A legújabb évek egyik legszebb gondolata azon alagút, mely a budai várhegy alatt keresztülvezet, s a Dunapartot, a gyönyörű Lánchidat, a regényes Krisztinaváros kertjeivel összeköti, s a budai bájos hegyvidéket a friss hegyi lég s zöld virány után epedő Pesthez jóval közelebb hozza. A nagy mű, mint annyi egyéb jó, szép és nagyszerű a hazában, gróf Széchényi István eszméje, a kivitel dicsősége azonban a részvényes társaság élén álló erélyes Ürményi Józsefnek s Clark Ádám építőmesternek tartatott fenn. Már végbefejeztetéséhez közeledik. Hossza 180, szélessége 5 ölet teend. Íly szélességben és 5° 3′ 7″ magasságban nem csak áttörve, hanem már nagy része ki is van boltozva. Az üreg magassága a közép felé egyre kisebbedik, úgyhogy az alagút közepén e magasság csak 4° 1′ és 3″-t teend. E még eddig az alagutaknál nem használt célszerű és szellemdús építésmód Clark Ádám úr találmánya, melynek előnye elismert építészeti elvekben találja fel erősségét. Ezen nevezett építész ügyességének, mely már a Lánchíd óriási művénél is fényesen bebizonyult, s a mélt. igazgató úr eszélyes és gondos takarékosságának s rendtartásának tulajdonítható, hogy e nagyszerű magyar mű aránylag minden hasonló vállalatnál olcsóbba kerül, s ami csaknem hallatlan dolog, az építési költség nem haladja meg az előlegesen kiszámított összeget, mely 300000 pengő ft. Ha a sziklarepesztések éji munkája, mely eleinte folytattaték, későbben meg nem szüntettetett volna, a tunnell már egészen készen állana, egyébiránt annak elkészülése most már minden tekintetben biztosítva van.
1855-56.