A híd két oldalát 1899-ben parkosították. A rendezéshez 3211 négyszögölnyi területet kellett kisajátítani 256896 forint értékben. Ekkor lett a tér neve Margit park. A frissen ültetett fák és bokrok közé egy oszlopon emléktáblát helyeztek el ezzel a szöveggel:
„E fákat Erzsébet magyar királyné 1898. szeptember 10-én történt szomorú halála emlékére ültette Budapest székesfőváros közönsége”.
A királyné imazsámolya.
Glück Frigyes fővárosi bizottsági tag megcsináltatta annak az imazsámolynak a mását, amelyet a megboldogult Erzsébet királyné egykor Karlsbadban használt. A körülbelül hét méter átmérőjű imazsámolyt porcelánból készült szentkép és gyönyörű festés díszíti. Mellette ott van a királyné mellszobra bronzból. Glück Frigyes az imazsámoly mását a budai János-hegy ékességének szánta. Ott állították föl tegnap a Normafa út mentén egészen csöndben, csak Glück Frigyes volt ott leányával es Glückler József erdőmesterrel.
Budapesti Hírlap, 1902. június 21
* * *
Vandál gonosztevők szétrombolták Erzsébet királyné budakeszi szobrát
Kidöntötték a szobor terméskő alapját, a szobrot összetörték és a romokat ellopták – Három kerékpáros férfit gyanúsítanak a rombolással – A budapesti rendőrség és a budakeszi csendőrség hajszája a tettesek után
Tegnap délután A budakeszi Erzsébet királyné kilátótoronyba turisták állítottak be és aziránt érdeklődtek, mi történt a János-hegy alján álló Erzsébet királyné pihenőnél. A toronyőr maga is csodálkozva kérdezte, miért érdeklődnek.
-Most jöttünk arra – hangzott a válasz -, a pihenőhelyről Erzsébet királyné szobra hiányzik, a szobor terméskő talapzata is szét van dobva.
A toronyőr azonnal a pihenőhelyhez sietett és megdöbbenve látta, hogy a turisták igazat mondanak, Erre azonnal értesítette a székesfőváros erdészeti hivatalát, amely viszont a Budakeszi csendőri hivatallal lépett érintkezésbe és rövidesen csendőrjárőr érkezett és megkezdte a nyomozást.
Huszonöt évvel ezelőtt néhai Glück Frigyes kormányfőtanácsos, a Pannonia-szálló egykori tulajdonosa, a neves műgyűjtő és mecénás áldozni akart az Erzsébet királyné kultusznak. A királyné magyarországi tartózkodása idején gyakran tett hosszú sétákat a budai hegyekben. Sokszor járt a Sváb-hegyen, de legtöbbször a János-hegy alján, Budakeszi tájékára vezetett az útja. Órákon át sétálgatott ezen a vadregényes tájékon kísérőjével, görögtanárjával.
A budakeszi erdő őrei jól emlékeztek arra, hogy a királyné gyakran szokott megpihenni egy hatalmas fa tövében. Ez a fa kis tisztáson áll, a Szaniszló-rét mellett, ott, ahol a János-hegyi út a János-hegyről Budakeszi felé húzódik és érinti az erdőt, amely ugyan Budakeszi határához tartozik, de ma már a székesfőváros tulajdona és városi erdőőrök őrködnek benne.
Glück Frigyes néhai Stróbl Alajos szobrászművészhez fordult. Stróbl alkotása az a gyönyörű Erzsébet-mellszobor, amelynek az eredetije a bécsi Burgban van. Erről a szoborról bronz ötvözetből másolatot készíttetett Glück Frigyes és megalkotta a Szaniszló-rét mögött az Erzsébet-pihenőhelyet.
Néhány mesterien faragott padból áll a pihenőhely, oszlopra erősített Mária-kép van itt és középen a nagy fa mellett állították fel terméskő-alapra Erzsébet királyné szobrát Az alapba a királyné bronzból készült monogramját, E-betűt erősítettek, amelyet ugyancsak bronzból készült babérág övez. A budakeszi kirándulók gyakran álltak meg ezen a helyen, hogy pihenjenek és a nagy magyar királyné emlékének áldozzanak. Később Glück Frigyes ugyanerről a szoborról márványmásolatot készíttetett és ezt az Erzsébet-kilátótoronynál helyezték el.
Néhány esztendővel ezelőtt egyszer már ismeretlen tettesek megcsonkították a szobor talapzatát, kifeszítették belőle a bronz monogramot és a babérkoszorút. A tetteseket akkoriban nem találták meg. Glück Frigyes újra rendbehozatta a szobrot, amelyet most azután vandál kezek teljesen elpusztítottak.
A csendőrőrjárat emberei megállapították, hogy a tettesek valószínűleg feszítővasakkal és csákányokkal dolgoztak. Teljesen szétrombolták a terméskőalapot, így döntötték le a szobrot, amelyet azután, úgy látszik, kalapáccsal összetörtek, mert a földön csak egészen kicsiny fémdarabkákat találtak, maga a szobor teljesen eltűnt.
Jelentkezett a csendőröknél három budakeszi erdőőr. Ezek tegnap délelőtt 11 és 12 óra között a pihenőhelytől mintegy ezer lépésnyire haladtak a Jánoshegyi-úton át, amikor három kerékpáros férfit láttak velük szembe jönni. A három közül kettőnek hátizsák volt a hátán, meggörnyedve, erősen nyomták a pedált, látszott, hogy a hátizsákjukban súlyos terhet cipelnek. Az erdőőrök természetesen nem tulajdoníthattak fontosságot a három kerékpáros embernek, nem is állíthatták meg őket, csak most jutott eszükbe, mikor a szoborrombolásról tudomást szereztek. Kétségtelennek látszik, hogy ez a három kerékpáros rombolta le a szobrot, a fémdarabokat a hátizsákba rakták és elvitték.
Az erdészeti hivatal és a szakértők megállapítása szerint a kár mintegy hétezer pengő, de ez csak az anyag értéke és természetesen nem lehet hozzászámítani a szétrombolt szobor műértékét.
Érdekes különben, hogy a szobor a szakértők visszaemlékezése szerint úgynevezett spialterfémből készült és bronzzal volt befuttatva, hogy szebb patinát kapjon. A szakértők azt mondják, a spialternek összetörve alig van valami értéke, tehát a tettesek legfeljebb pár pengőt szerezhetnének magoknak a vandál rombolás árán, ha ugyan akad valaki, aki megvenné a törmeléket.
Szinte kísérteties különben az, hogy Erzsébet királyné szobrának gonosz elpusztítása éppen a királyné meggyilkolásának évfordulóján történt: most 35 éve, 1898. szeptemberében terítette le Genfben tőrdöféssel Luccheni, az olasz anarchista.
Az erdészeti hivatal és a csendőrség szerdán érintkezésbe lépett a főkapitánysággal és most a budapesti detektívek a budakeszi csendőrökkel együtt nagyszabású hajtóvadászatot indítottak a szoborrombolók kézrekerítésére.
Budapesti Hírlap, 1933. szeptember 7.
* * *
Elfogták az Erzsébet királyné-szobor két tolvaját
Napokig tartó nyomozás után érdekes körülmények között rendőrkézre kerültek pénteken a budakeszi Erzsébet királyné-szobor tolvajai.
Megírtuk a minap, hogy Budakeszi határában, az Erzsébet királyné-pihenőnél álló Erzsébet királyné-szobrot vandál kezek elpusztították, a tettesek összetörték a bronzötvözetből készült szobrot és a romokat elvitték, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ócskavasként eladják. A Budakeszi Csendőrség és a Budapesti Rendőrség együttesen nyomozott a szobortolvajok után. A véletlen segítségére jött a rendőrségnek és pénteken elfogták a tetteseket.
A VII. kerületi kapitányság detektívjei napok óta nyomoztak egy betörés ügyében és ennék során gyanúba került Magyari-Hám József kocsis. A detektívek elmentek zuglói lakására, de nem találták otthon. Erre meghagyták a szomszédoknak, ha hazaérkezik, hívjanak rendőrt, aki majd előállítja. Pénteken reggel egy ismerőse látta, amint hazajött. Kiment az utcára, ahol éppen akkor haladt őrjárati úton két lovasrendőr. Szólt a lovasrendőröknok, akik Magyari-Hámot elfogták és előállították.
-Ehhez az ügyhöz semmi közöm – mondotta -, de más egyéb dolgot elismerek: én loptam el a budakeszi Erzsébet királyné-szobrot.
