Honnan tudták a budai és pesti polgárok a pontos időt?

 

Stáhly Ignác, az egyetem rektora 1830-ban, a Budára költözés 50. évfordulójára készíttetett egy harangot, amelyet a Gellért-hegyi Csillagvizsgáló mellett állítottak fel. A harang feladata az volt, hogy a delet jelezze mindennap. A dél jelzése egy nagy harangütés volt, melyet megelőzött fél perccel egy gyors ütéssorozat, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni az órája beállítására. Az időjelzés alapjául a középdelet választották, kiegyenlítve a valódi szoláris idő ingadozásait, igazodva az óraszerkezetek egyenletes járásához. A dél jelzése Szt László király napján (június 27.) kezdődött.

Ez alkalomból Tittel Pál katolikus pap, egyetemi tanár és csillagász, a Csillagda elöljárója rövid könyvben magyarázta meg az időjelzés fontosságát és a valódi és a középidő közti különbséget.

„…a Szt. Gellért-hegyi Csillagvizsgáló toronyból egy különösen evégre készült harang által naponként jel fog adódni, mely szerént Budán s Pesten valamennyi toronyórákat, valamint minden egyéb álló, függő, zsebórákat is igen könnyű lesz mind egymás között egyezségbe, mind a nap által kijelelt idővel rendbe tartani.

Ezen rendelésnek oka, célja egy: hogy immár egyszer megszűnjön amaz, eddig mindennemű időhöz szabott foglalatosságokban uralkodott, azért is mindenfelől régóta sajnosan érzett s panaszlott alkalmatlanság, mely jövendőben a Városok terjedésével s a toronyórák szaporodásával még inkább nevekedett volna.”

 

A harang 1849-ben bombatalálatot kapott és működésképtelen lett, később Pest városa újjáöntette. A csillagdai épületet 1866-ban átvette a katonaság, ezért az időjelzésre odatelepített műszereket és a harangot elszállították, ezért ott megszűnt a déli idő jelzése.