A szobor egyike annak a tíznek, melyet Ferenc József ajándékozott Budapestnek. Átadása a Zrínyi-szoborral egyszerre,  1902. május 28-án történt, csendben, minden ünnepélyesség nélkül. Széll Kálmán miniszterelnök rövid beszédet mondott, utána Halmos János polgármester megköszönte a királynak és a miniszterelnöknek a szobrokat. Az udvar nem képviseltette magát az eseményen.

A Pesti Hírlap hosszú vezércikkben rótta meg Széll Kálmánt, hogy elsikkasztotta az ünnep jelentőségét, a talapzatokra csak a bronz került, lélek nélkül. A millennium lelkesedése után a király ajándékait titokban potyogtatják a helyükre. Egy ünnepélyes avatással jelezhette volna, hogy a király ezen ajándékokkal kifejezi, azonosítja magát a nemzeti múltunkkal,  dicsőségben és balsorsban egyaránt.