Magyari-Hám ezután bevallotta, hogy társa is volt, Puskás György napszámos. Elmesélte részletesen, hogyan követték el a lopást. Magyari-Hám József mostanában kereset nélkül volt. A minap találkozott a barátjával, Puskás Györggyel. Puskás tavaly a budakeszi erdőben dolgozott, most a Szőnyi úti homokbánya munkása. A beszélgetés során arra terelődött a szó, hogy nincsen pénzük. Magyari-Hám azt mondotta, ócskavasat, bronzot, vagy más ilyenfajta öntvényt kellene szerezni, az ócskások jól megfizetik, 80 fillért adnak egy kilóért. Puskásnak erre eszébe jutott, hogy a budakeszi erdőben, ahol tavaly dolgozott, meglehetősen elhagyatott helyen áll az Erzsébet királvné-szobor. A két barát végül megegyezett, hogy ellopja a szobrot.
Kimentek a budakeszi erdőbe, terepszemlét tartottak, azután ledöntöttek a szobrot, összetörték és a bronzdarabokat Budapestre hozták. Apró darabokra törték, hogy felismerhetetlenné tegyék és házalni kezdtek vele az ócskavasasoknál. Az ócskavas ára azonban időközben esett és a kereskedők csak 20-30 fillért akartak érte adni, Magyari-Hám és Puskás ezt kevésnek tartották, elhatározták, hogy inkább elteszik olyan időre, amikor emelkedik az ára. A Szőnyi úti homokbányába vitték a szoborroncsokat és elásták azzal, hogy egyszer majd előveszik, mikor jobban értékesíthetik.
Az elfogott kocsist ezután a főkapitányságra kísérték, ahonnan autón a Szőnyi úti homokbányába vitték. A bányában elfogták Puskás Györgyöt és a tolvajok megmutatták, hol rejtették el a szobor romjait. A rendőrség kiásatta a bronzdarabokat és a főkapitányság épületébe szállíttatta. A tolvajokat őrizetbe vették.
Budapesti Hírlap, 1933. szeptember 16.
A királyné emléke a János-hegyen.
Néhai királyasszonyunk, amikor budavári palotájában időzött, sűrűn sétált az erdős budai hegyek között s ilyen hegyi túráin főképp a János-hegy felé vette útját, honnan gyönyörű kilátás nyílik a fővárosra s a budai hegyvidék megragadó tájára. Emlékkő is jelzi a János-hegy csúcsán, közvetetlen a gloriette mellett, hogy királynénk kiválóan kedvelte ezt a helyet. Most pedig méltóbb emlékét tervezik a korán elhunyt koronás asszonynak. A gloriette ugyanis már régóta nem felel meg hivatásának a hegycsúcson, rozoga, düledező alkotmány, nem is szabad egyszerre négy embernél többnek a tetején állania, így is valóságos istenkísértés, ha az ember fölmegy a tetejére. A főváros a rozoga filagória helyébe újat készül építeni. A Budai Hegyvidéki Turistaegyesület pedig az új messzelátó legszebb művészi ékessége gyanánt tervbe vette, hogy Erzsébet királynénknak közadakozás útján szobrot állít ott. Erre a célra már meg is indította a gyűjtést, melynek eredménye eddig is 1634 korona. Az elnökség folytatja a gyűjtést, melyhez a főváros is tekintélyes összeggel fog hozzájárulni. A királynénak így nemsokára maradandó emléke lesz a János-hegyen, melynek csúcsáról oly sokszor gyönyörködött a festői kilátásban.
Pesti Napló, 1900. szept. 6.
* * *
Az Erzsébet-kilátó.
A János-hegyen hatalmas kilátótornyot épít a főváros. A vendéglősök ipartársulata vetette föl az eszmét, hogy Erzsébet királyasszony emlékére kilátótornyot építsenek a János-hegynek azon a helyén, ahonnan a királyasszony többször gyönyörködött a főváros csudaszép panorámájában. Az ipartársulat tagjai ötvenegyezer koronát azonnal össze is adtak, s az összeget fölajánlották a fővárosnak. A főváros Schulek Frigyes tanárral megcsináltatta a terveket, amelyek szerint a harminckét méter magas kilátótorony 180000 koronába kerül. A tanács most utasította a mérnöki hivatalt, intézkedjék, hogy a kilátótorony építését még az összel megkezdjék.
