Jámbor Pál: A Zugligetben, 1865.

A Vajda-bérc a Zugligetben a “Menny és Pokol”-sziklákkal, 1893. Feszty Árpád képe, metszette Morelli Gusztáv. A Tündér- (Remete) sziklát keresztelték el Döbrenteiék Vajdabércnek 1847-ben Vajda Péter költő emlékének tisztelegve. A hegytetőn lévő ház Sopronyi Dezső, a dohánynagyárusok szövetségének elnöke tulajdona.

 

A Zugligetben.

 

Két hónapra a könyvet bezárom,

Ím mosolyg a boldog szünidő,

Isten hozzád á † b s a többi!

Most enyém a szabad levegő!

Nem veszek még tollat sem kezembe,

Hegy mosolyg rám emberarc helyett,

Ott vagyok már régen gondolatban,

Üdvözöllek, boldog Zugliget.

 

Diogenes hordóban lakott rég,

Ronda börtön volt ez, semmi más,

Szikla kelle már Prometheusnak,

Égbe csalta őt a szent parázs,

Szárnyat öltött a lángész Ikarral,

Hogy mondhassa: láttam az eget!

De lehullt, mert fölebb vitte a gőg,

Üdvözöllek, árnyas Zugliget!

 

Itt vagyok már a lombok tövében,

Jobb hely ez, mint bármi lágy karok,

Leshelyekből nem jönnek nyilak rám,

Szemközt jönnek itt a viharok.

Szárnyat öltnek eszméim, ha vannak,

Míg utánam lágy emlék üget…

Oh mi élv a lombok közt merengni!

Üdvözöllek, árnyas Zugliget!

 

Óh dicsőség koronás tanúja!

Corvinoknak édes nyughelye,

Hol veté le a bíborpalástot?

Hol pihent, a sátor megvan-e?

Tán nyomából kelt e tiszta forrás,

Hol mosolygott? Mondd, hol könnyezett?

Éljen zúgott, mint ma a hazában,

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

A sűrűben a nádor vadat hajt,

Egy aranyszárnyú lepkét Apor,

Túl Cesinge és Bonfin merengnek,

Hogy mikor lesz béke már, mikor?

Mert a kardok akkor nem pihentek,

Hősök írtak dalt és könyveket,

Ő tölté be zajjal a világot…

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

És a partnál flották háborogtak,

Mind epedve tenger s Márs után,

Hollós zászló nyúlt a vár fokáról,

S őrködött a holló a Dunán.

Koszorúkat lengetett a szellő,

Mely nem ismert hősével telet.

A világnak Pest volt kikötője…

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

Más kor ez… Halld! Dante pokla zendül,

Mily csodás orkán jajvésze ez!

„Hittem én is, engem is megöltek!”

Így sír a szív, kit száz tőr sebez,

Minden ország itt nyögött sebével,

Hallja a menny és mégis siket,

Hadd! Elég egy perc a kárhozatból!

Üdvözöllek, csöndes Zugliget!

 

Jó hírek közt ébred újra a hon,

És merészebb dalt zeng a madár,

Jobb kezekbe szálla át a kormány,

A szegény nép rég áldásra vár.

Nem törődöm, bárki lesz miniszter,

Csak ne bántsa, óh hon, fényedet.

Hagyja meg csak szárnyát a madárnak,

Üdvözöllek, árnyas Zugliget.

 

Nem Laszlovszky, Corvin hegye vagy te,

Róla szólnak e magas romok,

Akkor is, mint most, világművészek

Jártak itt, mint bolygó csillagok,

A tudósok menhelyt itt találtak

Vizsgálván a csillagot s eget,

Csillagászok csillagot lelének,

Mátyás téged lelt föl, Zugliget!

 

Hiador (Jámbor Pál), Pest, 1865. aug. 23.

 

Manapság: