Sáros megye a hon legészakibb pontján, Galicia határán, a Kárpátok tövében, hazánk legkiesebb vidékei közé tartozik. Északi részét magas hegyek borítják, melyeken szép tölgyesek és sűrű fenyvesek, itt-ott kövér legelők vannak. Regényes völgyeit, melyeknek földje termékeny, a Tapoly és Tarcza vizei öntözik. Hegyeiben az ércek mennyisége csekély, de annál több a só, sőt drágakő, különösen opál is terem. Azonban legnagyobb bősége van Sáros megyének ásványvizekben és gyógyforrásokban, e tekintetben talán egy megye sem múlja felül. Ide tartozó helyirati munkák mintegy 40 helységet említnek, melyek határában különböző tartalmú ásványvizek találtatnak. Elég legyen a sok közül megnevezni a következő ismertebb helyeket: Alsósebes, Ceméte, Cigelka, Eperjes (Vilecz Hurka), Hosszúrét, Kissáros, Savnik, Sóvár, Szeben, Szinyelipócz, Szulin. De mindezek felett legrégibb s legterjedtebb hírűek a bártfai ásványvizek s fürdők.
Bártfa sz. kir. város a Tapoly vize jobb partján, Eperjeshez 5, a galiciai határszélhez 2 mfd távolságra fekszik, egy emeltebb helyen, s Magyarország históriájában is mint afféle határszéli városnak, nemegyszer jutott kitűnőbb szerep. Azonban legfőbb nevezetességét ásványforrásainak köszönheti, melyek a városból észak felé egy kellemes kis völgyben fakadnak a Kárpátok aljában, különösen pedig a völgyet bezáró s a többi hegyek közöl büszkén kiemelkedő Kamená hura (Kőhegy) tövében. Míg Lengyelország fennállott, ez volt a legdivatosabb, leglátogatottabb s leghíresebb fürdő nemcsak hazánkban, de Európa leghíresebb fürdőivel is vetekedett. A lengyel nemesség és birtokosság szintén itt tartá nyaranként népes és fényes találkozását. itt gyűltek össze Magyarország közel s távol részeiből a mulatni s üdülni vágyók.
A bártfai források régiségre nézve is első helyen állnak. Azt tartják, hogy már 300 évvel ezelőtt is ismeretesek voltak. Régi okiratok bizonyítják, hogy 1505-ben haszonbérbe adattak, azonban mint fürdőről, biztos adatokkal csak 1777. óta bírunk. Ekkor történt, hogy egy fogadót s nehány fürdőszobát építettek e tájékra. Tíz évvel később már egy nagy vendégfogadót s több lakházat lehete látni.
Az itt felgyógyult betegek csakhamar elvitték hírét e fürdőnek távolabb hazákba is, s különösen a lengyel nemesek mindenkor legnagyobb pártolói közé tartoztak. Jelenleg egy nyájas kisvároshoz hasonlít nyáron át e fürdő, melynek utcái éjjel még meg is világíttatnak. Épületeinek száma 50-60-ra megy, melyek közt fő helyet foglalnak a Bártfa város birtokához tartozó nagyszerű épületek, több mint 60 vendég- és fürdőszobával, táncteremmel, kávéházzal, színházzal, kápolnával stb.
Van itt több forrás, melyek egymástól csekély távolságra fakadnak. A főforrás éppen a fürdőhely közepén buzog fel, oszlopos födéllel van fedve s ital gyanánt használtatik. Lefolyó vize egy nagy mederbe gyűl s fürdők számára melegíttetik fel. A többi forrás részint a szabadban, részint különböző házaknál fakad s vizük csak fürdőre használtatik. A főforrás vize hevenyen merítve erősen pezseg, kristálytiszta, színtelen, szénsavszagú s csípős, savanyú izű, ital után böfögést okoz. Hévmérséklete +8-10 °R. Aránysúlya 1,0163. Nyitott edényekben tartva, vagy ha főzetik, megzavarodik, tejedző lesz, elveszti mind szagát, mind ízét s előbb felhős, később vörösbarna csapadékot képez. Jól bedugaszolt edényekben sokáig megtartja tulajdonait, jóllehet akkor is tejedző lesz; de jól be nem dugott, vagy faedényekben megromlik, kénmájszagot kap s barna, összehúzó, luganyos csapadékot kap. A vegytan osztályozása szerint az égvényes vasas savanyúvizekhez tartozik s legjobban hasonlít hozzá a külföldi vizek közöl a spaa-i ásványvíz. Jelentékeny vastartalmánál fogva gyógyhatása erősítő, a vérkészítést előmozdító, de sós tartalmánál fogva egyszersmind feloldó is.
A tulajdonképi fürdőház igen szép ligetben fekszik, mely egyszersmind a sétatért is magában foglalja. A vendégek befogadására a városi nagy épület szolgál, azonkívül magánházaknál is talál a vendég elég olcsó s kényelmes lakásra. Nagyobb családok külön háztartást is vihetnek, különben a vendéglőben nem drága az élelem. Szórakozásra szolgáló séta- s kirándulási helyekben nincs hiány. A nagy sétatéren kívül ott vannak a közel fenyves hegyek és dombok, melyekről igen szép kilátás esik, továbbá a Rákóczi-féle várromok, Makovica, Hosszúrét s Zboró faluk, végre Bártfa, Eperjes városok s a galiciai határszél. A fürdőszak június elejétől augusztus végéig tart. Azelőtt a vendégek száma meghaladta az 1600-at, e szám újabb időkben nagyon megapadt. Azonban az idei szakról ismét azt híresztelik az ottani tudósítások, hogy az igen látogatott volt s különösen élénkíté azt a lengyel vendégek rég nem tapasztalt nagy száma.
Vasárnapi Újság, 1860.