Címke: kávéház
A Flórián-kávéház főpincérének titokzatos halála
A Flórián-bár főpincérének titokzatos halála. Csak az bizonyos, hogy a halált mérgezés okozta. A rejtélyt csak a boncolás fogja megoldani.
-Az Est tudósítójától –
Kállai Zoltán, a Régiposta utcai Flórián-kávéház főpincére pénteken éjszaka egy pezsgősüveg törött nyakával elvágta a kezét. Az üvegszilánkok a mutatóujj és a hüvelykujj közötti húsdarabot metszették át, keresztülhatoltak egy ütőerén. A seb mégsem volt súlyos, a mentők elállították a vérzést, bekötöztek a sebesült kezét Egy félóra múlva egy ismert sebész főorvos tisztította ki újból Kállai Zoltán sebét, fájdalomcsillapítót adott a főpincérnek és hazaküldte. Kállai visszament a Flórián-kávéházba, néhány percig ott tartózkodott, aztán hazament. Otthon lefektették, éjjel fél kettőkor elaludt és sohasem ébredt fel többé. Vasárnap délután hat órakor a Rókus-kórházban meghalt. Kállai Zoltán halála olyan körülmények között történt, amelyek érthetetlenné teszik a kis belvárosi kávéház főpincérének tragikus esetét. Öngyilkosság, gyilkosság, vagy baleset történt? Senki sem tud erre a három kérdésre válaszolni. Azok a körülmények, melyek a pénteki éjszakától Kállai Zoltán vasárnap délután történt haláláig felszínre kerültek, semmiképpen sem tudják megmagyarázni a főpincér rejtélyes halálát.
Kállai Zoltán pénteken éjjel 11 óra tájban egy üveg pezsgőt vitt a Flórián-kávéház egyik asztalához. Az asztalnál Glaser Vilmos földbirtokos és társasága ült. Kállai mosolyogva tekerte a szalvétába a pezsgősüveget és rántott egyet a dugón, a dugó azonban benne maradt az üveg nyakában. A dugó helyett az üveg egész nyakát letörte Kállai, a pezsgő habja arcába fröccsent s az éles üvegszilánk belevágódott Kállai tenyerébe. A főpincér elejtette az üveget, ujjai erősen véreztek. A pincérek s a vendégek is odafutottak Kállaihoz, hogy segítsenek rajta. Tiszta szalvétát csavartak rá a kezére, majd kimosták a sebét, közben a Flórián-kávéház tulajdonosa autót hozatott és bevitette Kállait a mentőkhöz. Kállai nem vesztett sok vert, a mentők pedig lekötöttek az ereket, úgyhogy tíz perccel a baleset után Kállai Zoltán keze már nem is vérzett. A mentők Markó utcai székhazában izgatottan, felindultan viselkedett Kállai és kérte, hogy vigyék privát orvoshoz, vagy szanatóriumba. Dr. Ruszvurm igazgatósági szakorvos azonnal telefonált dr. Hedri Endrének, a Társadalombiztosító Intézet sebészfőorvosához, aki azt válaszolta, hogy azonnal hozzák oda Kállait, addig előkészíti a műszereket. Kállai Zoltánt egy mentőorvos kísérte el dr. Hedri Endre rendelőjébe. Hedri felbontotta a kötést Kállai kezéről, megvizsgálta a sebet, melyet nem tartott különösen súlyosnak. De viszont különösnek tartotta Kállai viselkedését. Kállai Zoltán ekkor már túl volt az első ijedtségen, a keze nem vérzett és fájdalmai is alábbhagytak, de mégis szaladgált fel és alá a rendelőben. Hedri főorvos megnyugtatta Kállait és két darab egy centigrammos Pantopont adott be fájdalom- és idegcsillapítóul Kállainak, majd pedig átnyújtott neki négy darab Alonal-tablettát, ha fájdalmai esetleg visszatérnének, újabb csillapítóul. Kállai 50 pengőt fizetett a főorvosnak a kezelésért.
