A Nyergesről lelejtve, a Nyerges pataknak szűk, homoksziklák-határozta völgyecskéjébe értünk, mely keleti irányban halad, s csak alább a Hindó tartományából letörtető Vészes patak beszakadásánál szélesül egy kissé ki. Ott fekszik Kászon-Ujfalu, mely Csík-Szeredától egy posta, pedig kettőnek is megjárná, mert közel négy mértföld. Egyáltalában Erdélyben a postaállomások felosztása aránytalan, s szükséges lenne azoknak szabályozására gondolni. Ugy látszik, hogy Ujfalu két faluból alakult, mert az 1702-ki összeirásban Ujfalu és Felső-Ujfalu van bejegyezve.

Ujfalunál az addig keleti irányu völgy délre kanyarodik, s (a Kászon vize völgyével egyesülve) ezen irányban halad Kászon völgy név alatt egész K. Sz.-Lélekig. Szük, kopár, jellemtelen vidék ez, melyen az utazás unalmas, miért az e völgy végig futására igényelt három óra kétszer oly hosszunak is tetszik; de minő kárpótlás, minő meglepetés vár az utasra, midőn a Perkő alatt elvonulva Sz.-Lélektől, egyszerre maga előtt látja Háromszék gyönyörü terét, hátterében a Barczaság és Bodza havasaival.
(…)
K.-Ujfalutól keletre törtet le a Kászon vize, melynek havasias küllemü völgyét félkörben hajló havasok festői lánczolata kereteli. E havassor magasabb csúcsai Káposztáshavas, Jáhoros, Impérhavas, Piripotartómánya, alább a havasoknak azon roppant zöme, mely a kistölgyesi és az ojtozi szoros közé ékeli magát a Nemere és Nagy Sándor csúcsokkal. E havastáj egyike honunk legszebb, legtermészetáldottabb vidékeinek, az ember alig érinté annak széleit, bennebb eső ős erdeiben még a szarvasok, őzök és medvék zavartalan tanyája van, szikláiban nemes érczeket, kőszenet olvasztott a teremtő, s roppant kincseit még nem ismeri, nem érinté az ember keze, legfölebb a terhelő adórendszer hatott be e használatlanul heverő rengetegekbe, s egy-egy vadász zavarja fel az ünnepélyes csendet. Mi e havastájnak szintén csak szépségi kincseit pillantók meg, s azokat felemlitjük az itt utazók tájékozására.

Most pedig lássuk, hogy az ember hol választott tanyát? e vidék melyik zugába huzta meg magát? hol van az a Nagy Kászon? melyet Szászkius városnak mond lenni, pedig biz a nem város, hanem négy, csaknem egészen összeépült faluból alakult s a Kászon vize felső völgyét egészen elfoglaló nagy község, s midőn az Ujfalu felől jövő egy magaslatról megpillantja a körvonaloztuk nagyszerü havas-lánczolatot lábainál a Kászon völgyének félmértföld hosszu vonalán e hosszu nagy falut, sürün egymáshoz épült vidám házaival, fenyves csoportok közt fekvő templomaival, a Balázsiaknak szép jegenyesorok közül kiemelkedő kastélyával, akkor bizonnyal, ha szép iránt fogékony szivvel bir, meg lesz lepetve és hatva e nem megvetendő látványtól. De lássuk e csoportositott faluk felosztását s nevezetességeiket.

Fel-Tiz, Altiz és Impér hajdan mind külön faluk, most tökéletesen össze vannak épülve, s az alább fekvő Jakabfalva is alig van nehány száz lépésre, fürészmalmok által beépitett közzel elkülönitve. E faluknak csinos szép házaik vannak, s a falu között átfolyó Kászon vizén fürészmalom fürészmalmot ér, a zugó pataknak ezüst tükrökben lerohanó zuhatagjai pedig nem egy meglepő festői pontot tárnak fel. A lakosok nagy része törzsökös székely, bár vannak itt elszékelyesedett, de nemzeti öltözetöket megtartott, többnyire pásztorkodásból élő oláhok is (régen jobbágyok) kevés számban. A népség főfoglalkozása a deszka és zsindelymetszés, melylyel nagy kereskedést üznek s cserevásár által szerzik be életszükségleteiket, mert kevés müvelhető földjök van. Nagy Kászon 1840-ben három sokadalmat* és szombatnapi hetivásárt nyert, mi emelkedésére jótékony hatással van.

