Fővárosunk közvetlen közelében, a Sváb-hegy és János-hegy által képezett mély völgykatlannak Budakeszi felé kinyíló torkában fekszik a Máriatölgy (Maria-Eichel) nevet viselő gyönyörű pont. Hogy könnyebben odatalálhassunk, a Sváb-hegy északnyugati gerincén végighaladva megritkított agg tölgyek árnyékában, az odavezető vonalon a fák derekát fehér mésszel jegyezve találjuk, s az így kijelölt vonalon egyenesen ama gyönyörű mély völgybe jutunk, melynek ölén egykor templom és zárda díszlett, most pedig csak romjaik omladoznak.
E terület az óbudai uradalommal együtt hajdan a gróf Zichyek birtoka volt. I. Leopold király 1659-ben gróf Zichy Istvánnak és fiági utódainak örökösen, leányági utódainak pedig visszaválthatólag adományozván a komáromvári jószágokat, ezek közé számíttatott Óbuda, Budakeszi stb. is. Zichy István után annak egyik unokája, a költői kedélyű Péter birtokába került Óbuda és környéke. Gróf Zichy Péter és második neje, gr. Bercsényi Zsuzsánna, a híres kuruc vezér leánya alapították Óbuda fölött a kismáriacelli búcsúhelyet, hová Zichy Péter halála után özvegye, Bercsényi Zsuzsánna, fiával, gróf Zichy Miklóssal zárdát és kápolnát építtetvén, azt 1738-ban a trinitárius szerzetnek adományozták. Özvegy Bercsényi Zsuzsánna grófnőnek 1745-ben történt halála után fia, gróf Zichy Miklós, az uradalom birtokosa, nejével, gróf Berényi Erzsébettel folytatták az ájtatos építkezéseket, annál is inkább, mivel gyermekeik nem voltak, Zichy Miklós 1758-ban mag nélkül halt meg, özvegye 1766-ban építteté föl a máriatölgyi egyházat és kolostort, mely szintén a trinitárius szerzet gondjaira bízatott és mintegy fiókegyházát képezte a kismáriacelli zárdának. Ezen évben azonban özvegy gróf Berényi Erzsébet a királyi kincstárral egyességre lépvén az óbudai koronai uradalmat kárpótlás mellett átadta az államnak.
A máriatölgyi zárda és templom sem állhatott sokáig, 1782-ben a trinitárius szerzet is eltöröltetvén a máriatölgyi zárda is pusztán maradt és részben lebontatott. A templom bontásakor a torony felső kupolájában egy bádogtekercsbe rejtett kettős fakeresztben egy régi pergamenirat találtatott, mely az egyház építésének korát és a szerzet akkori tagjainak névsorát tartalmazta. A harangállvány, kőoltár Nagymarosra szállíttatott. A kegyelemkép (Madonna) a budakeszi templomé lett.
Eképpen elhagyatva templom és zárda, lassankint az idő őrlő fogai alatt rommá lőn, de szenthelyi jellegét megtartotta, s máig búcsújáró helyül szolgál az ájtatos híveknek.
A romtemplom egy kiigazított kis sekrestyéje, melynek ormán keresztecske díszlik, most a búcsújárók kápolnája.
Képünk szempontjától el van rejtve a kisded vadászlak, mely a templom romjai mellett szerénykedik, hol az elfáradt utas pihenést lelhet s tavasszal, kivált a budai szalonkavadászok kedvelt tanyája.