A (Vág) folyón fölfelé menve nemsokára a kies vidéken fekvő s 3400 tót lakossal bíró Pöstyén mezővárost érjük el, melyben régi templom van, mely állítólag hajdan a templomvitézeké volt. A mezővárostól délre a híres pöstyéni gyógyforrásokat találjuk. E hévizek hőmérséke 46 és 51° R. között változik, fő alkatrészeik: kénsavas káli, kénsavas nátron, kén és szénsavas mész, konyhasó, chlormagnézia, szénsavas magnézia, kovasav, szénsav és könkéneg. A számos forrás közül csak három használtatik, a főkút a Vág jobb partján valami 40 lépésre a folyótól van. Két fürdőház van, az újabb 1822-ben épüle s benne 18 kádfürdőt s egy nagy társasfürdőt találunk. A régi fürdőházban négy tükör- vagyis társasfürdő van, ti. az úri, az iszap-, a zsidó- és közönséges fürdő. A vendégek számára terjedelmes lakház épült, emellett más épület áll, melyben kávéház, táncterem s a bérlő lakja van. Mögötte sétahely terül. A Vág bal partján Banka falu fekszik, mely mellett meredek sziklafal messzire kiszögellik s a folyót nyugati irányba szorítja. A hőforrások állítólag e sziklahegyben erednek s részint a folyó medrében, részint jobb partján fakadnak ki. Onnan van, hogy a folyóban valami egy öl széles öv, mely a sziklától a fürdő fő kútjáig elhúzódik, a legkeményebb télben sem fagy be, midőn azon felül és alul a folyót merő jéghát borítja. Mondják, hogy egykor a bal parton is voltak fürdők, melyeknek nyomai azonban nem találhatók többé.
Pöstyén felett is zivataros napok vonultak el. 1599-ben meglepék a törökök éppen akkor, midőn számos fürdővendég volt jelen, kiket részint levágának, részint fogságba hurcolának.
1813-ban a Vág kiáradt hullámai boríták el a helységet és fürdőhelyet, éspedig oly hirtelenséggel, hogy sok ember odavesze, s az elpusztult kutak és fürdők csak nagy erőmegfeszítéssel és költséggel állíttathattak helyre. Azonban ez árvíz után gr. Erdődy József, a fürdőhely tulajdonosa szilárdabb épületeket rakata s az egészet egy célszerű fürdőintézetté alakíttatá.
Hunfalvy: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1856.