Repülőhíd Tahi és Tótfalu között

Az utolsó repülőhíd az országban Tahi és Tótfalu között a múlt század első éveiben.

 

Az utolsó repülőhíd

 

(…) Az utolsó repülőhíd, melyről itt szó van, Tahi és Tótfalu között bonyolítja le a személy- és teheráruforgalmat. De nem sokáig… Napjai ha nem is pontosan, de meg vannak számlálva. Kongani halljuk a lélekharangot fölötte… A kongás azokat az ütéseket jelenti, amellyel az új állandó, szilárd hidat verik ugyancsak Tahi és Tótfalu között Az új állandó hídnak már szilárdan áll négy pillérje s ha minden rendén megy, újévre összeköti a Szentendrei szigetet a szárazfölddel. És ezzel a tahi-tótfalusi repülőhíd, az utolsó az országban, a lomtári fogalmak közé húzódik meg szerényen, miután ezer éven át teljesített becses szolgálatot a szigetlakóknak. Mert a repülőhíd ősi közlekedési szerszám, melyet folyók partján lakó ősök már a honfoglalás előtt használtak a Volgán, Dnyeperen és egyéb folyókon.

Mért nevezték el repülőhídnak, mert látszólag egész magától működik, tudniillik a folyam sodra viszi át egyik partról a másikra. A tavaszi, nyári és őszi hónapokban óránkint repül lassú szárnyalással és olykor káromkodások között egyik partról a másikra, jól megrakva lovas- és ökrösszekerekkel és egyéb teheráruval. De télen, mikor a jégzajlástól veszélyezteti az átkelést a Dunán, az egész Szentendrei sziget a maga közel hatezer színmagyar lakosával teljesen el van zárva a világtól. Csak nagy istenkísértéssel és halálos veszedelemmel merészel olykor egy-egy elszánt kofaember átkelni. Ritkán múlik el esztendő, hogy baj nem történik, mikor a repülőhíd beszünteti az üzemet. Most, hogy nemsokára végképp megszűnik, Szászy Lajos főmérnök úr szívességéből közlöm műszaki ismertetését az utolsó magyar repülőhídnak, melyen magam gyakran keltem át a Dunán.

 

A repülőhíd – írja Szászy Lajos, a kiváló szakember a Pesti Napló részére – egyike a legrégibb keletű vízi járóműveknek. Csapatszállításokra már a rómaiak is használták. A repülőhíd alapelvét a folyóvíz mozgási energiájának mint mozgató erőnek a kihasználása képezi. Ez oly módon érhető el, ha a folyóvíz tömegében rejlő erőhatás egy megfelelő szerkezet segítségével két olyan erőre bontatik fel, amelyek közül az egyik erőt a szerkezet megsemmisíti, a másik ellenben megmarad és a vízfolyás irányában merőlegesen álló, ún. keresztirányú mozgást létesít. A hajóhíd szerkezete két hajótestből áll, ezeket köti össze a tulajdonképpeni híd, melyet megfelelően erős korlát szegélyez, azonkívül a tartókötélből.

A teher felvételére a hajótest által hordozott hidló szolgál, a tartókötélnek pedig az a célja, hogy a hajótestet a víz folyása ellen biztosítsa. A hídon van elhelyezve a kormány, mely az egész szerkezetet kormányozza. A hídon található a csúsztató csiga, mely a korlát tetején van megerősítve. A tartókötél vége ezen a csúsztatócsigán át van vezetve és a szemben lévő korláthoz van erősítve. A kötél másik vége a folyó közepe táján a fenéken lévő szilárd horgonyba van lekötve. Elinduláskor a víz folyása a hajó orrát az állomástól a túlsó part felé irányított ívben elbillenti és egyidejűleg elindítja a hajót a folyó irányában lefelé mindaddig, míg a tartókötél megfeszül. Amint a kötél kifeszítése beállott, a túlsó part felé haladó mozgást a régi kor emberei az akkori szélességekhez viszonyítva egyszerűen repülésnek nevezték.

A repülésnek nevezett gyorsasága a hajón úszó hídnak sokat függ a víz sodrától és a szél irányától. Az kétségtelen, hogy a víz mozgási energiája ennél az ősinek mondható szerkezetnél igen elmésen van kihasználva, mert a kötél által felfogott erő a legkisebb, a hajótestet taszító erő pedig a legnagyobb. A vízállás emelkedésével a híd sebessége nő, az apadással csökken. Ha a víz folyásával ellenkező irányú szél fúj, az szintén csökkenti a repülés sebességét. Gyakran előfordult Tótfalun, hogy a híd kedvezőtlen szélben megadott és úgy kellett kötéllel átvontatni a túlsó partra. Kisebb folyókon meg látható itt-ott a tótfalusi hídhoz hasonló szerkezet, de ezek nem igazi repülőhidak, mert ezeknél a kötél a folyóra merőleges irányba van kifeszítve s így ezeknél nemcsak a víz ereje, de emberi erő is közvetít az áttolásnál.

