A Pilvax-kávéház 1848-ban

A Pilvax-kávéház kívülről 1848-ban. Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története című könyvéből

 

Vas Gereben így ír a Pilvaxról a Garasos arisztokrácia című regényében:

„Két esztendei történetemet szintén ilyen klasszikus rövidséggel mondom el: a mérnöki folyamot elvégeztem, s már oklevelemet is megkaptam. Közben a jurátusok közé is beírattam nevemet, s egy királyi táblai bírónak gyermekeit tanítván, egy törvényszakon át a jurateriai gyakorlatot tettleg végeztem a jó pajtások között.

Röviden említem azt is, hogy az ifjú Faddi a fővárosban nevezetes víg fickó volt, ő volt a tivornyák királya, a színházban ő volt a kegyelemosztó pártfogó, ő fizette a tapsoncokat, a Komlóban a cigánynak ő parancsolt, az ő nótáját hegedülték legtöbbször, a macskazenéket ő rendezte, ha a kártyán két ember összeveszett, ő volt a kártyabíró mint elösmert tekintély a kártyaliteratúrában, hol a négy filkó megért néha kiválogatva kétszáz forintot, holott az egész játékkártya alig ért egy bankó forintot.

Ritkán találkoztunk, mindig sietős dolga volt, ő az Angol Királynénál ebédelt, én a Fekete Macskánál. Ez a két hely a városi fogalom szerint kétszáz mérföldnyire esik egymástól. Főnököm juratériája hat személyből állt s két szobában laktunk.

Ezen szoros helyen atyafiságos szeretettel megfértünk nappal, mert hat közül sohasem volt otthon több kettőnél, a többi lakott a Pilvax-kávéházban, nézték a zöld posztót, városi ember szemének ez különösen hasznos. Természetesen Pest akkor még porosabb volt, mint most, az Új téren egyetlenegy fa volt a legközepén, arra volt helyezve a nagy lámpa, tehát hol talált volna a fiatalság alkalmasabb zöldséget, mint a biliárdposztót!

Az a Pilvax híres hely volt akkor. Ötvenkét vármegyének legvirulóbb fiatalsága fordult meg ott. Az öreg Károly, a főpincér mint valami jó lelkipásztor, rendes matrikulát vezetett báránykáiról. Ösmerte juhait, az ő könyvében meg volt írva az élőnek neve, míg tudniillik érdemes volt neki hitelezni, s aki már nem tudott fizetni, neve mellé nagy (†) keresztet rajzolt, ami azt jelentette, hogy meghalt, a holt pedig nem iszik kávét, de nem is ihatott volna, mert Károly úr nem adott.”

 

 

 

A Pilvax-kávéház

A Pilvax-kávéház a Koronaherceg (Petőfi Sándor) utcában a XIX. sz. vége felé, akkoriban Schovanetz-kávéház

 

A kávéház az Úri utcában (mai Petőfi Sándor utca 7.) működött a Libasinszky-házban, eredetileg Caffée Renaissance néven. 1838-ban már ismert és  látogatott volt. Az árvíz alatt károkat szenvedett, ezért a kávés, Privorszky Ferenc újrafestette, helyreállíttatta a gázvilágítást, Bécsből négy biliárdasztalt rendelt. Vendégeinek az igen finom cachucha-nektárt szolgálta fel, amit az „olympi istenek forrása”-ként emlegettek. A kávéházában zene volt, huszonhét magyar és német nyelvű újságot lehetett olvasni. A kávéház a jurátusok, a tanulóifjúság törzshelye volt. 1841-ben már honi gyártású biliárdasztalokat rendelt Verniczky János asztalosmestertől.

1842-ben vette át a kávéház vezetését Pilvax Károly. Ő is felújította a helyiséget, a falakat hősök és hazafiak képei díszítették. A kávéház különlegessége a fűszeres mokkakávé volt. Akinek nem volt állandó lakhelye Pesten, sokszor egy vendéglőt vagy kávéházat bízott meg, hogy vegyék át a leveleit. Így tett Pilvax is, sok törzsvendég odakérte küldeményeit.

A régi kávés, Privorszky eközben átvette, helyi iparosokkal felújította és megnyitotta a Korona kávéházat a Váci utcában, aztán 1845-ben kibérelte a Redout tánctermeit is.

1847-ben Pilvax után a győri Fillinger János irányította tovább a kávéházat. Az ő vezetése alatt köszöntött rá 1848. márciusa, amikor is Petőfiék indítványára a kávéházat átnevezték Forradalmi vagy Szabadság Csarnokká, az Úri utcát pedig Diadal utcává. Fillinger az 50-es évek elején átköltözött a Sebestyén térre, a fiatalság követte, sőt, halála után felesége tovább folytatta, már az Egyetem téren (1867.).

Az Úri utcai kávéházat később Schőjának (Schőja Antalról), majd Schovanetznek hívták. Schovanecz János 1898-ban azt a sarkot, ahol a márciusi ifjúság összegyűlt, Jókai és Petőfi képével díszítette fel, a két kép között a Tizenkét pontot függesztette ki. Ugyanő pedig 1907-ben a Petőfi Múzeum számára felajánlotta azt a két biliárddákót, mellyel Petőfi is játszott.

Pilvax Károly valószínűleg 1849-ben halt meg, felesége Giergl Teréz volt, házuk a Két szerecsen utcában (Paulay Ede) volt, az Új Színház telkén. Sírja valószínűleg a Vízivárosi temetőben volt.