A marillavölgyi fürdő kirablása
A kies Marilla-fürdő kirablásáról már megemlékeztek távirataink. Most a Szegedi Naplóban a következő részleteket olvassuk a szenzációs esetről. A rablócsapat, mely e hó 21-én éjjel a fürdőt megtámadta, tizenöt tagból állott, kik tetőtől-talpig föl voltak fegyverkezve. A baloldali folyosóra nyíló irodába, a hol egyszersmind az elrabolt kisebb Wertheim-szekrény állott, a társalgótermen keresztül hatoltak be a rablók. Az iroda mellett levő szobában a fürdő pénztárosnője, Zokly Bella aludt, aki fölébredve, halálos félelem közt töltötte az éjszakát. Hoffenreich orvos és családja az emeleti lakosztályban erősen eltorlaszolt ajtók mögött remegett s várta a történendőket. Az emeleti lakosztály ablakából nézték, hogy tették a rablók kocsira s szállították el a Wertheim-szekrényt, melyben újabb hír szerint közel 7000 forint volt és az orvosnő több száz forintot érő ékszere, ezüst evőeszközök, gyertyatartók stb. A rablók üldözésére a lugosi csendőrszárnyparancsnokság összes személyzetét mozgósította. Híre jár, hogy az oravicai csendőrörs már három rablót elfogott. Egy szegedi szemtanú, aki az izgalmas éjszakát még Marillavölgyben töltötte, a következőképpen beszélte el az esetet:
A fürdő már oly csendes volt, hogy maholnap be akartak zárni. A vendégek száma 7-8 volt, akik valamennyien a főépületben laktak. Ott volt még St. John belgrádi angol követ lábadozó fiatal neje, aki az első emeleten bírt 2 szobát. Az a legcsodálatosabb, hogy a rablók támadásának tervéről már három nappal a rablást megelőzőleg beszéltek a fürdőcselédek, akik egymást rémítgették a hírrel, hogy egyik közeli éjszakán baj lesz. E hó 21-én éjjel, éjfél után 2 óra tájban többen fölriadtak az épület előtt fölhangzó zajra. Kocsinyikorgást, suttogó beszédet hallottak, ami a park aljából hangzott s többek közt az angol követné az ablakon kitekintve 5-6 alakot látott bujkálni a gyógyépület bejárata körül. Azonban egyszerre nagyobb robajjal eltűntek a rejtélyes alakok a parkból s nemsokára egy kocsi robogott elő az oravicai útról. Ettől ijedtek meg a zsiványok. A kocsin az angol követ inasa érkezett meg harmadmagával s ez is látta a völgyből kifelé menő zsiványcsapatot. Tényleg úgy áll tehát a dolog, hogy a rablást megelőzőleg támadási kísérlet történt. Ennek az ijesztésnek azonban meg volt az a haszna, hogy a fürdőorvos másnap 3000 frt-ot átvitt Oravicára s biztonságba helyezte a pénzt az ottani takarékpénztárban. De ennek dacára sem vették egészen komolyan a fenyegető veszedelmet, ami másnap éjjel bekövetkezett. A rablócsapat az előző éjjeli kísérlet idejénél jóval előbb, már fél 11 órakor rátört a gyógyépületre s dacára annak, hogy az éjjeli őröknek a parkban kellett lenniök, vészjelzés nem hallatszott. Már ebből is bizonyosra lehetett venni, hogy a két őr összejátszott a rablókkal, ami ki is tűnt. A rablók minden ellenállás nélkül végezték munkájukat. Kétszer hallottak a szobákban rettegve virrasztó vendégek nagy zuhanást, amikor a rablók a Wertheim-szekrényt elejtették. Az angol konzulné ajtaja előtt revolverrel állt. őrt az inasa, de életjelt az sem adott magáról. A rablókat többen látták, mert nem volt egészen sötét az éjszaka. Gyertyát gyújtani senki sem mert. Mesebeszéd, hogy a szolgák el lettek volna altatva. Azok lent a fürdőszobában aludtak. Az is ki van zárva, hogy szerbiai rablócsapat követte volna el a rablást, mert már másnap konstatálták, hogy a rablók környékbeliek, akikkel az örök összejátszottak. Az egyik őr esernyőjét meg is találták a fürdőhöz közel azon az utón, ahol a Wertheim-szekrény terhével a rablók kocsija elhaladt. A két őrt még aznap délelőtt elfogta az oravicai csendőrség. Az a legszomorúbb a dologban, hogy az elrablott összegben benne van a szolgaszemélyzet megtakarított pénze is, amit bennhagytak az igazgatósági pénztárban.
1889. szeptember 26.
***
A híradások szerint 1918 november elején a románok elpusztították a szanatóriumot.