Budapesti Hírlap, 1907. augusztus 11.
* * *
Az Erzsébet kilátótorony.
Az a bizottság, amelyet a székesfőváros közgyűlése a János-hegyen emelendő Erzsébet-ki1átótorony építésének a végrehajtására kiküldött, pénteken délelőtt adta át a munka területét a vállalkozónak. A bizottság tagjain kívül több fővárosi bizottsági tag is kirándult a János-hegyre Bódy Tivadar tanácsos vezetése mellett. Ott voltak a budapesti vendéglős ipartársulat részéről ennek vezetői: Glück Frigyes, Gundel János és Stadler Károly is, mint akik fő tényezői voltak annak, hogy a négy év előtt Budapesten tartott vendéglősök kongresszusa ötvenezer koronával járult a János-hegynek kilátótoronnyal való földíszítésének a céljaira, amely helyen megdicsőült Erzsébet királynénk is oly örömmel töltött el néhány órát, gyönyörködve az onnan kínálkozó felséges kilátásban. A kilátótoronynak az is egyik legfőbb rendeltetése, hogy örök emléke legyen ezen a helyen szeretett királynénknak.
A fogaskerekű vasúton, majd kocsikon kirándult társaság megállóit a Budakesz felé vezető úttól balra eső egyik tisztáson, ahol hatalmas tölgyfa árnyában emelkedik Erzsébet királynénak Stróbl Alajostól mintázott gyönyörű bronz mellszobra és áhitattal vette körül a helyet, ahová Glück Frigyes főv. bizottsági tag kegyelete az emléket állította. Az Operaház kürtösei, akiket Schunda Vencel József fővárosi bizottsági tag hívott meg, lágy akkordokban adtak elő egy bús dallamot. A szobor előtt levő nagy tölgyfára pompás kivitelű Szűz Mária-kép van helyezve, alatta örökégő lámpás és imazsámoly. A Mária-kép fölött Sulyánszky Antal költeményének egy szakaszát olvashatjuk:
“Ki hideg, fásult kebellel
Tekinted itt Szűz Máriát,
S térdhajtva hozzá nem bocsátasz
Üdvös segélyért hő imát,
Imádkozik nagy szégyenedre
Helyetted a bűn és nyomor,
Melytől egészen megkímélve
Nincs e világon semmi kor.”
Megható dolog, hogy a környékbeli közönség napról-napra gondoskodik arról, hogy Erzsébet királyné szobra örökösen föl legyen díszítve lombokkal, koszorúkkal és virágokkal.
Innen fölhaladt a társaság a János-hegyre, ahol Bódy Tivadar tanácsos méltányolva a budapesti vendéglős ipartársulat áldozatkészségét, amellyel az emlékmű építésére a kezdő lépéseket megtette, bemutatta a bizottságnak az épület tervét, amelyet Schulek Frigyes műegyetemi tanár készített, Freund Vilmos fővárosi bizottsági tag és műépítész valamint a fővárosi mérnöki hivatal hozzájárulásával. Remény van reá – úgymond – hogy a kiváló alkotás a közeli jövőben készen fog állani.
Ezek után a bizottság tagjai megtették az első kapavágásokat és az operai zenekar eljátszotta a Hymnust. A társaság, leszállva a hegyről, a Glück, Stadler és Gundel vendéglősök részéről fölajánlott reggelihez ült, amelyen Bódy Tivadar és Melly Béla tanácsosok, valamint Glück Frigyes, Márkus József főrendiházi tag, Gundel János, Hevesi József és mások mondottak felköszöntőket.
Itt említjük meg. hogy a János-hegyre az építkezés ideje alatt is akadálytalanul föl lehet menni, csak a kilátótoronyhoz vezető utak vannak elzárva, amelyek a János-hegyi csúcs tövében vannak és a csúcshoz vezetnek.
Pesti Hírlap, 1908. június 13.
* * *
Drótnélküli távíró a János-hegyen.
(Hogy épül az Erzsébet-kilátó? -A forgatható panoráma. – A drótnélküli távíró kérdése).
