A magyar korona története a legnagyobb viszontagságokkal teljes. Évszázadok hossza során gyakran volt tárgya a legélénkebb vágyaknak, szenvedélyeknek és villongásoknak, s innen történt, hogy különféle törvényes birtokosok és jogbitorlók kezeibe kerülvén, idő folytán igen sokszor változott tartózkodási helye is. Hazánk újabb korszakában e nemzeti ereklye állandó helyéül Budavára van kitűzve. Mint tudjuk, legutolsó vándorlása az 1849. évben történt, a midőn a hazából menekülő akkori kormányférfiak által a haza határszélén, Orsova tájékán elásatott. Rejtekhelyét csak 1855-ben sikerült fölfedezni, amidőn visszahozatott Buda ős várába.
Azóta be van ismét töltve az ország zászlós urai sorában a két koronaőri méltóság. S azon idő óta van újra szervezve az állandóan Buda várában tartózkodó, s a kir. palota és korona őrizetére szánt koronaőrségi gránátos szakasz. Mellékelt képünk hű rajzban mutatja e díszőrség deli, férfias alakjait. Miután az ausztriai hadseregben a medvesüveges gránátos-zászlóaljakat már 1850-ben általában feloszlatták, sőt miután a múlt évben Eszterházy herceg kismartoni palotájában őrködött, híres szép gránátosai szintén végképp megszűntek, most az egész birodalomban már csak a budai palotaőrségi gránátosok képezik e hajdan csupa válogatott legényekből állott, medvesüveges díszsereg egyedüli maradványait. A külföldi hadseregek között is már csak Francia- s Angolországban találhatni medvesüveges gránátosokat.
Magyarország képekben, 1870.