezék e várat hazánk legvakmerőbb építményének. Roppant meredek s ma már csak gyéren járt ösvény vezet e bámulatos várromhoz. Ha szél lengedez e romok felett, kinek ne jutna eszébe „Katalin” sóhajtó szelleme? Az omladék közelében még magasabb a Podhrágyi nevű sziklakúpozat, mely az ég szomszédságában lévén hajadonfővel áll az alkotó előtt. Rajta semmi jele a tenyészetnek, alantabb vállain csak egy-két bokor gyalogfenyő, de ezek is törpék. E magaslatról tiszta időben Pozsonyig is el, Morvaországot pedig egész kényelemmel le lehet nézni. Örömest időzném tovább e magaslaton, melyről regényes kilátás nyílik a múlt emlékeire, de e sorok célja visszakényszerít fölvett tárgyamhoz, a fegyintézet ismertetéséhez.

A fegyintézet a már említett kis mezőváros északnyugati szélén, közvetlen a Vág partján, eme történeti nevezetességű, zordon, de egészséges éghajlatú vidéken, a morva határszéltől egy-, Trencséni Máté sasfészkétől pedig kétórányi távolban alakult.

A fegyintézeti épület múltja szoros egybefüggésben van a mezővároséval, melyet Nagy Lajos király idejében Lévának neveztek s talán a ma is élő Lévayak ősei alapíthatták. Léva öt századon át könnyen satnyulhatott Illavává. A sziléziai hadjárat után Magyar Balázs vitézségének lett jutalma, s ennek leánya kezével a csaták óriása, Kinizsi Pál kapta. Később a vitéz Osztrosicsok fészkeltek benne s valószínűleg ezek építének itt váracsot, melyből az utolsó Osztrosicsnak hazafisága miatt kelle menekülnie. I. Lipót Breüner Kristófnak 80000 forintért adta el. Breüner, mint b. Mednyánszky A. említi, a váracs alsó részét úrilakká, a felsőt pedig Széchenyi György primássali szerződése szerint zárdává alakította át a trinitariusok számára, kiket József császár űzött ki a tömör épületből. Újabb időben a Königsegg-grófok tulajdonává lett. Az épületet és az azt környező kertet – ha jól értesültem – 84000 pfrt-ért vette meg az állam. 1856-ban alakították fegyházzá.

A bukott rendszer buzgó eszközei a saját fölfogásuk szerinti szükséghez képest jelentékeny átalakítást eszközöltek az épületekben, sőt, némi új építményekkel is bővítették azokat, nevezetesen: minthogy az északi kétemeletes, vagyis főépületvonal falából 5 öl volt a földbe süllyesztve, 2 és fél öl mélységre elhordaták mellőle a földet s azáltal nyertek egy mély udvart és földalatti (souterrain) helyiségeket.

A fegyintézet épülete, vagyis épületcsoportja műépítészeti szempontból nem igen érdemel figyelmet. Egy minden rendszer nélkül össze-visszatákolt quodlibet az. Kívülről mindamellett, kivált déli és délkeleti irányból tekintve, meglepő hatást gyakorol a nézőre emez a mellette gunnyasztó apró viskókkal szembeszökő ellentétet képező nagy tömeg. De ismeretlen utazó inkább zárdának mint fegyháznak tartaná az épületei közül magasuló két toronnyal és góth stylű temploma miatt. Homlokzata délkeletnek, hátulja pedig a Vágnak, azaz északnyugatnak fekszik. E nagy tömeg épület látásánál akaratlanul is azon kérdés merül fel a szemlélőben, hogy népnevelés, mikor jő el a te országod, az idő, melyben az emberiség nem lesz kénytelen ily irtóztató szörnyeket táplálni?

Az első fegyencszállítmány 1855-ben december 19-én érkezett ide, ekkor kezdék fegyházzá alakítani s azóta 1700 tévelygőnek adott hajlékot. E tekintélyes számból mintegy 850 halt el 11 év alatt, mi eléggé kedvezőtlen arány, ha figyelembe vesszük, hogy kevés kivétellel mind a legszebb ifjú- és férfikorban levő, azaz 18-tól a 40. évig terjedő életkorú szerencsétlenek képezik ez intézet népségét. Illava a legsúlyosabb fogságra ítélt fegyencek letartóztatási helye.

1868.

 

Manapság: