Bablevescsárda a Szövetség utcában

Gruber József bablevescsárdája a Szövetség utcában a múlt század elején.

 

A bablevescsárdák hajnalban nyitottak, hogy az épp bezáró kocsmákból, mulatókból kizavart lumpok tovább folytathassák semmittevésüket. Akkoriban divattá vált a hajnali bablevesfogyasztás, úgy gondolták, jót tesz a gyomruknak. Mivel a vendégkörük  nem a legműveltebb emberekből tevődött össze, rendszeresek voltak kisebb-nagyobb bűncselekmények e vendéglőkben és előttük az utcán. Hogy Gruber csárdáját milyen közönség látogatta, nem tudni, de az tény, hogy vendéglőjét úgy hirdette, csakis intelligens és jobb közönség jár hozzá. Az is biztos, hogy a bejárat elől lopták el a 813. számú konflist, amíg a tulaj bent iszogatott 1903. január 2-án…

Palicsfürdő, vendéglő

Palicsfürdő, vendéglő

 

A városnak közegészségügyi szempontból is igen fontos határrésze Pality (Palics) nyaralóhely és gyógyfürdő, mely a várostól keletre, háromnegyed órányira az alföldi vasút és a szegedi országút mellett Sándor faluig terül el. A környékén levő földek, Tompa és Ludaspuszta és az ún. tuki ugarok. Hajdan önálló terület volt. Már 1462-ben említik Bajmok, Csantavér stb falvakkal Palij néven, melyet Mátyás király sok mással együtt anyjának adományozott. E pusztából ezután Pálegyháza falu lett. A török defterek a szabadkai nahijében 1580-82-ben említik fel Pálegyházát 10 adófizető házzal. E Pálegyházából lett a mai szlávosított Pálity vagy Palics, amely azonban most csak a tavat illeti. Midőn a török hódoltság után Szabadkához került, nem említik külön pusztának. Az 1743. és 1749. évi kamarai szerződések is, melyek Szabadka földbirtokait felsorolják, csak a Pality tavat ismerik. A Pality-tó és neve már a XVII. század végén ismeretes volt. Marsigli 1690. évi térképén az alsó Duna-Tisza közében egy Piligo palust tüntet fel, ami alatt az olasz mérnök bizonyosan csak Palicsot érthette, mert e tavat a mai Palics tó helyére is rajzolja. Jenő herceg serege is 1697. szeptember 28-án a Zenta-Kiskanizsa közötti táborából kivonult és délben a palicsi tónál újra tábort ütött, de iható víz hiányában másnap tovább vonult a sereg Szabadka mellett el egész Mélykútig. E tó, melynek éjszaki végéhez Szabadka városa az 1850-es években fürdőhelyiségeket és vendéglőt épített, az országnak nagyságra nézve harmadik tava és hivatalosan is gyógyfürdőnek van elismerve. Van gyógyszertára, posta- és távíró-hivatala, iskolája. 1883-ban épült itt egy magánkápolna és itt van a városnak mintaszerű földmívesiskolája. A környéken fekvő földeken és szőlőkben számos díszes nyárilak épült. Magában a tóban a város jövedelmező halászatot is tart. Újabban Szabadka város Palics gyógyfürdő díszes átépítését vette tervbe.

Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármegye, 1909.

Szikszay Ferenc vendéglője, Vámház körút 16.

Szikszay Ferenc vendéglője, Vámház körút 16.

 

Apróhirdetések:

Szikszay vendéglőben tükör alatt ülve, barna hölgy, fehér blúz, kedves mamájával ülve, kérdem, hajlandó-e egy tanárral ismeretséget kötni? Szíves válaszát kérem „Feleségem lenne 44242” jelige alatt. 1904.

Szikszayban vacsorázott bájos hölgyet kérdi a szemközt ülő, ismeretség lehetséges-e. Cím: „Esterházy tokaji”, kiadóhivatalba. 1912.

Szikszayban kedden ebédelt fekete hölgy címét és találkozását kéri fekete úr sürgősen. Levelét a kiadóhivatal „mérnök vidékről 7505” jelige alatt továbbítja. 1903.

Szikszay vendéglőben újév napján délben látott bájos leányt kérem, írjon „Kiss Béla 87974” névre a kiadóhivatalba. 1915.