Annyira izgatott volt, hogy Hedri maga rendelte részére a taxit, hogy hazavigye Próféta utcai lakására. 12 óra után távozott el Kállai dr. Hedri Kecskeméti utcai rendelőjéből. Hogy ezután hol volt, vagy hogy egyáltalában volt-e valahol, azt senki sem tudja megmondani, fél egy óra tájban a bekötözött kezű Kállai jelentkezett a Flórián-kávéházban, ahol elmondta társainak, főnökének és a részvéttel érdeklődő vendégeknek, hogy a Pajor-szanatóriumba vitték a mentőktől és ott összevarrták sebét. A kezelésért 100 pengőt fizetett. Ezután Kállai, aki az első ijedtségben nem számolhatott el a nála levő pénzzel, átadta a balesetig összegyűlt pénzt és aztán hazament. A Flórián-kávéházban senki sem tartotta gyanúsnak eddig Kállai viselkedését. Senki sem gondolt arra, hogy ez az ember, aki értelmesen, világosan, határozott hangon beszélt velük, súlyos állapotban van. Társai határozottan állítják, hogy nem úgy viselkedett, mint akinek halálos méregadag van a gyomrában. Mihály, a Flórián kávéház portása egy pillanatig sem tartotta gyanúsnak, hogy, noha őt kíséretül adták a sebesült Kállai mellé, Kállai a mentők székházából hazaküldte őt, hogy most már egyedül megy az orvoshoz. Egy óra tájban ért haza Kállai Zoltán a Próféta utca 4. szám alatti lakásba, amelyben húgával együtt lakik. A lépcsőházban levő lakással szemben van fivérének, Kállai Lászlónak lakása. Kállai László az emeletes ház tulajdonosa. A testvérek ijedten szaladtak össze Zoltán fivérük balesetének hírére. Kállai Zoltán pontosan elmondotta húgának, bátyjának és sógornőjének a történteket. Zsebéből kivette a Hedri doktortól kapott négy Alonal-tablettát, kettőt bevett, kettőt meghagyott. Aztán leült és elszívott egy cigarettát. Bágyadt és kábult volt, szemhéja pirosnak látszott, de semmi esetre sem volt mérgezett kábulatban. Lefekvés után Kállai még beszélgetett húgával. Kicsit elszenderült, aztán újból felébredt s ekkor tisztán, érthetően ezt mondotta húgának:
– Csak aludj nyugodtan, nincsen semmi bajom, nem fáj semmim.
Kállai Zoltán ezután a fal felé fordult, húga most már nyugodtan aludt el, de mikor reggel tíz óra tájban felébredt, hiába keltegette fivérét. Kállai Zoltán eszméletlenül, mozdulatlanul feküdt az ágyban, ugyanabban a pózban, ahogy húga utoljára látta. Azonnal orvos hívtak. Egy közelben lakó orvos vizsgálta meg az eszméletlen Kállai Zoltánt és kiadta az utasítást, hogy azonnal kórházba kell szállítani, mert rendkívül súlyos mérgezés tüneteit látja fennforogni. Kállaiék Próféta utcai házából a Rókus kórházba szállították Kállai Zoltánt, aki gyomormosás után sem tért magához. Másnap délután hat óráig tartó eszméletlenség után meghalt s mint a kezelőorvosok mondották, halálát majdnem teljes bizonyossággal mérgezés okozta. A Flórián-kávéházban semmit sem tudtak Kállai Zoltán tragikus haláláról s akkor tudták meg, hogy mi történt, amikor néhány órával Kállai Zoltán elhunyta után a főpincér húga jelentkezett, hogy az elszámolásból fivére részére járó összeget felvegye.
Megindult a rendőri nyomozás. De az egyelőre csak újabb és újabb rejtélyeket hoz magával, mert abból, ami péntek éjszakán, a baleset pillanatától történt, egyetlen olyan adat nem került felszínre, ami csak halvány világosságot derítene a Flórián-kávéház főpincérének tragikus halálára. Az eddigi adatok szerint Kállai Zoltán mindössze 2 centigramm Pantopont és két tabletta Alonalt vett be, ezenkívül az elsősegélynyújtásnál egészen kis adag fájdalomcsillapítót kapott. Ezek a szerek talán még kábulat előidézésére sem elegendők, olyan egészséges embernél, mint amilyen Kállai Zoltán volt. Azt mondják azok, akik Kállai mellett tartózkodtak, hogy a halált morfiummérgezés okozta, de hogy ez a morfium hogy jutott a szervezetébe, azt egyikük sem tudja. Hogy tulajdonképpen mi okozta a halált, hogy mennyi méreg volt a szerencsétlen Kállai szervezetében, azt csak a boncolás állapíthatja meg. Az, hogy Kállait a csillapítószerek ölték volna meg, teljesen kizártnak látszik. Viszont barátai és hozzátartozói azt mondják, hogy Kállai Zoltán gazdag ember volt és emellett nagyon szépen keresett s a szerelemben inkább szerencséje volt, mint bánata.
