A budapesti kellemes nyári mulatóhelyek egyike, hová a polgárság vasár- és ünnepnapokon leginkább szeret kirándulni, a Zugliget szomszédságában levő úgynevezett Lipótmező, mely regényes fekvésű nyaralóin s mulatóhelyein kívül még arról is nevezetes, hogy ez szokott rendesen enyhet adó tanyája lenni azon kegyes embereknek, kik a budai hegyekben, az innen nem messze fekvő Remete Mária csodatevő kápolnájába egész nyáron át bizonyos napokon, de legkivált Mária- és Kisasszony napokon csoportosan zarándokolnak, s kik hazatértökben itt szokták fáradalmaikat víg mulatozás közben kipihenni. De újabb időben sokkal nagyobb nevezetességre vergődik azon roppant kiterjedésű, s már befejezéséhez közel álló országos építmény által, melyet ide mellékelt képünkben bemutatni szerencsénk van.
Hazánk ezidő szerinti legnagyszerűbb építményeinek egyike ez, mely a szenvedő emberiség legsajnosabb betegségeinek, az elmebetegeknek ápolására s gyógyítására van szánva. A lipótmezei országos tébolyda építése még 1861-ben kezdődött meg, de különféle okból – melyek között a már meglevő tervek változtatása is előfordult -, a rá következő években abbahagyatott, mígnem ismét fölvétele 1864-ben történt, s azóta szakadatlan eréllyel folyt a nagy munka, úgy, hogy az idén már annyira előrehaladott, miszerint a nagyszerű mű befejezését a jelen év végével bizton remélhetjük.
Képünk e nagyszerű épületnek csak főhomlokzatát mutatja, mely kelet felé van irányozva, s mely az előtte elterülő, újonnan alakított csinos angolkertből meglepő szépséggel, óriási palotaként emelkedik ki. Egész hossza mintegy 120 ölnyi, melyből a jobb s baloldali szárnyépületeknél 20 ölnyivel előbbre nyúló, tömör négyszegű oszlopokkal díszített középrészre 46 öl esik. Ennek legfelsőbb középrészét óriási kőből művészileg faragott kolosszális nemzeti címer s korona díszíti. Az épület ezen oldala három emeletet mutat, habár belső részében már csak kétemeletes, s innen van, hogy az oszlopokon nyugvó csinos nyílt erkély – honnan Budapestre gyönyörű kilátás nyílik – egészen a második emeletre szolgál, míg alatta kocsival is kényelmes feljárást nyújt az épület emeletes főbejáratához, mely tulajdonképpen az épület beljében már csak földszintet képez. Az egész épületnek 9 tágas udvara van, s keletről nyugatra terjedő összes és fő szélessége 70 öl, míg a szárnyépületeké 50.
Az épület belső berendezése nem hagy semmi kívánnivalót, tágas és világos folyosók kötik össze az egész épületben a közlekedést, melyek mindegyike úgy van építve, hogy télen légfűtéssel melegíthető, a különféle elmebetegek számára külön osztályok vannak felállítva, mégpedig mindenikből kettő. Egy a nők, egy a férfiak számára. De legérdekesebb, habár legborzasztóbb még lakók nélkül is azon osztály, hol a dühöngő elmebetegek fognak tartatni. Ezek két oldalról folyosók között levő, egy-egy személyre szóló, valóságos börtönforma szobák, melyeknek csak kívülről nyitható roppant erős tölgyfa ajtói az egyik folyosóra nyílnak, a másik folyosóra pedig kettős vasrácsozattal ellátott ablakaik, melyekre ezenfelül még erős tölgyfa redőnyök olyképpen vannak alkalmazva, hogy a felvigyázó, ki az ablakok alatt sétál, egészen elzárhatja velök a betegtől a világosságot. A felügyelők lakszobái oly helyeken vannak, honnan két, sőt, három folyosón is végigláthatnak.
Vannak itt rendes fürdőszobák, nagyszerű vízvezeték, stb, egyszóval minden kigondolható kényelem és csinosság. A szelídebb s javuló betegek számára az épület középosztályában két csinos templom szolgál az istentisztelet gyakorlására, éspedig egyik a katolikusok, a másik a protestánsok számára.
Az udvarok mindegyike csinos kis kertté lesz varázsolva, s mindenik közepét vidám szökőkút ékesítendi. Mindezen udvarokon kívül pedig vannak még azon elkülönített kertek az épület háta mögötti erdőben, melyek falak által férfiak és nők számára el vannak különítve, s hová az emeletről két külön, oszlopokon nyugvó fedett folyosón juthatunk ki.
Képünkön kétoldalt a belső kerítéseken belül még két egyenlő alacsony épület teteje is látszik, ezek a gazdasági épületek, valamint lentebb ismét az országút szélén két hasonló házacska, ezek a főbejáratot környező kapus és kertész csinos lakházai.
Zombory Gusztáv