_____

Tettenért betörő.
Tegnap éjszaka Szikszay Ferenc Vámház körút 16. számú házában lévő vendéglőjének helyiségéből világosságot láttak az utcán járók. Szóltak az éppen arra menő Gervics József főpincérnek, aki Szikszaynál van alkalmazva és figyelmeztették a gyanús világosságra. Gervics több rendőrt vett maga mellé. Benyitottak a vendéglőbe és ott találták Feidner Sándor huszonkét éves pincért, aki az asztalfiókot feltörte és ki akarta fosztani. Bevitték a főkapitányságra, ahol elmondotta, hogy már napok óta munkanélkül van s lopni akart. A rendőrség letartóztatta.
1910. nov. 25,  Arcanum Digitális Tudománytár

Manapság:

Erdei vendéglő, Feketehalom

Erdei vendéglő, Feketehalom, Brassó vármegye, 1910-es évek.

 

(Zeiden, Kodlea), nközség Brassó vmegye felvidéki j.-ában, a Feketehegy (1294 m.) aljában, (1891) 4035 német és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói jelentékeny fakereskedést, azonkivül vászonszövést, lentermesztést üznek. A jómódu, rendesen épült község közepét a nagy piac foglalja el, mely körül a régi templom-kastély, a tanács háza, az iskola, s több más nagyobb épület csoprtosul. F. a járási szolgabirói hivatal székhelye, van több egyesülete s élénk forgalma. Kőszénbányája jelenleg nincs művelés alatt. Régi vára, mely a Feketehegy egyik sziklás szirtormán feküdt, ma romokban hever; Philippi szerint (Die deutschen Ritter, 47. lap) magyar nevét azon német lovagok rendi ruhájának fekete keresztjétől kapta volna, kik magát a várat is II. Endre korában építették. E várban ostromoltatott az atyja, IV. Béla ellen fellázadt István herceg. Az 1848-49. szabadságharc alatt a Brassó ellen nyomuló magyarok itt visszaszorították az osztrákokat.

Pallas Nagylexikon

Hubertus vendéglő, Kapás utca

Hubertus vendéglő, Buda, Kapás u. 36. Balatonmelléki és saját termelésű borok. Tulajdonos: Mayer Pál.

 

 

Mayer úr 1937-ben ünnepelte vendéglősi pályájának jubileumát. Ez alkalomból szinültig megtelt a vendéglő, ugyanis akkor ő hívta meg egy lakomára a törzsvendégeit.
1939. januárjában 56 évesen nyugdíjba vonult, vendéglőjét átadta főpincérének, Reif Jánosnak.

 

Manapság:

Budavidéki utazás 1836. (Szépjuhászné vendégfogadó)

A Szépjuhászné vendégfogadó 1837körül.

 

Buda vidéki utazás.

 

Ámbár a magyar hazát több ízben, s pedig majd hivatalosan tett utazásim közben, majd csupa látvágyból keresztüljártam, s megtekinték mindent, mit megtekintésre méltónak találtam, mindemellett is, bár élő emlékezetemben femnaradtak is azok, nem volnék merész bizonyos valamit azokról, mellyeket több év előtt láttam, írásban közleni a tisztelt Közönséggel, tehát csak azokról szólok , melyeket mostanában láttam, miket pontban tapasztaltam, s melyeket csak néhány sorral írok le használás végett mindazoknak, kik ezen helyeket meglátogatni szándékoznak, szemem előtt tartván azonban, mindazt kiemelni, mi művészeti, technikai s ökonómiai tekintetből megjegyzésre méltó.