Az öngyilkosságot is kizártnak tartják. A harmadik eset, hogy valaki beadta volna a mérget Kállai Zoltánnak, egyenesen lehetetlennek látszik, mert nemcsak adat, hanem még halvány gyanú sincsen. Talán holnap, holnapután az orvosok kimondják a döntő véleményt ebben a titokzatos tragikus ügyben.
Révész György, Az Est, 1929. dec. 4.
* * *
A boncolás megállapította, hogy Kállai főpincér halálát mérgezés okozta
– Az Est tudósítójától –
A Törvényszéki Orvostani Intézetben ma délelőtt boncolták fel Kállai Zoltánnak, a Flórián-bár titokzatos körülmények közölt elhunyt főpincérének holttestét. A boncolás eredményét nagy érdeklődéssel várta a főkapitányság bűnügyi osztálya. Déli 12 órakor fejeződött be a boncolás munkája és a boncolóorvosok kétségtelenül megállapították. hogy a Flórián-bár főpincérének halála valóban mérgezés folytán következett be. Hogy milyen méreg jutott Kállai Zoltán szervezetébe, azt az orvosok nem tudták megállapítani. Holttestének, gyomrának és beleinek részeit még ma délelőtt az Országos Bírósági Vegyintézetbe küldik el, hogy a vegyvizsgálat során állapítsák meg, milyen méreg okozta Kállai Zoltán halálát. A boncolás tehát egyelőre nem derített teljes világosságot Kállai Zoltán rejtélyes ügyére. A rendőri nyomozás ugyanis semmi olyan nyomot nem hozott felszínre, amely szerint Kállai Zoltán halálos mérget vett volna be valahol.
A rendőrség abban az irányban is nyomozott, hogy Kállai Zoltán a múlt hét péntek éjszakáján nem járt-e valahol, ahol a halálos mérget bevehette volna. Erre azonban eddig semmiféle adat nincsen. A főkapitányság bűnügyi osztálya kétségtelenül megállapította, hogy Kállai Zoltánnak nem is jutott arra ideje péntek éjszaka, hogy azokon a helyeken kívül, amelyekről már tud a nyomozás, máshova is elmenjen és ott mérget vegyen be. Mindössze egy pohárka konyakot fogyasztott el a sebesülés megtörténte és a hazamenetel időpontja között. Most már azt is biztosra veszik, hogy azok az orvosságok, amelyeket orvos írt fel Kállai Zoltánnak, nem okozhatták halálát. A Törvényszéki Orvostani Intézetben csak napok múlva készül el a részletes jelentés. A boncolás során egyes jelenségek arra vallottak, hogy Kállai Zoltánnak kétoldali tüdőgyulladása is volt, de ez nem látszik összefüggésben lenni a halállal.
Az Est, 1929. dec. 7.
* * *
Izgalmas jelenetek Kállai Zoltán főpincér temetésen.
Tegnap délután temették a rákoskeresztúri új temetőben Kállai Zoltánt, a Flórián-bár főpincérét, aki, mint ismeretes, rejtélyes körülmények között halt meg. A hatóság vasárnapra engedélyezte a temetést, amelyen négy-ötszáz főnyi közönség gyűlt össze, artisták és az éjszakai élet szereplői. A részben nőkből álló tömeg hangos sírással állta körül a koporsót és amikor az elhunyt nővérének kívánságára a sírnál felemelték a koporsófedelet, nagyon sok nő elájult. Az elhunyt menyasszonyát is két férfi támogatta az izgalmas jelenetnél és hosszú ideig tartott, amíg a nyugalom helyreállt a gyászolók között.
Friss Újság, 1929. dec. 10.