Régen Kászonszék 5 faluja (mert egész Kászonszéket csak 5 falu alkotja) egyetlen egyházközséget képezett. Nagy-Kászon elnevezés alatt, mely 1332-ban Kazun* és 1333-ban Kasun néven jön elő*. Kászon-Ujfalu 1701-ben, Jakabfalva 1782-ben szakadt el s lett külön egyházközséggé. E terjedelmes egyházközség közös temploma Altiz délnyugati végénél, a fenyves erdő árnyalta Egyházhágó nevü dombtetőt koronázza s ma is megyés temploma az együtt maradt három falunak. Ez egy, a későbbi kiujitások által eredeti idomából teljesen kivetkőztetett, gót izlésü épület. Csak is egyes műidomokat találunk még, melyek keletkezési korának hozzávetőleges meghatározhatására utmutatóul ajánlkoznak. Ilyek hosszukás gyámkövekre nyugasztott boltozat gerinczei a szentélynek, melyek a későgótkor modorában tagozvák, ilyen szentélyének polygon záródása, csúcsives diadalive, és csúcsivvel záródó sekrestye ajtaja, melynek bélletét horonyok közé foglalt két henger tagozza. E henger-tagok kivájt (canelirt) talapról emelkednek. Ilyen még teljes épségben fennmaradt szentségfülkéje, melynek körives nyilatát szögletein leszelt négyszög keret veszi körül, miről falszalag emelkedik ölnyi magasságra, hol horony és kajács alkotta párkányzatra kajácsos tetőzet jön.
(…)
Kászon Impérből Ujfaluba vezető uttól nyugatra, a Kandatető alatt lesiető Szetye patak balpartján, régi várnak látszanak nyomai. E vár térhelyen fekszik, lapu alaku, s csak 200 lépés kerületü; déli oldalait széles mély sáncz övedzi, melyben kincskeresők vájta üregek vannak. Egy ily ásás alkalmával régi cserfa-csebret találtak. E vár hatalmas gátonyában sehol kőfalnyom nem mutatkozván, azt kell hinnem, hogy csak földvár volt. Hagyományilag megőrzött neve Szetye vár (mi a Szitha vagy Szityha-hoz hasonlitna), a néphit szerint török vár lett volna. Kérdés: hogy ez nem egyike-é Avar őseink földvárainak, kiket, mint tudjuk, gyakran neveztek törököknek még a történészek is.

Sebeint Kászon három váráról tesz egyszerüen emlitést; már most kérdés, hogy hol voltak azok? Kászon Fel-Tiznek egyik negyedét Kővárnak hivják, s ily nevet visel a mellette nyugatról fekvő dombtető is, de ott bár a hagyomány várat keres, semmi épületnyomra nem találtam. A fürdőhöz vezető völgybe Mocsvár pataka szakad, ez elnevezés nyomán bebarangoltam e vidéket a nélkül, hogy valami várnyomra találtam volna, továbbá a Mocsvárpatak fejénél lévő, s gyönyörü sziklaszálakkal ékes Hegyeskő-től nyugatra Impér felé folyó Bakmájpatak mellett egy helyet Bakmájvárának neveznek, de itt sem találhattam semmi épületromra, bár régi szántóföldeknek mesgyéi mutatják, hogy ezen most vadon vidéken egykor földmivelő emberek laktak, sőt a Bakmáj völgyében még e század elején müvelet alatt állott arany- és ólombányák is voltak, sok vaskő és igen jeles porczellánföld is van ott, de ezek mind használatlanul heverő kincsei a természetnek.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

Manapság: