Béke, szabadság, egyetértés!
Pest, márcz. 16. 1848.
Nagy ünnepet ülünk! A magyar nemzet nyolczszázados életének legdicsőbb ünnepnapját. A nemzet kivítta Istentől keblébe oltott szent jogait, kivítta a béke és egyetértés rendítlen alapján! Egy csöpp vér ontása nélkül adott életet az erélyes nemzetakarat 24 óra alatt azon eszméknek, melyekért annyi éveken keresztül hiába küzdött annyi jeles.
Nagy ünnepet ül különösen a sajtó, mert mától fogva a sajtó szabad.
Többé nem kell hívatlannak meggyónnunk gondolatinkat és fönnen hirdethetésére absolutióért esedeznünk. A sajtó utolsó vértanúja, Stancsics Mihály, tegnap estve szabadságba helyeztetett és családjának visszaadatott!
De vegyük föl elején a gyorsrohanatú események fonalát.
Tegnap reggeli 8 órakor e következő proclamatio vala a falakra kiragasztva magyar és német nyelven:
Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság, és egyetértés.
1) Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését,
2) Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3) Évenkinti országgyűlést Pesten.
4) Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5) Nemzeti őrsereg.
6) Közös teherviselés.
7) Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8) Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9) Nemzeti Bank.
10) A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11) A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12) Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
A szikra elég volt magasztosan föllobogó lelkesedésre emelni a polgárok ezreinek rokonérző szívét. A mindenfelé tartott lelkes és hazafias szónoklatok a hazafiság szent lángjával fogadtatának. Délután 3 órakor a városi tanács és választó polgárság termei, melyek századokon át zárva valának, megnyíltanak a népnek, és itt rövid értekezés után a tanács és választópolgárság egy szívvel, egy akarattal elfogadá s magáévá tevé a fönnebb 12 pontban előadott hazafiúi óhajtások s kívánatokat, és azokat ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezésként aláírta. Ez ünnepélyes tett után a közgyűlés következő határozatokat hozott:
1) Pest város említett közkívánatait egy választmány haladéktalanul személyesen terjessze elő az ország rendeinek, Őfelségét pedig, hódolva szeretett koronás királyunkat kérje meg, hogy ezen országgyűlést minél előbb Pestre tegye át.
2) A közgyűlés választmányt bíza meg, hogy az a rend fenntartásáról czélszerűen intézkedve határozatait foganatosítsa.
Melyeknek teljesítéséül a nevezett választmány kiküldetéséhez képes:
a, Tüstént átment Budára a nagym. m. királyi helytartó tanácshoz, s ugyanott azon kormányszéki határozatot nyerte, mely szerint a censura nyomban megszüntettetett, a sajtó annyi százados bilincsei alól fölszabadult, s addig is, míg sajtótörvények hozatandnak, a sajtókihágások fölött a nemzet bizodalmát bíró s a nagymélt. helytartó tanács által a hozandó törvényig ideiglenesen kinevezendő egyének fognak a fennálló törvények szerint ítélni.
b, Kieszközöltetett, hogy a sorkatonaság nem fog a rend fenntartásába elegyedni, melynek biztosításául a választmány intézkedett, hogy a pesti polgári őrsereg eddigi száma jelenleg 1500-ra szaporíttassék s mint nemzeti őrsereg nemzeti színekkel ékesíttessék. A beírás ma egész nap tartott, s a kellő szám többszörösen is födözve van az ajánlkozottak által.
c, Kieszközlötte, hogy Stancsics Mihál hazánkfia, ki azért, mert szabadon írt. mint statusfogoly Budán le vala tartóztatva, bírói ítéletig nyomban szabadon bocsáttatott s a nép kíséretében családjának adatott vissza.
Íly békés és törvényes úton minden vérontás és csendzavar nélkül kivívott nagyszerű reformdiadal megünnepléséül ma Budapest kivilágíttatik, s innentül Pest város mint a haza szíve törvényházának tornyán nemzetiszínű zászló lobog.
A tegnap nagy tényeit nagyszerű színházi estünnep zárta be. Erről jövőre, most csak annyit, hogy Petőfi alább következő nemzeti dala kétszer szavaltatott el a színpadról, és annak versenkint visszatérő esküszavait az egész közönség mindannyiszor fölemelt ujjakkal harsogá a szavaló Egressy Gábor után.
Nemzeti dal.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére esküszünk,
Esküszünk , hogy rabok tovább nem leszünk.
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek, haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére esküszünk stb.
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére esküszünk stb.
Fényesebb a láncznál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis lánczot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére esküszünk stb.
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez,
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot.
A magyarok istenére esküszünk stb.
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére esküszünk stb.
Petőfi Sándor.
Ma, mint mondók ünnep vagyon. Az ablakokból egész nap mindenfelé nemzeti zászlók lobognak és a két város most estve a legszebben ki van világítva, a budavári királyi palota fényárban úszik és az egész nap fenyegetődzött fellegek eloszlának a magas égen, és föltűnt szelíd fényében a telihold, jeléül, hogy a munka, mi végrehajtaték, kedves Isten előtt!
Új korszak derül Magyarhonra! De hogy e derület el ne sötétülhessen ismét, jelszavunk legyen: béke, rend és törvények tisztelete! Bizodalom a férfiakban, kiknek kezébe adatott a szabadság kimondott igéjének megtestesítése!
Minden polgár, kinek hazája kedves, hivatott őre a személy és vagyonbátorságnak! Mert szent a törvény, és, melyet biztosít, sérthetetlen az élet és vagyon! Ki mást hirdet, az hamis próféta, méltó hogy keresztre feszíttessék!
N. L.
Honderű, tavaszelő 18. 1848.
Arcanum Digitális Tudománytár