Deés, rendezett tanácsú nemes város Szolnok-Doboka megyében, a megye székhelye, a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál, 4832 magyar s oláh lakossal s hegyes-völgyes határral. D.-nél csillag alakban futnak össze a Kis-, Nagy- és Öreg-Számos völgyei. A város csinosan épült; piacán nevezetes a Thököly-palota, most adóhivatal, melyben a Thököly-konyha ma is eredeti állapotában megvan. Van itt szép reform., kathol. s gör.-kathol. templom, megye- és városház, ferencrendi zárda, 2 kaszinó, szép kórház díszes kerttel, törvényszék, járásbíróság, posta-, távirda- s erdőhivatal s egy régi rom, melytől a város állítólag nevét vette. A lakosok főleg földműveléssel s bortermeléssel foglalkoznak, marhavásárait messze vidékekről látogatják. Hegyeiben kitűnő épületkövet fejtenek. D.-nél állítólag 4 vár volt, melyek egyikéről azt tartja némely történetírónk, hogy egyike volt azon hét várnak, melyeket Álmos, a magyarok fővezére Erdélyben, pihenése alkalmával építtetett. Álmos állítólag innen küldte követét Szvatopluk szarmata királyhoz azon izenettel, hogy a magyarok országában óhajtanának letelepedni, midőn a követ visszaérkezett s bemutatta a magával hozott jó vizet, füvet s földet, állítólag háromszor kiáltották a „Deus” nevet, innen származtatják a D. elnevezést. 1848. nov. 22-én Katona Miklós honvéd őrnagy itt megveretett az osztrákok által, dec. 23.-án pedig közelében Bem magyar tábornok egy ellene küldött osztrák hadosztályt megvert. 1849. jan. 6.-án itt ütközet vívatott Wardener osztrák tábornok s Bem magyar vezér közt. D.-en született 1820-ban Czakó Zsigmond magyar drámaíró.
Magyar Lexikon, 1880.