 

A tudós főmérnök e magyarázásából nyilvánvaló, hogy a repülőhíddal egy igen érdekes régiség készül a Duna habjaiból a feledés habjaiba merülni. Egy körülbelül olyan régi szerszám, mint a faeke vagy a faltörő kos. A hídépítés technikájának a mai csodás fejlődési korszakában önkéntelenül tolul az ember ajkára a súlyos kérdés: hát a magyar fővárostól néhány kilométerre ezer esztendeig kellett várni, míg egy állandó híddal összekötik a legnagyobb dunai szigetek egyikét a szárazfölddel? Ó nem, ez nem az első híd a Szentendrei szigetre. A török hódoltság idejében már volt csaknem ugyanazon a helyen, ahol most épül, egy rendes nagy híd. Sőt, a nagy Dunán Vácnál is volt egy hídja a törököknek. De ezek a hidak nem gazdasági célokat szolgáltak, a budai, váci és esztergomi basák csapatokat szállítottak rajta a felsővidéki megyékbe. Szóval kizárólagosan stratégiai hidak voltak.

A most épülő híd iránt a hadügyi kormány nem mutatott semmi érdeklődést, vagyis a tótfalusiak mély sajnálatára egy fillért sem adott hozzá. Úgy látszik, a török basáknak stratégiai felfogása lényegesen eltért a mostani hadvezetőségétől. De a híd, mint említettem, januárra elkészül és ezzel új éra nyílik meg a nagy dunai sziget gazdasági életében. Ennek a szigetnek egyik nevezetessége, hogy rajta van a királyi uradalomnak egyik leggazdagabb fácánosa, hová Őfelsége meg a nyolcvanas években is gyakran eljárt vadászni. Egyszer télvíz idején a zajló Dunán hajón jött a király Monostorra vadászni, éspedig úgy, hogy a hajója előtt egy jégtörő hajó járt. És mire a vadászatnak vége lett, a Duna jege be is állott.

Ünnepségek zaja fog végighangzani a szigeten, mikor a régen óhajtott hidat átadják a forgalomnak. Hatezer magyarnak könnyebbül meg a lélegzete attól a gondolattól, hogy ezentúl semmiféle jégzajlás nem zárja el a külső világtól, s hogyha egy kis kerülővel is, bármikor mehet a dolgára. Ennek a kétségtelenül értékes kultúrmunkának a gazdasági fejlődését elsősorban Almássy főszolgabíró szinte hősies buzgalmának köszönheti a szigeti nép. S mi is szívesen kalapot emelünk neki.

Z. M., Pesti Napló, 1913. szept. 11.

Arcanum Digitális Tudománytár

Baleset az Erzsébet-hídnál, 1934.

Baleset az Erzsébet-hídnál, 1934.

 

Megdöbbentő közlekedési szerencsétlenség történt szerdán délelőtt az Erzsébet-híd budai hídfőjénél. Egy 27-es villamos összeütközött a 44-es villamossal. Mind a két villamos teljes sebességgel haladt és amikor egymás közelébe értek és a kocsivezetők észrevették a veszélyes helyzetet, hirtelen fékezni akartak. A fékezés azonban már alig tudta csökkenteni a villamoskocsik sebességét, a karambol megtörtént és súlyos következményekkel járt. A kocsiban ülők lezuhantak a padokról, másokat pedig a bezúzódott ablakok üvegcserepei sértettek meg. Az összeütközés következtében súlyosabban megsebesültek: Hartmann József 48 éves ügynök, Göck Rezsőné, egy gépész 45 éves felesége, Göre Imréné 33 éves segédházfelügyelőnő és Borbás Adolf 57 éves nyugdíjas MAV-tisztviselő, akiket a mentők részesítettek elsősegélyben. A 27-es és 44-es villamos is megsérült. A villamosösszeütközés ügyében pedig a rendőrség megindította a szigorú vizsgálatot.

Friss Újság, 1934., augusztus 30.

Arcanum Digitális Tudománytár

A zentai híd katasztrófája, 1902.

Üdvözlet Zentáról! A leszakadt híd. A postázás időpontja 1904.

 

