Afrikai hőség idényét éljük, melyben csak az uszodatulajdonosok nem panaszkodnak. Van olyan nap, midőn a Császár-fürdő férfiuszodájában ezerkétszáz ember keres enyhülést. A dunai fürdők tükrében az emberfejektől alig látni a vizet. Csak a szegény munkások nem úszhatnak egyébben mint a saját verítékükben, mert a szabad Dunában – természetesen – nem szabad fürdeni, az uszodák ára pedig nekik drága. Budapest főorvosa most újra abban fárad, hogy ingyen Duna-fürdőket hozzanak létre, egyet a tábori kórház előtt, másikat a szemközti partnál. Meg is vizsgálta – mérnökökkel együtt – e kiszemelt helyeket s alkalmasaknak találta. A közgyűlés kétségkívül sietni fog ez emberbaráti célra megszavazni a szükséges költséget. Kár, hogy eddig is jobban nem siettek íly fürdők felállításával a munkás nép érdekében. Az úri osztályok számára van üdülés elég. A szagot bocsátó aszfaltról menekülhet vasúton és gőzösön sziget-liget fái alá, vagy futhat a kioszkba, ahol ugyan most a fagylalt is két perc alatt málnalévé olvad, hanem a gyárban, műhelyben dolgozó munkás nem élhet ilyen fényűzésnek, azok számára nagyon elkelne néhány ingyenfürdő.
A Pesti Vigadó, előtte Rémi Róbert kioszkja. . A szobor 1893. áprilisában lett felállítva, Rémi pedig 1896. október végéig volt a kioszk bérlője. A kép e két időpont között készülhetett.
A titkolódzó bizottság.
Mint tudjuk, a közgyűlés nem fogadta el a tanácsnak ama javaslatát, hogy a vigadói kávéházat és a Vigadó előtt levő kioszkot Hangi Józsefnek, az előbbi bérlő üzletvezetőjének, az utóbbi időben pedig üzlettársának adják bérbe, hanem elrendelte, hogy néhány jóhírű kávést hívjanak fel ajánlat beadására. Annak meghatározásával, hogy kik legyenek azok, akiket ajánlat benyújtására felhívjanak, a Vigadóra felügyelő bízottságot bízták meg. Ez a bizottság ma Viola Imre tanácsos elnöklete alatt ülést tartott s négy kávést jelölt ki, de hogy kiket, az még egyelőre titok marad, mert a bizottság ülését bizalmasnak jelentette ki, és így a kijelöltek nevét nem sikerült megtudni. Annyi azonban minden titkolózás dacára is kiszivárgott, hogy a kijelöltek egyike Rémi Róbert józsefvárosi kormánypárti főkortesnek a fia, kinek kevéssel ezelőtt még kávéháza sem volt Budapesten s csak nemrég szerzett egy kávéházat, hogy a vigadói kávéházért mint kávés, ő is pályázhassék. Meglehet, hogy a többi jelöltnek hasonló érdemeik vannak, mint Rémi úr fiának, azért röstelli a bizottság a nevüket elárulni. A tanács és a közgyűlés kötelessége lesz e nepotizmus ellen tiltakozni, ha ugyan komolyan el vannak határozva, hogy a vigadói kávéház kipróbált üzletembereknek adassák bérbe.
Budapesti Hírlap, 1888. május 6.
___
Előleges jelentés
Mivel a fővárosi vigadó kávéházi helyiségei ma záratnak, van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, hogy a fővárosi Vigadó kávéházat és kioszkot a legfényesebben újonnan berendeztetem és a kávéházat f. é. november hó első felében megnyitom. Egyszersmind tiszteletteljesen kérem a Vigadó kávéház tisztelt törzsvendégeit az új berendeztetés által okozott ideiglenes zárás iránt elnézéssel lenni. Biztosítom a mélyen tisztelt közönséget, hogy fő törekvésem leend becses pártfogását a legfinomabb kávéházi italok pontos kiszolgáltatása által kiérdemelni. Kiváló tisztelettel
ifj. Rémi Róbert, a fővárosi Vigadó kávéház és kioszk bérlője.
A Pesti Vigadó a Hangl-kioszkkal és a hattyús szökőkúttal, FSZEK, Budapest-képarchívum
Nézegetve a Vigadóról készült régi képeket, észrevettem, hogy két szökőkút is állt előtte. Az előkeresett összefoglaló munkákban egy szökőkútról írnak és 1896-os dátumot adnak meg a felállítására. Több helyen „Ürgeöntő gyermekek”-címet írnak.
Tovább kerestem és hamarosan tisztább lett a kép: 1870-ben már megfogalmazódott egy szökőkút építésének terve a téren, amit ekkoriban parkosítottak. Vogler Józsefet bízták meg a terv elkészítésével. Még 1872-ben is csak terv, mint ahogy a kioszk is. 1877. elején már kész a kioszk, szökőkút még nincs, mert a bérlője által tervezettnél a hatóság nagyobbat szeretett volna. Végül is még ebben az évben megkapta az engedélyt a megépítésére, melyben egy hattyú-alak szerepelt.
A felállítás pontos idején sajnos nem tudtam kideríteni, de egy 1879-ben megjelent lexikonban már szerepel. mint a tér dísze.
1890-ben írnak arról, hogy ezt a szobrot újjal szeretnék felcserélni. Egy évre rá egy újsághírben szerepel, hogy Senyei Károly (nevét többféleképpen is írták) már készíti. Végül 1893. április 21-én állították fel. Egy részlet a másnap megjelent újságból:
„Mert Senyei kútszobra csakugyan minden ízében magyar szobormű. Magyarok az alakjai, magyar a lélek, mely belőle hozzánk szól. Hogyan – kérdik önök – hát a magyar pajzánkodó gyermekek másformák mint a franciák, olaszok vagy németek? Igen is, másformák és Sennyei nagy érdeme abban rejlik, hogy a megkülönböztető faji vonásokat igazsággal es műveszettel tudta visszatükroztetni. Örömest látom én a kútszobor két pajzán fickójának erős megfigyeléssel s anatómiai pontossággal mintázott aktját s nagyon gyönyörködöm a kompozíció könnyed, mesterkéletlen és mégis rendkívül szabályos körvonalaiban is, de, ami meglep és elragad, az mégis a lélek igaz és erőteljes kifejezése.
Az a parasztfickó, ki társát minden tőle kitelhető ravaszsággal meg akarja akadályozni abban, hogy a vízszélen sütkérező kecskebékat elfogja,ki vékony sugárral vizet csepegtet a fürge állatra, hogy azt a fenyegető veszélyre figyelmeztesse s emellett az ármányos játékhoz csintalanul mosolygó arcot vág, az Alföld igazi gyermeke, az a rosszcsont, kinek pajzánságában és eleven eszében mindannyian gyönyörködhettünk, ha a Tisza vidékét nemcsak leírásokból ismerjük. Ennyi elevenséget, ennyi találékonyságot csak a szabadsághoz, függetlenséghez, szókimondáshoz szokott magyar faj gyermekeinel találunk. És a Pistagyerek, a kit a művész mintául választott, méltó képviselője ennek a fajnak! Jóltermett, ruganyós izmú, hamis szemű, társai bosszantására s ártatlan tréfákra mindenkor kész kamasz. Most is hogy vigyorog, hogy kevésbé bátor pajtásának habozását látja, s mindinkább közeledni érzi a pillanatot, midőn a reá várakozó veszélyből hatalmas ugrással kimenekül a szabadságában veszélyeztetett fürge állat.”
A szökőkút még ekkor nem lett kész, ugyanis a mellékalakok a növényzettel csak később készültek el, valószínűleg 1896-ban.