* * *
Kállai Zoltánnak, a Flórián kávéház tragikus módon elhalt főpincérének menyasszonya pert indít vőlegénye hagyatékáért
(Saját tudósítónktól.) Megírta a Pesti Napló, hogy Kállai Zoltánnak, a Flórián-kávéház főpincérének tragikus halála után rendőri nyomozás indult annak kiderítésére, hogy tulajdonképpen mi okozta Kállai Zoltán halálát. A rendőri nyomozás holtponttal végződött. Most per indult a tragikus módon meghalt főpincér hagyatékáért. Kállai Zoltán ugyanis már két esztendő óta jegyben járt egy B. S. nevű hölggyel, aki, mielőtt a főpincérrel megismerkedett, az egyik budapesti mulatóban táncosnő volt. Amikor a főpincér megismerkedett B. S.-sel, megkérte, hogy hagyja ott a mulatót, mert nem akarja, hogy a menyasszonya táncosnő legyen. Úgy volt, hogy az esküvőt még ebben az esztendőben megtartják, legkésőbben a jövő év első hónapjaiban. B. S., Kállai menyasszonya nemrégiben a családhoz fordult, hogy Kállai hagyatékából egy bizonyos összeget szakítsanak ki és adják neki, miután Kállai azzal, hogy feleségül akarta venni, elvonta eredeti foglalkozásától és így a hagyaték egy részére igényt tarthat. A család a kérést elutasította. Kállai Zoltán menyasszonya a bírósághoz fordult és perli azt az összeget Kállai hozzátartozóitól, amely szerinte őt mint Kállai menyasszonyát megilleti.
Pesti Napló, 1929. dec. 24.
* * *
Bűnvádi feljelentés és pereskedés a gyanús körülmények között meghalt főpincér hagyatéka korul
1929-ben történt, hogy Kállai Zoltán, a belvárosi Flórián-kávéház főpincére egy pezsgőspalack felbontásakor megsérült. Az üveg nyaka eltört és a szilánkok Kállai Zoltán kezét megvágták. A seb erősen vérzett, úgy, hogy a főpincérnek orvosi segítséget kellett igénybe vennie. Éjszaka hazament és a fájdalmak miatt idegcsillapító port vett be. Reggel hozzátartozói eszméletlenül találták az ágyán. A Rókus-kórházba vitték, ahol másnap anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A halál okát a boncolás sem tudta teljes biztossággal megállapítani és így még mai napig sem oldották meg a főpincér halálának rejtélyét. Kállai Zoltán halála után a menyasszonya, Binét Sári, a Papagáj-mulató táncosnője igényt jelentett be a főpincér hagyatékára azon a címen, hogy Kállainak hatezer pengőt adott át. A táncosnő követelését a főpincér családja nem ismerte el és megtagadta a fizetést. A táncosnő erre több pert indított Kállai családjának tagjai ellen és a polgári perekben a bíróság a tárgyalást hétfőre tűzte ki. A polgári perek során izgalmas harcokat várnak, melyeknek előjele az a bűnvádi feljelentés, amelyet a táncosnő tegnap tett a főkapitányságon. Binét Sári ismeretlen tettes ellen hagyatéki lopás és sikkasztás miatt tett feljelentést. Feljelentésében előadja, hogy Kállai Zoltánnak halála előtt tizenhatezer pengő készpénze és négyezer pengő értékű dollárja volt. Azonkívül hét darab schaffhauseni aranyórája, két briliánsgyűrűje, egy jegygyűrűje és két arany tiszti lánca volt és úgy a készpénz mint az ékszertárgyak a hagyatékból eltűntek. A feljelentés ügyében megindult a vizsgálat.
Az Újság, 1930. okt. 11.
* * *
Az artistanő keresetét elutasították.
Binét Sári volt artistanő keresetet adott be Kállai Zoltán ellen, a Flórián-bár tragikus körülmények között elhunyt főpincérének hagyatékát követelve azt adva elő, hogy Kállai az ő vőlegénye volt és neki hatezer pengővel tartozott. A Törvényszék a keresetet elutasította azzal a megokolással, hogy hagyaték nincsen, tehát ennek terhére nem lehet követelést támasztani.
Az Újság, 1930. okt. 14.
* * *
Pesti táncosnőt vett el feleségül Tom Mix gyáros fivére
(…) (a haláleset után) Fél évvel később B. Sári egyik barátnője felhívta a figyelmét egy külföldi lapban levő hirdetésre.
– Látod ezt a hirdetést? – kérdezte – Valaki partnert keres Tuniszban. Meg kellene próbálni…
A lány megnézte a hirdetést, amelynek ez volt a szövege: „Tuniszi gyáros, anyagilag teljesen független, tisztességes ismeretségét keresi csinos, művelt úrilánynak. Házasság lehetséges. Leveleket…”
B. Sári gondolt egyet és ő is írt egy levelet. Hátha… Rövidesen megjött a válasz. A hirdető arra kérte, küldjön egy fényképet, mert nagyon szeretné megismerni. A legszebb fotográfiát küldte el. Három hétig várt B. Sári a válaszra. Néha azt gondolta, hogy úgyis reménytelen minden. Már új szerződés után nézett, mert anyját is segítette, járkált, szaladgált az egyik ügynöktől a másikig, amikor megérkezett a várva-várt tuniszi levél. Többek között ezt olvasta benne:
– Azonnal jöjjön Tuniszba! Látni szeretném.
Tuniszba utazni? Miből? Erre is megkapta a feleletet. Pár nap múlva megérkezett az útiköltség. Annyi pénz, amennyiből fényesen el lehetett utazni, új ruhákat lehetett vásárolni, sőt a mamának is jutott belőle. Vonatra ült, aztán hajóra szállt és megérkezett Tuniszba. Gyönyörű autóval várták B. Sárit. A kocsiban vállas, erős, megnyerő arcú ember ül. Kiderült róla, hogy Tom Mix, a híres amerikai filmszínész fivérével azonos. Tuniszban pneumatik gyára van. Nagyon szép villájában B. Sári azonnal átvette a parancsnokságot. Három hét múlva megtartották az esküvőt. A napokban nagyobb pénzküldeményt juttatott édesanyjának.
Igaz mese egy kis pesti bártáncosnő szerencséjéről.
Az Est, 1932. ápr. 2.
Arcanum Digitális Tudománytár
* * *
A Pilvax-kávéház 1848-ban
Vas Gereben így ír a Pilvaxról a Garasos arisztokrácia című regényében:
„Két esztendei történetemet szintén ilyen klasszikus rövidséggel mondom el: a mérnöki folyamot elvégeztem, s már oklevelemet is megkaptam. Közben a jurátusok közé is beírattam nevemet, s egy királyi táblai bírónak gyermekeit tanítván, egy törvényszakon át a jurateriai gyakorlatot tettleg végeztem a jó pajtások között.
Röviden említem azt is, hogy az ifjú Faddi a fővárosban nevezetes víg fickó volt, ő volt a tivornyák királya, a színházban ő volt a kegyelemosztó pártfogó, ő fizette a tapsoncokat, a Komlóban a cigánynak ő parancsolt, az ő nótáját hegedülték legtöbbször, a macskazenéket ő rendezte, ha a kártyán két ember összeveszett, ő volt a kártyabíró mint elösmert tekintély a kártyaliteratúrában, hol a négy filkó megért néha kiválogatva kétszáz forintot, holott az egész játékkártya alig ért egy bankó forintot.
Ritkán találkoztunk, mindig sietős dolga volt, ő az Angol Királynénál ebédelt, én a Fekete Macskánál. Ez a két hely a városi fogalom szerint kétszáz mérföldnyire esik egymástól. Főnököm juratériája hat személyből állt s két szobában laktunk.
Ezen szoros helyen atyafiságos szeretettel megfértünk nappal, mert hat közül sohasem volt otthon több kettőnél, a többi lakott a Pilvax-kávéházban, nézték a zöld posztót, városi ember szemének ez különösen hasznos. Természetesen Pest akkor még porosabb volt, mint most, az Új téren egyetlenegy fa volt a legközepén, arra volt helyezve a nagy lámpa, tehát hol talált volna a fiatalság alkalmasabb zöldséget, mint a biliárdposztót!
Az a Pilvax híres hely volt akkor. Ötvenkét vármegyének legvirulóbb fiatalsága fordult meg ott. Az öreg Károly, a főpincér mint valami jó lelkipásztor, rendes matrikulát vezetett báránykáiról. Ösmerte juhait, az ő könyvében meg volt írva az élőnek neve, míg tudniillik érdemes volt neki hitelezni, s aki már nem tudott fizetni, neve mellé nagy (†) keresztet rajzolt, ami azt jelentette, hogy meghalt, a holt pedig nem iszik kávét, de nem is ihatott volna, mert Károly úr nem adott.”
A Pilvax-kávéház
A kávéház az Úri utcában (mai Petőfi Sándor utca 7.) működött a Libasinszky-házban, eredetileg Caffée Renaissance néven. 1838-ban már ismert és látogatott volt. Az árvíz alatt károkat szenvedett, ezért a kávés, Privorszky Ferenc újrafestette, helyreállíttatta a gázvilágítást, Bécsből négy biliárdasztalt rendelt. Vendégeinek az igen finom cachucha-nektárt szolgálta fel, amit az „olympi istenek forrása”-ként emlegettek. A kávéházában zene volt, huszonhét magyar és német nyelvű újságot lehetett olvasni. A kávéház a jurátusok, a tanulóifjúság törzshelye volt. 1841-ben már honi gyártású biliárdasztalokat rendelt Verniczky János asztalosmestertől.
1842-ben vette át a kávéház vezetését Pilvax Károly. Ő is felújította a helyiséget, a falakat hősök és hazafiak képei díszítették. A kávéház különlegessége a fűszeres mokkakávé volt. Akinek nem volt állandó lakhelye Pesten, sokszor egy vendéglőt vagy kávéházat bízott meg, hogy vegyék át a leveleit. Így tett Pilvax is, sok törzsvendég odakérte küldeményeit.
A régi kávés, Privorszky eközben átvette, helyi iparosokkal felújította és megnyitotta a Korona kávéházat a Váci utcában, aztán 1845-ben kibérelte a Redout tánctermeit is.
1847-ben Pilvax után a győri Fillinger János irányította tovább a kávéházat. Az ő vezetése alatt köszöntött rá 1848. márciusa, amikor is Petőfiék indítványára a kávéházat átnevezték Forradalmi vagy Szabadság Csarnokká, az Úri utcát pedig Diadal utcává. Fillinger az 50-es évek elején átköltözött a Sebestyén térre, a fiatalság követte, sőt, halála után felesége tovább folytatta, már az Egyetem téren (1867.).
Az Úri utcai kávéházat később Schőjának (Schőja Antalról), majd Schovanetznek hívták. Schovanecz János 1898-ban azt a sarkot, ahol a márciusi ifjúság összegyűlt, Jókai és Petőfi képével díszítette fel, a két kép között a Tizenkét pontot függesztette ki. Ugyanő pedig 1907-ben a Petőfi Múzeum számára felajánlotta azt a két biliárddákót, mellyel Petőfi is játszott.
Pilvax Károly valószínűleg 1849-ben halt meg, felesége Giergl Teréz volt, házuk a Két szerecsen utcában (Paulay Ede) volt, az Új Színház telkén. Sírja valószínűleg a Vízivárosi temetőben volt.
Bosszú a Várkert Bazárnál, 1883.
Női bosszú
Budán Hartlinger Károlyné vette észre, hogy férje egy idő óta igen meghidegült iránta. Megtudta aztán az okát is: más nő hódította el tőle. Ezen az asszony elkeseredett s tegnapelőtt paprikát és revolvert vett magához, s elment leskelődni a várkerti bazárhoz, mert hallotta, hogy egy közeli kávéházban szokott fagylaltozni férje és a „másik”. Csakugyan, éjfél után két órakor e helyről lépett ki férje karján a „másikkal”. Az asszony rájarohant, a paprikát a férj szemébe szórta s revolvert rántott elő. De odaszaladt egy közel álló rendőr s a fegyvert kiragadta kezéből. A „másik” akkor már megugrott, a férjet paprikacsípett szemekkel vitték orvosi ápolás alá, a feleség pedig hazament – sírni.
Fővárosi Lapok, 1883. Július 11.
Arcanum Digitális Tudománytár
A Gutenberg-otthon, a nyomdászok palotája
A Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyzőegyesülete 1907. október 13-án avatta fel új otthonát, a nyomdászpalotát. Az ötemeletes épület az akkori Főherceg Sándor téren épült a Vágó-testvérek tervei alapján. A házban bérlakások, egyesületi helyiségek, színházterem, vendéglő, újságszerkesztőség működött. Az építkezés költsége telekkel együtt 1250000 korona volt.
A tér felőli oldalában működött az Intim Kávéház. Itt történt 1919-ben, hogy a felírónő Weisz Adolf kávéssal beszélgetvén annak pisztolyával játszadozott, a tárból kivették a lőszereket, a nő visszaadta Weisznek, aki játékból ráfogta és elsütötte. A csőben volt még lőszer és Jánosy Jolán holtan esett össze. Több mint négy év után a törvényszék Weisz Adolfot négyhavi fogházra ítélte.