Jámbor Pál: A Zugligetben, 1865.

A Vajda-bérc a Zugligetben a “Menny és Pokol”-sziklákkal, 1893. Feszty Árpád képe, metszette Morelli Gusztáv. A Tündér- (Remete) sziklát keresztelték el Döbrenteiék Vajdabércnek 1847-ben Vajda Péter költő emlékének tisztelegve. A hegytetőn lévő ház Sopronyi Dezső, a dohánynagyárusok szövetségének elnöke tulajdona.

 

A Zugligetben.

 

Két hónapra a könyvet bezárom,

Ím mosolyg a boldog szünidő,

Isten hozzád á † b s a többi!

Most enyém a szabad levegő!

Nem veszek még tollat sem kezembe,

Hegy mosolyg rám emberarc helyett,

Ott vagyok már régen gondolatban,

Üdvözöllek, boldog Zugliget.

 

Diogenes hordóban lakott rég,

Ronda börtön volt ez, semmi más,

Szikla kelle már Prometheusnak,

Égbe csalta őt a szent parázs,

Szárnyat öltött a lángész Ikarral,

Hogy mondhassa: láttam az eget!

De lehullt, mert fölebb vitte a gőg,

Üdvözöllek, árnyas Zugliget!

 

Itt vagyok már a lombok tövében,

Jobb hely ez, mint bármi lágy karok,

Leshelyekből nem jönnek nyilak rám,

Szemközt jönnek itt a viharok.

Szárnyat öltnek eszméim, ha vannak,

Míg utánam lágy emlék üget…

Oh mi élv a lombok közt merengni!

Üdvözöllek, árnyas Zugliget!

 

Óh dicsőség koronás tanúja!

Corvinoknak édes nyughelye,

Hol veté le a bíborpalástot?

Hol pihent, a sátor megvan-e?

Tán nyomából kelt e tiszta forrás,

Hol mosolygott? Mondd, hol könnyezett?

Éljen zúgott, mint ma a hazában,

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

A sűrűben a nádor vadat hajt,

Egy aranyszárnyú lepkét Apor,

Túl Cesinge és Bonfin merengnek,

Hogy mikor lesz béke már, mikor?

Mert a kardok akkor nem pihentek,

Hősök írtak dalt és könyveket,

Ő tölté be zajjal a világot…

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

És a partnál flották háborogtak,

Mind epedve tenger s Márs után,

Hollós zászló nyúlt a vár fokáról,

S őrködött a holló a Dunán.

Koszorúkat lengetett a szellő,

Mely nem ismert hősével telet.

A világnak Pest volt kikötője…

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

Más kor ez… Halld! Dante pokla zendül,

Mily csodás orkán jajvésze ez!

„Hittem én is, engem is megöltek!”

Így sír a szív, kit száz tőr sebez,

Minden ország itt nyögött sebével,

Hallja a menny és mégis siket,

Hadd! Elég egy perc a kárhozatból!

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

Jó hírek közt ébred újra a hon,

És merészebb dalt zeng a madár,

Jobb kezekbe szálla át a kormány,

A szegény nép rég áldásra vár.

Nem törődöm, bárki lesz miniszter,

Csak ne bántsa, óh hon, fényedet.

Hagyja meg csak szárnyát a madárnak,

Üdvözöllek, árnyas Zugliget.

 

Nem Laszlovszky, Corvin hegye vagy te,

Róla szólnak e magas romok,

Akkor is, mint most, világművészek

Jártak itt, mint bolygó csillagok,

A tudósok menhelyt itt találtak

Vizsgálván a csillagot s eget,

Csillagászok csillagot lelének,

Mátyás téged lelt föl, Zugliget!

 

Hiador (Jámbor Pál), Pest, 1865. aug. 23.

 

Manapság:

Amíg a magyar pénzintézet hetekig gondolkodik, az oláh bank két nap alatt elintézi a dolgot…

Marosvásárhely, az Albina Takarékpénztár új palotája, 1913.

 

Először Bözödi György “Székely bánja” című könyvében olvastam, politikai és gazdasági vezetőink mennyire elhanyagolták Erdélyt és a Székelyföldet. Akit érdekel, a MEK-ben ingyenesen elérheti, de ha valaki nem szeretne annyit olvasni, íme, egy kis válogatás a korabeli újságokból, mit tett hazánkkal többek között az Albina bank:

* * *

Román pénzintézet Nagylakon. Csanád vármegyében, Nagylakon az Albina és az aradi Viktória támogatásával egy százezer forint alaptőkével rendelkező román takarékpénztár létesült. Ez ránk nézve azért érdekes, mert mutatja, hogy az oláh pénzintézetek fölállítása iránt Erdélyből kiinduló mozgalom Alföldünkön is mind mélyebb gyökeret ver. A nagylaki új intézet alakítása nem közgazdasági érdek, mert ott már ez ideig is két takarékpénztár működött, el kell tehát fogadnunk indítóokul a nemzetiségi aspirációkat és meg kell adni románjainknak, hogy e célok érdekében szívós és céltudatos munkát bírnak kifejteni. A további konzekvenciákat e helyen nem kívánjuk levonni. (1897.)

* * *

(…) Azt hiszi, hogy most már békesség lesz Nagyváradon? Korántsem! A románok nemzetiségi élete azelőtt Kolozsvárott, Nagyszebenben s a Királyhágón innen Aradon volt a legzajosabb. De most a románok új főhadiszállást akarnak fölállítani, éspedig a mi városunkban. Mert nagyon jó meleg fészkük van nekik itten.

Mindnyájan, akik Bihar megyében élünk, tudjuk, látjuk, mennyire igaza van a professzor úrnak. Nagyvárad hatalmas nemzetiségi központ, mégpedig román egyházpolitikai, közgazdasági kulturális és társadalmi tekintetben. Itt van a püspökség, a szeminárium, de kivált a közgazdasági politikájukat akarom megvilágítani, amely térre legutóbb vetették magukat a románok s nagy sikerrel működnek. 1898-ban alapították itt a Bihoreana takarék és hitelintézetet 200000 frt alaptőkével. Ez az intézet hatalmas istápja a környékbeli szegény oláh parasztnak a vagyoni megerősödésben és gyarapodásban. Hihetetlen kedvező föltételek mellett ad a maguk fajtája parasztnak kölcsönt, még heti törlesztésre is. Csöppet sem nyerészkedési, hanem nemzetiségi politikát folytat a pénz hatalmával. Kiterjesztette különben működése körét Nagyváradra és Bihar megyére az Albina is, az oláhok régi nagyszebeni bankja. Érdekes, hogy ez a pénzintézet mily kuláns föltételek mellett ad kölcsönt magyar emberek ingatlanaira. A nagyváradi telekkönyv lapjai szomorú bizonyságot tehetnek, hány háza van itt az Albinának. A románok tudják, hogy akié a föld, akié a vagyon, azé az ország és igyekszenek ez elvet a maguk javára érvényesíteni. (1899.)

* * *

(…) Éppen a Bánffy báró egykori megyéje, Szolnok-Doboka és éppen a Bánffy báró egykori alispánja, Torma úr szólott az erdélyrészi állapotokról a süllyedő hajó hasonlatával, amelyről koldussá váltan menekül a magyar úr s nézi, amint birtokaira ráteszi kezét az oláh pénzintézet, az Albina. Ez a vészkiáltás ma is foglalkoztatja a politikusokat. A képviselőház folyosóján csütörtökön és pénteken több honatya azt a kérdést tárgyalta, miért nem érez magában hivatást az Albina szerepének átvételére a Magyar Földhitelintézet. (…) (1900.)

* * *

(…) A havasalji kör, vagyis közigazgatásilag az udvarhelyi járás községeinek majdnem egyetlen keresetforrásául a Hargita fenyvesei szolgáltak. Zetelaka nagyközség és a két Oláhfalva népe az új erdőtörvény életbe léptetése előtt erdeiből élt. Ezek az erdők most a bécsi Klein cégnek hozzák a busás jövedelmet, mert az egyre növekedő közterhek miatt e községek közbirtokossága kénytelen volt nagy részöket eladni. A még megmaradt osztatlan havasok arányjogait holdankint 4-8 forintért adogatja el a megszorult székely az élelmes kereskedőknek. Székelyudvarhely város egyik gazdag kereskedője szőni való len és gyapotfejtő fonallal tizezer hold erdő arányjogot vásárolt össze. Ekkora terület pedig már megérdemli a kihasítás költségeit s holdjánál a fa árát csak 150 forintba számítva, tisztán 150 ezer forintot jövedelmez ez üzlet az élelmes üzletembernek. Ez az oka, hogy az ország legmagyarabb vármegyéjének népe rengeteg havasai mellett fatolvajlással tengeti életét. Az udvarhelyi járásban évenkint az erdei kihágások száma átlag 18 ezerre tehető s a járás egy szolgabíráját tisztán ezek elintézése foglalja le. A kiszabott pénzbüntetés évi átlaga, nem számítva a kártérítés, kárérték és eljárási költségeket, 35 ezer forint. Az összes költségek meghaladják évenkint a 100 ezer forintot.

Nem különbek az állapotok a Küküllő és Homoród völgyeiben sem. A homoródi járás népe a megyei takarékpénztárakban van úgy eladósodva tíz százalékos kölcsönökkel, hogy egy esetleges bankkrízis a szó szoros értelmében koldusbotra juttatná. A Küküllő folyó völgye, különösen a székelykeresztúri járás alsó községei pedig voltaképpen az Albina tulajdonai, melynek fő ügynöke a héjjasfalvi gör. kat. lelkész, ki az Albina banktól ezért évi 800 forint fix fizetést húz, Székelykeresztúron szombatonkint, a hetivásárok alkalmával egyik fogadóban rendes hivatalos napokat tart a kölcsönügyek intézésére.

Nagy veszteség volt a vármegye részére a parajdi gyújtógyárnak Kolozsvárra történt áthelyezése is, melyet semmiképpen sem pótol a parajdi sóbánya üzemének a nyári hónapokra történt kibővítése sem. Nagyban hozzájárult a nép elszegényedéséhez a tagosítás is, melynek keresztülvitelével a nép elveszítette közlegelőit s ezzel egyik legfőbb keresetforrásától, a marhatenyésztéstől esett el.

A székely nép ilyetén végső tönkjének elhárítására eddigelé a következő intézmények létesültek megyénkben: az állam Székelyudvarhely városban agyag- és kőipari szakiskolát állított föl, mely évenként 40-50 képzett fazekas és kőfaragó iparost nevel teljesen ingyen, államköltségen. Székelykeresztúron szövőgyár van. Két évvel ezelőtt megalakult a vármegye iparfejlesztő bizottsága, s ez a bizottság nemcsak a háziipar fejlesztését, hanem a mezőgazdaság és kisipar körébe tartozó minden székely ügyet a lehető legnagyobb figyelemmel karol föl és támogat. E tetemes államsegéllyel működő intézmények mellett is a viszonyok napról-napra rosszabbak lesznek, nemhogy javulnának. Az udvarhelyi agyagipari szakiskola végzett növendékei nemigen kapnak szakmájuknak megfelelő foglalkozást s mint községi írnokok vagy hivatali napidíjasok szaporítják az értelmi proletariátus amúgy is nagy számát. A székelykeresztúri szövőgyár termékeinek nincsen piacuk s a híres székely szőttes helyett olcsó és értéktelen bécsi ronggyal házalnak székelyeink a fővárosban.

Annak a nagyszabású lentermelési akciónak, mely a földmívelésügyi miniszter támogatása mellett az iparfejlesztő bizottság közbe jöttével a tavasszal indult meg a város ingyentelkén, a kereskedelmi miniszter támogatásával lenkikészítőgyár épül Székelykeresztúron. (1901.)

* * *

Az Albina Udvarhely megyében. Az Első Székelyegyesületi Takarékpénztár bukása, az élelmes oláh pénzintézetet, az Albinát arra ösztönözte, hogy összes tőkéjét és tartalékalapját székely birtokokba fektesse be. Sajnos, vállalkozása megdöbbentő méretekben kecsegteti sikerrel. Fiókot ugyan nem nyit Udvarhely megyében, de a héjjasfalvi oláh pap személyében rendkívül élelmes ügynökre talált. Ez az ügynök Udvarhely megye hetivásárral bíró községeiben a vásár napján megjelenik s egyik korcsmahelyiségben üti föl az Albina irodáját, hol hetenkint egyszer a kölcsönre szoruló székelyek jelzálogkölcsönüzleteket köthetnek. Szomorú példaképpen fölemlítjük, hogy Székelykeresztúron az utolsó két szombaton Kétszázötvennégyezer koronát osztott szét a héjjasfalvi oláh pap kisebb székely birtokosoknak. (1901.)

* * *

Több mint száz pénzintézet szolgálja a szász és oláh nemzetiségek ügyét zajtalan, de a magyarságra annál veszedelmesebb működésével. Míg a magyarság még mindig csak kulturális téren, s itt sem elég erélyesen igyekszik a vezérszerepet maga részére biztosítani, addig a nemzetiségek már messzebb mentek és céltudatos aknamunkát folytatnak ott, hol minden üzlet egy győzelem, minden kölcsön újabb térfoglalás, hol az eredmény a legpozitívabb: közgazdasági téren.

A nemzetiségi pénzintézetek óvatos munkával, de azért napról-napra kerítik hatalmukba az erdélyi földet. Maga a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár 28 millió korona értékű záloglevelet adott ki, az Albina pedig 5 milliónyi záloglevélnél többet bocsátott ki. Íly összegű jelzálogkölcsönt nem adott ki egyetlen erdélyi magyar pénzintézet sem. Ez okból kimondhatjuk, hogy a nemzetiségi pénzintézetek nagyobb számmal vannak, tőkében gazdagabbak, működésükben mozgékonyak, eredményben dúsabbak.

A magyar intézeteknek eszök ágában sincs, hogy a nemzetiségi küzdelmek e forró talaján más hivatásuk is van, mint egyedül az üzleti érdeket követni. A nemzetiségi pénzintézetek a szász és román elemet erősítik. Nem magas kamatú kölcsönök adására törekszenek, hanem olcsó kölcsönöket nyújtanak a fajukhoz tartozóknak. Az erdélyi föld nem oly termékeny, hogy 10 százalékot meghaladó kölcsönkamatokat elviselhessen. Egy-egy drága kölcsön tönkreteszi a székely gazdát, az oláh vagy a szász jut földje birtokába, mert az olcsó kölcsönt kap a nemzetiségi pénzintézetnél, mely nem az üzletet, hanem a faji érdeket tartja szem előtt. így keletkezik aztán a kivándorlás, az amúgy is gyér magyarság megfogy, erőtlenné válik, földje idegen kézre kerül.

Az Albina aknamunkája közismeretes. Egyik évi jelentésében büszkén hivatkozik nagy eredményeire és azt hangoztatja, hogy a magyaroknak azért szúrt szemet az ő működésük, mert a román faj élelmesebb, mint a magyar. Erejét néhány adattal illusztrálhatom:

alaptőkéje 1200000, tartalékalapja 200000 korona, váltótárcájában volt az 1901. év végével 661809 korona, jelzálogkölcsöneinek összege 506963 korona, értékpapírállománya 2006395 koronára rúgott, melyből saját kimutatásuk szerint csak alig egyharmad rész volt magyar, többi román állampapír. Mikor közgazdáink annyira hangoztatják, hogy mily fontos állampapírjainknak az elhelyezése a belföldön, arra kell törekednünk, hogy a saját adósaink legyünk, ne legyünk annyira lekötve a külföldnek, akkor egy hazai pénzintézet külföldi papírokba helyezi el pénzét.

Üzletszerző módjuk igen érdekes ez intézeteknek, mert erősen bizonyítják, hogy működésük mily veszedelmet rejt magában a magyarságra nézve. Ügynökük az oláh pópa minden kis faluban, ki nagy szeretettel karolja föl híveinek lelki és gazdasági érdekeit egyaránt. Az csak természetes, hogy szükségében a községben lakó magyar is hozzáfordul kölcsönért és nem egyszer magyarságával fizeti meg a közvetítést. A váltóra, melyet ez a pópa kiállít, oláhul kerül a magyarnak neve és a paraszt, ki nem mindennap írja alá a nevét valahol, megszokja, hogy mindig oláhul írja le nevét. Így válnak a Lukácsból Lukácsiuk. És nem minden keserűség nélkül néztem egy kezembe került ilyen nemzetiségi pénzintézettől eredő váltón, hogy a Bálint és Deák nevű magyarok így kanyarítják alá nevüket: Elena Balint, Vaszili Deacu.

A magyar pénzintézetek tisztára üzletpolitikát folytatnak, ellenben a Brassói Általános Takarékpénztár, a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár alaptőkéjük után soha 4, illetve 4,5 százalékos osztaléknál többet nem fizetnek. Így majdnem az egész nyereség az alapszabályok értelmében az elsőnél circa 140000 korona, a másodiknál 160000 korona „emberbaráti és jótékony célokra fordíttatik.” Hogy milyenek ezek az emberbaráti és jótékony célok, hogy nem alamizsnát osztogatnak ebből, hanem tervszerűen, következetesen nemzetiségi célokat szolgálnak vele, azt mindenki tudja, ki a viszonyokkal csak valamennyire is ismerős. Ehhez a két szász intézethez csatlakozik néhány év óta egy harmadik nagy pénzintézet, mely címében jogtalanul viseli a Nemzeti Bank cimét.

Néhány adat arra, hogy ezzel szemben a magyar intézetek csupán osztalékpolitikát űznek: az Alcsíki Bank 24 százalék, a Baróti Takarékpénztár 16 százalék, a Háromszéki Takarékpénztár 20 százalék, a Vajdahunyadi 24 százalék osztalékot fizet és volt idő, mikor 40 százalékra is fölvitte.

Sokan megtámadták elsőrangú pénzintézeteinket, hogy ezek e nemzetiségi célú hitelintézeteknek visszleszámítolási hitelt nyújtanak, mégpedig igen jelentékeny hitelt, sokkal nagyobbat mindenesetre, mint amilyet az erdélyi magyar intézetek élveznek. Intézeteink eljárását nem lehet semmi esetre sem hazafiatlannak nyilvánítani. Ha nagy intézeteink megtagadnák a hitelt eme nemzetiségi intézetektől, megkapnák ők azt mindenesetre Bécsben vagy más ausztriai városban is. Így legalább a visszleszámítolás jövedelme marad az országban. (…) (1903.)

* * *

A három nemzetiség (német, tót, oláh) közül legsúlyosabb (probléma) az oláh. Mint nemzetiség, ők legtöbben vannak. Öntudattal, célirányosan dolgozik s halad veszedelmesen előre. Nézzük csak Magyarország térképét s hasonlítsuk egybe alábbi táblázatommal. Mit látunk? Azt, hogy hazánknak egynegyed részében foglalt teret az oláhság, mióta alkotmányunk visszaállíttatott. Az első oláh pénzintézet Szebenben, e veszedelmes nemzetiségi gócponton, Albina néven 1871-ben alakult, a második 1873-ban Beszterce-Naszódban Auróra néven. Tíz évig pihentek, nem volt jó idő bankalapításra, de gyűjtötték az erőt és tanultak csak azért, hogy annál nagyobb erővel feküdhessenek neki Erdély pénzügyi annektálásának.

A Románia szomszédságában lévő magyarországi vármegyék mind tömve vannak oláh pénzintézetekkel. Nézzük csak: Brassó megyében van 4 oláh pénzintézet, Fogarasban 9, Szebenben 10, Hunyadban 10, Krassó-Szörény megyében már 24 oláh pénzintézet szolgál az oláh közgazdaságnak, kultúrának.

A Romániával nem szomszédos vármegyék is el vannak látva oláh intézetekkel. Éspedig van Temesben 13, Torontálban 4, Aradban 2, Csanádban 1, Biharban 3, Szatmárban 2, Szilágyban 3, Szolnok-Dobokában 5, Beszterce-Naszódban 8, Kolozsban 2, Torda-Aranyosban 3, Maros-Tordában 1, Alsó-Fehérben 5, Nagy-küküllőben 4, így összesen 19 vármegyében 113 pénzintézet, nem tekintve a Raiffeisen-féle és más hitelszövetkezeteket s az újonnan lépten-nyomon 10-20000 korona alaptőkével létesített pénzintézeteket.

Zajtalanul, csendben nyomulnak előre, fölállítják pénzintézetek alakjában őrszemeiket mindama pontokon, hol hódítani akarnak s pópáik, tanítóik szívesen állanak szolgálatukba, mert ezáltal nemcsak pénzügyi, de nemzetiségi téren is szolgálatot tesznek fajuknak, hiszen ők írják alá falukon a váltókat s oláhosítanak azzal, hogy a magyar parasztnak magyar nevét, például Kiss Jánost nem Kiss Jánosnak íratják alá, hanem Juon Chisiu-nak. Csupa román helységnevet használnak pénzintézeteik alapításánál az oláhok. Ha esetleg egy oláh készítene egy pénzügyi térképet, hogy eltűnnének azon a magyar helységnevek s milyen szépen mutatkoznék hazánknak csaknem egynegyed része! Kérdem, hol vannak a magyar helységnevek és kik a soviniszták? (…) (1907.)

* * *

Gyöngeségünket csakhamar észrevették ellenségeink, az oláhók. Ebben a megyében néhány évtizeddel ezelőtt még nyoma sem volt a nemzetiségi kérdésnek. Békességes egyetértésben éltek magyarok és oláhok és így történhetett, hogy egy dicsőszentmártoni fiatal ügyvéd, aki itt most a legvadabb oláh propagandát űzi, név szerint Boilla Romulusz, magyar stipendiumok segítségével végezte összes iskoláit. Valamikor együtt mulatott a magyar és az oláh intelligencia, most pedig valóságos bojkott alá vetnek az oláhok mindent, ami magyar. Ide, Dicsőbe idegenből hozattak oláh iparosokat és kereskedőket, csakhogy ne kellessen magyarokkal dolgoztatniok, magyaroktól vásárolniok. Azelőtt hallani sem lehetett oláh virilisekről, most pedig már hét oláh virilis van a megyebizottságban, jeléül annak, hogy mind több és több nagybirtok is oláh kézre kerül.

Ugyancsak nagyban dolgozik két oláh pénzintézet is, az Albina és a Vulturul fiókja, amelyek különösen aggasztó munkát végeznek. Valóságos birtokpolitikát űznek és el kell ismerni, ügyesen, céltudatosan, a magyarságra nézve végzetszerűen. Nem kerülhet eladásra a megyében olyan birtok, akár egyholdas, akár ezerholdas, hogy ne az oláhok magatartása szabná meg a birtok árát. És sajnos, csaknem mindig ők a vásárlók. Nincs akkora összeg, amit meg ne adnának a földért. Néhány évvel ezelőtt még nyolcszáz koronáért lehetett egy hold földet kapni ezen a környéken, most ezerhatszáz korona, sőt, Dicsőszentmárton határában már kétezer koronáért sem lehet hozzájutni a föld holdjához. A lakás itt csaknem olyan drága, mint akár Budapesten és van telek, amely községünkben eladó s amelyért hatvannégyezer koronát kérnek.

Az oláh pénzintézetek másik, nem kevésbé veszedelmes manővert is tudnak. Ha magyar gazdának van szüksége pénzre, szokatlan készséggel nyitják meg a kasszájukat. Amíg a magyar pénzintézet hetekig gondolkodik, az oláh bank két nap alatt elintézi a dolgot és kiadja a pénzt. Ám, amikor megérkezik az első lejárat s a magyar adós nem fizet, éppoly gyorsan árvereztet is az oláh pénzintézet. S a magyar kisbirtok megvásárlója természetesen mindig oláh. (1911.)

* * *

A Debreceni Székely Társaság pünkösd másodnapján díszközgyűlés keretében ülte meg tízéves fönnállását. Napirend előtt Falussy Árpád nyugalmazott főispán megdöbbentő adatokkal vázolta a románság térhódítását, háromezer iskolájukban kifejtett működésüket, az Albina és más román pénzintézetek roppant pénzáldozatait, amellyel szemben semmivé törpül a magyar pénzintézetek nemzeti adakozása. (…) (1912.)

* * *

(…) Lám, Mara László, Hunyad vármegyei főispán gyámfiainak felsőszálláspataki birtoka eladásánál nem latolgatta sokáig a nemzeti szempontokat, hanem az oláhoknak adta el, úgyszintén csak a legutóbbi időben kerültek az Ardeleana Agricola és Hatsegeana oláh bankok kezére a Brády-, Kenderessy-, Serbán-féle magyar birtokok és gróf Kun István algyógyi 800 holdas birtoka. És nem szomorú dolog-e, ha a székely főváros, Marosvásárhely főterén egymás mellett látjuk a büszke felírásokat: „Lumina, institut de credit si economii societate de actii, filiala” és „Albina, institut de credit, si de economii filiala.” Van Erdélyben anyag bőven arra, amit a sajtóban szellőztessünk. Van ok, ami mozgásba hozza és összetartásra serkentse az egész magyar társadalmat. (1912.)

* * *

 

Az újságcikkeket többek között az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével válogattam. Bözödi György könyve itt tölthető le.

Manapság:

 

 

 

Rózsakertészet a Margitszigeten

Rózsakertészet a Margitszigeten 1910 körül.

 

A Margitsziget közepén volt a Főhercegi uradalom műkertészete, melyet az egész szigettel együtt 1909-ben átvett a főváros. A háttérben a kertészek házát és az üvegházakat látjuk.