Zentáról jelentik, hogy ma reggel kilencedfél órakor hatalmas robaj riasztotta föl a város lakosságát: a Tiszán átvivő hatalmas fahíd leszakadt a rakodópart egy részével együtt. Különös kedvezése a sorsnak, hogy a hídon a katasztrófa idején nem járt senki s így emberélet nem esett áldozatul. Növelte azonban a bajt, hogy a leszakadó híd rázuhant egy szállító gőzösre, amelynek fele részét eltemette. Ezt a hajót már nem lehetett megmenteni. Hogy a hidat katasztrófa éri, attól már régóta tartottak. A rakodópart ugyanis már régóta igen laza volt s a városi ellenzék évről-évre sürgette, hogy építsék újra, mert leszakad a híd. A munkát a minap állami segítséggel már meg is akarták kezdeni, de mint a szomorú következmény mutatja, megkéstek vele. Rozoga építmény volt különben a híd is, amelynek pusztulásával most megszakadt minden összeköttetés a Bánsággal. Egy éjjel érkezett távirat jelenti, hogy ma délután a Tiszába omlott a híd melletti vámház is s a partszakadás miatt veszedelem fenyegeti a parton lévő házakat is. A vékony fagerendákra épített híd leszakadásától már 1895-ben, a nagy hadgyakorlatok alkalmával is féltek. Akkoriban maga a király is keresztüllovagolt rajta s megbámulta az érdekes faalkotmányt, mely magas lábakon állott, mert a vízállás ingadozása ott a tíz métert is meghaladja. A híd vékony fagerendákon pihent s magas oldalkarfáival, tetőzetével valóságos kuriózumszámba ment. A híd lábánál a Tisza partja a jobb oldalon igen meredek, s a híd közelében hirtelen lejt, mert a víz már bemosta. A nagy partcsuszamlások az egész vidéken elég gyakoriak, a szegedi milliós kőpartot is ilyen hirtelen csuszamlás pusztította el a nyolcvanas évek végén. Nem lehetetlen azonban, hogy a mostani partszakadást földrengés okozta. Óbecséről ugyanis azt jelentik, hogy Óbecsén és Bácsföldváron tegnap éjszaka tizenkét óra negyven perckor heves földrengést éreztek, amelyet földalatti moraj kísért. Két lökés következett egymás után. Lehet, hogy a lökések ereje elhatott egész Zentáig, megrázta a laza partot, mely így beszakadt a Tiszába.

  1. márc. 19.

 

A zentai híd összeomlása.

Zentáról jelentik a M. Távirati Iroda-nak: A szomorú sorsra jutott zentai tiszai fahídnak március 18-án történt vízbeomlása nem lepett meg senkit, aki e hidat ismerte. A szakértő mérnökök már öt év előtt megjósolták a híd és a rakodópart pusztulását. De a szakértők véleménye a képviselőtestület többségére nem volt hatással és mindig ellene szegült annak, hogy az 1873-ban épült hidat lerombolják és helyette az igényeknek megfelelő hidat építsenek és a rakodópartot renoválják. A képviselőválasztások után 1902. január 4-én és folytatólag február 21-ik napján tartott városi közgyűlésen a városi képviselőtestület végérvényesen 500000 koronát szavazott meg a rakodópart céljaira. A kőhányás és kőburkolat munkáit árlejtés útján nyomban kiadták Tóth Ferenc szegedi vállalkozónak, aki első hajójának kőszállítmányát éppen abban a pillanatban kezdte a Tiszába dobni, amikor a híd összeroskadt. Érdekes, hogy a híd és a rakodópart beomlása előtt való napon tartott városi közgyűlésen Endrei Soma városi mérnök jelentést tett arról, hogy a híd és a rakodópart körül veszedelmes repedéseket észlelt, amiért is kéri a szegedi folyammérnökségnek távirati utón való meghívását, hogy a bekövetkezhető veszedelem elháríthatására a szükséges lépések megtehetők legyenek. A mérnök indítványa ellenében Kikirics János ácsmester kijelentette, hogy ő is látta a repedést, de nem tartja veszedelmesnek és mellőzni kérte a mérnökök költséges meghívását Ekkor a városi mérnök izgatottan kérte a városi főjegyzőt, hogy vegye jegyzőkönyvbe azt a kijelentését, hogy a további felelősséget a híd és a rakodópart épségben maradásáért nem vállalja. Ekkor elfogadták a mérnök indítványát. Amikor már a folyammérnökség kiküldöttei megérkeztek, a katasztrófa megtörtént. Nevezetes dolog az is, hogy Madari rendőrkapitány az összeomlás előtt fél órával szüntette be a hídon való közlekedést. A holnapi rendkívüli közgyűlésen a szükséges intézkedéseket és a mentés munkáját vitatják meg. Ma délután ideérkezett Latinovics Pál főispán a vármegyei főmérnök és több mérnök kíséretében.

  1. márc. 21.

 

Szakvélemények a zentai hídról.

A leszakadt zentai híd dolgában most tartották meg a hivatalos műszaki vizsgálatot, amelyben a kereskedelmi és a földmívelési minisztérium, a vármegye és a város képviselői és a hídbérlő vettek részt. A bizottság két napi tárgyalás után kimondta, hogy a híd helyreállítása 250-260 ezer koronába kerülne, de a kormány aligha engedi meg a fahíd fölépítését. Gferer Miklós hídbérlő azt ajánlotta, hogy hatvanezer koronáért helyrehozza a hidat, úgy, hogy a közlekedést legalább öt évre biztosítja. Zielinszki Szilárd dr. mérnök, műegyetemi magántanár pedig hajlandó lenne legújabb találmányú vasbeton hidat 450-500 ezer forintért elkészíttetni, úgy, hogy december végén már átadná a forgalomnak. A város egyelőre kérelemmel fordul a katonai műszaki hatósághoz, hogy ideiglenesen veressen egy erős és alkalmas hidat a Tiszán.

  1. márc. 26.

 

Manapság: