A Mária Terézia-szobor.
A Vízikaszárnyánál van a város legszebb szobra: a koronázó emlékszobor. Pozsony szab. kir. város emelte Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára, Magyarország ezredéves fönnállásának és a pozsonyi királykoronázásoknak az emlékére. Ünnepies leleplezése 1897. május hó 16-ikán ment végbe országos fénnyel, a király, az uralkodóház, a kormány, a törvényhozás és az állam főméltóságainak jelenlétében. A szobor a pozsonyi születésű néhai Fadrusz János alkotása, ki ezzel a művével valóban halhatatlanná tette a nevét és az első művészek közé emelkedett. A szobor 200.000 koronánál jóval többe került a városnak. Mária Terézia királynőt ábrázolja lóháton. Egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon marcona vitéz áll. A koronázó dombot, melyen a szobor áll, az egész ország magyar földjéből hordotta össze a nemzet kegyelete.
A Dunára néző oldalon e szavak vannak bevésve:
„VITAM ET SANGUINEM”
A város felé fordított oldal felirata ez:
„Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896.”
A szobor aljában a következő, pergamenre írt okirat van elhelyezve, melyet Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja szerkesztett:
„A magyar állam I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Fölségének dicsőséges uralkodása és losonczi Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége idejében, 1896-ban ezeréves fönnállásának emlékét ünnepelvén, Pozsony szab. kir. város közönsége, már ő Fölsége megkoronáztatása negyedszázados évforduló napján: 1892 június 8-ikán tartott díszközgyűlésében Neiszidler Károly országgyűlési képviselő indítványára hazafias lelkesedéssel egyhangúlag elhatározá, hogy az ezredévi ünnep magasztos alkalmára a hajdani koronázási domb helyén méltó emlékművet állíttat. Ez emlékmű Dröxler Gusztáv kir. tanácsos polgármestersége alatt Fadrusz János akadémiai szobrásznak, e város szülöttének tervei szerint és munkájával még ugyan 1896-ban elkészülvén, fönt dicsőített Fölséges Királyunk legmagasabb személyének, a Fönséges Uralkodóház tagjainak, az ország Hercegprimásának és zászlósurainak, a törvényhozás mindkét háza s a kormány tagjainak, Pozsony város közönségének, a törvényhatóságok, a tudományegyetemek, műegyetem, a magy. tud. akadémia és más meghívott kultúrintézetek képviselőinek, bel- és külföldi díszes vendégseregnek s megszámlálhatatlan közönségének jelenlétében, 1897 május hó 16-án, nagy ünnepéllyel felavattatott, gránittalpazatával, márványszobraival örök időkre büszkén jelképezendő a királyi eskü és a törvények állandó, sérthetetlen szentségét s emlékeztetvén a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű királyi kardvágásokra, különösen pedig lélekemelő emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek s ama törhetetlen hűségnek, a mellyel e nemzet az árván maradt és a fél világtól megtámadott bájos, fiatal királynőnek, dicső emlékű Mária Teréziának ingadozó trónját s a magyarok lovagias oltalmába ajánlott fönséges családját, az ősz nádor, erdődi Pálffy János gróf buzdító fölhívására példátlan lelkesedéssel „életet és vért” áldozva, világbámulta vitézséggel megmenté s ádáz elleneit visszaverte vala.
Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiesség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!”
A koronázó emlékszobor helyén állott azelőtt a „koronázási domb”, mely a várost ért átalakulások következtében helyet is változtatott, míg a legutolsót 1871-ben Pozsony város közgyűlése elhordatta, de egyúttal azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy annak helyére a város költségén emléket emel.
A domb a haza minden részéből küldött földből volt összehordva, falazata díszes gránitalkotmányból állott. Három feljárója közül az egyik a város felé, másik a Hungária-kávéház helyén állott Esterházy uradalmi magtár, a harmadik a Lanfranconi-ház helyén állott kir. sóház felé nézett, s a domb gyepes lejtőit erős lánczokat tartó oszlopok szegték be.
Az 1871-ben lebontott domb 1775-ben épült, a katonai szertárnak használt régi gabonatár helyén kétszáztíz esztendeig fönnállott régi királydomb helyett, a melyet a gabonatár építése miatt bontottak le 1774-ben. A Mária Teréziától emelt királydomb e szerint 96 évig állott fönn és két király koronázásakor használták. (II. Lipót 1790 nov. 15-én és V. Ferdinánd 1830 szept. 28-án, ez utóbbi volt tehát az utolsó.) A régi koronázó-dombon 1563 szept. hó 8-án volt az első kardvágás. (I. Miksa.) Azóta ide lovagoltak föl királyaink (Rudolf, Mátyás, stb.).
Magyarország vármegyéi és városai, Pozsony vármegye
