Nagybánya, királyi város Szatmár vármegyében, hajdan Asszonypataka, fekszik gyönyörű egészséges vidéken, Szatmárnémetihez kelet-délnek 6 mfdnyire. Van 5000 lakosa, kik többnyire magyarok, 2/5 római kat., 2/5 reformátusok és kevés ágostaiak, 1/5 görög katolikusok. Mindenik felekezetnek helyben van papja és temploma. A minoriták is bírnak itt zárdát és templomot, s az itteni gimnáziumban eddig ők tanítottak. Van itt főbányászhivatal, sóház, postahivatal, kerületi bányatörvényszék, lőpormalmok. A város szomszédságában már az ősidőktől fogva gazdag arany és ezüstbányák míveltetnek. Van a városnak szép négyszegű piaca, díszes házakkal. Régi szász lakosai, hogy pincéket tarthassanak (a város lapos helyen feküvén), a vizet földalatti csatornákon eresztették a Szaszár vizébe. E vizen több malmai vannak a városnak, ezentúl néhány lépésre folyik a Fernezely vize, szép tiszta, s a legjobb ivóvíz, ezen is malom és érczuzóművek vannak. Szőlőhegyei délre feküsznek, s jó asztali bort teremnek. A borpataki szőlők alatt igen jó savanyúvíz, a völgyekben szép hideg források buzognak. A gyümölcstermesztés itt nagy fontosságú. Híres a nagybányai gesztenye és aszaltszilva, ezenfelül terem jóízű alma, körte, barack, naspolya, berkenye, barkóca. Hegyei szép térséges legelőkkel, orvosi füvekkel, hideg forrásokkal, tölgy-, jávor-, bikk- és kőrisfákkal bővelkednek. De találtatnak nagyvadak is, úm. őzek, szarvasok, vaddisznók, továbbá fajd- és nyírtyúkok, császármadarak szalonkák, stb. Kézművesei közt a késcsinálók és az igen számos gubások különös említést érdemlenek A város 4 egész és 1/2 falut bír, úm. Felsőfernezelyt, Felső- és Alsóújfalut, Lénárdfalut és Laposbányának felét.
Nagybánya 1142-ben II Géza által szászokkal népesíttetett meg. 1347., I. Lajos nevezetes szabadalmat adott a városnak, melyből kitetszik, hogy már ekkor virágzó bányászata volt. 1411., György serviai despotának adatott cserébe Belgrádért. 1459., vára volt, melyet Corvin Mátyás anyja bírt. Ugyancsak Mátyás a bányákat bérbe adta a városnak 13000 aranyforintért. 1490-ben Albert lengyel királyi herceg 8000 katonáival felprédálta. 1530. után Zápolya János kezére került a város. 1560., mind Nagybánya, mind Felsőbánya Balassa Menyhértnek adatott. 1567., Zápolya János Zsigmond a várat csak igen véres ostrommal vehette be a császáriaktól, s ezúttal lerontatott. 1624., a város Bethlen Gábornak, 1645-ben a linzi békekötésnél fogva Rákóczi Györgynek adatott. 1667. Wesselényi István elfoglalta. 1687., az országgyűlésen panaszoltatott, hogy a ref. templom, oskola elfoglaltatván, jezsuiták hozattak be.
Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, 1851.