Szeptember 11-én kocsira ülvén reggeli 8 órakor, Landstrasse (1) és Neustift (2) külső városokon keresztül véve az utat, s balra hagyva a hegy csúcsán helyezett artilleriai raktárt (3), az őrházat (4) s kis Mária Zellt (5), az invalidusok laktanyáját, valamint a téglaégető házat (6), a vörösvári chausséra (7) jutottam útitársammal és sebesen elillantva az úgynevezett Radl korcsma (8) s a marhavágó szék mellett, mely építvények egy irányban feküsznek az egykori selyemfiatóriummal, és szembekapva a Grempel-malmot (9), valamivel fentebb pedig az élő fákkal körülültetett puskaportornyot (10), azon patakon épített kőhídra (11) érkeztünk, mely alantabb valamivel a filatóriumnál az óbudai Dunaágba ömlik, s mely folyón egypár évvel ezelőtt egy kőpartozatú híd készült fel, melynél a kocsizó út fából van szerkesztve, s középett járomlábak alkazmazvák. Az előbb felhozott hídnál a bécsi úton láthatni iránylag jobb felül az úgynevezett Arany-hegyet, bal felül pedig a Spitzberget (12), melynek háta megett fekszik Hidegkút helység. Innen most már balra hagyva Strok malmát, mely vízhiány miatt forgásban nincsen, s a Szarvas vendégfogadóig (13) folytatva serényen utunkat, mindjárt ezen vendégház fölött balra csavarodik azon út, mely Solymárra vezet, hol éppen ez nap templombúcsú volt, s mely alkalommal számos népség szokott ott összegyülekezni, s pedig nem csupán a körülfektű helységekből, de a két testvérvárosból is, hová magam is útitársammal meghíva lévén, mintegy 10 óra tájban odaérkezénk, s ott egy becsületes német háziúr udvarába hajtatván azonnal odahagytuk a házat, s az egyházba sieténk, hogy részint az oda megérkezett néptömeget, részint a szertartást láthassuk, mely annál több nevezetességet nyert, mivel az alkalommal egy pesti papnevendék primiciáját is tartotta.

Nem térhetvén be a dombon épült templomba, miután néhányszor azt körüljártuk, azon utat követtük, mely a stációkhoz s a kálváriára vezet, mely még magasabb helyezetű az egyházénál. Ezen emelkedetű hely, honnan végigláthatni a hegyek közti tájékot valamint a szép szőlőket és szántóföldeket, igen regényes képet kölcsönöz az egésznek, honnan többek között egy isolált dombot is láthatni, hol egykor a monda szerint egy vadászkastély állott, legalább ilyes valaminek kelle annak lennie. Azalatt, míg a processió az egyház körül tartott, ezen kálváriahegyen az ott felállított lövészek durrogtaták fegyvereiket, az egyház egyik oldalánál felállított vitézek pedig a helybeli lakosok közül, többszeres salvé-t adtak, s becsületükre legyen mondva, a commandószóra ügyeltek.

 

Csepegni kezdvén, egy ideig a fák alatt kerestünk menedék helyet, s végre lecsillapodván az eső, hazasiettünk, s nemsokára asztalunknál helyét foglaltunk, hová az étkek gazdagon hordattak fel, s így az eddig ismeretlen társaság egész más köntösbe öltözött. Ezen helyen festhették volna le Brauwer és Honthorst az őszinte falusi élet vidám tartását, hol a poharak kiürítése után minden egy háznéppé látszott összeolvadni. Sok és jó borral lévén ellátva gazdánk, éljent kiáltanak neki, s ámbátor esni kezdett újonan az ebéd után, mely sok budapestit visszatartóztatott, mégis körüljártuk a helységet meglátogatandók némely érkezetteket, kik közt néhány budai tiszti társ is volt, mely után még viszonlátogatást elfogadván befogattunk s előbbi utunkon hazahajtattunk.

