Ha Budárul a székesfejérvári utat követjük, fél óra alatt Albertfalvára érkezünk, melyet Albert szász-tescheni herceg alapított. Csak valami 200 német lakosa van, kik többnyire kézmívesek. E falutól nem messze délre Promontor van, melynek helyén egykor római telepítvény állott. Úgy látszik, a rómaiak különösen a Vörösfenyűmezőnek nevezett dombot szállták vala meg, mert kivált e helyen találtatnak régi épületek alapfalai, vedrek s feliratos kövek. Promontor falunak több mint 3000 lakosa van, kik majdnem mind németek és katolikusok, a helység a Duna s a nyugaton északról délre vonuló, szőlőkkel beültetett dombláncolat közt terül. E dombokat a múlt század elején kezdék pesti és budai lakosok szőlőtőkékkel beültetni, ennek folytán lassankint kis falu keletkezett. Jenő szavojai herceg mint Csepel szigete s a szomszédos vidék birtokosa az új telepítvénynek felvirágoztatását mindenképpen előmozdítá, Promontort urasági lakkal és templommal ékesíté s lakosságát Breisgauból (Baden-nagyhercegségből) beköltözött német jövevényekkel szaporítá. Promontor házai részint a síkságon, részint a dombokon épültek, több lakóhely a hegy alján földalatti üregekben van, úgy, hogy a szőlőtőkékkel borított hegyből csak a kürtők nyúlnak ki. E sziklába vájt lakásokon kivül sok igen terjedelmes földalatti borpincék is vannak, több pesti embernek is van Promontorban szőleje, borpincéje s mezei lakja. Promontor területén évenkint 50-55000 akó bor terem, mely oly jó mint a budai. Nagy kőbányák is vannak ott.
A nagy urasági kőbánya délre van a helységtől, nagyszerű járatai és kifejtett üregei megérdemlik, hogy az ember megnézze. Legmélyebb járata 1600 láb hosszú, ehhez messzire elágazó mellékjáratok csatlakoznak. Az ottani kőzet kövületekben gazdag durva- és kagylómészből áll.
Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.