A budai hegycsúcsok doyenjét, az ötszázhuszonkilenc méteres János-hegyet aránylag rövid időn belül nagy megtiszteltetés éri. Megkoronázzak az öreget, értvén alatta azt a monumentális toronyépítkezést, mely a vendéglősök országos kongresszusának kezdeményezésére, a budai Halászbástya mintájára mar folyamatban van. Laikus szem nem sokat lát az építkezésből, sejtelme sincs arról, hogy készül, mi készül a budai „felhőkaparón”. Egy csomó óriási szálfa meredezik az ég felé, a hegy lábánál pedig gerendák és vassínek barikádja hever. Ebből ugyan aligha lehet megállapítani, hogy kerül a hegytetőre az a híres nevezetes bástya, az Erzsébet-kilátó, melyről Schulek tanár tervezete alapján, prófétai ihletség nélkül is nem művészet megállapítani, hogy elsőrendű budapesti nevezetesség lesz.
Tagadhatatlan, hogy a repülőgépek századában nincsenek technikai csodák, különösen nincsenek az építkezéseknél, de ha tekintetbe vesszük, hogy a hadügyi kormány kénytelen volt az olasz határon szándékolt magas erődítési építkezéseit éppen a technikai akadályok miatt redukálni, önkéntelenül eszünkbe jutnak azok a nehézségek, melyek a hatalmas méretű cyklop-köveknek, víznek, cementnek s a többi építkezési anyagnak a hegycsúcsra való szállításánál felmerülhetnek. Ma már nincsenek fáraók, akik rabszolgahaddal gúlákat hordathatnának össze a sivatag közepére s nem szólva arról, hogy építőmunkások ilyen munkára semmi pénzért sem vállalkoznak, erre a célra az állati erő is teljesen alkalmatlan. Nagy fejtörést okozott ez a kérdés a szakköröknek is. Az erődítési munkálatoknál egy-két százezer korona túlkiadás nem szokott nagy fejtörést okozni, mert ösmeretes az az elascititás, amellyel a hadügyi budget tágítható. Mit csináljon azonban a vállalkozó, akinek kerek kétszázezer koronából kell az egész építkezési költséget fedezni. Az elsőrendű technikai nehézséget egy kiváló magyar mérnök, Laufer József oldotta meg olyképpen, hogy egyvágányú kötélpálya-konstrukciót létesített a hegy oldalán. A János-hegy meredek lejtőjén vágányt fektetett le, mely az úgynevezett „vittlát” motorikus erővel segíti a hegytetőre. A „vittla” odafönn azután körös-körül szaglássza az építkezés területét és játszva, önműködőleg ontja magából a szükséges összes anyagokat. Sőt, ha majd a torony építkezése úgy kívánja, a vittla egy ugyancsak zseniálisan megkonstruált csiga segítségével a huszonhét méteres torony legmagasabb pontján is szakszerűen kiszolgálja az ott dolgozó munkásokat. Nehogy azonban a fürge kis készülék visszajövet a meredek lejtőn öngyilkossági szándékot áruljon el, a hegy lábánál három méter vastagságú kőfal létesül, ez lesz a vittla áttörhetetlen kínai fala.
Wellisch Hugónak, az építkezés jóhírű építész-vállalkozójának prognosisa szerint két év múlva készen áll az Erzsébet-kilátó. De csak úgy, ahogy azt eredetileg tervezték. Lesz egy huszonhét méteres monumentális kőtornyunk, mely vastag betűvel kerül a lelkiismeretes Baedekerbe s a turisták nagy gyönyörűséggel nézhetnek majd napfényes tiszta időben alá a fővárosra és környékére — egészen Székesfehérvárig.
Hiszen páratlan gyönyörűség ez is, sőt, kétségtelen, hogy az Erzsébet-kilátó a sokat hangoztatott idegenvonzásnak egyik nevezetes eszköze lesz. Mégis csodálatos, hogy a tervezetben nem gondoskodtak forgatható panorámáról, melynek berendezése aránylag csekély befektetést igényel. Salzburgban, Grácban – hogy más példát ne említsünk -, de mindenütt a világon, ahol valamire való kilátótorony van. a turistáknak rendelkezésére áll ilyen természetű, forgatható vetítőkészülék, mely vászonlapon adja vissza a kilátás legfestőibb részleteit. Ennél pompásabb műélvezetet el sem lehet képzelni.
Igazán európai jelentőséget adna azonban a toronynak, ha kitűnő fekvésbeli konjunktúráját felhasználva az Erzsébet-kilátó tetején dróttalan távíróállomást rendeznének be. A napokban olvashattuk épen, hogy micsoda fényes sikert értek el dróttalan távíróval Párizs és Casablanca, Párizs és a Balti-tenger között. Sőt, híre jár, hogy a maradiság legcsökönyösebb várában, a Vatikánban is dróttalan távíró-állomást létesítenek.
A párizsi Eiffel-torony – ahonnan a táviratokat menesztették – távolról sem nyújtja azokat az előnyöket, melyek önként kínálkoznak a létesítendő Erzsébet-kilátónál. Az Eiffel-torony magassága ugyanis mindössze háromszáz méter, ezzel szemben a mi János-hegyi tornyunk ötszázötvenhat méter magasságot képvisel. Igaz ugyan, hogy a vasból készült Eiffel-torony párkánya meteorállomásnak van berendezve s feljegyzéseit nyomban elektromos átvitel közvetíti a meteor-intézettel, ez azonban éppen nem zárja ki, hogy az Erzsébet-kilátót is megfelelő elektrikus felszerelésekkel lássuk el. A megoldás másnak, mint financiális kérdésnek nem tekinthető. Ebből a szempontból pedig a kőböl építendő János-hegyi torony oly előnyöket kínál, hogy akár az állam, akár a főváros könnyűszerrel túlteheti magát az esetleges nehézségeken.
A financiális kérdés súlypontja az izolálás lehetőségén múlik, már pedig kétségtelen fizikai törvény, hogy kőtorony könnyebben izolálható a vastoronynál. Nem volna itt egyébre szükség, mint arra, hogy intézkedés történjék az Erzsébet-kilátó tervezetének megfelelő módosításáról.
Az állam vagy a főváros valósággal kulturális mulasztást követ el, ha a hagyományos vaskalaposságot most is szem előtt tartva elszalasztja a kínálkozó alkalmat és nem tartja meg bevonulását a nyugati államok kultúrkorzóján. Elvégre a János-hegyi dróttalan távíró létesítése, jelentőségének kiszámíthatatlan horderejéhez képest lényegtelen befektetést igényel és, hacsak kultúrpassziónak tekintjük is, van akkora jelentősége, hogy ezért egy kis áldozattól nem szabad visszariadnunk.
Magyar Elemér, Pesti Hírlap, 1908. augusztus 6.
Arcanum Digitális Tudománytár
Érdekes kép készült Koller tanár utódai (Forché és Gálfy) fényképészek budapesti műtermében, mely azt a jelenetet tünteti fel, amint a boldogult Erzsébet királyné felséges férjével legutoljára elutazik Budapestről, hogy fájdalom, oda többé vissza ne térjen. E jelenet megörökítésének eszméje Ferenczy Ida úrnőtől származott, ki a kép elkészítésénél is több ízben részletes utasítást és tanácsot adott, e kép létrehozásával is a boldogult királyné iránt érzett mély kegyeletének és hálájának kívánván újabb jelét adni.
A kép, mely a királyi fogatot a Nyugati pályaudvar közelében tünteti föl, nem fényképfölvétel után készült, hanem különböző képekből van összeállítva. A boldogult királynéról ugyanis élete utolsó éveiből fényképi felvételek egyáltalában nincsenek, tehát ezen a képen látható arcmása régebbi képei s emlékezet után van megalkotva, de ruházata teljesen az, amelyben bennünket utoljára elhagyott, ugyanaz a hajviselet is, valamint a kezében levő legyező. S mindez a legnagyobb gondossággal, legpontosabb részletességgel van földolgozva a képen. És hogy az egész teljesen korhű legyen, a kocsit, a bakon ülő kocsissal és udvari szolgával, s az akkor használatban volt lovakkal együtt, mind lefényképezték. Az így nyert részletek fölhasználásával készült a platinotyp kép, melynek másolatát itt közöljük.
Őfelsége, midőn a képet f. évi márciusban a budai királyi palotában megtekintette, teljesen hűnek nyilvánította azt és megelégedésének adott kifejezést a munka sikerülte fölött. Szintén meglepőnek találta s dicsérettel halmozta el Mária Valéria főhercegasszony is, akinek az eredeti kép most birtokában van.
Vasárnapi Újság, 1900.