Kovászna nem nagy fürdő, a világért sem az, sőt kérdés, megérdemli-e a fürdő nevet? Hanem különlegességnek eléggé az! A Székelyföld monográfiájának érdemes írója, Orbán Balázs azt mondja, hogy Kovászna arra van hivatva, hogy Orbaiszék városává fejlődjék. Nem tudom, mert ma még a jövő e „városában” minden kezdetleges. Hanem e kezdetlegességben van egy különlegesség, melyért mi nem sajnáltunk ismét egy kerülőt tenni. Neve ennek a specialitásnak „pokolsár” s értendő e találó név alatt egy csodás forrás, mely Kovászna piacának közepén buzog föl. Legalább a múlt évben, mikor mi arra jártunk, a piac közepén lobogott föl ez a vulkanikus forrás, de azt mondják, hogy gyakran helyét változtatja, s az egész falut elbontással fenyegető kitolulással hánykódik, néha oly bőségben rohan föl, hogy az egész piacot elborítja, ilyenkor gőzoszlopok emelkednek ki belőle, s mázsás köveket lök magasra. Hanem ez a zavaros, olajos színénél és iszapos voltánál fogva találóan pokolsárnak nevezett forrás csodás hatású, különösen hűléses bajokban, ezért pokoli szeszélyei mellett is vannak mindig, akiknek kedvök van megfürödni benne. Magam is megfürödtem a pokol sarában, mely után hideg vízzel kellett tisztára zuhanyoznunk magunkat. Ez a vulkanikus forrás, valamint a kovásznai száraz gőzfürdők nyilván arra mutatnak, hogy egész Háromszéken, a torjai kénbarlangtól kezdve gazdag kéntelep vonul végig a föld gyomrában. Az imént említett kovásznai száraz gőzfürdőket mi, az átutazók, nem láttuk ugyan, de meg nem állhatom, hogy az Orbán Balázs művéből ne idézzem azokra vonatkozólag a következőket: „e gőzfürdők nem egyebek, mint a földbe ásott három-négy láb mélységű üregek, melyeknek oly kigőzölgése van, hogy beléhajolva egy-két lélegzés a legerősebb embert is megfullasztja, azért ez üregek fölülről csapóajtókkal vannak ellátva, ezek nyílásánál egy nyak átmérőjével bíró üreg van hagyva, s a beteg akként ül be ebbe a légfürdőbe, hogy e csapóajtókat leeresztve, feje künn marad s ekkint a veszélyes légkörtől elzáratik.” Valóban különös látvány lehet egy ilyen fejkaloda. Ma még mind a száraz gőzfürdőket, mind a pokolsarat csak a környékbeli lakosság használja, ami valóban nem csoda, mert Kovásznának ez idő szerint vendéglője sincs. Hogy egyhamar jobbra forduljon a dolog, megvallom, nem remélem, mert Erdély oly gazdag gyógyforrásokban, hogy úgyszólván minden helységnek megvan a maga fürdője. Kovászna ilyen lokális fürdőhely. A gyógyforrások e bősége következtében az erdélyi fürdők kilenc-tizedrésze parlagon hever s a virágzás bizonyos fokára csak ama fürdők képesek lendülni, melyek idegen, külföldi elemeket vonnak magukhoz.
Fővárosi Lapok, 1877.
Arcanum Digitális Tudománytár