Szent Mihály hava 15-én egy más, de tudományos utazást tűztem ki hosszas ideig tartandó elutazásom előtt. Reggeli 7 órakor tehát elhagyván budai várlakomat, a Városmajor mellett elillantva, melly, mint tudva van, szép s kedves mulatóhelye a budapestieknek, a vámházhoz (14) jutánk, s ahelyett hogy innen azon egyenes utat követtük volna, mely a temetők alatt vezet valamint a Szép juhásznéhoz, úgy a Leopoldfeldbe is, az Alvinczy síremléke (15) feletti utat választánk s így a szőlők közé vetődtünk, honnan ki nem szabadulhatván a keskeny s rossz útból, végre egy helyre jutánk, honnan a szántófoldön keresztül az országútnak irányzánk utunkat, s így egy sövénykerítéshez jutánk, melynek egyik helyen deszkakapuja volt, de bezzeg a kaput felnyitni akarván azt lakattal bezárva találtuk, s ez volt volna az egyedüli hely a kiszabadulásra. Egy ideig gondolkodva, mitévők legyünk, végre ki kelle az oszlopot mindenestül emelni, melyen aztán átbocsátván kocsinkat, az egészt ismét régi állapotjába helyheztettük. Ezután a talált úton egész a Laszlovszky nevű vendégházig (16) folytatánk az utat, s innen tovább haladva mégsem az igaz úton, végre azon helyre jutánk, hol a két út egyesül egymással. Ezen érintett két út ti. a Józsefvölgyi vendégháznál (17) két ágra oszlik, s mint valamely szigetet zárván ezek közükbe, a Kalmárfy-major (18) fölött ismét egymásba szakad. Ílyes kalandozás után szerencsénkre jó időben, egyszerre csak erdők között haladva a Szép juhászné vendégház mellett leltük magunkat, hol azonban most még nem szándékozván mulatni, Budakeszi felé folytattuk utunkat, csakhogy most már, valamint eddig is sűrű erdő között szüntelen lefelé jutva végre megpillantánk Budakeszi helységet, s beérkeztünk ezen faluba, mely széles utcával bír, s melynek közepén a hegyvíz vévén lefolyását, az két sorban állított élő zöld fákkal van kiültetve, s a helység vége felé az egyház ötlik szembe minden részről izolálva. Beszállván a vendégfogadóba, itt reggeliztünk, s miután mindent megtekinténk, mi ezen csinos német faluban látásra méltó, Pátynak vevén utunkat a vendégfogadó udvarán keresztül csapva, s a szép szántóföldek körül, hol a nép éppen a kukoricatöréssel foglalatoskodott, hosszában a felfelé nyúló erdőnek, valamint az erdősben, végre a hegyről le s így a szabadra jutánk, mely után a völgyben fekvő helységhez érénk, hol kezdeténél ezen falunak a víz által okozott földszakadások, valóságos mesterséggel készített vársáncokhoz hasonlítnak. Ezen helységben van egy temploma a reformátusoknak, melynek magas falait kívülről alkalmazott faloszlopok támogatják, melyek a szemet sértik, a helység végénél van pedig a katolikusok egyhaza egy dombra építve, mely távolról jól mutatkozik. Azon tiszta búzát, mely ezen földön terem, különösen szeretik a molnárok és sokban felülhaladja azt, mely a zsámbéki határban terem, mivel az már több rozzsal van vegyülve. Kitérvén a faluból azonnal elveszténk az igaz utat, s ahelyett hogy Zsámbéknak tartottunk volna, Bicske felé kocsiztunk. S talán addig folytattuk volna utunkat, ha egy mezei gazda, kit kérdezénk, vissza nem utasított volna. Mielőtt Páty helységbe beérkeztünk volna, a hegyoldalról már jól láthatánk Zsámbék fekvését, de leérkezvén a völgybe, szemünkből elveszténk azt. Ez alkalommal jutott eszembe, míly derék az külföldön, hogy az ember mindenütt olvashatja a táblákon: ezen út N, amaz pedig O helységbe vezet. Most tehát azon fekete szántóföldek között kelle utunkat folytatni, hol éppen akkor szántottak s mely utat nem lehete másnak mint hozzá járuló útnak tekinteni, eképp előre haladva végre felértünk a domb csúcsára, honnan örömünkre megpillantánk amfiteátrális fekvését Zsámbeknak, mely a hegy lábához támaszkodik körülfogva a legszebb szőlőktől s földektől, körül-belül pedig a távolban fekvő erdőktől. Ezen dombról jól láthatánk Tök és Perbál helységek fekvését, mely utóbbiból az út Csabára és Jenőre vezet.

Segítsd Isten, gondolám, ezen jel nélküli úton vándorodat, ha sáros az út, nehéz itt először az utat feltalálni, s jaj nektek, szegény teherhordó állatok, ha ezen fekete föld kerekeitekre ragad, s ha magatoknak kell utat nyitni. Ezen untató úton előbb haladva végre mégis bejutánk Zsámbék mezővárosba s hosszas kérdezősködés után megtaláltuk a vendégfogadót, s beszállottunk. Megrendelvén az ebédet azonnal felsiettünk a dombra, megtekintése végett az úgynevezett kastélynak, melynek kerítését várfalakhoz hasonló fal teszi, maga az egyemeletű épület pedig csupa granariumhoz hasonlít. Innen csakhamar a hajdani egyház romjaihoz siettünk, mely gót építvény hihetőleg a középkorban épült fel. Tudjuk hogy 1506-ban tétetett le a ró mai Szent Péter egyház talpköve, mely időtől fogva ki volt irtva a gót építészet. Ez tehát a majlandi főtemplom építésével látszik egy korba esni, melynek portálja olyas részeket terjeszt fel, melyek a’ gót stíltől már eltávoznak s az olaszba az átmenetelt teszik, bizonyos részekben mégis a dijoni Notre Dame egyházhoz is hasonlít, melynél az egyszerű rendszer fenntartatott, s hol jó egyezésben állanak egymással a sima lap és gazdagság.

