Ajelenlegi miniszterelnök életrajzából eléggé ismeretes, míly nagy gondot fordított édesanyja, Tisza Lajosné a maga gyermekeinek nevelésére. Midőn a legkisebbik fiúban, Domokosban korán jelentkező költői hajlamot és tehetséget vett észre az édesanya, kinek családjából a Telekiek közül már addig is nem egy író es költő vált ki, elhatározta fiát ezirányban egészen komoly és alapos kiművelésben részesíteni.
A Geszthez alig egy órajárásnyira fekvő Nagyszalontán lakott ekkor Arany János, az éppen lezajlott forradalom által összetört lélekkel, hivatásában megzavarva, abban a rettentő kedélyállapotban, melyet a Bolond Istók első énekében rajzol, midőn „kétségbeesés örvényéig jutottan, kezét égre emelni nem meré.”
Őt szólította fel 1850. tavaszán Tisza Lajosné, hogy fiának a görög nyelvben, a költészettan és esztétikában magasabb szakképzést nyújtson. Arany elfogadta a meghívást, és az év nagyobb részét (talán 7-8 hónapot) a Tisza-család körében Geszten töltötte. Főképpen a görög költőket és ezek közül is Homért olvasta tanítványával, kivel kevés idő alatt kölcsönösen megszerették egymást. A Homér fénydús egével való ezen tüzetesebb és úgyszólván kötelességszerű foglalkozás kétségtelenül jó hatással volt a költő lelkére és kedélyere, sőt, a Bolond Istók első énekén, melyet 1850-ben írt, a közvetlen hatásnak nyomai is látszanak.
Geszti élete elég kellemes volt. Minden héten legalább egyszer vagy családja látogatta meg őt Geszten, vagy ő a kedveseit Szalontán. Fia, László, még mint kis vidám gyermek, huzamosabban is lakott vele Geszten és játszotta játékait a geszti kertben, míg atyja gondolatokba merülve, legtöbbször hajadon fővel, a társaságtól elvonultan, magánosán folytatta sétáit a nagy szilfák alatt.
Tisza Domokos nevelője Kovács János, most debreceni tanár, Aranynak még Debrecenből tanulótársa és barátja volt. Tőle tudom, hogy Arany Geszten léte alatt mennyire szerette a magánosságot, aludni keveset tudott és szokása volt néha álmatlan éjszakáin a sötétben teleirkálni csak maga által megérthető jegyekkel az ágya mellett levő falat, úgy magyarázva ezt, hogy emlékező tehetségét gyámolítja vele, sokat panaszkodott azon is, hogy rendesen dolgozni nem tud. A családdal való viszonyában igen óvatos és vigyázó, ruházatában mindig feltűnően tiszta, sőt, csinos volt. A református papnál, Szabó Józsefnél azonban, hol egyszer-másszor egy-egy estét töltöttek, fölmelegedett és gazdag humorral, őszinte jókedvvel vett részt a társalgásban.
Arany először a geszti kastély egyik emeleti szobájában, az úgynevezett pavilonban lakott, csak későbben ment, hogy a zajt lehetőleg kerülje, azon kis kerti lakba, melyet képünk ábrázol. E kis laknak neve a kastélyban most is Stándli-ház. Nevét Steindl váradi kanonoktól, egy tudomány- és természetkedvelő paptól vette, ki még az idősb Tisza László idejében mint a család kedves vendége gyakran járt ki Váradról Gesztre, és a kinek kívánságára építették e tulajdonképpen nádkunyhót ábrázoló kis idilli lakot.
Újabb időben több ideig Mezei Ferenc, a Tisza-család régi hű embere lakta. Kétoldalról a park bokrai és fái veszik körül, míg egy oldalon szőlőskert van mellette, elibe pedig már az Arany elmenetele után jóval épült egy kuglizó, mely most is ott van.
Mészöly festménye a lakást a kastély felőli oldaláról ábrázolja. A csinos gyermekalak az előtérben, ki játékával kezében a kastély felé megy, a miniszterelnök legkisebbik fia, Lajos.
Még egy szomorú alkalom hozta évek múlva Aranyt, már mint nagykőrösi tanárt Geszttel és egykori háziasszonyával közelebbi összeköttetésbe. Egykori tanítványa, Domokos, kiben csakugyan figyelemreméltó költői hivatás fejlett ki, miután hiába kerestetett vele gyógyulást még a déli égalj alatt, Egyiptom földe örökös nyarában is a szülői szeretet, pár év múlva ifjúsága virágában meghalt. Az édesanya Aranyt – ki egyik szép költeményében (Domokos-napra) már korábban megörökítette tanítványa iránti szeretetét – szólította fel a korán elhunyt ifjú költeményeinek (inkább családi emlék gyanánt) sajtó alá rendezésére, amit Arany teljesített is, és a Tisza Domokos költeményei csakugyan az ő átnézésével és ő általa írott előszóval jelentek meg.
A kép, melyet közlünk, Mészöly Géza jeles művészünk egy szép festménye után készült, amely jelenleg Tisza Kálmán miniszterelnökné tulajdona.
G. K.
Vasárnapi Újság, 1887.