A zsámbéki egyháznál, az egésznek szerkezete, a belül alkalmazott oszlopdíszítvények, a boltozatok s egyes ívek alkata, a hátullévő gömbölyű végzés, a középrésznek kiemelkedése, a két mellékrésznek alantabb tartása, a már említett középkorra emlékeztetnek. Ezen építvény két toronnyal van ellátva, s csupa faragott kővel kirakva, melyek egyikénél ledűlt már a fedél is. Az egyház izolálva áll, s oldalaslag a gyenge lejtvényű hegyen a legszebb szőlők tenyésznek, körülötte pedig vannak rossz viskók. Elhagyván ezen romokat szemembe ötlött lemenetkor azon vízszakadási árok a szőlők között, mely kőtömegeket hengerget le legalább 20 mázsa nehezeket, honnan tovább s lefelé haladva ismét a kastély körül leltük magunkat, mely helyről jól veszi ki magát a Szentháromság oszlopa a vásárpiacon, s alatta fekszik mindjárt a synagoga is quadrátban felépülve. Most már vendégfogadónkba tértünk vissza, s az asztalhoz ülvén tréfakép kérdést tevénk a vendégfogadósnak a Simandel-Bruderschaft iránt, melynek fészke Zsámbék volt, s mely tiszteletes céhleveleket is osztogata felvett tagjainak, milyen levéllel magam jelenlétében egykor, házassága napján megtisztelték barátomat, lovasposta hozván a bepecsételt levelet, mely posta azonban nem várván feleletre, az átadás után tüstént eltűnt. Tett kérdésemre azonban elpirulván a vendégfogadós, ahelyett hogy egyenes feleletet adott volna, hivatás ürügye alatt kiment s nem mutatta többé magát.

Ebéd után azonnal befogatván, s oda hagyván ezen tágas utcájú mezővárost, Jenőnek vettük utunkat, elhajtva egy kereszt mellett, hol azután ismét fekete szántóföldek között s csak újon nyitott vágáson kelle előre haladni, mely úton természetesen esős időben járni lehetetlen. Miután már a dombra felérkeztünk, látánk előttünk feküdni a helységet egy hegyhez támaszkodva. Gyönyörű rétek, szántóföldek, s délnek fekvő mosolygó szőlők, valamint a kalváriahegy a stációkkal, s az angolkert, melyet díszesnek nevezhetni, már messziről ajánlják magokat. A helység kezdetét az érintett angolkert teszi, mely háttal dűl a hegynek, s megfestett stakétákkal van elől befogva, oldaláslag pedig sövénnyel bekerítve. A falu oly szép és tiszta, hogy rendszerűebbet még a Hazában nem találtam, s a külsőről ítélve a lakosokat, azok állapotja csak a legjobb lehet, az utcák nyárfákkal vannak gazdagon kirakva. A helység másik végén az adminisztrátor lakása van – egy felséges épület, mely már kívülről díszes portállal van ellátva, a beszolgáló két földszinti szárnyék kellemes, s a közép és főépület, mely egy emeletű, valóban helyes ízléssel felkészült építvény, mellyel bárki is hercegi mezei palotának tarthatná, főleg, ha azon kertet is megszemléli, mely az épületet hátul végzi és szép egésszé alkotja. Ezen műalkotvány elrendezéséről tökéletes leírást lehetne adni. E most felhozott helységből pompás rétek mellett s fasétányok között, melyek többféle fanemből állanak, folytatánk utunkat Telki helység felé, mely jó magas dombon fekszik s ugyanazon uradalomhoz tartozik, egyháza is kívül a helységen, dombon áll. Valamint már az előbbi helységben, úgy itt is tisztaság főpontban jelenkezik, fákkal van az kiültetve. Innen most már felséges konyhakertek, földek s bokrosok mellett értünk fel az erdőbe, hol a keskeny s mélyen bevágott úton kelle folytatni utunkat, mely helyeken az összetalálkozás valóban veszélyes, s bármint óhajtottam is, hogy ne találkozzunk senkivel, mégis egyszer szembe kelle szállani egy lefelé járuló kocsival, s ekkor csak nagy ügyel-bajjal emeltük el egyik kocsit a másiktól. Ugyanezen keskeny út mellett van a legirtózatosb víz által okozott földszakadás is, melynek csupa megszemlélése is már elég rémítő, s ha meggondolja a vándor, hogy a kikerülésnél itt ott csak egy ferde mozdulat, s már a mélységben fekszik, még annál inkább borzasztóbb. Kivergődvén végre ezen sűrűsből, ismét erdők közti szabad térre jutánk, hol szép szántóföldek gyönyörködteték szemeinket, azonban csakhamar ismét az erdősbe érkezénk, míg végre egészen kiszabadultunk, s az erdő hosszában Budakeszi felé a legszebb szántóföldek között szüntelen lefelé tartva, a temetőhely mellett a helységbe jutánk, s innen egyenesen a hegyre utazánk fel, most már leszállván kocsinkról, gyalog folytatánk az utat egész a Szép juhásznéig, kocsink pedig lassan utánunk zörgött. A hegyoldalról néhányszor letekintve a faluba s Páty helység felé, végre kevés fordulat után a Szép juhásznénál voltunk, s beszólván oda, megmutogatám útitársamnak mindazt, amit az idén tett hegyutazásomkor itt láttam, s szemléltem, felmutatva azon két magas hegyre, ti. a Lindenbergre (19) s a János-hegyre, melyek csúcsairól vizsgálám meg a szép budapesti tájékot, mivel azonban az érintett utazásban, melyet már nyomtatásban közlöttem, minden előfordult, mit ismételnem kellene, tehát csak arra hivatkozom. Azonban mélyebben ereszkedvén le most a völgybe mint akkor, külön ösvényekre találtam, melyek nyári napokban, ha a nap sugarai mindenhová hatnak, itt kényelmes sétálást engednek az árnyékban. Hogy végre reánk ne sötétedjék s még mindent útközben jól megszemlélhessünk ezen jó magas hegyoldalon, befogatánk, s a közönséges tágas kocsiúton lefelé tartva, balra hagyván a Kalmárfy majort (20), jobbra a már bentebb fekvő Szép juhászt (21) és Remete vendégházat (22), Franzenshöhe nevű kocsmához (23) jutánk, mely ismét balra esik, aztán pedig jobbra hagytuk a Laszlovszky-kertet (24) s Szarvas vendégházat (25), s végre a Józsefvölgyi kocsmát értük el (26), mely balra esik, hol mint már érinténk, kettéoszlik az út a felfelé utazáskor. Laszlovszkytól mint tudva van a budapestiek előtt, az út a Ligetzugba, a Remetéhez, Fácánhoz, az Arany csillaghoz, az Istenszemhez s a forráshoz vezet, honnan ismét kényelmes út vezet a kedvelt Svábhegyre. A józsefvölgyi vendégház mellett van balra az úgynevezett Ördög-árok, mely Remete-hegyről vezeti le a hegyvizet s ott fenn Remetemocsár nevet visel, honnan ezen vízárok ismét egész Kovácsi helységbe lenyúlik. Az úgynevezett hosszas erdőhegy s Maria Einsiedel (27) között folytatja útját ezen árok, mely aztán Leopoldifeld (28) nevű vendégház mellett menvén el, a józsefvölgyi vendégházhoz közelgve az út mellett marad, s a téglaházak alatt egy híd vezetvén azon által (29), a Városmajort kettéválasztja, s így folytatja útját a Generálrétén (30), míg végre a Rácvárosból a Dunába szakad. Mi is tehát az érintett vámházi hídhoz jutván, elhagyva előbb már jobbra a budai sírkertet, s balra a téglaházat, a Városmajort is jobbra hagyva s megtekintve balról az újon felépült csinos házakat s a Rókushegyi szőlőket, a Várba vezető úthoz jutánk, hol leszállván kocsimról s hazabocsátván azt, gyalog s csendesen ballagék a Várba bevégezve eznapi kalandozásomat.

Ezen vidékek megérdemlik a tájfestész ecsetjét, s habár víz hibázik is, mely a tájfestvénynek életet kölcsönöz, vannak mindamellett is olyas természeti képek, melyek a vizsgálót gyönyörködtethetik és kőszirtek erdők között, melyek a képnek impozáns tekintetet adnak.

Novák Dániel, Hasznos Mulatságok, 1836.

 

Az írásban szereplő budai helyszínek:

1., a Margit körút-Török utca környéke,

2., Újlak,

3., a Szent vér kápolnától nyugatra állt lőporraktár,

4., a lőporraktár és Kiscell között volt,

5., Kiscell,

6., Gelléri Andor Endre-Bécsi út sarka

7., A Bécsi út Vörösvári út utáni szakasza,

8., A Bécsi út szélén, a Laborc utcával átellenben állt.

9., az aquincumi amfiteátrum mellett volt

10., A Grempel-malom feletti lőpormalom

11., a Bécsi út és az Aranyhegyi patak találkozásánál

12., Csúcs-hegy

13., a volt borosjenői téglagyár után jobbra

14., Szilágyi Erzsébet fasor-Városmajor út sarka

15., A Kútvölgyi lejtő-Szilágyi Erzsébet fasor szögében volt katonai temetőben állt

16., a Zugligeti út déli oldalán az Árnyas útnál

17., Szépilona

18., A Kalmárfy-major a mai Hárshegyi-Pálos u. sarkán volt, a két ág, amiről ír, a Budakeszi és az Árnyas u.

19., Hárshegy

20., A Kalmárfy-major a mai Hárshegyi-Pálos u. sarkán volt

21., Árnyas-Remete út találkozása

22., Remete út vége

23., A Hárshegyi és a Budakeszi út találkozásánál volt,

24., a Zugligeti út déli oldalán az Árnyas útnál

25., a Zugligeti és a Szarvas Gábor út szögében volt.

26., Szépilona

27., Máriaremete

28., Páfrány út a Vadaskerti utcával szemben

29., A Pasaréti út és a Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál állt a híd

30., Vérmező.

 

 

A hűvösvölgyi villamosvégállomás

A hűvösvölgyi végállomás a múlt század elején. Balra a Balázs-vendéglő.

 

A budapesti közúti vaspálya társaság zugligeti vonalából kiágazólag a Lipótmezőre és a Hidegvölgybe vezető villamos közúti vasútvonal terveit a társaság elkészítette és ma bemutatta a tanácsnak. A társaság a vasutat a Hidegkúti úton kívánja megépíteni, hogy így az érdekeltek forgalmi igényei minden irányban kielégítve legyenek. A tervezett vasútvonal a lipótmezői tébolydáig műszaki nehézségek nélkül létesíthető, innen kezdve azonban az úttesten szabályozási munkálatok eszközlendők, s kisajátítások is keresztülviendők, hogy a szükséges területek a vasút céljaira átadhatók legyenek, minélfogva a társaság a tanácsot a szükséges szabályozási s illetve kisajátítási műveletek keresztülvitelére kéri.

Az új vonal a Közúti Vaspálya Társaság zugligeti vonalából kiágazva két vágánnyal kanyarodik a tervek szerint a Hidegkúti útra, amelynek két oldalán, az árok szélétől két-két méternyi távolságban azzal párhuzamosan halad. A lipótmezei országos tébolydánál vágánykapcsolás van tervezve, innen folytatólag a még ki nem épített út mentén az árokkal párhuzamosan tervezték a vonalat a végállomásig, mely egyúttal a tervezett új népliget végállomásául fog szolgálni.

A vasút szabványos nyomtávolságú, az alkalmazott legkisebb ívsugár ötven méter, a legnagyobb emelkedés 47,4 °/°° . A vasút munkavezetéke az út két oldalán levő árok szélei mellett fölállított oszlopok közé feszített keresztsodronyra van függesztve, míg a tápláló vezeték ezen oszlopokra van elhelyezve.

Pesti Hírlap, 1896. aug. 1.